Az egyház aggódik
Eredeti szerző: szempontpuska
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia hosszú hallgatás után végre szükségét érezte, hogy mondjon valamit az utóbbi időkben elharapózott erőszakos cselekményekről és gyűlöletről.
Kínosan hosszú időbe telt, különösen, hogy a romák között az átlagosnál több a vallásos ember. A pásztor — úgy tűnik — megfeledkezett a nyáj egy részéről.
A március 3-i nyilatkozat aztán igen talányosra sikeredett.
A Püspöki Konferencia levele határozottan elítéli azt a provokáció-sorozatot, amely a magyarságot rasszista színben igyekszik feltüntetni. Egyesek nem riadnak vissza társadalmi támogatottsággal nem rendelkező, szélsőséges jelképeket használó áldemonstrációk szervezésétől sem. Meggyőződésünk, hogy ezek az igazi problémákról terelik el a figyelmet.
Ilyen zsurnalisztikai bravúrra utoljára 1989-ben volt képes a Neues Deutschland, Honecker pártlapja, amely úgy számolt be az első szabad lengyel választásról, hogy az olvasó számára nem vált világossá, ki is nyerte valójában a referendumot.
Mert voltaképpen mi is az, ami ellen felemelte a szavát a társadalmi kérdésekre oly’ érzékeny Püspöki Konferencia ?
Hogy a magyarságot rasszista színben igyekeznek feltüntetni ?
Manapság nincs rendezvény, ünnepség, megmozdulás zsidózás vagy cigányozás nélkül. A cigánybűnözést ikonná emelő Gárda menetel országszerte, a Magyar Hírlap címlapján így ragadja meg a kérdést: „Cigányok öltek Veszprémben„.
Bencsik András a romák demográfiai szaporulatáról értekezik, és szavait egy lipóti pékség üzletvezetőjéig visszhangozza a közember.
Vajon felszólalt-e az egyház a szélsőséges gyűlöletkeltés ellen?
Hol van a nyilatkozat, a körlevél erről? Mert azt sajnos nem találtam.
Milyen út, mely jelenségek eredményeként kell — az egyház szerint — attól félnünk, hogy a magyarság most rasszistának tűnik?!
Vagy elég lesz-e most már csak a tükröt összetörni?
Miközben mind a szélsőjobb retorikájában, mind a közvéleménykutatásokban általánosan hivatkozott elem, hogy a magyarok hogyan vélekednek a cigányságról, az Egyház — úgy látszik — sértőnek találta a kétségtelenül több mint sajnálatos jelenség (k)egyetlen nyilvánvaló és megkerülhetetlen következtetését:
A rasszistának feltüntetett magyarság igenis előítéletes kisebbségeivel.
Eleinte talán szégyenlősen mosolyogtunk a pirézellenességünkön, de aki néma maradt Bayer cigányozásainál, a gárda uszításakor, Morvay maguk- és magunkfajtáinál és a verbális, majd a fizikai erőszak eszkalálódása idején, az hallgatásával olyanná lesz, mint aki magára zárta a WC-ajtót, és elhajította a kulcsot. Most aztán lehet dörömbölni…
Ilyen helyzetből már csak ilyen képmutató, kétértelmű nyilatkozatokkal jöhet ki (kijöhet-e) az, aki inkább sunyin hallgatott ott és akkor, amikor szólnia, tennie kellett volna.
Ezekután a Magyar Hírlap önérzetesen hozza le a nyilatkozatot: „A magyar nem rasszista”.
Olyan ez, mintha Kövér László szólalna fel a gyűlöletbeszéd, vagy Gyurcsány Fletó a hazugság ellen…
Cinkos összekacsintással homályban marad, mit értenek (ki-ki azt értsen, amit akar) áldemonstráción vagy provokáción.
„A királynét megölni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki egyetért én nem ellenzem” — szólt a nagy elődük: Merániai János.
De van másik tanítás is:
„a ti szavatok legyen igen, igen és nem, nem. Ami ezen túl van, az az ördögtől való”
tudja-e valaki, vajon kit idéztem ?
Lapzárta után érkezett:
„Magyar ember levele a Cigánynak
„Kedves” Cigány!
Levelem azért íródik, mert a köztünk lévő ellentét már-már mérhetetlenné válik.
Nem szeretlek téged. (…) Milliárdokban mérhető az az összeg, amit havonta a számládra utalok. Te ebből annyit érzékelsz, hogy „rajta vammá a családi a kártyán”. (…) gyermekeidet csekély műveltségük és szellemi képességeik ellenére beerőltetem az iskolákba hogy tanulhassanak, hogy szakmájuk legyen, és képessé váljanak az önellátásra. Tanárt verni nem épp a hála megfelelő formája.
(…)
Óriási különbségek vannak köztünk. Neked az ideálod a mérhetetlen
gazdagság. Persze az ehhez vezető tisztességes út megtételére képtelen
vagy. Engem pedig ezért irritál, amikor a gazdagság külső jegyeit magadon hordod. Meg vagy rakva arannyal, szép autód, krokodilbőr csizmád van. Palotában élsz.
(…)
Ha téged alkalmazlak esetenként, a végeredmény mindig ugyanaz. Bevételkiesés, sokszoros időbeni csúszás, elégtelen kivitelezés, munkaeszközök, alapanyagok eltűnése. Tehát nekem, munkáltatónak jobb, ha csak eltartalak az adómmal. Akkor legalább nem hátráltatsz. Az a szörnyű, hogy nem is törekszel rá, hogy változtass ezen. Acsarkodsz, rasszistázol, hisztizel, hogy milyen rossz neked.
(…)
Mind a ketten tudjuk nagyon jól, mi lenne a vége, ha magadra hagynálak. Nem lenne kit lehúzni szociális alapon, vagy bicskával. Rövid időn belül éhen halnál, vagy a saját mocskodba fulladnál bele.
(…)
Baráti tisztelettel: A MAGYAR”
Megjelent az Összefogás c. győri lapban. A kiadványt a városi önkormányzat és a Fidesz pártalapítványa is támogatta. Persze utána elhatárolódtak tőle….