Örülünkvincent a vidéki
Dédapám, Kohn Mór , annyira vidéki volt, hogy még vidékibb volt, mint a natúrvidéki, mert fiatal korában még nem is aludhatott a városok határain belül. Feri nagyapám annyira vidéki volt, hogy a magyarságvédő (Szakály Sanyesz?) intézkedéseknek hála nem járhatott egyetemre. Apámat egy kurvára vidéki mezővárosból vitték el a lágerbe, és abszolúte vidéki polgártársaink rabolták ki azonnal a házukat. Ha ez nem tesz vidékivé, akkor nem tudom mi.
Tegnap budapesti liberális vidéki voltam az Örkényben Darvas Ferenc lemezbemutatóján. Elképzeltem Dúró Dórát, ahogy ledarálna engem ezért, valamiért, mondjuk tudom, hogy miért, ez most nem az, ez a másik. Szerintem a Darvas Ferenc miatt veszített az ellenzék, mert rohadtul tehetséges ember, és valahogy nem akarja titkolni, meg hát nehéz is lenne.
Túl sokat putyinozott! – néz rám szigorúan Kunhalmi Ágnes szocialista fajtársnő, inkább zelenszkijezni kellett volna, nyomatni a ruszki propagandát, hogy vidékibbnek nézzek ki. Kedves Ágnes asszony, a patakban, az sok-sok ukrán ember vére, ezt mondjuk nem tetszik érteni, hagyjuk. Ennél már nem tudok vidékibbnek kinézni.
Megmondta újságíró elvtárs, hogy túl LGBT-friendlyk is voltunk, nem éreztük át a nép határtalan bölcsességét, hogy itt valakibe nagyot kell rúgni, különben a Netflixen megint lesz meleg szereplő a sorozatban, és az már a Prímszám című műsornak is sok a Szektatévén. Én vidéki kisvárosban élek, konkrétan a képviselőnk is meleg, van ilyen vidék, meg olyan is. Amúgy, mármint a vengerszkaja nagyvidéken is, mindenféléket mondanak az emberek, persze aránylag gyakran kellemetlen baromságokat, főleg így választások környékén, jujj, kimondtam, 2026-ban is Miatyánk nyer hatötöddel.
Tudom mivel végződik a poszt, hát pont tudom. A Vidéki Corvinus Autonóm Népegyetemen kiírtak egy intézetvezetői pályázatot (kedves kommentelőnknek köszönöm a tippet). Az van benne, hogy a jelölteknek „nemzetközi akadémiai élvonalba tartozó oktatási-kutatási tapasztalatának” kell lennie. Nem azt írták, hogy egészséges vidéki heterokereszténynek kell lennie, aki készségszinten osztja meg a Russia Todayt a szalonnáspacal mellé, hanem ilyen elitista jézusmáriát. És eszembe jutott, hogy mennyire nem fog ez sikerülni. Meg még sok minden más sem.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16529182-6ae14bd83b41c' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16529182&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16529182-6ae14bd83b41c&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16529182-6ae14bd83b41c' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
amennyiben nekem barmi szinten ‘nemzetközi akadémiai élvonalba tartozó oktatási-kutatási tapasztalat’ -om lenne, az utolso dolog amit szeretnek – nem csak mogyororszagon – az az ‘intézetvezetői’ statusz. nyilvan azert van az a penz.
(0) Nagyon jó poszt. Nekem a Vincent (is) lesz a Pintér Bélám.
(1) Ez a „nem sikerült megszólítani a vidéket” szöveg azért különösen érdekes, mert azt már 2002-ben se nagyon sikerült ám. És nem biztos, hogy sok értelme van azt a kevést erőforrást a fidesz leghűségesebb szavazóira pazarolni, amikor a vidék a legköltségesebb terep (1 választó-elérésre vetítve), plusz a legnagyobb szavazatkülönbséget kell áthidalni egy oevk megnyeréséhez. (Sokkal hatékonyabbnak tűnik mondjuk a dunaújvárosi körzet megszerzésére költeni.) De igazából én ezt már leszarom.
(2) Ide sok emigráns ír. Azt mondjátok meg nekem, hogy a nyugat-európai országokban is utálják (irigylik) a tehetséget, vagy ez is magyar sajátosság? Ez a posztról jutott eszembe.
Örkény? (mi kény?) LGBT (mijafasz?) Putjin? (arrú már hallottam) Ágnes asszon? Russia Today? (ammeg má megin mi?)
Az az igasság, hogy mink itt vidéken nemigen foglalkozunk illesmikkel.
hat a szaudi sivatagi egyetemekre is elmennek komoly tudosok dolgozni (vagy nevet adni. Apro nuance, hogy ott betegre fizetik oket, meg minosegi infrastrukturat adnak a fenekuk ala.
@Podvinecz marsall:](#comment-317194) vagy nevet adni
Az Ágnes asszonyozás nem hiszem, hogy nagyon előreviszi a ganyé (0V) eltakarításénak ügyét, meg az egymásra mutogatás sem Ungár Péter elég sok megszívlelendő dolgot mondott erről a minapi telex-interjúban.
@ATCG: nem vagyok politikus, egy marginalis blogon tettem egy megjegyzest Kunhalmi „tul sokat putyinoztak”-szovegere. ezt gondolom, es pont azt fogom irni, amit gondolok. Ungar politikus, es o is pont azt csinal, amit akar.
@ATCG: Szerintem a poszt arról (is) szól, hogy kábé semmi se viszi előre „ganyé” eltakarításának ügyét (annyira, hogy el legyen takarítva). Akkor meg tök mindegy. És JT alapvetően nem lebolondozta Kunhalmit, hanem az ukránok vére (+ Kunhalmi műveletlensége és keresztneve) volt a lényeg.
Ja, mint ahogyan mindannyian szabadon gondolunk ezt és azt, de úgy szeretném már végre egyszer azt érezni, hogy a kocsi elé fogott sok ló jó irányba mozdítja el a szekeret a magyari mocsárból. Egyszerű kívánság: nem látni akarom, nem tudni akarom – mert magam sem űzöm a jóslás és a politikacsinálás mesterségét-, egyszerűen csak érezni szeretném, vagy olvasni jó
– személyeskedés mentes -vitákat, részt venni jó beszélgetésekben: rokonnal, baráttal, ismeretlenekkel közös dolgainkról úgy, hogy közben nem kell bármely kimondott, leírt szó után méregbe mártott szótőröktől tartanunk.
