A hagyomány
Eredeti szerző: maroz
Hegedűs a háztetőn. Bolondosan hangzik, ugye? Márpedig mi itt Anatevkában, ebben az eldugott kis faluban, mindnyájan hegedűsök vagyunk a háztetőn. Kínlódunk, gyötrődünk, hogy kicsaljunk valami kellemes, egyszerű dallamot, anélkül, hogy kitörnénk a nyakunkat. Ez nem könnyű. Kérdezhetnék: miért ragaszkodunk mégis ehhez a helyhez, ha ilyen veszélyes? Mert Anatevka a mi otthonunk. És hogyan tartjuk az egyensúlyt? Mi a titka? Egy szóval megmondhatom: a hagyomány.
Hagyomány nélkül olyan ingatag lenne az életünk, mint hegedűs a háztetőn. Anatevkában a rabbi a hagyományok szerinti áldást mondja a cárra: Áldd meg Isten a cárt, és tartsd meg őt minél tovább és minél távolabb! De mi a csuda is ez a hagyomány nevű izé? Valami csodalámpa, elővesszük, megdörzsöljük és már teljesül is minden kívánságunk?
Ennél azért valamivel csak több kell hogy legyen, hiszen a rabbi hozzátett valamit az addig hagyományosnak tekintetthez, mintegy újraértelmezte azt a népi bölcsességet, miszerint a cárt, a mindenkori, bárhogyan is nevezett cárt tartsa meg ugyan az Isten, de ezzel a megtartással azért némileg egyenértékű az az óhaj is, hogy lehetőleg minél messzebb tartsa meg tőlünk. A hagyomány az, amihez tudunk nyúlni, amiből meríteni lehet, az ősök bölcsessége, a mores maiorum. Nehéz elképzelni azt, hogy lenne ember, aki ne tisztelné, de legalábbis aki ne használná, ne támaszkodna a hagyományokra, legfeljebb nem tudatosul benne, hogy bizony, valamilyen mértékben hagyományőrzők vagyunk mind. Csak ugye itt is felmerül egy csomó probléma, valamint néhány álprobléma is. Ennek a hagyományőrzésnek van egy számomra kedves olvasata és van egy olyan, amely eléggé ellenszenves.
<!--more--> <p style="text-align: justify" class="MsoNormal">Az egyik kérdés az, hogy meddig nyúlunk vissza, mit tekintünk olyan kornak, ahol úgy véljük, hogy már érdemes hagyományt keresni. Szent Istvánig? Mátyás királyig? Széchenyiig? A kiegyezés utáni boldog békeévekig? A lovastengerész két világháború közötti Magyarországáig? Termett-e hagyomány a létező szocializmus idején? Nem? Akkor október 23-án mit ünneplünk? A számomra rokonszenvesebb válasz szerint a hagyomány az nem egy adott, egyszer valamikor „legyártott” valami, amit gondosan kell őrizgetni az évezredek folyamán, hanem sokkal inkább valamiféle kikristályosodott lényeg. Az idők során ezt a lényeget vitték tovább az emberek, arra építkezve, azt beépítve a saját felépítményeikbe, megtartva azt, ami abból jónak bizonyult és elvetve azt, ami rossznak. Ha ez egy töretlen, organikus folyamat egy nép életében, akkor nem is sűrűn merül fel abban az adott társadalomban annyi ostoba vita (és álvita) a hagyományokat illetően, mint nálunk.</p> <p style="text-align: justify" class="MsoNormal">Ez az organikus fejlődés mifelénk olyan sűrűn kapott gellert, annyira sokszor kezdtünk úgymond mindent elölről, hogy az lenne a kész csoda, ha itt bármi is szépen egymásra tudott volna épülni az idők során. Mostanság pedig kapkod mindenki mindenhez, mint Bernát a mennykőhöz, a fundamentalista hagyomány-értelmezés hangosan ordibál a dafke hagyománytagadással, és ez nem csak afféle szubkulturális civakodás, nem, ez az őrület nálunk a csúcsra tört, erről szól ez az ország, hosszú évek óta. Most a fundamentalizmus áll nyerésre, volt valamikor valami szentistváni, vagy milyen fundámentom, na, azt kérjük mi most azonnal ide, mert az volt a jó, úgy, ahogy. Hogy egészen pontosan mi is, és miként nézne ki az a mai korba átemelve, nem tudni. Hogyan lehetne például Szent István törvényei szerint élni manapság?