Harminc ceruza, egy hegyező, hét füzet (privátposzt)
2020. március huszonegyedikén írtam ezt a posztot.
„A tanszék épületét bezárták. Mielőtt hazamentem, felírtam az irodám táblájára: „visszajövök”. Kétesélyes, tudom. Vettem harminc ceruzát, egy hegyezőt, hét füzetet és belevetettem magam valamibe. Ez is kétesélyes. A jó dolgok mindig kétesélyesek. „
Ma délben elfogadták azt a cikket, amelyikbe akkor belevetettem magam.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16529246-6ae0a1a0d9379' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16529246&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16529246-6ae0a1a0d9379&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16529246-6ae0a1a0d9379' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
Gratulálok!
Akkor te legyőzted a Covidot,
Gratulálok! Mikor küldted be?
Egyrészt gratulálok! Másrészt már akkor is piszkált két dolog:
1) Hogy a fenébe lehet a kötelező leadási határidő szorítása nélkül bármit befejezni?
2) Miért ceruza (radírbeszerzésről nem esett szó)?
Gratulálok!
instant sikernek tűnik 😮 (perszehogy granuláció)
@szazharminchet: ez az, 2020 nyarán, és teljesen át kellett írnom később, a refereek csináltak belőle egy igazi computer science cikket. valójában három cikket írtam, és mindent elfogadták, de erről valahogy konkrétan írtam akkor. amit nem mertem megírni, de kommentbe belefér, hogy mostantól a vincent hivatalosan is leelőzte nagy kedvencét széchenyi díjas filozófusunkat, lánczi bandi bácsit, mert a filozófiacikket, amire célozgattam néha, szóval azt is elfogadták végül, nagyon jó helyen.
@jotunder:
Remélem már dolgozol a következő, immár teológiai témájú publikációdon…
Majd amikor a proof-ot nyomtatod és javítod, keresed az elcsúszott sorokat, a hiányzó kitevőket, a krikszkraksszá nemesült görög ABC betűket a pdf-be írásnál, meg a referenciáknál mókássá vált szerzőneveket, na, majd akkor jön az igazi katarzis, hogy igen b@zmeg, sikerült, megjelenik.
Na, az csodás.
@naebneerG: A korrektúrázás egyébként is „hálás” feladat, de ezek szerint nem LaTeX-ben készülnek a cikkek?
@naebneerG: nem szokott ilyesmi történni. nagy vonalakban megnézem a proofot, válaszolok arra a négy kérdésre, amit feltesznek. soha egyszer nem volt ebből problémám.
@vattablz: ki tudja, hogy mit hoz a jövő.
@Hottentottenstottertrottelmutterattentäter… usw: te megírod LaTexben, ők meg az alapján valamilyen nagyon spéci makróval megcsinálják a proofot.
@naebneerG: a megjelenés valahogy sohasem érdekelt, kivéve a filozófiacikket, az annyira megdöbbentő volt, azt napokig vártam, néha még most is ránézek, nem akarom elhinni.
Tök jó, hogy megjelentek a cikkeid, az is, hogy örülsz nekik, és az is, hogy a szakterüleden kívül esőnek, a filozófiainak méginkább.
Ne haragudj, hogy egy látszólag a témához csak közvetetten kapcsolódó mondatod hoz elő most belőlem emlékeket, erre a mondatra akkor is felfigyeltem, amikor először leírtad:
„Vettem harminc ceruzát, egy hegyezőt, hét füzetet és belevetettem magam valamibe.”,
de akkor nem reagáltam rá.
A mondatból a harminc ceruza és a hegyező fogott meg, a hét füzet már nem is annyira, bár egy kicsit azért az is.
Előhozta öreg építész barátomat, akinél – még a számítógépes rajzolás előtti korszakban – több napos ceruzahegyezés előzte meg a tényleges rajzolást: ott sorakoztak szép sorjában a kihegyezett ceruzák a rajztáblára feltűzött rajzlap vagy pausz mellett, de az első vonal,
a végrehajtandó eseménysor első eleme (hiszen attól kezdve minden már csak egy kis viszonyítás) napokig nem akart megjelenni.
Aztán a görög statikus srác Krisztus – Belioannisz gyerek – az Izzó gyártervező irodáján (becsületes neve Hrisztosz), aki sikerrel letette az államvizsgát, de a diplomaterve elkészítését
évekig halogatta, amikor már nem húzhatta tovább belefogott (volna): egy kör alaprajzú,
– a kelenföldi nagy buszgarázshoz hasonló méretű – buszgarázst kellett volna megterveznie,
rajzolnia. A méretezésen hamar túljutott – jó statikus volt, harminc valahány éves lehetett
akkor -,de a rajzolás előtt több hétig egy körvonalzó találmányon dolgozott, mert annak
elkészítése szerinte a rajzolás megkezdésének elengedhetetlen feltétele volt.
A hét füzet is érdekes, miért pont hét…
@Hottentottenstottertrottelmutterattentäter… usw:
Bizonyos területen igen, ahol én írok (kísérletes természettudomány), ott docx-ben, pptx-ben, xlsx-ben és olykor tiff-ben töltöm fel, a proof pedig javítható pdf-ben érkezik.