Nem, MO-on nem az tesz vidékivé, ha vidékről vitték el Édesapádat, és vidéki emberek fosztották ki a házát. Pláne, hogy közben tudott olvasni, és az már gyanúsan városi jelleg. Az tesz valakit vidékivé, ha a felmenői kifosztották Édesapád házát, vagy valaki másét, akit elvittek. Lehetőleg vidéken. Akinek a felmenői Pesten tettek ilyesmit, az oktatási miniszter lesz, majd polgármester.
Jó poszt. Mi itt vidéken, vidéki lakoskénr egy kisvárosban sokat szórolpoztunk, kinn áltunk az esőben a megállóban, szerveztünk amire volt erőnk, kommenteltünk itt -ott, szerény nyugdíjunkból utaltunk az ellenzéknek. Mit kellett volna még tennünk? És persze a kutya se akar ELLENZÉKI politkusnak menni, hogy aztán jól elvágják a torkát. Szóvel lehet mindnekit fikázni, szidni a felmenőit. A bűnök nyilván apáról fiúra öröklődnek, mindenki jobban megválogathatta volna az őseit. És most itt vagyunk összeeseve és jól egymásnak esünk.
@quodlibet:
A hsz-ed olvasva gondoltam jobban bele, hogy vidéken mennyire sokkal-sokkal xarabb csalódott ellenzèki szavazónak lenni mint Pesten. Sajnálom ès tartok attól, hogy itt is romlani fog a helyzet.
Általános iskolai emlékeim szerint fénykorában hétszázezer tagot számlált az MSZMP. El nem tudom képzelni hogyan tudtak Harasztièk vagy Csengeyèk olyan országban èlni (ellenzèkiskedni), ahol ennyi hívő/hűbères èl 🙁
@quodlibet: És ez még kisváros. A falu meg egy zárt közösség, ahol a „helyi kampány” maximum annyi lehet, hogy egy köztiszteletben álló, helyi központi figura (a postás Ancsa néni, a kocsmáros Karcsi, az iskolaigazgató Laci, vagy a polgármester Pista) ellenzéki, és ki is nyitja a száját. Itt nincs olyan, hogy valaki idegen „lejön”, és isszák a falusiak a szavait, a szórólap meg eleve felejtős, ne szemetelj itt ilyenekkel. Majd ha odaköltözöl, akkor talán 10 év múlva kezdenek elfogadni.
.
Kivételek persze vannak, agglomerációs gazdag települések stb., de egy átlag kis magyar falu az ilyen. És ezt mindenféle szociológiai tanulmányok olvasása nélkül mondom, ilyen helyen nőttem fel.
@szazharminchet: nincsenek ilyen felmenőim, de ha lennének, lenne ehhez pár keresetlen szavam. Illetve így is van. Az apák és fiúk minden oldalról elfogadhatatlan.
@rokakutya: és ez még fokozható azzal, amikor a derék budapesti ellenzéki szavazóktól megkapod, hogy személy szerint te tehetsz a fideszes kétharmadról mint vidéki krumplinvett, falusi csokon hizlalt parazita, aki a Budapesten megtermelt GDP-n élősködik. Nem tudom, melyik a borzalmasabb attitűd, ez, vagy a másik, a jóindulatú, amikor a rácsodálkozásra kerül a pókhálós kocsmai budi a volt áfész italboltban, és ígéretek kerülnek megfogalmazásra, melyek szerint hamarosan lejönnek és megkezdik a megértésünket.
Hiv.: @excombo:: de nem, én nem akarok odaköltözni. Tíz évem se volna mondjuk ilyenekre, de nem véletlenül mentek el egy ilyen helyről anno a szüleim,meg a szüleim összes testvérei. Az hogy kicsi gyerekként mennyországnak érzékeltem, ahhoz kellettek azok az emberek, akik már huszonéve nincsenek körülöttem – én pedig nem kisgyerekként heves lábrázással reagálnék a gondolatra hogy én ottan lakjak, nem is szólva arról, hogy amit én tudok, na ott arra nagyjából nincs kereslet.
Amúgymeg: én tökéletesen ellennék azzal is, ha egyszerűen békén lennék hagyva, a tilosrádiómmal, a telexemmel, a guardiannal, a vonneguttal, a bidf fesztivállal meg a Szigettel meg az ilyen hülyeségekkel, ha a kölykömnek nem Németh Szilárd (vagy esetleg Sándor) világképét akarnák a torkán lenyomni, ha nem akarnának belőle mindenképp összeszerelőművészt faragni, és az osztály összes hülyegyereke végre belátná, hogy van olyan, aki se verésre, se jutifalira nem akar hozzájuk beállni focizni, de attól még nem akarna elmenni az osztályból feltétlenül, viszont kurvára unja, hogy minden nagyszünetben megpróbálják elvenni az uzsonnáját, és „hülye szemüveges” felkiáltással a vécébe nyomni a fejét.
Ez a megváltjukmajdavidéket ez tényleg nagyon hagymázosnak látszik, főleg mert máshonnan tényleg nem lehet, de amíg erős oka van, hogy nem vagyunk ott, és nem érezzük az erőforrást magunkban, hogy egy rakás helyből csináljunk mondjuk Káptalantótit vagy hasonlót, meg hát, miért is kéne, tényleg? addig a kulturáltan sokféleként egymás mellett élés és bizonyos dolgokban értelmes kiegyezés kéne hogy legyen a cél egy ekkora helyen. Ez a kardcsörtetős erőszakosság, vagy annak a folytonos vágya hogy mindenki ugyanolyan legyen, ez úgy fáraszt le mindenkit, hogy az égvilágon sehova se jut vele.
[@Ervsebesz:](#comment-317214
Úgy látszik èn itt Pesten szerencsésebb vagyok mint te helyben.