</p> <blockquote><p style="text-align: justify" class="MsoNormal">14. Fejezet azokról szól, a kik feleségöket ölik meg</p><p class="MsoNormal">Ha valaki az ispánok közül megkeménykedvén az ő szivében, lelke idvességével nem gondolván, a mi távol járjon a hivők elméjétől, felesége vérében fertőznék, engesztelje meg az asszony rokonságát ötven tinóval, mint a királyi tanács végezte, és bőjtöljön a kánonok rendelése szerint.<br /> 1. § Ha pedig valamely jóravaló vitéz esik azon vétekbe, adjon a rokonoknak tiz tinót ugyanazon tanácsi végzésből, és bőjtöljön a mint mondtuk.<br /> 2. § És ha közrendü ember cselekeszi azon gonoszságot, békéljen meg öt tinón az atyafiakkal és alázza magát bőjtölésben, mint elől mondatott.</p></blockquote> <p style="text-align: justify" class="MsoNormal">Nem vitatom, sokan örülnének a válás ilyetén, mondhatni unortodox módjának (ausgenommen válóperes ügyvédek), de talán a nők nem lennének túlzottan boldogok, ha a férjük, vérüket véve pár bornyúval le is tudhatnák az ügyet. Ebből a dekrétomból is látszik, hogy a hagyományunk a nőhöz, a női nem emberi jogaihoz kicsit ridegen viszonyult, az asszony hosszú időn keresztül a barmokkal osztozott a jogokat illetően, és még 1997 előtt sem volt különösebben üldözendő az, ha a férj, a család feje, úgymond az úr a házban élvén előjogaival megerőszakolta a feleségét. Engem nagyon nehezen lehetne arról meggyőzni, hogy ez a fajta hagyományos nőszerep manapság komoly érték lenne. Látni kéne, hogy amint a nők megkapták a férfiaktól a lehetőséget a bizonyításra elég szépen igazolták is, hogy az élet szinte minden területén a férfiakkal egyenlő félként képesek megállni a helyüket. A hagyományosnak mondott és mifelénk manapság olyannyira hájpolt családmodell éppen pont ezen a változáson bukik meg: a férfiak immáron nem mindig (és nem szükségszerűen csak ők) képesek biztosítani a család megélhetését, ám a családfőséggel járó, hagyományos előjogaikra minden körülmények között igényt formálnak. Érthető, hogy ez napjainkban annak a nőnek, aki immáron önállóan is képes biztosítani a megélhetést maga és a családja számára nem kifejezetten tetszik. A „kinder, kirche, küchen” mára mintha kikopott volna a hagyományból, és nem úgy tűnik, hogy ezt a hagyományt vissza lehetne hozni, vagy hogy akár csak érdemes lenne vele megpróbálkozni.</p> <p style="text-align: justify" class="MsoNormal">Tessék megnézni, lenne azért ebben olyan lényeg, ami ma is vállalható: öt tinó a csóróknak, tíz a gazdagabbaknak, ötven a leggazdagabbaknak! Szent István törvényei is mit alapoznának meg? A progresszív közteherviselést! Orbánék, a szentistváni hagyományok jegyében nemrég törölték el az ötven tinós kulcsot. Hát milyen fundamentalizmus az ilyen, a fenébe is?!?</p> <p style="text-align: justify" class="MsoNormal">Vagy nézzük ezt a szerencsétlen Gubcsit, amint jobb sorsra érdemes tábornokaival pogózik bőgatyában valamiféle se füle se farka Rákóczi-musicalre. Pardon, rockballada. Nem az a baj, hogy ezt a sügért kinevetjük, hanem az, hogy nem mindig sikerül a röhögéstől értelmesen és érthetően elmondanunk, hogy mi, a röhögők nem a hagyományainkon nevetünk, nem Rákóczin, hanem azon, ahogyan ezt interpretálja számunkra Gubcsi. Tehát nem csak a fundamentalista hagyományőrzés kelthet ellenszenvet, hanem az interpretált is, és ilyenkor sem magának a hagyománynak címződik a kritika, hanem a közvetítő tehetségének, az ő általa hozzáadott értéknek. De hát ez így kéne hogy működjön, ez lenne a normális: egy kinevetett interpretációt elfelejtünk míg egy többször megtapsoltat beépítünk a hagyományainkba. Ezért is lenne fontos az, hogy ez a tapsolás vagy kinevetés torzításmentesen lezajlodhassék az adott társadalomban, hiszen ez képezné az organikus fejlődés