Zene füleinknek – fúziós jazz
Eredeti szerző: sajtohuba
Új rovatot indítunk „Zene füleinknek” címmel.
A posztok különböző műfajokat mutatnak be, alapvetően azzal a céllal, hogy az étlapon ínyencfalatok szerepeljenek. (Nem pedig jó magyarul 🙂 – take-away junk.)
Hogy mi is a fúziós jazz, arról sokat lehet olvasni akár a világhálón is. A wikin felsorolt nevek nagyágyúk, majdnem mindenki ismeri őket, az ő bemutatásuk kevesebb újdonságot jelenthet. Vannak viszont többségünknek szinte ismeretlen zenekarok, előadók, amelyek ugyancsak ütős zenét játszanak.
Legelső ilyen bemutatandó szereplőnk legyen egy türkmén(!) banda, a Gunes. Eredetileg a régi szép időkben a helyi állami televízió- és rádiótársaság zenekara voltak, onnan nőtték ki magukat egy keleti elemekkel és ritmusokkal dúsított jazz-rock együttessé. A csapattagok jöttek-mentek, de a két (n)agy – Rishad Shafi dobos és Stanislav Morozov szaxofonos – sokáig együtt maradt.
Két lemezt adtak ki, az elsőt 1980-ban, tele közép-ázsiai dallamokkal és egy vietnami énekessel. A másodikat 1990-ben, és a kettő között, 1984-ben volt még egy Rishad Shafi lemez is. A lemezek angol nyelvű értékelése és egyéb linkek itt.
Öt szerzeményt válogattam bemutatónak: Kaukázus ritmusai, egy kis folyóparti hangulat, Bajkonur, egy éjszakai Rishad Shafi koncertfelvétel és a Keserű végzet.
Gondoljunk bele: ilyen zenét nyomni a ’80-as évek SZU-jának közép-ázsiai részén! Hihetetlen!
Legközelebb még keletebbre látogatunk :-).
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16521180-6ae14bd83b325' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16521180&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16521180-6ae14bd83b325&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16521180-6ae14bd83b325' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
karaj téma !! ugyan kicsit más műfaj, de kölyök koromban sokat jártam a lengyel kultúrába polish jazz lemezekért : ))
@Csubakka Mrozsek: Jaja! Esetenként nekem is erős SBB áthallásom volt :-).
Halleluja! 🙂
Én igen fogom szeretni ezt a rovatot!
(…én alapvetően swing-rajongó vagyok, de más jazz-alkategóriákat is meghallgatok azért. Ez eddig kimaradt, de most pótolom. Köszi!)
@Evezős: Beleolvasva a wikipediás cikkbe módosítok: nem maradt ki ez sem, csak a franc se foglakozott vele, hogyan híjják!
@Evezős: Hurrá és hajrá!
Swing is lesz majd, gondolom. Főleg, ha lesz rá igény :-).
@sajtohuba: Itt igénykedek, ha csak ez kell!
🙂
@sajtohuba: Skrzek még mindig jól myomja, nomeg Németh Gábor is kiváló (szerintem vitt egy kis friss lendületet a bandába):
http://www.youtube.com/watch?v=1Gqz3Bqkvaw
bár a korral a „bogarakat” úgy tűnik kevesen kerülhetik el.
Skrzek már a megelőző sajtótájékoztatón elég bunkón viselkedett (bár a szervezés is lehetett volna jobb). Az Omega előtt játszottak, s mivel – egy szűkkörű varsói, meg egy sanoki bulit kivéve – az Omega elég rég járt Lengyelhonban, a sajtó kérdéseinek jó része feléjük irányult. „Józsi” ezt zokon vette, oszt „én nem Omega sajtótájra jöttem” felkiáltással felállt és lelépett. Az udvariatlanság maradt a koncertre is, jól elhúzta a saját részüket (az Omega féltíz helyett negyedéjfélkor kezdett). Ez viszont már pofátlanságszámba ment, mert rohadt hideg volt aznap este. A buli azért jó volt, de kellett némi „érmelegítő” 🙂
@ijontichy: Legalább Kóborék is leküzdhették addig lámpalázukat hasonló módon :-).
Ez az új horizont is nagyon ott van!
http://www.youtube.com/watch?v=Pjxi-e3XaGw&feature=related
@sajtohuba: Na ez nálam a top fülnek való! Teljesen East-feeling (mármint az énekes korszak előtti). Király Pisti ugyanebben a stílusban ütötte, a fülemnek legkedvencebb hazai „bőgősöm” meg Móczán (persze Pege után 😉 ), kár, hogy abbahagyta. Ahhh…. azok az ifiparki bulik.