Nekem csak olyan èrtelmes ès tájèkozott rokonaim, barátaim èlnek Borsodban akik nekem szokták elküldeni a disznóságokról beszámoló helyi híreket facen, „csak hogy tudd mi megy ebben az országban” felkiáltásokkal. Egyetlen krumpin megvehető vidèkit sem ismerek személyesen 😄😄😄
(Ez nem irónia, csak örülök ennek a tènynek)
@ATCG: érdekes, hogy ezt mondod, nekem körülbelül február 24-e óts az az erős benyomásom, hogy nemigen vannak megbeszélendő „közös dolgaim” egy csomó mogyoróval. a választás már kevésbé is volt érdekes (és bár akkor eléggé meglepett a mérték, de visszatekintve, én voltam vak).
a mogyoró életből egyszerűen hiányzik néhány dimenzió, speciel pontosan azok, amelyeket nem az alkalmi osztozkodás és zabrálás, a mogyoró világviszonyulás csaknem kizárólagos működtetői vezérelnek. nincs harag, egy jó részét ennek az attitűdnek nagyon is megértem, csak nem tudok vele mit kezdeni. az ember csak úgy elvan ebben a közegben, mondom amit gondolok, nagyon barátságosan, de látom az üres tekinteteket, nagy meglepetés, ha megcsillan valami.
Azt se feledjük, hogy Budapesten minden 100 ellenzéki szavazóra jut 87 Fidesz szavazó, szóval az utcán szembejövők közel fele itt is a Fideszre szavazott, csak épp hajszálnyi kisebbségben maradtak, ezért nem lett Budapest narancsárga. Vidéken meg minden 100 Fidesz szavazóra jut 58 ellenzéki, vagyis nyolc szembejövőből 5 fideszes, 3 ellenzéki.
https://444.hu/2022/04/05/ha-a-budapestieken-mulik-akkor-az-ellenzeknek-lett-volna-ketharmada
Az egész vidékizés álprobléma/pótcselekvés. Ahogy egyébként a vonatkozó nemzetkarakterológiai okfejtések (‘mert a magyarok ilyenek meg olyanok’) is.
.
Ismét: a társadalom dinamikus szerkezet, ergo időben természetesen elkerülhetetlenül változik. A „nép”, a közbeszéd, a társadalomban domináns magatartásminták & értékek nem homogének és nem stabilak. A megváltoztatásuknak/befolyásolásuknak pedig kizárólag két módja létezik: nevelés és propaganda. Az előbbi hosszú távú, de nagy forrásigényű, az utóbbi rövid távú, szűk spektrumú, de sokkal olcsóbb és gyorsabb.
.
Az, hogy a mai magyar társadalom jórészt (és természetesen nem csak falun, hanem minden egyes nagyváros, sőt Budapest megfelelő kerületeiben is) olyan állapotba kerüljön, amilyenben jelenleg van, az Orbán-rezsim részéről rendkívül nagy anyagi befektetést, hosszú időt és extrém politikai energiát igényelt. A magyar állampolgárok aktuális tudati állapota, értékei, nézetei és politikai preferenciái nem véletlenül álltak elő, nem sorscsapás vagy végzet eredményei, nem voltak történelmileg elkerülhetetlenek. Orbán Viktornak és bűntársainak nagyon tudatosan és nagyon sokat kellett tenniük ahhoz, hogy a mai helyzet előálljon.
.
Szubjektív véleményem szerint ez, a társadalom fasizálása a Seggfejék 2. legfőbb – soha meg nem bocsátható, soha el nem évülő, halálos – bűne.
@labrys: Én ezzel alapvetően egyetértek, csak azzal vitatkoznék kicsit, hogy „hosszú időt és extrém politikai energiát”.
Nemrég kommenteltem valahová, hogy Magyarország ma az a hely, ahol az emberek megszavaznák azt is, hogy a vegyi üzemek hulladékát a folyóba öntsük, ha ezzel spórolunk, és így nagyobb cipó kerül az asztalra.
Csupán az kell, hogy a fidesz és a propagandája felkarolja a dolgot, mert még akkor is manipulálnak ezzel, ha esetleg ellenzéki vagy. Kifejtem. Normális országban ez tabu, bárki ilyet felvet, azt egységesen lehurrogják és kiröhögik, nem számít kultúrembernek stb. Nálunk előfordulhat, hogy Orbánnak tetszik az ötlet, elkezdi nyomni és a médiája és kialakul egy diskurzus erről, ami már alapból szalonképessé teszi a dolgot. Bizony működik a tekintélyelv: ha egy komoly professzor, vagy egy ötödik ciklusát kezdő miniszterelnök mond valamit, akkor az azért akkora faszság csak nem lehet már. Gondolja az egyszerű ember, de még a nem annyira egyszerű is. Tulajdonképpen csak az a feladat, hogy szalonképessé tegyék a felvetést, ebben önként vagy nem önként segítenek nekik a Hont Andrások is [*] („nem kell gondolkodás nélkül átvenni a nyugati mintákat”, „zseniális tabudöntögetés”, „a PC már nem menő” stb.)… És ha már elfogadhatóvá lett téve az az opció, hogy összeszennyezzük a folyókat, utána már meg is nyerik a vitát, mert hát ugye ki ne akarna nagyobb cipót. És minél többször megnyernek minden választást / vitát, annál inkább automatikusan szalonképessé válik bármilyen baromság, ami a szájukon kijön. (Például most ugye a benzinben a biokomponens csökkentése. A Putyin-pártiság dettó.)
Ehhez még hozzáadnak egy kis fokozatosságot, és máris megvan a fasizálódás elég biztos receptje.
.
Ez most csak úgy eszembe jutott Hont Andrásról és a témáról: Ő következetesen használja degradálóan a jóemberkedést arra, ha valaki az emberséges álláspontot képviseli. Igazán nemes jellem.
@Podvinecz marsall:](#comment-317213)
Eszem ágában nincs apákésfiúkozni. Nem az a baj, ha valakinek náci/nyilas volt az ükapja, hanem ha ma is büszke rá, vagy legalábbis ugyanazokat az eszméket képviseli (illetve hallgat, mint szar a fűben, és élvezi az akkor megszerzett előnyöket). Jó példa erre az a fideszes polgármester, akinek a nagyapja nyilas volt, az apja besúgó, és ő maga meg szintén kiszolgál egy rendszert, aminek az ellenkezőjében hitt, amikor hitt még valamiben (csak hát mégiscsak élni kell valamiből, dolgozni elmenni meg derogál).
