Meghalt Pelikán József (szomorúposzt)
Ő volt a legkedvesebb tanárom az egyetemen.
Valamit azért leírok azoknak, akik az egészből csak annyit látnak, hogy pont az volt a neve, mint a gátőrnek a Tanú című filmben.
A matematikai diákolimpiák örökranglistáján ő volt a tizennegyedik (három arany, egy ezüst) a világon. Nem Magyarországon, hanem az egész világon. Igen, tudom, mindenféléket lehet mondani, de nem kell mindenféléket mondani. Negyedikes gimnazistaként második volt a Schweitzer-versenyen. Mit mond ez? Semmit. Biztos valami matekverseny. Az. A legnehezebb a világon és végzős egyetemisták jönnek az emberrel szembe, nincs olyan, hogy egyetemi anyag vagy ilyesmi, szabad a pálya. Erre jön egy gimnazista.
Bridzsbajnok is volt, félelmetes aggyal, és nem lett belőle híres matematikus, mert ez egy kemény és kegyetlen világ, és azok az ösvények, amelyeken az ember elindulhat teljesen kiszámíthatatlanok. Hamar elveszíthetjük azt az utat, amelyet kijelöltünk magunknak és akkor sok minden mást is elveszíthetünk.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16530214-6ae234dc8feef' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16530214&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16530214-6ae234dc8feef&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16530214-6ae234dc8feef' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
soha senki nem hívta Pelikán Józsefnek, ő Jocó volt, mindenkinek Jocó, de a Jocók nem halnak meg, csak a Józsefek.
kimaradt egy lett: és nem lett belőle…
@opiniopraesumpta: köszönöm, javítottam.
Basszus, ez egy nagyon szomorú poszt.
Csak annyit mondok: 1982 algebra szigorlat. R.I.P.
Meg még annyit: az utolsó algebra előadás valahol megvan magnókazettán. Be kéne digitalizálni valahogy. Nem tudom 40 év után van-e még valami a szalagon…
@zardoz2: Nem akarom rontani a kedvedet, de általában nincs. Vagy rég levált a mágnesezhető réteg, vagy az egymásra tekert szalagmenetek átadták egymásnak a mágnesezettséget. Lehet másnak jobb szerencséje, de nekem nem sikerült ilyen régieket megmentenem soha.
@zardoz2:: Hú, tényleg, nekem is van egy kazettám, bár esélytelen, hogy megtaláljam. Amúgy is gyenge közelítése lenne annak a napnak. Jocó bejön, beszél 45 percet, szünetre kimegy, mi pedig szótlanul és döbbenten meredünk egymásra, hogy miféle hurrikán söpört végig rajtunk. Értettünk minden szót, de egy mondatot se. Érdekes, hogy ez volt az egyetlen kollektív agylezsibbadás, de valamiért épp a kétéves kurzus egyik legegyszerűbb és legkövethetőbb előadására esett.
@Péter 2: @zardoz2: Nálunk pont múlt héten került elő közel 30 éves kazetta és klasszik Sony walkman párosa. Még egész elfogadható (értsd: nyúlós és vödörhangú, de felismerhető zene) minőségben szólt, szóval egy szöveges felvétel nem teljesen reménytelen. Én mindenesetre először óvatosan kézzel áttekerném a szalagot oda-vissza néhányszor, aztán, ha okésnak tűnik, akkor magával a lejátszóval is, hogy meglegyen az üzemi feszesség.
Vérmes reményeket persze nem fűznék a dologhoz.
Hiv.: @Hottentottenstottertrottelmutterattentäter… usw:
Hiv.: @Péter 2:
Magnóm nincs, de videóm még van egy ritkán fűtött, többnyire átfagyott nyaralóban egy többszáz darabos VHS gyűjteménnyel a 80-as, 90-es évekből. A java része tévéfelvétel, de a legutolsó a Johny English, meg a Jóbarátok összes. Azt kell mondjam, hogy a pornók kissé kásásak lettek, vagy tán azok is voltak, de a többinek semmi baja.
Szomorú történetnek hangzik. A saját területemen ismerek kutatókat, akik metszően okosak, jól olvasottak, még kutatnak is, de egyszerűen a cikkírástól, a rendes publikálástól alkatilag irtóznak. Ha nagy nehezen meg is írnak valamit, meghagyják kéziratnak, aztán évtizedekig a kéziratra hivatkozik mindenki. Hogy ennek az oka valami félelem, vagy nonkonformitás, vagy lázadás, azt nem tudom. Hatásuk persze így is van, de láthatatlanabb módon. De itt mintha ennél valami szomorúbb dolog sejlene fel a sorok mögött.
Nekem nem ő tanította az algebrát, de a jegyzetét néha használtam. Egyszer helyettesített, akkor azt tudtuk róla, hogy diákolimpikon volt, és hogy ő készítette fel a(z általában igen sikeres) magyar csapatot. Nagyon tiszteltük.