Ez már későbbi, de még az újhullámos beütésű Rések a falon előtt:
http://www.youtube.com/watch?v=VZqvUef17y8
Szomorúan konstatálom, hogy vincenték zenei (meg úgy általában művészi) ízlése fényévekkel jobb, mint a mandarinoké.
@Alfőmérnök: hát még a politikai! 😛
(csak bajod ne legyen ebből odaát ebből – szólj ha töröljük :-D)
@ijontichy:
Egyik kedvencem a Hűség CD-ről a mágikus erő: http://www.youtube.com/watch?v=Sqa9fN_Y5d0
@Evezős: Meggyőztél :-). A swing is bőven belefér az ízlésvilágomba, úgyhogy részemről ez lesz a következő, de pl. operettet, vagy 30Y-t biztos nem vállalok ;-).
@szempontpuska: Azt inkább nem minősítem. 🙂
Nem érdekel, mit gondolnak odaát, de ez tényleg jó cucc, nem ismertem.
Szégyenlem, de nem sokat tudok a türkménekről, ezek most arabok, vagy sem?
Jó arab jazz (gondolom a jazzisták ismerik, de hátha valaki nem):
http://www.youtube.com/watch?v=3pPwu87qYcQ&feature=related
Azért… nekem mindig az volt az érzésem, hogy ebben a műfajban (progresszív rock, jazz rock, fusion) a kelet a legjobb esetben is csak követte a világ élvonalát, de nem diktálta a tempót, törte az utat. Persze nyilván 3 db tényező meghatározó ennek az eldöntésében (hogy így van-e): 1. A médiában a nyugatiak voltak benne, 2. Nyugaton sokkal több ilyen zenekar volt, 3. Keletre még a technika is csak késéssel jutott el.
Szerintem ez a Gunes együttes egyáltalán nem játszik szenzációs, kiemelkedő zenét. Egészen közepesnek tűnnek nekem. Hogy ne csak a levegőbe beszéljek, mutatok néhány olyan etalont, amelyek nincsenek benne a Wikipédia „jazz-fusion” szócikkében (így a többségetek biztosan nem ismeri őket), de mégis világszínvonalú zenék. (Hogy ezt ki mondja róluk? Csak én. Több ezer ilyesmi meghallgatása után. ;-))
http://www.youtube.com/watch?v=Cw6rt135-Kc
http://www.youtube.com/watch?v=Ft3f3bNlKcM&feature=relmfu
http://www.youtube.com/watch?v=7XYLejdsSkI&feature=related
http://www.youtube.com/watch?v=HBQvI0gYHaQ&feature=related
stb.
Még valamit: A Gunes együttes lemezének a borítója elképesztően igénytelen. A „ronda” szó nem fejezi ki kellőképpen, hogy milyen. Aki -velem együtt- még a vinyl korszakban szocializálódott (és gyűjtötte a lemezeket), az tudja, hogy a lemezborító esztétikai-örömszerző funkciója egyáltalán nem elhanyagolható.
Továbbá: A jazz-rock, fusion dichotómia nem véletlen. Míg az első, a (progresszív)rock felől érkező zenei törekvéseket, addig a második a jazz zenészek fúziós kísérleteit jelentették. Ezt a megkülönböztetést már Gonda János is megtette, a „Jazz” c. könyvében, bár ott ő nem sokat foglalkozik ezzel a műfajjal.
@Alfőmérnök: Inkább iráni-tatár-afgán gyökerekből állt össze a türkmén múlt. Maga Rishad Shafi 1953-ban született és 2009-ben hunyt el.
Kösz a linket, ezt én nem ismertem, de klassz!
@ipartelep: Igen, azt hiszem döntő többségében tényleg a kelet követte a nyugatot, talán az egy SBB kivételével.
A Gunest a maga politikai és szociális környezetének ismeretében érdemes megítélni. Ezt írtam is a poszt végén, mint ahogy arra is céloztam, hogy tudatosan nem a mainstreamből merítek, hanem egzotikumokra lövök.
Az általad gyűjtött linkek közül a Banda Elastica tetszik.
A dichotómában igazad van, én a jazz-rock felől nézem, szeretem, te viszont – úgy hallom, – a fúziós jazz felől.
Végülis szerintem a három csúcs csapat: Weather Report, a Return To Forever és a Mahavishnu Orchestra is sokkal inkább a rock felől jöttek :-).
Nem, az én ízlésem kevésbé a fúzióshoz, inkább (a kettő közül) a progresszív rock jazz-rock irányzatához áll közel. De az igazi szívügyem a progrock avantgárd (és „RIO”) műfaja, amely bőven használ jazz-zenei elemeket is. Az egyfajta másik fúzió a progresszív rock, a jazz, és az avantgárd között.