Az apákésfiúk lényege, hogy olyanokat támadnak vele, akikben magukban nem sikerült támadhatót találni. Akikről én mondtam, ott a lényegük, hogy most is ugyanazt hiszik, mint azok az ősök akkor.
Inczének:
Beszélgetni azért még lehet:
„Épp elindult Kelenföldről a vonat, alighogy leültem KisHá hívott.
– Megvagy? – kérdezte. – Anyával az állomás és az aluljáró összes kocsmájában kerestünk, de nem találtunk, pedig azt mondtad anyának,
hogy Behoval még isztok valamit vonatindulás előtt.
– Anyának megmondtam, hogy melyik kocsmába megyünk, az az állomással párhuzamos első utca sarkához közel van.
– Ja, – mondta Hanna – oda nem mentünk be.
Beszélgettünk még egy kicsit. Mondtam neki, hogy sajnálom, hogy nem tudtunk együtt sós rudat sütni. (vasárnap délután már nagyon
fáradt voltam és lefeküdtem aludni egy kicsit, kértem, hogy az eredményközlések elejére keltsenek fel. Fél kilenckor Hanna keltett, úgy keltett
fel, hogy könnyű érintéssel megfogta a kezem.)
– Jajj – riadtam fel – azt sem tudom hol vagyok.
Rövid ideig tudtam csak velük beszélgetni. Bekapcsolták nekem a TV-t, Hanna beállította reggel hatra az ébresztést a telefonon.
Kicsit beszélgettünk még, aztán már el is ment a két gyerek aludni.
Fél kettőig ültem a számítógép előtt és bámultam a szavazatösszesítést. Zsuzsa egy két decis proseccot is bekészített nekem a hűtőbe, azt
még a délutáni lefekvéskor megittam. A szavazat-alakulás bámuláshoz, bár volt ott pezsgő, is bor is bőven, egyiket sem akartam felbontani,
de hogy mégis el tudjak valahogy aludni- felbontottam a hűtőben lévő üveg Aperolt (azt K. bécsi lánya szereti inni, amikor hazajön) és megittam
úgy töményen – szóda nélkül – a felét.
Lefekvés előtt láttam, hogy Hanna az üzenő táblájára azt írta: „Domi ha felébredsz, majd sütünk sósrudat?”
Nem vagy szomorú, hogy nem sütöttünk sósrudat? – kérdeztem.
Nem. – mondta.
Úgyis eljöttök Muggiába Húsvétkor, akkor majd sütünk.
Jó, tíz nap múlva.
Épp a budaőrsi repülőtérnél vagyunk, tudod, ott ahová terveztem a repteret.
Tényleg?
Még beszélgetünk egy kicsit. Közben , ahogy beszélek, látom, ahogy a fülkében velem szemben ülő egyetlen utas, egy szakállas, öltönyös
fiatalember a Metropolt olvassa, és mivel két példány volt előtte, az egyiket áttolja nekem. Bólintok, hogy megköszönjem.
Majd Bécsből még fölhívlak a pályaudvarról, akkor még nem alszol. – búcsúzom.
Jó. – mondja.
Ahogy befejezem, megkérdezem a fiatalembertől:
Ön magyar?
Persze. – mondja.
Bécsbe megy?
Nem, csak Győrbe.
Ő is megkérdezi, én is megmondom, hogy hova, s azt is, hogy csak rövid időre jöttem haza a választásra.
Tényleg, csak ezért jött haza? – kérdezi csodálkozva.
Nem, miattuk is, bólintok a telefonra, hiszen hallhatta a beszélgetésünket Hannával.
Megkérdezhetem kire szavazott? – kérdezi.
Igen, nem rájuk. – intek a Metropol címlapján virító köpcösre.
Én a Fideszre szavaztam. – mondja. – Szerintem a háború miatt szavaztak annyian rájuk. – folytatja – mert megijedtek az
emberek, hogy az összefogás háborúzni akar.
Ó, – mondom – sok mindent mondott már ez az ember, ami nem igaz. -Például , hogy a TV-székházat a baloldal gyújtotta föl.
Miért, nem igaz? a Fidesz volt? -kérdezi.
Nem, ők a háttérből irányították a dolgokat, a piszkos munkát másokkal végeztették el.
Nem emlékszik a TV-ben miket mutattak, 2006 őszén, hogyan lóbálják, forgatják kalapácsvetőként a sálas suhancok a betontalpas útterelő
oszlopokat, és röpítik – például a Népszínház utcában – az éjszakai ütközetekben a rendőrök közé?
Nem emlékszem, én akkor hat éves voltam. – mondja.
Szimpatikus gyerek, úgy beszél, hogy látszik, beszélgetni akar, érdekli, amit mondok, nem akar vitatkozni, nem akar meggyőzni.
Amikor a tizenharmadik havi nyugdíj bevezetéséről akartak törvényt hozni a parlamentben az Antall-kormány idején, a fidesz volt
az egyedüli párt, amelyik ellene szavazott. Orbán a 168 óra c. rádióműsorban ezt azzal indokolta, hogy a fidesz csak olyan törvényt, rendelkezést
szavaz meg, amit ha hatalomra kerülne: teljesíteni is tud. Sok olyan dolgot mondott akkoriban, ami tetszett nekem. – folytatom.
Itt volt mindjárt a címer kérdése, az első szabadon választott parlament alakuló ülésén: Magyarország államformája akkor már köztársaság volt.
Illik egy köztársaság címerébe a korona? – kérdezem.
Nem, nem illik. – mondja.
Orbán ezt is támadta, azt mondta: „Mi az új, modern Magyarországot akarjuk felépíteni, nem érünk rá ilyen ósdi dolgokkal foglalkozni, mint a korona.”
Aztán az első Orbén kormány idején már le-föl utaztatták hajóval a Dunán a koronát.
Látom az arcán, hogy figyel.
Orbán miatt barátságok szakadtak meg, családtagok között romlott meg a kapcsolat, a kirobbant politikai viták miatt.
