Értekezés a módszerről

Eredeti szerző: maroz

Ez egy közös vadászat lesz, zsazsu kolléga már becserkészte, sőt, el is ejtette, mégsőtebb: már ki is harapott belőle egy finom falatot, a „közös” erőfeszítéshez én most azzal fogok hozzájárulni, hogy két pofára behabzsolom azt, amit a kolléga otthagyott, és ez teljesen konform lesz mindazzal, amit mi a munka- és egyéb morálról errefelé mostanság gondolunk. Őrizte volna jobban a zsákmányát, ő a hibás.

Mint ahogyan az állampárt megmondói szerint a devizahitelezés elfutásáért Gyurcsányahibás. Meg az elmútnyócév. Meg a kamanyisták. És a…, na, mindegy, ne feszítsük túl. Mindenki hibás, mert az utólagos bölcsesség szerint tudniuk kellett volna, hogy baj lesz, és valakinek (az államnak) közbe kellett volna avatkoznia, tiltólag. Ámde.

Ámde ahogyan az már lenni szokott van az éremnek egy másik oldala is. Kósa a szóban forgó, de nem linkelhető interjúban (Magyar Narancs, tessék megvenni) valami olyasmit mond, hogy hát igen, ilyen az élet, van, amikor nem tud az ember előre kalkulálni, és hát beleszalad a bajba. Nem fogják elhinni, ugyanarról beszél, amiért az állampárt, amelyiknek ő az alelnöke Gyurcsányahibást akár még büntetőjogilag is felelősségre vonná. Érthető, Gyurcsányahibásnak tudnia kellett volna, mert ő egy okos, értelmes, kivételesen előrelátó ember, tőle tehát elvárható a kellő prudencia, ezzel szemben az állampárt önkormányzatokban is érdekelt felsővezetői egytől-egyig síkhülyék, mondhatni diliflepnisek, tehát az, hogy ők sem láttak semmit előre és az orbáni útmutatásra (fejlesszetek látványosat, ha másként nem megy, akkor hitelből, hadd lássa a nép, hogy a fideszhatalom az nem olyan mint a kommerek, nem megszorít, hanem fejleszt, és majd lesz valahogyan) bátran eladósítottak várost, megyét, bármit, ami a kezük alatt volt az szóra sem érdemes. Miszték, előfordul az ilyesmi.

Értik, ugye? Gyurcsányahibás okos, tőle elvárható, Kósa Lajos buta, diliflepnis, tehát ha ő ugyanazt csinálta, amit Gyurcsányahibás azzal semmi baj, Kósa mentesül, mint kisded a bétékában. És ki mondja mindezt? Kósa, az interjúban!

Valamint egyéb érdekességeket is mond. Például azt, hogy egy nagyobb városnak nem akkora probléma ez a tökig eladósodottság, mert lám, Debrecenben sem éri el a vagyonuk 15 százalékát az adósságállomány. Hurrá. Apró nüansz, amit azért még Kósa sem mer teljes mértékben ignorálni, hogy ez a települési vagyon egy 2003 környéki jogszabályi változás miatt tartalmazza mindazokat a vagyoni elemeket is, amelyek finoman szólva sem forgalomképesek. Apróságok ezek, utak, hidak, terek, temetők, izgalmasabb árokpartok, mind-mind olyan dolog, amivel egy hitelező boldogan szaladna, ha bedőlne az adós. Szóval hogy mennyire nincs itt semmi baj, hiszen van vagyon bőséggel, Debrecenben még a forgalomképes is meghaladja az adósságot, hol itt a probléma, károgó akárkik?

Mire az ember fellélegezne, hogy hű, de jó, hogy végső soron mégiscsak minden rendben lenne kapja is a pofájába a következő bekezdést.