Pl. a fentebb beidézett, és neked tetsző Banda Elastica is oda tartozik, csak az itt szándékosan egy, a témába vágó jazz-rockosabb számukat mutattam. De különben sokkal inkább „RIO” a műfajuk.
@ipartelep: Zappa jöhet nagykanállal. Rá azt hiszem lesz más jelentkező is, úgyhogy most tőle nem linkelek.
Inkább egy PFM jóccakátként:
http://www.youtube.com/watch?v=SNc8spdFZ5E
@sajtohuba:
Igen, Zappa sokat mozgott a műfajban, bár ő azért az avantgárdba is kirándulgatott, főleg a pályája elején.
A PFM viszont kevésbé jazz rock szerintem, hanem inkább a klasszikus progrock fővonalában mozogtak. Bár ezek már annyira tudtak, hogy némely lemezükkel el-el csúszkáltak a műfajok között. Pl. ott van ugye a King Crimson Lizard c. eléggé sok jazz elemet mutató lemeze. Vagy a Caravan: Waterloo Lily, vagy a Magma első lemezeiben jól felfedezhető a Soft Machine hatás, stb.
Ez viszont teljesen jazz rock:
http://www.youtube.com/watch?v=vo7mYqaMKXA&feature=related
@sajtohuba: Köszönöm szépen! (Sem operettet, sem a nemtommit, amit másodiknak írtál, nem ajánlottam volna soha!)
@ijontichy: Anyám, nem gondoltam volna, hogy rajtunk (a zember + én) hallgat még valaki Eas-et … bakeliten meg pláne!
RIP:
hir6.hu/cikk/63765/elhunyt_az_egyik_legkivalobb_magyar_zenesz
@ipartelep: A Soft Machine melegít kakasos nyalóka tollában, ha jól tudom :-).
@sajtohuba:
Ne haragudj, de ezt a mondatot egyszerűen nem értem. Mit jelent?
@ipartelep: A Soft Machine-ről a „kakasos nyalóka” nevű nick készül posztot írni :-).
@sajtohuba:
Tyűha! Basszus, nem tudtam, hogy ilyen nick is van. Azt hittem, ez a kakas valamilyen utalás az általam a SM-nak kapcsolatosan említett francia Magma együttesre. De a nyalókát végképp nem értettem, az összezavart.
Üzenem a kakasos nyalókának, hogy jó posztot írjon a SM-ról, mert ők voltak zsenge progrockos korszakom legnagyobb kedvencei.
@Evezős: Szerintem sokan. Ifjúkorom egyik hazai kedvence volt (az Omega és a Mini mellett). A lemezhez jutás érdekében talán a legsikerültebb kompromisszumot ők kötötték (a seregbe beszipkázott Balina helyére érkező Pálvölgyivel, meg Zareczkyvel). Az átalakuló/lemezbemutató buli a Metro klubban igazi csemege volt. Az első részben olyan vendégnevekkel a színpadon, mint Szakcsi és Deseő Csaba, majd az új felállás; iszonyúan jól szólt. A kompromisszum eredménye két jó lemez (Játékok, Hűség), plusz a fentebb már idézett Szodoma.
Mindenesetre a műfajból megélni idehaza nemigen lehetett. Ha emléxel még, volt egy Lobogó nevű banda, a kis Berkessel; egy kislemezig jutottak, majd Berkes az Emeletben folytatta. Az sokkal rentábilisabb volt :-/.
Ezzel együtt a jazz és a rock hazai házassági kísérletei hoztak pár szép momentumot, mint pl. az alábbi is:
http://www.youtube.com/watch?v=4zwhcr5miec
Zárójelben megjegyzem, hogy a fentiben szereplő Másik Jánossal és még az átalakulás előtti East-el volt egy élményem, asszem tán az R-ben. Másfél-két órával a koncert előtt a Király-Móczán sound check-jéhez csatlakozott a közönségként jelen lévő Másik, s nyomtak egy félórás jam-et, azon szerencséseknek, akik elég korán jöttek. Vajon hány ilyen performansz nem kerül rögzítésre a világon :-(.
@ijontichy: Hát tudod …. az ember előhoz ilyen neveket valami beszélgetése közben, hogy East, Mini és Omega és úgy néznek ránk, mint a marslakókra (nema jáksósra). Még a korosztályunkból is. Én nem tudom, miket hallgatnak a népek, az aktuális trendeket qrva régen nem követem. A zuram pláne, ő szerintem az egyik legnagyobb Omega-fan a kategóriájában (életkor), és ez már így is marad örökre. A Minit akkoriban, mikor TÁ belekezdett, mindenféle irányzatcímke nélkül volt élvezet hallgatni(a franc sem foglalkozott vele, hogy ez milyen zene, baromi jó volt és kész!), sajnálom, hogy régen nem hallottam róluk, de mostan majd jól utánanézek nekik is.