@jotunder:
Nekem már „minden” volt: bekezdés duplázás, hiányzó sorok, hibás referencia, különleges karakter összeomlás, képminőség romlás – kivétel nélkül olyat soroltam, amelyek a proof készítése során kerültek bele, tehát nem én rontottam el mondjuk a revisiont.
Én annyira ignoráns vagyok, hogy meglepett a filotársszerző.
Gratulálok! Engem lenyűgöz az, hogy (ha jól értem), matematikában dupla vagy semmi helyzet van. Vagyis nekiállsz bizonyítani egy sejtést, és vagy sikerül, vagy nem sikerül, nincs átmenet. Azt gondolom, hogy szinte minden más tudományban, még ha nem is sikerül az eredeti sejtést bizonyítani, valamilyen eredmény azért kijön, amit valahol lehet publikálni. Nem D1-es vagy Q1-es lapban, de mondjuk egy proceedingsben.
@steinerzsiga: ez azért nincs így. van egy érdekes elmélet, ami arról szól, hogyan lehet egy nagy struktúrát meggyőzni a saját tulajdonságairól. és a nagy struktúra roppantul bizalmatlan, azt gondolja, hogy át akarod verni. ráadásul csak az elemeivel tudsz kommunikálni, nagyon rövid ideig. a struktúra elemei kérdezősködnek egymás között, szintén nagyon rövid ideig, és utána mindenki hoz egy döntést, hogy megvan a tulajdonság vagy nincs meg. és ha mindenki egyetért, akkor a struktúra elhiszi, hogy megvan neki a tulajdonsága, ha csak egy nemet mond, akkor biztos benne, hogy nincs meg neki. ennek elég komoly irodalma van, és tényleg semmi közöm sem volt a területhez, véletlenül találtam rá. van egy tétel, amiről azt hittem elsőre, hogy triviális, de nem az, sokkal rafináltabb, ami azt mondja ki, hogy valamiről nem lehet ilyen módon meggyőzni egy bizonyos struktúrát. és nem volt semmilyen sejtés, lehetett volna, mert természetes, de nem volt. én azt bizonyítottam be, hogyha csak nagy vonalakban kell meggyőzni, akkor meg lehet csinálni. ez a nagyvonalakban meggyőzés furcsa módon a természetes dolog ebben a világban. kezdenek összeérni bizonyos területek, egymástól nagyon távoleső területek, a hardcore deskriptív kombinatorika (az nagyon nem a magyar kombinatorika) és ez a disztributált komputációs alkalmazottnak látszó valami. engem ez érdekel, ez a kapcsolat. nem mondom van pár sejtés a területen, de azt tuti nem én fogom megoldani.
@jotunder: Ez izgalmasan hangzik!
@steinerzsiga: Olykor így van ez a dupla-vagy-semmi, olykor meg nem. Olykor lehet tudni, hogy melyik eset van éppen, olykor meg csak utólag derül ki, sajnos.
Két évig dolgoztam valamin egy posztdokommal, egy konkrét kérdésre szerettem volna, ha választ adunk, de nem jött ki. Kijött egy részeredmény, pár oldalban leírható, Q2-ben közölhető. Ezenkívül biztos tanultunk pár dolgot az elvetélt próbálkozásainkból, de világosan azért semmit sem értettünk meg. Még tippünk sincs, hogy az eredeti kérdésre igen vagy nem e a válasz. (Volt már sok tippünk, néha ez, néha az :-), ezért tartottunk ki két évig, mindig azt hittük, most már meglesz.)
Ha nem valami egész konkrét problémát akarsz megoldani, hanem egy általános jelenséget megérteni, amiről még elég keveset tudnak, akkor lehet elméletet építgetni, lehetnek mindenféle eredmények, gyengébbek vagy erősebbek, érdekesebb vagy kevésbé érdekes példákról, úgyhogy ilyenkor elég folytonos a skála, nem akkora a rizikó. Általános matekos javaslat, hogy ha nem tudod megoldani, amit meg akarsz, akkor változtasd meg a problémát úgy, hogy meg tudd oldani, azt jól van.
Ha szerencséd van. Csakhogy pl. a fenti konkrét problémám az pont a legegyszerűbb példa volt, amit ki tudtam találni egy általános jelenségre. És még ez se ment — akkor hol lesz itt az általános elmélet, a gyenge eredmények? Mi volt a baj? Mi nem voltunk elég okosak, általában nem tart még itt a matek, túl hülye volt a konkrét példám? Passz.
@Mister Gumpy: Köszi!
@steinerzsiga:](#comment-317938) Idonkent tenyleg van dupla vagy semmi.
A tanitvanyaimnak azt szoktam mondani, hogy amikor a doktorijukat irjak, akkor jobb, ha nem egy maganyos fat akarnak kivagni, hanem egy erdobe mennek fat vagni. Kesobb, amikor mar megengedhetik maguknak, hogy egy evig semmi eredmenyuk ne legyen, akkor lehet maganyos fakkal is probalkozni.
@kiazmármegint: Nagyon jó ez a hasonlat!