alapjait. Nyilván azzal is kéne tudni kezdeni valamit, amikor az ilyen ostobácska kinevetettek képtelenek elfogadni azt, hogy a nevetés az ő hozzá(nem)adott értéküknek szól, hanem azzal védik a kisszerűségüket, hogy visszatámadnak: aki Gubcsit kiröhögi, az a magyarságot, Rákóczit, a hagyományainkat röhögi ki! <span> </span><span> </span></p> <p style="text-align: justify" class="MsoNormal">Ezzel szemben ez a mostani hatalom leginkább a teljesen képtelen fundamentalista törekvéseknek és a legostobább interpretációknak kedvez, és akkor ugye ez megint csak egy eufémia, találóbb lenne azt írni, hogy az összes többit megfojtja. Miben reménykednek, milyen lehet a víziójuk? Hogy a világ békésen megvárja, amíg mi itten eljátszadozunk meddig is, az idők végezetéig a fatornyosunkban, vakargatva a portakoca füle tövét és hessegetve a lábasjószágot a veteményesből? Duzzogva visszamegyünk valamiféle kecskebaszó kora középkorba, hátha a környezetünk is kedvet kap és akkor mi leszünk majd előnyben, mert mi addigra már készség szinten tudunk foggal kost herélni?</p> <p style="text-align: justify" class="MsoNormal">Nekem erősen úgy tűnik, hogy a világ, ezen a boldogabbik felén nem ebbe az irányba tart. Hagyománya másnak is van, nem csak nekünk, és mintha a többiek inkább az általam kedvelt módon viszonyulnának a hagyományaikhoz. Megpróbálják azok lényegét, érdemi üzenetét megérteni, és abból valamiféle olyan okosságokat megfogalmazni, tehát interpretálni a hagyományt, mely okosságok segítik őket abban, hogy a mai világ kihívásainak meg tudjanak felelni. Csak ugye jó lenne látni, szem előtt tartani, hogy melyek ennek a hagyomány-újrafogalmazásnak az intézményi keretei. Például a művészetek, a kultúra és az ő intézményei. Az oktatás és az ő intézményei. A társadalmi párbeszéd, és az ő intézményei. Mind-mind olyan struktúrák, amelyek leépítéséért ez a mostani hatalom igen sokat tesz. Az a szomorú, hogy ennek a borzasztóan káros hatásai nem jelennek meg mindenféle negyedéves mutatókban, így ez az elkúrás hosszú időn át űzhető, és még akkor se könnyű beláttatni az emberekkel az ok-okozati összefüggéseket, amikor már nagyon sokan érzik, hogy valami mintha mégse lenne teljesen rendjén. Kifakad egy ügyeletes Kertész Ákos, hogy ez a nép genetikailag ilyen meg olyan, holott valójában arról van sokkal inkább szó, hogy a társadalmunkban uralkodó attitűdök vettek egészen furcsa irányokat. Leginkább azért, mert nem tudunk, nem tudtunk ügyes kézzel, jó érzékkel nyúlni a hagyományainkhoz, nem volt meg ehhez a megfelelő környezet, mert a politikai elit önzésből, szűklátókörűségből, vagy puszta ostobaságtól még akkor is pusztítani igyekezett ezt a környezetet, amikor erre semmi komolyabb oka nem volt. A koronaúsztatást még túléltük valahogy, az oktatás, a kultúra, a társadalmi játszótér helyetti portakocát és lábasjószágot nehezen fogjuk.</p> <p style="text-align: justify" class="MsoNormal">Viszont őrzünk fundamentalistán egy szép hagyományt: hagyományosan nem tudunk a hagyományainkból olyan felépítményt létrehozni, ami a mai korban is működőképes lenne, ezért amit felépítünk estére, azt kéjesen leromboljuk reggelre, pár évtizedes ciklusokra bontva így azt, ami még egyvégtében is, tehát organikusan sem lenne egy könnyed menetelés. Kuss, mi így szeretjük, mondta Orbánnak a portakocája legagresszívebb kismalaca, és ebben maradtak.
Ennyire azért nem szoktatok elbeszélni egymás mellett ezen a blogon. Olvassátok már el ezt: http://www.allamkincstar.gov.hu/maganszemelyek/csaladi_potlek
Ki jogosult családi pótlékra? Vér szerinti vagy örökbefogadó szülő, ezek élettársa, nevelőszülő, gyám. Azért egyiket sem lehet olyan könnyű elintézni.