Emlékszem a Lobogóra, meg a Berkesre is. Én kedveltem – mondjuk inkább úgy: meghallgattam – az Emeletet is, de azért onnan a Berkes kilógott. Nem kicsit. Nagyon. (Egyébként a múlt héten néztem a Dunán egy Máraiból készült filmet – Kaland – és közben többször arra gondoltam, dejózenéjevanennek! A végén a stáblista: zene: Berkes Gábor …. hát nem egy elsőemeletes-fíling volt, az biztos. Nem’tom, mitcsinál manapság Berkes, de ha elmegy ilyen irányba, akkor helyrepofozhatja a populista vonulatot talán. Kissé. Nem szívesen hasonlítanám (még) a Presserhez – mert ő azért egész életében adott a minőségre (szvsz), de ha nekiáll és folytatja ezt a vonalat, akkor még mindig lehet(ne) belőle valami ….)
Amit a „maszek”-performanszról írsz …. nekem is volt egy ilyen élményem: eccer elmentünk Pécsen hárman nőcik egy egyetemi szervezésű Tátrai-Szűcs fellépésre. Eljátszották az aktuális repertoárt, tán a Latinokból valami egyveleget – Tátrai lábánál egy üveg whiskey, amiből közben rendesen iszogatott – aztán mikor vége lett és tapsorkán, egyebek, akkor nekiüllt és olyan zenéket nyomtak vagy fél óráig – Szűcs A.G. csak asszisztált hozzá -, hogy elájult a tömeg … oszt sehol, soha nem találkoztam vele hivatalos kiadványként.
@sajtohuba:
Egykoron, tizen- akárhány éve, az egyik zenei levelezőlistára (akkoriban még nem voltak blogok), írtam egy ismertetőt a Canterbury műfajú progresszív rockról, benne olyan együttesekkel mint a Soft Machine, Caravan, National Health, Egg, Hatfield and the North, Gilgamesh, Khan, Gong, stb., de ez az írás már rég elenyészett az éterben, sehol nem találom, pedig beraktam volna ide. Ha nem ismernétek őket (A Canterbury stílusú együtteseket), érdemes velük megismerkedni, mind nagyon jó zenét játszanak, ez egy kiemelkedően jó, érdekes műfaj.
@ipartelep: calyx.perso.neuf.fr/
Semmi időm nem volt mostanában olvasni sem, ipartelep beillesztett videói egy kivételével régi ismerősök, a Canterbury vonulat legnagyobb kedvencek közé tartozik (SM, Gong és Magma rulez), keletről a Collegium Musicum és a Fermáta sem vallott szégyent szerintem, remek kis beszélgetés alakult ki 🙂
ipartelep: magasra tetted a lécet, de szerintem ha megírod az SM posztot, akkor simán lehozzuk, nekem mások vannak előrébb a terveimben
ijontichy: van egy olyen érzésem, hogy iparterv is ismeri a calyx-ot, igaz papa? 😉
@ipartelep: @ijontichy: Canterbury update-et köszönöm. Ezek közül a SM van meg, de majd körülnézek a linken.
De nem tudom megállni, hogy kedvenc SM lemezemről (Softs), ne linkeljek be egy nótát :-):
http://www.youtube.com/watch?v=CeYEo0BEhHk
@kakasos nyalóka:
Persze hogy ismerem a Calyx-et. (És ahogy az utolsó mondatodat elnézem, az az érzésem, hogy te is ismersz engem. Ez esetben azt is tudod, hogy már annyi mindent elmondtam a témáról, hogy éppenséggel ki is ürültem. ;-)) Egy ilyen fórumban nem az a pláne, hogy mindenki által könnyen megkereshető linkeket nyomunk egymásnak, hanem inkább az, hogy a személyes tapasztalatainkat elmondjuk (bár aki nem ismerte, annak hasznos lehet). És mire lehet ez jó? Pl. arra, hogy ez által új, nagyszerű zenéket fedezzen fel az ember. Mondjuk, nekem a progrockban már nem sok újdonságot tudnak mutatni, de amikor én kezdtem a műfajjal ismerkedni (inkább meg sem mondom, hogy ez mikor volt), akkor bizony nagyon hasznos lett volna nekem, ha lett volna valaki, aki bevezet a műfaj rejtelmeibe. Mivel ilyen nem nagyon volt, kénytelen voltam magam átrágni magam a műfajon. nem mintha ez nem lett volna szórakoztató.
