Találkozás Szárszón
Eredeti szerző: jotunder
Tegnap, száznyolc éves korában, egy Brooklyn-i idősek otthonában, meghalt egy öregember. Éppen a televíziót nézte, a kedvenc műsorát, a horgászok tíz percét. Egyszer ő is horgászott, vett egy botot magának, csalit is vásárolt a kikötőben, de egész nap nem fogott semmit. A horgászok tíz percében hatalmas halakat fogtak, még kardhalat is, meg cápát. Minden órában volt „Horgászok tíz perce”. Minden órában, az elmúlt harminc évben.
1937 decemberében Balatonszárszón találkozott egy lánnyal. A férfi a sínek mellett állt, és a halálra gondolt, az elszelelt harminckét évére, minden további perc teljes érvénytelenségére. A lány szólította meg, nem mondta meg a nevét, persze nem is kérdezte, és nem is emlékezett arra, hogy miről beszéltek. De a fiatal nő története banálissá tette az öngyilkossági vágyát, úgy érezte, hogy sokkal nagyobb büntetést szabhat ki magára a halálnál. Bécsbe utazott egy barátjához, majd onnan Párizsba, és aztán tovább, egy óceánjáró harmadosztályán New Yorkba.
Egy irodában dolgozott a hetvenes évek közepéig. Iratokat semmisített meg. Darabokra aprította őket. Ismerte az összes aprítógépet, a teljesítményüket, az erényeiket és az apróbb hibáikat. Néha hazavitt egy zacskónyi papírcsíkot, és megpróbálta összerakni őket valamilyen szomorú történetté. Aztán még apróbb darabokra aprította őket egy ollóval, egészen kicsi, szinte láthatatlan darabokra, még az egyes betűket is kis darabokra vágta. Minden betűdarabra volt egy saját szava. Az A betű felső részében egy kitárt karú japán szépséget látott, az aljában pedig egy teknősbékát, ami tovább bontható egy vadászpuskává és egy üstökös csóvájává. Szinte a végtelenségig volt képes darabolni a betűket.
Nem volt senkije. Azt a lányt kereste mindig. Néha úgy érezte, hogy elsuhan mellette a metrón, hogy ott áll mellette a könyvesboltban.
Valóban így volt. A lány megjárta a koncentrációs tábort, aztán ő is New Yorkba került, találkoztak egy könyvesboltban és aztán haláláig együtt élt a férfival. A férfi röviddel a felesége halála után agyvérzést kapott, és gyakorlatilag mindent elfelejtett az előző életéből, kivéve a síneket. Nem dolgozott irodában, nem aprított betűket, és sohasem horgászott, de a sínek valóságosak voltak.
A férfit az utolsó éveiben Zelma ápolta. Zelma valahol Afrikában született, valamelyik Kongóban talán. Egy borítékot talált az öregember ágyán. Egy vers volt benne, egy különös nyelven. Ez volt az egyetlen vers, amit a férfi, az összes magának tett ígérete ellenére mégis megírt, egy lányról és a sínekről. Ezt persze Zelma nem tudhatta.
A vers a következő költözésnél veszik majd el, utoljára a Hudson folyó partján látják, igen, egy rakodópart alsó kövén, de már nem lehet elolvasni mi van benne. Senki sem tudja, hogy Zelma miért jegyzi meg a vers minden, számára teljesen érthetetlen szavát, senki sem tudja, hogy miért tanítja meg az unokaöccsének, és senki sem tudja, hogy miért válik egy kicsi, de szabad ország himnuszává valahol a dzsungel közepén. Vannak dolgok, amelyeket senki sem tudhat.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16520108-6ae082e0ce738' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16520108&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16520108-6ae082e0ce738&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16520108-6ae082e0ce738' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
Nem szólok! Juszt se!
(mondd, a matekban is tudsz ilyen szinten? – no jó, csak úgy kérdeztem…)
B*sszus, ez most nagyon kiakasztó lett 🙁
Szárszói felhőatlasz?
Jó!!
Szép. Köszönöm.