Hitetlenkedve néz:
Tényleg, ilyen is volt?- kérdi.
Igen, például az öcsém nem hívta meg második házasságkötésére az apánkat, legalább hét évig nem is beszéltek egymással.
Helyes dolog az ilyen?- kérdezem.
Nem helyes. – mondja és rázza a fejét.
Tavaly egy szép augusztus végi reggelen Tihanyban a naptól csillámos vizet látva ezt mondtam a sógornőmnek:
„Milyen szép, csak kár, hogy egyre kevesebb a nádas a Balaton körül.” Politikai tartalmú ez a mondat?- kérdeztem a sráctól.
Nem az. – mondja.
Pedig a sógornőm erre ezt válaszolta.: – folytatom – „Döntse már el végre a baloldal, hogy strandokat, vagy nádasokat akar a Balatonba?!.”
Megint hitetlenkedve néz, tényleg látszik rajta, hogy ilyeneket közvetlenül nem élt át, nem is tud róluk.
Annyi mindent – sokkal komolyabb dolgokat is – mondhatnék neki, de inkább egy kicsit más felé terelem a szót.
Elmondom, hogy építész vagyok, meg apai részről erdélyi is, ezért kétszer is – az ottani kicsi templomok miatt is – elbicikliztem Szabolcs-Szatmár Beregbe,
egészen Túristvándiig – Fótról.
Fótról, egyedül? – kérdezi.
Igen. Tudja azok a kazettás mennyezetű templomok egészen olyanok mint az erdélyiek.
Tudom. – mondja.
Nekem ezeken az utakon igazából csak egy rossz élményem volt. – folytatom. – Hajdúhadházon, egy pénteki napon, este tíz körül az út melletti járdán állva egy lámpa
alatt a térképet böngésztem, hogy merre tovább. Hirtelen egy Zsiguli kanyarodott be és fékezett le mellettem, a hátsó lehúzott ablakán kihajolva – sörösüvegét kezében lóbálva- egy részeg fiatalember azt ordította felém: rohadt hajléktalan tűnj innen a faszba. –
…mesélem tovább…
Éjfél felé járt, egy nyári zivatar készülődött, amikor a Túristvándi felé vezető bekötőútra fordulván megállított két rendőr.
Nézik az igazolványomat.- Honnan jött? – kérdezi az egyik. – Mondom hogy honnan. – Hát uram, tiszteltetem, de …és nem mondja ki, de értem, hogy mi a véleménye a vállalkozásomról.
…a beszélgetőtársam nevet, és én csak röviden tudom felidézni azokat a napokat:..
Penyige előtt jártam épp, Tudja, ahol azokat a jó szilvapálinkákat főzik, akkor is este tíz óra körül volt, előttem valaki az országút szélén kivilágítatlan biciklijét tolta,
majdnem nekimentem a sötétben, még káromkodtam is. Hát alig hagytam el egy-két percre: nagy szisszenéssel leeresztett a hátsó gumim. A kerékpárját toló öreg utolért.
Kérdezte mi a baj, meg hova tartok? Mondom: Túristvándiba.
Hát az innen gyalogosan még legalább két óra – mondja – és ha nem sért meg vele, aludjak meg nála, majd reggel elmegyünk a biciklishez (mert kiderült, hogy a külsőm is
széthasadt ) – és aztán nappal folytathatom az utat. Örömmel fogadtam az ajánlatát. Megvendégelt szalonnával, hagymával, kenyérrel. És közben mesélt az életéről. Nyugdíjas mozdonyvezető volt, egyedül élt a kis házában, a felesége már régen elhagyta egy másik emberért. Miközben beszélt: látta, hogy nagyon fáradt vagyok, megágyazott nekem a szobában lévő egyetlen ágyba, ő a karosszékében ült és továbbra is mondta mondta a mozdonyvezetői kalandjait, mindennapjait. Máig sajnálom, hogy én közben elaludtam.
Reggel arra ébredtem, hogy ő is alszik: úgy ülve a karosszékében. Felkelés után elmentünk a falu másik végében levő biciklishez, de vasárnap lévén az nem engedett be bennünket, hiába csöngettünk. -Nem baj, vigasztalt az öreg, majd megfoltozzuk otthon a gumit. Az udvarán végeztük a gumijavítást. Közben a szomszédból a kerítésen átszólva
egy morcos ember megkérdezte, hogy én ki vagyok? Én meg, amilyen az adjonisten, olyan a fogadj isten – vissza kérdeztem, hogy mi maga, rendőr?
Az öreg közben halkan csitított, hogy ne hergeljem a szomszédot, csak neki lesz abból baja, mert az az ember a haragosa, a házamra, a telkemre fáj a foga, csak azt várja,
hogy elpatkoljak, mondta.
Na tíz perc sem telt belé
nyílik a kiskapu és bemasírozik rajta két rendőr, meg három határőr. A magasabb rendfokozatú rendőr az igazolványomat kéri. Átadom, de közben dohogva kérdem, hogy ez a
szabolcsi vendégszeretet? A fiatal rendőr visszaadja az igazolványomat és szabadkozik, hogy nekik minden bejelentésre ki kell menniük, majd köszöntek és elmentek.
A külsőt az öreg spárgával kötözte össze. Elköszöntem és kicsit döcögősen de eljutottam Túristvándiig, másnap aztán még el tudtam menni vele Fehérgyarmatra, ott vettem egy külsőt és egy belsőt is.
…végül még meséltem neki arról, hogy két három falunta mindig betértem az út melletti kocsmákba, egy-egy pohár sörre, meg olykor mellé egy három centes pálinkára.
Az egyik faluban, két óra tájban, a legnagyobb melegben léptem be az árnyas, hűs ivóba. Bent öt -hat ember ült békében, iszogattak, de inkább beszélgettek.
Köszöntem, kikértem én is a magamét és leültem egy üres asztalhoz. Ekkor benyitott egy újabb vendég.
Mennyi részeges ember! – mondta köszöntésképpen.
Mire a mellettem lévő asztalnäl az egyik:
De már eggyel többen vagyunk!
….
A srác megint nevet, mosolyog, tetszenek neki a történetek, de már cihelődik.
Győrnél vagyunk? – kérdezem.
