A NER-értelmiségi feledékenysége avagy egy katolikus konzervatív különös élete.
A kultúrkonzervatív NER-értelmiségi Botos Máté búcsúztatta a fasiszta Mandineren Paul Johnsont, a brit Bayer Zsoltot. Paul Johnson egy igazi kamugép volt, közepes eredménnyel végzett Oxfordban történészszakon és tévedésektől hemzsegő ideologikus könyvecskéket írt, amelyek roppant népszerűek voltak a brit konzervatívok között. Persze ironizálok, Johnson ugyan nem volt igazi történész, de ragyogó újságíró volt, ellenfelei is elismerték kiváló stílusát, Bayer nyilván a bokájáig sem ért.
Botos Máté méltatta Johnson harcos konzervativizmusát, de elfeledkezett arról, hogy Johnson negyvenévesen (nem húsz, nem harminc, hanem negyven) igazi 68-as volt, rajongott Cohn-Bendit-ért. Aki nem hiszi, olvassa el ezt az írását.
A brit konzervativizmust nem lehet egy napon említeni a NER-izmus nevű káeurópai csürhüléssel. Johnson később rajongott Thatcherért is, majd, mindenki megdöbbenésére akkora spanja lett Tony Blairnek, mint Bayer Orbánnak. Erről is elfeledkezett Botos úr. Amiről nem feledkezett el, az az Intellectuals, a könyv, amelyben Johnson lerántotta a leplet az gaz baloldali értelmiségiekről. Mint például Ibsen, Tolsztoj, Hemingway és Noam Chomsky. Ezeket a neveket sajnos elfelejtette leírni Botos úr. Paul Johnson a katolikus család híve volt, ez volt élete középpontjában, igazi konzervatív katolikus volt, ahogy Botos úr írja. Amiről Botos úr valahogy megint elfeledkezett, az Paul Johnson szinte ratzingeri családfelfogásának egy különös vetülete.
Paul Johnson egész életében szeretőket tartott, akiket megkért arra, hogy fenekeljék el néha, mert attól elégült ki. Erről volt híres, ha mást nem tudott valaki Angliában Paul Johnsonról (uramisten, tíz éve írtam erről a vincenten, amikor a katolikus konzervatív Bayer Zsolt éppen zsidók fejét akarta szétverni, hol van már a tavalyi hitleráj) akkor az a spanking affair volt. Ahogy a Telegraph írta: amikor Johnsont szembesítették a fenekelő szeretőkkel, csak annyit mondott: „We are all sinners”. Ami ezerszer becsületesebb dolog, mint amit egy NER-értelmiségi valaha az életében akárcsak titokban gondolt.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16530078-6ae22879f1d9a' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16530078&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16530078-6ae22879f1d9a&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16530078-6ae22879f1d9a' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>

De legalább nem menekült az esőcsatornán. És lehet, hogy tolvaj sem volt. Akkor meg miért kéne szeretni?