Felejthetetlen volt mindannyiunk számára az ELTE matematikus szakán. Nem volt mindenkinek Joco, volt akinek mindörökre Pelikán maradt. De tudásának kijárt a tisztelet, és borzasztóan sokat követelt. Évekkel az algebra szigorlat után többen Amerikában a PhD qualifying exam-re készülve áldottuk a nevét. Ugyanis lényegében már mindent tudtunk ami oda kellett. Ez az élményünk a matematika egyetlen más ágában sem volt meg; analízisben, valszámban, parcdiff-ben es főleg geometriában/topologiában voltak néha komoly hiányosságaink (azaz, az ELTE akkori, 80-as évekbeli képzésében voltak ezek a hiányosságok, nem mi felejtettunk…), amit aztán a grad schoolban kellett bepotolni. Algebrában ilyen pótolnivalónk nem volt Pelikán kurzusai után. Amikor ezt elmeséltük neki, végtelenül boldog volt, emlékszem a kis könnycseppre a szemében.
Szomoru történet az övé, s valoban a választott ösvény volt rossz. Ahogy nekünk elmesélte; sok éven át kereste a 27. sporadikus egyszerű csoportot. Világhírű lett volna ha megtalálja. De ehelyett az lett világhírű, aki bebizonyította, hogy nincs 27 ilyen csoport, összesen csak 26 van. Ez pedig a világ egy örökké megváltoztathatatlan igazsága. S ez nem olyan műfaj, hogy na bumm,
ha tegnap rossz lora tett, ma majd a másikat próbálja. Az ember vagy arra kondicionálja magát évekig, hogy talál még egy egyszerű csoportot, vagy arra, hogy bebizonyítja; ilyen már nincs. Teljesen más módszerek, borzasztóan kifinomult technikai tudás kell mindkettohoz.
Pelikánnal kicsellózott a sors hogy nem volt 27. Ha lett volna, jo eséllyel ő találta volna meg.
Ezután már nem volt kedve kevésbé jelentős kutatási témákkal foglalkozni, s talán érezte, hogy meg egy hasonlóan jelentős problémát már nem ad meg neki a sors. Nem maradt utána hosszú publikációs lista, nincs Pelikán elmélet, nem lett akadémikus, sot meg docens sem. De matematikus generációk algebra tudását alapozta meg világszínvonalon. Egy óriást vesztettünk, nyugodjék békében.
Nagyon köszönöm, hogy megírtad, kedves jótündér. Képzeld, senki más nem írt róla még.
Azt gondolom, hogy attól, hogy valaki zseniális matematikus, még nem kötelező szeretnie, mint életmódot. Meg az se kutya, hogy jó tanár volt.
Nagyon sok évvel ezelőtt együtt voltunk pár évig. De már legalább 30 éve nem láttam, nem hallottam felőle.
Tudsz valamit róla, hogyan volt az utóbbi években?
Megírhatnád üzenetben, hálás volnék.
Facebookon Veres Juli
Vagy emailben, juliveres@ gmail.com.
Sylow, Mascke Burnside tételei: véges csoportok rulez
leghatásosabb, legemlékezetesebb tanár: riszpekt
Nem értek egyet azzal, hogy ha nem lett Jocóból híres matematikus, ez azért van, mert ez egy kegyetlen világ. Azt gondolom, hogy Jocó alkatának és hajlamainak megfelelően választott életformát. Ez ha nem volt is optimális, ha az összteljesítményt nézzük, ő nagyonis hasznos és kreatív életet élt. Nem arról van szó, hogy beszállt valami kegyetlen „cutthroat” versenybe, amiben alulmaradt.
most vettem észre, hogy „pending” commentek vannak, de azt hiszem mindet sikerült láthatóvá tennem.
@veres juli: én semmit sem tudtam róla 🙁
@veres juli:
Én egy tanítványa facebook posztjában olvastam. Lehet, hogy ő többet is tud róla:
https://www.facebook.com/photo?fbid=1786420475076661&set=a.157271441324914
Jocóról rengeteg jó, rossz, kedves, komisz, igaz, hamis, stb. sztori kering, és ő is jókat tudott sztorizni. Emlékezzünk rá az alábbival, egy gyakorlaton mesélte, nem tudom, milyen apropóból. Gyerekkorában szülői nyomásra zongorázni tanult. Nemigen szeretett gyakorolni, a focilabda jobban vonzotta, így aztán a zongoraórákon kellett kisilabizálnia a darabokat. Nem is tanult meg rendesen zongorázni, viszont a zeneiskola lapról olvasási versenyét minden évben fölényesen megnyerte.
@lemniszkata: Erre a tortenetre en is jol emlekszem. Nekunk ugy mondta Jocó, hogy „egyszercsak kiderult, hogy amit keresek, az nincs”. Még ma is, ha a tanitvanyaim panaszkodnak, hogy nehez a hazi feladat, azt szoktam mondani, hogy legalabb olyan probleman gondolkoztok, amirol tudjuk, hogy van megoldasa. Ez a kutatasban nem lesz majd igy. Ezt a legdramaibban en is Jocótól tanultam meg.
@kiazmármegint: : „Ez a kutatasban nem lesz majd igy.” De vigasztaljon a tudat, hogy „Egy kísérlet sem teljes csőd…” ;-).
@petergacs: : „Jocó alkatának és hajlamainak megfelelően választott életformát” Bölcs ember lehetett. R.I.P.
@kiazmármegint: mintha valahogy Párizsban Jacques Tits-nél történt az egész. miközben egész kurzusokra nem emlékszem…
https://tudomany.blog.hu/2023/02/05/staar_gyula_beszelgetese_pelikan_jozsef_matematikussal
https://tudomany.blog.hu/2023/02/05/staar_gyula_beszelgetese_pelikan_jozsef_matematikussal_2_resz