Amiben ugyancsak és feltehetőleg ugyanaz a Kósa elmagyarázza nekünk, hogy kerek perec lófaszt sem tudunk semmiről, nincs egy centi adatunk sem, nem tudjuk, hogy mennyire adósodtak el az önkormányzatok, nem tudjuk, hogy milyen a pénzügyi-gazdasági helyzetük, mert nincs rá nyilvántartás, nincsenek róla adataink. Sőt, azt a megnyugtató ingatlanvagyont is baszhatjuk, mert arról sem tudunk semmit. Nem tudjuk, hogy mennyi belőle a forgalomképes, mennyi a képtelen, rendezni kéne a vagyoni nyilvántartással kapcsolatos kérdéseket, de ez hatalmas munka. Hadovál még valamit valami amortizációról, de azt nem igazán értem, és gyanúm szerint ő sem, de ez így is, amortizáció nélkül is teljesen kerek: mi, az önkormányzatok el vagyunk kegyetlenül adósodva, de ezért mi nem vagyunk hibásak, sőt, ez nem is hiba, mert ott van fedezetnek a vagyon, ámde sem azt nem tudjuk, hogy mennyire vagyunk eladósodva, sem azt, hogy mekkora és milyen bontású az a vagyon, valamint igen, lassan már tényleg ideje lenne, hogy az állam rendbe tegye ezeket a nyilvántartási anomáliákat. Ami óriási munka, így érthető, ha az állam inkább átnevez, kettős állampolgárságot osztogat és effélék, hiszen az megvan pár perc alatt. A riporter rá is kérdez, hogy Lajosom, de hát csesszétek alássan, ha ti ezt mind-mind tudjátok, akkor miért is nem csináljátok meg, miért is nem teszitek ezeket a dolgokat rendbe? No, itt jön a kedvenc részem, az, amiért valójában billentyűzetet ragadtam. Kósa Lajos bevillantotta a Fidesz modus operandiját, a módszert, ahogyan ők az ilyen ügyeket kezelik. A következőket mondta, idézem:

Igen, de most a Titanic kapitányát valószínűleg kevésbé foglalkoztatják a főkönyvelő problémái. Most konkrétan az a feladat, hogy ne süllyedjünk el az eurós válságzónában. Ha a kapitány biztos abban, hogy nem süllyed el a hajó, akkor azt mondja, majd gyere vissza, ha kikötöttünk New Yorkban.

Tehát amikor valami konkrétumot kéne felmutatni, ott a konkrét kérdés, hogy a konkrét problémákat, ha már felismerték őket, akkor mi a viharért nem kezelik, akkor az állampárt egy automata megbízhatóságával elkezd mesélni! Hajó, hajóskapitány, kikötő, nyújork, időnként telaviv. Mint egy remekbe szabott bollywoodi filmben: összeáll minden a nagyjelenethez, csúcson a feszkó, csőre töltve a fegyverek, jönnie kellene az igazság pillanatának, ámde akkor hirtelen mindenki elkezd énekelni, egyesek táncolnak is. Kósa arra a kérdésre, hogy mi a bánatért nem csináltak két év alatt semmit elkezd hevesen foxtrottozni! Meg kell adni, ez tényleg unortodox módja az országvezetésnek.

Pedig még a szimbolikus beszéd is sántít, hiszen olyan emberre nem hogy hajót, de tán még egy balatoni lyukas csónakot sem bíznak, aki úgy szeretne eljutni a kikötőbe, hogy fogalma sincs semmiről. Nem tudja hogy állnak a készletekkel,  van-e elég víz, élelem, valamint hogy az üzemanyagvásárlás kimutatásaiba becsúszik-e némi szivar- és pálinkaszámla, meg úgy egyáltalán, ki dézsmál mit, hiszen ha nincs korrekt kimutatás, akkor ugye hiány sincs.  Ha van a parancsnoklásnak, az irányításnak, a kapitányságnak egy ideálishoz közeli módszertana, abban egészen biztosan előkelő helyen van az az elvárás, hogy a legfőbb vezetőnek megbízhatóan ne legyen semmiről semmi információja, hiszen ettől lesznek az ő döntési lehetőségei korlátlanok. Ha pedig jönne az a bizonyos jéghegy, akkor három dolgot tehetnek: legelőször is átnevezik. Eddig jéghegy volt, mától céklás rizottó lesz. Ha ettől nem hatódna meg, el lehet lejteni előtte egy foxtrottot.

És ha még mindig semmi, akkor be lehet vetni a Fideszes csodafegyvert. Az egyetlen dolgot, ami azon a bizonyos magyar Titanicon tényleg remekül működik: a hajókürtöt. Minden gőzt a dudára, ha már mindenképp el kell süllyednünk, akkor legalább hadd szóljon! Na, ez a fideszes módszertan, ezt árulta el nekünk Kósa, nem mintha ne lett volna eddig is nyilvánvaló, de azért egy alelnök szájából mégiscsak más. 

<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16521350-6ae424c477b50' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16521350&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16521350-6ae424c477b50&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16521350-6ae424c477b50' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>