Igen, mindjárt. – feleli.
Búcsúzásként kezet fogunk, bemutatkozunk:
Mátyás Gábor, azt mondta, de az is lehet, hogy László, vagy Zoltán volt, de úgy rémlik mégis inkább Gábor.
Örültem a szerencsének. – azt is hozzátette még.”
: @szazharminchet: akkor írd úgy, hogy ne értsem félre 😉
Volt egy momentum (nem párt, hanem valóságos pillanat), ami megmutatta azt, hogy mi a várható helyzet: egy debreceni étteremből úgy kihajították Márki-Zayt és Pálinkást mint… Ez egy sokat mondó pillanat volt, mint az is, hogy Márki-Zay-ék nem tudták lereagálni úgy, hogy jól jöjjenek ki belőle.
@Ervsebesz:
„amikor a derék budapesti ellenzéki szavazóktól megkapod, hogy személy szerint te tehetsz a fideszes kétharmadról mint vidéki krumplinvett, falusi csokon hizlalt parazita, aki a Budapesten megtermelt GDP-n élősködik”
Ez azért elég dedós szöveg a tőled megszokott szinthez képest. Az én szüleim is egy faluban élnek – az ország egyik legfideszesebb körzetében ráadásul, bár maga a település valamivel kiegyensúlyozottabb – de képesek arra a mutatványra, hogy az ilyeneket nem veszik magukra (akit illet – beleértve a falujukbeliek jelentős részét is – arra nézve pedig maguk is ezeket gondolják)
A poszthoz pedig, jól mondta TótaW: Lázár Jánossal nyertünk volna!!
Hiv.: @ATCG: : hát, ezt egyrészt óriási lájkkal olvastam, de….ez megvolt akkor is, amikor még Lázár Ervin ült a novelláiban a vonaton, meg a Másfélmillió (hosszú)lépést forgatták, ebben ennyi van, nem több, mert az ilyen személyiséggel rendelkező és SZIGORÚAN CSAK FÉRFI elbeszélőből-beszélgetőből irtó kevés van, még kevesebb olyan, aki nem a nyári szabadsága (uszkve két és fél hét az évben) terhére bír ilyeneket csinálni csak. A többség ennyit bír, és azok se vannak sokan, sőt.
És nem véletlenül írtam kiabálós nagybetűvel, amit – ez egy annyira férfi narratíva, hogy ihaj, attól még jó, de mink pl. nem bírunk így menni Túristvándi felé a biciklivel, mert se a vonaton, se a gyalogúton nem ez történne, hanem teljesen más, minket ezekbe a terekbe még szimbolikusan se engednek be, viszont az e terekkel párhuzamos női terekbe meg kb. nem megy be senki, hangjukat nem halljuk, nem tudjuk mi van a fejükben, kivéve azt a szűk valós ismeretségi-rokoni kört, akiket mindenféle plusz erőfeszítés nélkül is elérünk. Amíg legalább ennyi mondás és kommunikáció nem születik a női terekben is, és NEM nőimagazinos-schaffererzsis torzítópedálokkal és homálytükrökkel, és nem is másféle nőimagazinos instafilterekkel, addig lesz egy irtózatos fekete doboz, amiből mindenféle elő tud ugrani, jó is, rossz is, de főleg meglepő.
Hiv.: @vakmacska69:
Köszönöm szépen.
Igazad van, Kipcsákiában, és valószínűleg a világ nagy részén: sajnos ez így van.
…
Az alábbi beszélgetést Fótról a Nyugatiba tartva – tizenkét éve is van már -„hallgattam ki”:
„A múltkor a vonaton egy lány hosszan mondta-mondta egy fiúnak az otthoni családbeli viszontagságait. Hogy az apja mostanában nem engedi, hogy találkozzon a fiújával, mert az Szilveszterkor náluk aludt. A szülők nem voltak otthon, a húga erre orv-házi bulit tartott a barátaival a szent családi házban;
gondolta így ő is megteheti hogy odahívja a barátját. Ezt meg is beszélte a drága húgocskájával. De az beköpte. A vihar úgy tört ki, hogy a húg barátai pizzasütéshez elhasználták az anya biolisztjét. Azóta nem áll meg az apja előtt.
Nem a húg, hanem ő. Mert ő a család fekete báránya. A húg jó tanuló, mindig olyan példamutató, olyan mintagyerek.
(Rögtön odahallgattam a lányra, mert szépen, tagoltan beszélt. Természetesnek fogta fel a helyzetét. Elfogadta, hogy ő a rossz, a másik meg a jó. Még ezt a nyilvánvaló becstelenséget sem ítélte el a húgában, nem illette egy rossz szóval sem, csak úgy mesélte nyugodt hangon a dolgokat. Istenem, ha az ilyen embereknek mindig megsúgná valaki, hogy járd csak a magad útját, mert te vagy az igaz, nem az aki annyira meg akar felelni a körülötte lévők látszatvilágának, értékrendjének. Rögtön Sid jutott eszembe a Tom Sawyer-ből a kis mintagyerek, de őt legalább Tom időnként jól elverte. Ez a lány nem tépázta meg a testvére haját).
Pedig annyira meg akartam feleni mindig apának. Tudod ő vadász. Tizenhat éves koromban letettem a fegyvervizsgát is. Többször elvitt magával. A vadásztársai befogadtak, dícsértek, ez jó érzés volt. De apa mindig csak a hibáimat vette észre.
-Őzike!!!. Hogy mondhatod az őzre, hogy őzike?!! Szégyenbe hoztál a többiek előtt!!!
Talán nem olyan nagy hiba egy tizenhat éves lánytól, ha azt mondja az őzre, hogy őzike.
– Folytatja a lány. –
Utána már nem jártam el vadászni.
Tizennyolc éves koromtól már nem akarok megfelelni neki.“
@velotanya: félreértés ne essék, arra a mutatványra én is képes vagyok, hogy ne vegyem fel, de az ostobaságon rendre megütközöm. Nyilván erről a színvonalról nem tudnak megbántani. Kicsit azt is furának tartom, hogy nem az kap dedós címkét, aki hülyeséget beszél, hanem aki ezt észrevételezi
(1) Na, most már eljutottunk oda is, hogy lassan szégyellni kell, hogy az ellenzék putyinozott (mai Kunhalmi). Engedtessék meg, hogy ne szégyelljem, hanem inkább büszke legyek, és idézzem TótaW-t: „Lázár Jánossal nyertünk volna.”