A férfi történetének van egy másik szála is. Barátai néhány nap után keresni kezdték, és sok kérdezősködés után kiderítették, hogy utoljára Balatonszárszón látta egy vasutas. A kalapját végül megtalálták a tóparthoz közel egy parkban, de a férfinek nyoma veszett. Amikor már senki sem reménykedett, hogy előkerül, holttá nyilvánították. A barátok összegyűjtötték a verseit, és vászonba kötve kiadták. A könyv egy időre nagyon népszerűvé vált, néhány versének több szakaszát szinte mindenki ismerte, ezeket iskolatermek falán, gyárcsarnokok oszlopain, újságokban lehetett olvasni, szavalóversenyeken lehetett hallani. Heves vitákban számosan idézték, ugyanazokat a versszakokat homlokegyenest ellenkező álláspontok alátámasztására használták. Népszerűségét csak növelte, hogy néhány rajongója szerint nem is halt meg, hanem kitántorgott Amerikába. Időközben a nagy népszerűség fakulni kezdett, versei lekerültek a falakról, kikoptak az újságokból, a fiatalok öreg hülyéknek tartották azokat, akik itt-ott még idézgették ezeket. Utoljára akkor lehetett többet hallani róla, amikor egy Tündérhegyi József nevű feltaláló és vállalkozó, aki a maga által tökéletesített és szabadalmaztatott napkollektort gyártotta és árulta, hitelt adván a szóbeszédeknek, elhatározta, hogy felkutatja a férfi nyomát. Amerikába utazott, és államról államra utazva kérdezősködött. Minden pénzét erre költötte. Végül hosszas jogi herce-hurca után sikerült exhumáltatnia egy névtelen sírt egy arizonai városka temetőjében. A DNS vizsgálatokból azonban kiderült, hogy nem az eltűnt férfi maradványaira, hanem egy nő csontjaira bukkant. A vállalkozónak ezután már arra sem maradt pénze, hogy hazautazzon. Ma Joe Tender néven, fedélnélküliként él San Franciscóban, az örökké termő fa honában. Egy bevásárlókocsiban elfér az összes motyója, köztük egy vászonkötéses verseskötet, egy olyan nyelven, amit Joe is már csak alig beszélne, ha lenne, aki ezen a nyelven szólna hozzá.
Én nagyon ritkán lépek ki az olvasó üzemmódból, de most úgy érzem egy virtuális kalaplengetés kijár. Köszönöm
Ez a betűdarabolás nagyon szép lett. (Viszont a hatodik bekezdésben a férfi után nem kell vessző, hagy hasson már az a szegény alany azon a szegény tárgyon nyugodtan!)
Betty néni el lenne ragadtatva. Tényleg.
Nekem nagyon tetszik. Köszönöm.
Minden külön értesítés helyett
Irodalom és matematika jegyesek
én a barguzin variánst is ismerem, csak szikratávíróval.
Uhh, ütős volt!
Ember a fellegvárban…
Amúgy tecc’.
A FB-on olvastam nemrég valami hasonlót, ahol a Pál utcai fiúk grundcsata utáni élettörténetét írta le valaki. De abban Boka cs. kir. hdgy. meghal az első világháborúban. Azt hiszem Geszti írta. Az is jó volt, de hiányzott belőle a líraiság. Ez itt jobb.
@pocaklakó minimanó:
Ne dícsérd Alfred of Dirt, ne dícsérd mert abbahagyja!
(már az is a tűréshatárán van, hogy ÉN nem kötexek vele!)
@alte trottel:
„Ne dícsérd Alfred of Dirt…”
?
kicsit nagyon teccik!
@pocaklakó minimanó: Akit Piszkos Fred megdicsér, rögtön azon kezd agyalni, hogy mit rontott el:) Avagy üsd, vágd a vincenteket, mindenkinek úgy lesz könnyebb.
@jotunder:
Eddig nem tudtam elképzelni, milyen is lehet az abszolút giccs. (Most már elképzelnem sem kell, mert találkoztam vele.) Olyan, mint ez a bejegyzés.
@bbjnick: feltettek minket a mandinerre? de jó.
@bbjnick:
Ej, de gyomorforgató a negyedik főbűn ilyen leplezetlen megnyilvánulása!
(V.ö.: Mk 4,25; Mert a kinek van, annak adatik)