Kösz a felajánlásodat SM ismertető ügyben, de nem élek vele. Az objektív, tényszerű ismertetőket már megírták (pl Calyx is ugye, vagy ott van a GEPR ill. a progarchives, a maguk hatalmas adatbázisával), úgyhogy e helyütt inkább a szabadabb, élményszerű, szubjektívebb eszmecsere lehet érdekes. Pl. egy adalék a SM-hoz: A közelmúltban voltam kénytelen eladni a legnagyobb kedvencemet, a SM: Triple Echo c. lemezt. Természetesen vinyl formátumban volt meg, ezt nem adták ki CD-n. Annak a lemeznek még a szaga is különleges volt. Ez komoly. Most is az orromban van, ha rá gondolok. Sokan nem is tudják (valójában nagyon kevesen tudják), hogy egy igazi lemezgyűjtőnek (én már nem vagyok az, csak voltam), micsoda, és milyen fajta örömei vannak ebből a szenvedélyéből. Nem csak maga a zene – persze főleg az -, de a hozzá kapcsolódó külsőségek, vagy a lemez borítója, mint esetemben, még a szaga is…
Tehát a tekintetben is érdekes lehet egy ilyen beszélgetés, hogy a laikusokhoz közelebb hoz egy még nem ismert világot. Hátha ők is kedvet kapnak hozzá, és akkor sok örömük lesz benne.
sajtohuba:
Mivel te – a jelek szerint – jazz-rock kedvelő vagy, nem csodálkozom, hogy a Softs a kedvenc SM lemezed. Az a maga műfajában valóban jó lemez, nekem is tetszik. De tudni kell (biztos tudod is), hogy akkorra (1976) a SM már rég túl volt a fénykorán, a legjobb periódusán, vagyis azon az időszakon, amikor ténylegesen újat hoztak a progrockba. Ez az időszak 69-71-es periódus volt, amikor is egy tényleg újszerű fúziós zenét kezdtek el játszani, olyat, amely egyáltalán nem az akkoriban kialakuló klasszikus jazz-rock (Nucleus, If, Passport, stb.) mintáival operált, hanem a SM korábbi avantgárd-pszichedelikus (Lásd az első két lemezüket) táplálkozott. És persze akkorra állt össze az igazi nagy csapat, Robert Wyatt- el, és Mike Ratledge-el, meg a fúvósszekcióval. A Softs-ra ezekből az emberekből már csak Ratledge maradt, de ő is erősen a perifériára szorítva az egykori Nucleusos-ok, főleg Karl Jenkins által.
Persze a 3.-5. SM lemezek (és főleg a 3., 4.) nehéz zenék. De a Third szerintem a progrock egyik legfontosabb lemeze.
Na jobb lesz, ha lelövöm magam, mert ebből még a végén SM ismertető lesz, pedig pont azt nem akartam. 😉
@kakasos nyalóka: @ipartelep: Well, my dear colonel… de akadhat, aki nem ismeri 😉
A vinylek illatát szerintem a korunkbéliek nagyon jól ismerik. Nincs ehhez elég írói vénám, de ez akár egy egész poszt is lehetne. A hetvenes évek (én akkor voltam tini) kínálathiányos piaca… Kedvenc darabom a kvadro Dark Side (PF), évekig nem volt lehetőségem valódi SQ/QS cuccon meghallgatni. Ma az 5.1-7.xy stb korában ez viccesen hangzik persze. 🙂
Más. Marián Varga (CM) június 29-én Dunaszerdahelyen lép fel. Tavaly is láttam Omega előtt, de az nem egy sikerült párosítás.
http://www.youtube.com/watch?v=odXDYdGGX7g
@ijontichy: biztosan van, aki nem ismeri, az igazat megvallva, én is régen jártam arra, jó, hogy felidézted, köszönöm
a hetvenes évek tinije: SZER, Radio Luxemburg, Radio Novisad, azokon nőttem fel én is
@ipartelep: jaja, nem tévedtem, még valami progrock listán is rajta voltunk meg ugye Bölikukac veretes topicja 😉
azért, ha meggondolod magad SM vagy bármi más ügyében (National Health vagy Caravan, akárki) szívesen vennénk, ha megtisztelnél bennünket egy szubjektív poszttal – mi sem azt szeretnénk, hogy azt ismételjük, amit mások már leírtak, csak elbeszélgetni és zenét hallgatni
@Evezős:
2012. júni 8. Pécs
eastzenekar.hu/