(2) Kunhalmitól kérdezem még, hogy az SZJA-visszatérítés, 13. havi nyugdíj visszaadása, 25 éven aluliak adómentessége után hogy tervezték szociális témákkal megverni a fideszt? Fejtse ki legyen szíves.
(2b) Amúgy döbbenetes, hogy eljutott oda a magyar nyilvánosság, hogy senki nem merte leírni (nem ellenzéki politikusnak, hanem újságírónak kellett volna!), hogy az azért nincs rendben, hogy a magyar állam úgy dönt, hogy köteles vagy vaskos veszteséggel árulni a termékedet (benzint), és ha nem akarod, akkor át is veszi a boltod. Azért pár fodrásznak, péknek el lehet volna magyarázni, hogy ez mit jelent. (A csődbe menő benzinkutak bemutatása a szolidarításra apellált, de olyan a magyar társadalomban nem létezik.)
(3) Abban igaza van Ágnesnek, hogy erkölcsi ügyekkel a fideszt már nem lehet legyőzni. Túl sok cinkos szavazója van már 2022-ben: Mindenki látta Hatvanpusztát, Mészáros Lőrincet, és ennek tudatában szavaztak rá. És azt azért csak nem fogja elismerni a választó, hogy ő egy szar ember (akkor sem, ha történetesen az).
(4) MZP-nek és a követőinek egy kis szerénység és alázat nem ártana, az ő vezetésével buktunk rekordméretűt, azok után a szövegek után, hogy csak vele lehet megverni Orbánt. (Én is full benéztem az egészet, a kétharmadot esélytelennek gondoltam. Rám se hallgasson senki.)
(5) A helyzet reménytelen. Egy kis lelkiismeretfurdalást okozhatunk mostantól max a fideszes tábornak, ennyi „győzelmünk” lehet max.
@excombo: Szerintem tömeges (értsd: választási) győzelemre teljesen fölösleges is hajtani. Orbán egyszer elrúgja a pacskert és belpolitikai káosz lesz vagy Lázárnak másodjára végre sikerül hátba szúrnia és utána vagy kiegyezik Rogánékkal vagy kicsinálják egymást (vagy ez a kettő egymást követően).
\
A nép három héttel ezelőtt egyértelműen kifejezte, hogy azt akarja, ami van és ami lesz, de legalábbis nem zavarja, bármi legyen is.
\
Most őszintén: tényleg szükség van arra a stresszre, rabszolgamunkára (család, barátok, magánélet rovására) és kudarctömegre, amit mogyoróföld népének minimális kiművelése igényelne? Az orbáni/lázári/rogáni/putyinklón állam és egyben a kiművelni szándékozott tömeg akarata ellenében? Ugyan miért kellene? Nincs belső igényük, nincs valódi, erre irányuló akaratuk. Azt akarják, hogy hagyjuk őket békén. Se neked, se nekem, se másnak NEM életfeladata a népet akarata ellenére boldoggá tenni. Erkölcsi kötelességünk volt megmutatni, hogy lehetne másképp, ez megtörtént. 2022 április 3-án itt volt a legutolsó utáni legeslegutolsó lehetőség megállítani az országot a szakadék előtt, de a nép nem élt vele. Ennyi. Egyéni, magánéleti kis győzelmekre van szükség, ami alatt azt értem, hogy a polgár képes elengedni az hazája kezét és a saját, a magyar államtól mentes boldogságát keresni. Itthon vagy másutt — részletkérdés. Az esetleges népmegváltás útja pedig az (ha már nem képes erről leszokni az illető 🙂 ), hogy következetesen és derűsen bele kell verni az orrukat: „erre szavaztál, ezt akartad; adott volt a másik lehetőség, de ezt válaszottad; nem más, te voltál az”.
\
Az (5) lelkiismeretfurdalást nem értem
@Hottentottenstottertrottelmutterattentäter… usw: Ha már itt megy a „lelkizés”, én a következőképpen érzem magam:
(1) Mint akit megcsaltak. Itt maradtam „hazaszeretetből”, amikor már a gimis osztályom fele is elhúzott, az egyetemi körömből meg tényleg nem maradt senki (max páran Budapestre kerülve). Szóval kicsit egyedül éreztem magam, plusz a felsőoktatásban dolgozva semmilyen értelemben nem tartozom a rendszer nyertesei közé. Erre az országomról kiderül az, ami kiderült.
(2) Azt hiszem, munkahelyi ártalom, hogy a népet szeretném boldoggá tenni (a minimális hatókörömmel), vagy talán jobb lenne igazságérzetnek mondani. De az az igazság, hogy most, ahogy az április 3-a utáni sokk elmúlt, sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok. Megharagudtam erre a népre, nem várok semmit, nincs stressz. Van a családom, meg a mikrokörnyezetemben pár ember, aki érdekel, és ennyi. (Az atomizálódás engem is elért.) Azt hiszem, fél év múlva már a politikát sem fogom követni. Munkahelyemen mostantól a szükséges minimum az irányadó, nincs ingyen ez-az, ahogy régebben. Pá.
(3) Az előző (5)-ös ponthoz annyit, hogy én hiszek abban, hogy ha az ember nem pszichopata, akkor max elfojtani tudja lelkiismeretfurdalást, de akkor meg mentálisan nem lesz kiegyensúlyozott. (Igaz, ez a rész inkább rendszert legalább minimális szinten működtetőkre, vagy a fanatikus politizálókra vonatkozik. Aki a KLIK-ben összegyűjti, hogy melyik iskolában hányan sztrájkolnak; aki csak mezei alkalmazottként rálát, hogy épp mennyi pénzt loptak el valami felzárkóztató programból. Stb.) És mi annyi tudunk tenni, hogy ezt megnehezítjük nekik, és kárörvendünk. Legközelebb tényleg egy esélytelen „szentet” kell indítani, fricskából. Tükörként.
