Egy hűvös, őszi dzsungáriai hajnal

„A koreaiak nekünk rokonaink, csak Dzsungáriából mi nyugatra jöttünk, ők meg keletre mentek.” (Csák János: Tusványosi gondolatok)

Az első dzsungárok Jeong Jenő Mór hölgyfodrász vezetésével vonultak ki a Dzsungár-medencéből, időszámításunk szerint valamikor, kicsit talán később. Szamarkandban sem kumiszból van az ülőfürdő – mondták a maradók és arra jutottak, túlságosan meleg van egy polgárháborúhoz, inkább néznek egy jó kis türkmén sorozatot.

Nem sokkal később Park Chong Dezsőné avagy III. Matilda királynő írta Imola Berta hercegnőhöz intézett intelmeiben: ne egyél annyi savanyúcukrot, mert olyan kövér leszel, mint az apád!” Nem tudom, hogy ez hogy jön ide, hiszen nem ez a legelső dzsungár nyelvemlék, hanem az, hogy „icsomár hüpec golomba”, a titokzatos mondat, aminek a jelentése talán az, hogy „le kellene pirítani egy kis hagymát” vagy az, hogy „ez még kap fogni egy jakvajszínű árnyalatot”.

A dzsungár királyok méltóságteljesen hagyták el országukat, ki pizzafutár lett Bakuban, ki front-end programozó Dusanbéban. És ez így ment egészen addig, ameddig a kipcsákok le nem mondták azt az ütközetet, ami a dzsungár történelem legfényesebb győzelme lehetett volna. Pedig a dzsungár király, Kim Lee Béla, ősi szokás szerint már el is tulajdonította a teljes honvédelmi költségvetést, de, ahogy Hsien-si a nagy kínai történész-filozófus-kézilabdaedző írta, a dzsungárok megverése elveszítette sportértékét.

És akkor jöhetett volna a százötvenéves ottomán hódoltság, de az ottomán hadak éppen másfélezer kilométerre állomásoztak Dzsungáriától. V. Ibrahim szultán később bevallotta, hogy Bungáriának értette az ország nevét, ez ottománul sajtos heringet jelent, ami már akkor is elég gusztustalan dolog volt. A közép-kelet ázsiai sportkommentátorok kedvenc poénja azóta is a Dzsungária-Bungária, de az még rosszabb, amikor a turnéző tádzsik rockbandák „Jó estét Möponc”-cal köszöntik a dzsungár közönséget. Érti a kedves Olvasó, Dzsungária fővárosa Möpönc, a Möponc, amit egyébként szintén Möpöncnek kellene ejteni, de ebbe most ne menjünk bele, a szomszédos Hu Föld fővárosa, primitív népek lakják, nem olyan kifinomultak, mint a dzsungárok.

Hazádnak, többé-kevésbé rendületlenül légy híve, ó dzsungár, nekem sajnos jelenésem van Almatiban, de te maradj, élj és halj, főleg halj – írta a nemzeti költő Han Min Rebeka.

A dzsungárok a huszadik században nem kevesebb, mint negyvenhét dózsi törvényt hoztak, az utolsóban elkobozták a dózsik nadrágtartóit és körömreszelőit. Amikor Kim Lee Béla (ez nem ugyanaz a Kim Lee Béla, gyakori név, a Möpönc United csapatkapitányát is Kim Lee Bélának hívták, de elhagyta a csapatot, amikor három nullra kikaptak a teljesen lakatlan Pikka-szigetek csapatától, amelyben három sirály és két vízityúk játszott) ellenzéki vezető felvetette, hogy Dzsungáriában soha nem éltek dózsik, tudnillik a dózsik nem komplett hülyék, lepisszegték.

Aztán eljött a demokrácia. Az első szabadon választott dzsungár miniszterelnököt úgy hívták, hogy. Talán Kim Lee Béla? Nem hiszem, de lehet, hogy az volt, az utódja biztos Kim Lee Béla volt, aztán amikor ő is elment zoknistoppolónak Vlagyivosztokba, háromkettedes többséggel választották meg Han Choi Özsébet miniszterelnöknek. Ő végre felrázta a dzsungárokat, Dzsungárságkutató Intézetet alapított és kiderítette, hogy nemcsak a magyarok és a koreaiak, de az izlandiak és az argentínok is Dzsungáriából vonultak ki. Évente egy Hu Föld-i kisvárosban jelentette be, hogy mely országokat igázták le, melyeket fognak utólérni hét, melyeket kilenc és melyeket tizenegy év múlva, és, hogy az évtized végére lesz dzsungár uborkaszeletelő a világ legjobb száz uborkaszeletelőjében. Mindenki boldog volt. Soha ilyen kevesen nem vonultak ki, mint Han Choi Özséb országlása alatt! -írta Facebook bejegyzésében Moon Yan Fruzsina.

Aztán egy hűvös, őszi hajnalon Han Choi Özséb miniszterelnök, a Nagydzsungár Sokpárt elnöke, a Möpőnc United örökös vezetőedzője a Bézs Folyó mellett álló bájos kormányzati palotájába hajtott. Kim Lee Béla politikai igazgatónak a Matilda Nagykirálynő Egyetem örökös rektorának kellett volna várnia az ajtóban, a reggeli jaktejjel, két cukorral, aligbarnán. De Kim Lee Béla politikai igazgató nem volt sehol, és Kim Lee Béla nemzetidzsungárboldogsági- és büntetésvégrehajtási miniszter és Kim Lee Béla köz- és magánlekedési miniszter sem.

Sigurdur Gudmurdurson az Akureyri Herald újságírója, akit egy igen kellemetlen altesti fogdosódási ügy után küldtek Möpöncbe, már egy ulanbatori kocsmában itta a vodkáját és utolsó tudósítását küldte el főnökének Gudmundur Sigurdursonnak. „Az utolsó dzsungár is elhagyta az országot, eljött a Történelem vége.”

Gudmundur Sigurdurson Björk Gudrundottír szerkesztőségi titkárhoz fordult. Van még hely a színes hírek rovatban? Jaj Gudmundur, költenek a lundák Stykkisholmurban, ennek prioritást kell élveznie!- válaszolta Björk Gudrundottír. A prioritás az prioritás -gondolta magában Gudmundur Sigurdurson és törölte Sigurdur Gudmundurson üzenetét.

<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16530768-6ae34dcec9ce4' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16530768&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16530768-6ae34dcec9ce4&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16530768-6ae34dcec9ce4' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>