A filozófiáról (rövidposzt)
A Qubit-ról tudtam meg, hogy meghalt Kripke. Az amerikai Saul Kripkét nagyon sokan tartották a legjelentősebb kortárs filozófusnak, csak valahogy a kortárs filozófia jelent valami mást, mint Platón, Descartes vagy Hegel idejében. Az Amerikai Egyesült Államokról nem a filozófia jut az ember eszébe, holott a világ legmenőbb filozófiai folyóirataiban többségben vannak az amerikai szerzők, a világ legjobb filozófia tanszékei amerikaiak. Nem áll meg a világ, ha meghal a legnagyobb filozófus.
Kripke volt az egyik filozófus, akit a Covid alatt ismertem meg, és persze pont azt értettem meg belőle, ami valójában matematika volt (Kripke 19 éves volt, amikor a Journal of Symbolic Logic-ban megjelent “A completeness theorem in modal logic” című cikke, soha sem szerzett doktorátust, nem is nagyon lett volna értelme, mégis mit lehet egy ilyen embernek tanítani, ott volt az egyetemeken, formálisan diákként, de mindenki tudta róla, hogy kicsoda, mert nagyon látszott).
Újra és újra elővettem (ma is, amikor megtudtam, hogy meghalt) a Kripke-modelt, ami valójában körülvesz bennünket, ami a valóságos világunkhoz, vagyis világainkhoz (haha) sokkal közelebb áll, mint az ember gondolná. Hát, nem az Élet értelméről szól, nem a Lét fontos kérdéseiről, az analitikus filozófia úgy aránylik ahhoz, amiről gyerekfejjel azt gondoltam, hogy filozófia, mint a nehézsúlyú ökölvívás a társastánchoz. Nem, nem vonz az analitikus filozófia (sem), nincs semmi érzékem a filozófiához, de eltöltöttem vele annyi időt, hogy ezt bátran kimondhassam. És egy filozófiacikket még meg fogok írni, arra még szükségem van, azt az ajtót szépen kell bezárni.
Saul Kripke meghalt, és még a nyugati emberek 99 százaléka is úgy élte le az életét, hogy sohasem hallott róla. Ahogy sohasem hallott kortárs filozófiáról, és persze sok minden másról. Nem, egyáltalán nem vagyok benne az 1 százalékban, csak azért mert elolvastam húsz oldalt a modális logikáról, pár tucat elmefilozófia cikket, és fel tudok sorolni harminc nevet. Kripke fontossága valószínűleg a tehetségében rejlik, hogy ez a fajta tehetség, képesség, varázslat továbbra is értelmezhető, és nem a napilapok döntenek a dolgok értékéről, nem a facebook, nem a közvélemény, nem a politikusok, hogy van valami a tömegek felett.
“Az Amerikai Egyesült Államokról nem a filozófia jut az ember eszébe”
Miért nem? Peirce, Dewey, James, Rorty, Schiller (nem a költő), Hacking, Kuhn, Allan Bloom, Dworkin, Quine (aki Kripkéhez mérhető hatású), Putnam – és ezek csak az eheti, szükségképpen felületes bevezetés a fil-be előadásom említett emberei. Nyilván Platon, Kant és Hegel után, de hát az ő kortárs amerikai filozófusaik bizonyos paleontológiai okokból nem burjánoztak túl… (A mi igazán kortárs legjobbjainkat nem is ismerem vélhetően, a “kismesterekről” nem is beszélve.)
Nyilván a jó részüket, mindet jól ismered, hiszen a matekhoz a nem polfilesek közel vannak (illetve hát nyakig benne), csak megvan mindannyiunkban a séma, az európai intellektuális fennsőbbségről. A midlewesti farmerekhez hasonlítjuk az európai csúcsértelmiséget. És miközben szidjuk a poroszos iskolarendszerünket, elfelejtjük, hogy az amerikai átlag iskolához képest ez nem véletlenül ad lényegesen több tudást (most a gyerekek hogylétét hagyjuk, az nagy pedagógiai vita tárgya)
Ha jól tudom, valamit a tulajdonnevekről is megállapított. Valamit én is megállapítottam az ő tulajdonnevéről. (Majdnem azt írtam, hogy a keresztnevéről.)