Egy hét a Füst Milán Színházban

Van egy ősi izlandi közmondás: két jegy Pintér Bélára a Maesteszínházon olyan, mintha Loki teherbe esne. Loki, aki kevés Bagdy Emőkét olvasott, egyszer tényleg teherbe esett és pókot szült, mi meg megnéztük a 42.hetet Csákányi Eszterrel. Az angol Csákányi Eszter talán az Emma Thompson lenne, és az ki van zárva, hogy valaha lássam Emma Thompsont színházban. A Thuróczy Szabolcsot nevezi ki a NER a Füst Milán Színház élére a 42.hétben. Másnap láttuk Thuróczy Szabolcsot a Larryben, ami egy abszolút must-see movie. Tegnap egy Yukio Mishima darabot láttunk a Szkénében, Forte társulat, nagyon jó. Van egy ősi japán közmondás: ha mindenképpen keménykedned kell, inkább légy ezerszer Yukio Mishima, mint egyszer Budaházy Pöpi, de ez mellékszál. Most jön a lényeg…. Van egy ősi székely közmondás: amíg nem láttad a Káli holtakat a Kamrában, ne verekedj medvével.

Ha Térey nem hal meg, most jobb Magyarországon élünk. Térey valamiféle belga volt, egy belga óriás, aki szemellenző nélkül tudott ránk nézni. Szeretett minket, észrevette bennünk azt, amit általában csak a másikban szeretünk észrevenni. A Káli holtak egy regénynek indult, amelyet nálam ezerszer literátusabb emberek (és az még mindig nem olyan nagy kunszt) is nehezen olvasható szövegnek gondoltak, és ebben a szövegben találta meg Dömötör András és Bíró Bence a színdarabot. Nem tudok és nem is akarok színházkritikát írni. Én azért járok színházba, Katonába, Örkénybe, Szkénébe, UP Rendezvénytérbe, mert ez tart egyenesben.

A Káli holtak egyenesben tart. Kellenek olyan darabok, hogy az ember csak néz mint Mari a moziban, hogy tényleg az arcába játsszák a színházat, hogy még a szünetben sem hagyják békén (és majdnem négy óra, hehe). Térey rendesen kiosztja a teljes kulturális szcénát, nem ismer sem Istent, sem embert, és képes volt meghalni, komolyan, milyen világ az, ahol a Térey meghal negyvennyolc évesen. Olyan lehetőségeket kapnak a színészek, mint a Stílusgyakorlatokban. És a darabbéli színház itt is a Füst Milán Színház, csak most nem a Thuróczy Szabolcs az igazgató, hanem Elek Ferenc. Elképesztő, a második szünetben rám nézett és nem tudtam, hogy akkor ő most éppen Elek Ferenc vagy Gróf rendező úr, talán nem is lehetett azt éppen tudni. Mindenki nagyon jó, teljesen bejátszották a Kamrát, attól tartottam, hogy adott ponton Tasnádi Bence vesz egy habos goffrit.

Most egy kicsit jó, kicsit mindegy, hogy mit mondott be a rádió, hogy hány fasiszta majom fér be a Bálnába. Ahogy az ősi andorrai közmondás tartja: több színház, kevesebb mandiner.

<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16530535-6ae1ff7ba98f5' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16530535&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16530535-6ae1ff7ba98f5&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16530535-6ae1ff7ba98f5' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>