@all: Be kell látni, Mo-on a „demokrácia”, „szabadság”, „jogállam”, „európaiság” nem hívó szavak. Üres duma. Stabil ~ kétésfélmilla voks. A középszer diadala. Slussz.
Sokadszorra: az ország nem élhetetlen (kulcselem!), így a korbács lengetése garanciával, és a méz ígérete (gari nélkül), az erő felmutatása működik. A félve tisztelt-csodált-szeretett-gyűlölt gázi elfogadása fogyasztható kompromisszum – ez Kádár öröksége. Kinek hiányzik 2002-2010 szarakodása elölről? Demokrácia? Jó, jó, de mit számít, ha vityának EREJE van! Jogállam? Majd „megoldjuk okosba’ „. Akinek nem tetszik, az lép (azt lehet).
@Hottentottenstottertrottelmutterattentäter: „a polgár képes elengedni az hazája kezét és a saját, a magyar államtól mentes boldogságát keresni”. Fontos felismerés. Az anyanyelv pedig nem hagy el – másutt sem.
Hiv.: @excombo:: szinte 100%-ban 1et értek, és csak azért nem nyomom a „kedvelés”-t, mert valahol, belül elszomorít, úgy meg olyan „izé” lenne….
Olvasgatom itt a hozzászólásokat. Visszatérő szöveg az, hogy „a nép ezt akarta”. Ez az „akarta” szó valahogy nem tetszik nekem, ez ellen tiltakozom. A múltkor kb. 3 napot töltöttem azzal, hogy a „húszezer vidékre lemenő, és mindenre nagyon rácsodálkozó” naiv jóember (tényleg) beszámolóit olvasgattam. De ehhez nem is kellett volna olvasgatni, mert eléggé közelből látom én is a helyzetet. Szóval, a mondanivalóm: az „akarta” kifejezés, az testvérek között is valamiféle tudatosságot feltételez. Tudat nélkül nem lehet akarni. Az akarásban van valami szándék, és gondolatok is. Na most, szerintem a bűnbandára szavazók egy igen jelentős (több mint 50%-a) részében nem volt, nincs ilyen (erre vonatkozó) tudatosság. A szavazóknak ezt a részét én inkább a növényekhez hasonlítanám. beléjük égettek egy programot – nagyon egyszerű programot – és annak megfelelően reagálnak, szinte reflexszerűen. Ennek a legtipikusabb kifejeződése az, amikor bemegy, és megkérdezi, hogy „hol kell orbánra szavazni”. Ez a programja, az automatizmusa, eszébe sem jut más, nincs is más a fejében. Ez szörnyűnek tűnhet, sőt tényleg szörnyű, de ez a mai mogyoró közállapot, a rögvalóság.
Tehát a feladat az lenne, hogy ezeket a gondolkodásképtelen automatákat (növényeket) át kellene programozni. Ez nehéz, és jelenleg inkább lehetetlen feladatnak tűnik. Nagyon beléjük égett. Tényleg, csak egyvalamire volt jó most ez a választás: most aztán végképp nincs semmiféle apelláta. Végérvényesen kiderült, hogy itt választással többé nem hogy nem kell, de nem is szabad bajlódni, az innentől már kollaborálás, és árulás, és más megoldást kell keresni.
Sztem se az a tanulság, hogy „ezek ilyenek, ezekkel nem lehet”. Kettest idézném a 444-ről (itthagyhat minket, de vissza lesz citálva :))
„Egy gondolatot tennék hozzá: a NER az amerikai elnökválasztás kampányköltségeihez hasonló nagyságrendű összeget költ el propagandára – minden évben, tíz éve. A töredéke elég volt Trump megválasztására egy harmincszor akkora országban. Nem tudom elképzelni, hogy bármelyik ismert választási autokrácia ennyit költene egy szavazatra, mint az Orbán-rezsim. Ehhez képest kéne értékelni az ellenzék eredményeit.”
https://444.hu/tldr/2022/04/25/legyozhetetlen-orban-viktor-partallami-kampanygepezete
szal a pártállam eredményét is ehhez képest kell értékelni. (2014 vagy 18-ban ki is számoltam itt egy kommentben, hogy mennyibe került durván az egyik és a másik oldalon egy képviselői hely. ha mondjuk most kellene választási törvényt írnom, én nem is a finanszírozást szabályoznám, hanem egy arányosítási elvet vezetnék be: minden nyilvános üzenet beárazható, és minden szavazat a ráköltött összeggel fordítottan súlyozódik)
ezt viszont komolyan nem értem
12 éve vannak „jelen” a település életében, és mégis ez az eredmény? Akkor valaki, valamit nagyon jól, a másik meg nagyon rosszul csinál… (szvsz)
https://berettyo.ezalenyeg.hu/kozugy/ahol-szinte-mindenki-a-fideszre-szavazott-toldon-forgatott-a-partizan-243140?utm_source=hirkereso&utm_medium=cpc&utm_campaign=243140
Hiv.: @Morp65:
Egyszerű: egyáltalán nem politizáltak. Valszeg azért nem, mert azt a tevékenységük szempontjából kontraproduktívnak gondolták, tekintve azt az általános közvélekedést, hogy a politika rossz dolog, azt utálni kell. Azt azért ne feledjük, hogy itt „növényekről” van szó, akikre egy valamivel lehet hatni: a nagyon kitartó, hosszú ápolással (propaganda-agymosással). A bűnszervezet ezt csinálja már 16 éve. Beérett a termés.
@ipartelep: https://osztalyfonok.hu/7498/
@nyulambator:
Nagyon súlyos, és nagyon igaz.
@ipartelep:: Ceterum censeo: soha nem szabad elfeledkeznünk a „növények” felelősségéről sem. Nagyon nehéz sorsuk lehet, megengedem. Pontosan mit is kellene tenniük azért, hogy hozzájáruljanak a változás esélyéhez? Négy évben egyetlen egyszer egy nyomorult ikszet behúzni egy papírlapra, szinte mindegy hová, csak ne a legrosszabb helyre. Tulajdonképpen ennyi, nem kell párbajra kihívni a helyi földesurat. Erre sem képesek. Egyáltalán nem vagyok megbocsátó, főleg, hogy nem csak a saját életüket cseszik el.