Whistler anyja azt mondja, ha el lehet intézni pl. hogy 3 kétgyermekes család összeáll, az egyikük gyerekeit elosztják a másik kettő között (pl. örökbeadják nekik, vagy mittomén), akkor sokkal jobban járnak. Ez igaz, mert a három családot konszolidálva az adókedvezményen nyerhetnek 138 ezer Ft-ot havonta, a családi pótlékon meg 16,2 ezer Ft-ot, összesen 154,2 ezer Ft-ot. Így egy család havi nettó 51,4 ezer Ft-tal jobban jár. És akkor még nem is betegek a gyerekek, meg nem is egyedülállók a szülők (legalábbis hivatalosan nem).
Ezért mondja Whistler anyja, hogy azért bemondásra ne lehessen már ennyire nyerészkedni. Más kérdés, hogy éppen az együtt élők játszhatják el igen könnyen, hogy ők igazából egyedülálló szülők, az egyik fél még csak nem is a valós címre van bejelentve. Persze ennek a hátránya is megvan (pl. öröklés stb.).
@Whistler anyja: Szerencsére nem kell a priori filózni ezen a kérdésen, hiszen ezt a problémát sok ország megoldotta anélkül hogy tömeges virtuális gyerekbegyűjtés lett volna a vége. Számos nyugat-európai ország simán megbirkózott azzal, hogy egyes emberek nem akarnak házasodni, de attól még ugyanolyan családként funkcionálnak mint azok akik igen. Emiatt semmi alapot nem látok arra hogy tartsak attól amiket leírsz, ezért ezt nem tartom releváns érvnek az általad elsőként idézett állami intézkedés védelmében.
Ha már a házasság idejött, akkor érdekes lenne tisztázni hogy az állam szempontjából ez nem más, mint egy szerződés. Igen, speciális restrikciók vannak a szerződő felekre, meg sajátos formai követelmények (tanúk, anyakönyvvezető), de ez ettől még egy szimpla szerződés. Elhangzanak mindenféle formulák, de nem sok gyakorlatban érvényesíthető igérvényt tartalmaz, és viszonylag egyszerűen felbontható (legalábbis nem bonyolultabban, mint bármilyen más szerződés, a közös megegyezés itt is sima, a jogvita kb annyi ideig tart mint bármi más szerződésnél).
Ez nem volt mindig így, történelmileg mindenféle rituális/szakrális elemek kapcsolódtak az intézmény elődjeihez, és ezeket nem az állam igazgatta, hanem az egyház. Ma Magyarország szekuláris állam, szóval maradt ez a polgárjogi izé, annak aki akar vele élni. Viszont nincs sok értelme pusztán ideológiai okokból megpakolni mindenféle ballaszttal, csak azért hogy szimuláljunk egy kifestőkönyvet, ami hagyomány helyett jutott a kormány kis eszecskéjébe.
@Whistler anyja: Meggyőztél. Eddig mindig beírtam az ilyen szarokra, hogy ez egy család, ketten neveljük a gyerekeket. Ezután majd egyedül nevelő leszek. Végül is ez nem egy család ugye. Majd megnézem, hogy mi a jobb, ha kettőt nevel egyedül az anyja, vagy egyet én, egyet ő.
Szerintem jobban járunk anyagilag.
index.hu/belfold/2011/09/19/lezerblokkolo_hm-es_szolgalati_autoban/
Gubcsi, jóhogy. Rohannia kellett rockballadát rendezni. Szerintem megérdemelné az állandó kéklámpát is. Análisan felhelyezve, jó mélyre.
Hagyomány: lovas nemzet vagyunk.
sportgeza.hu/sport/2011/09/19/kilogott_a_bele_de_meg_futott_tovabb/
@tollaszerge: Igazából az intézkedésről semmit sem tudok.
De hogy az ombuci egy élettársi kapcsolat nevű
korlátlan felelőtlenséget véd elvi okokból,
hogy nehogy elessen valami gyerekszámra kalibrált pénzosztástól az, akinek ugye, …. nem kell papír… ,
hát az kissé morbid – nekem.
De jó.
Legyen Maroz elve, mert olyan tiszta és szép, hogy – már bebizonyosodott, hogy a nők simán elvannak segítség nélkül, még akkor is, ha a gyerekeiket kell eltartani a fizetésükből.
A nők elvannak.
Úgyhogy mostmár csak a középosztályt segíti egy kicsit a kormány a gyereknevelésben, meg a társadalom elitjét.
Mert ha nem kell adózniuk, akkor majd ők is olyan faszán eltartják a gyerekeiket, mint a nők általában.
@Whistler anyja: Nekem kifejezetten szimpatikus, ha az állam a valós helyzetet nézi a papírok helyett, és nem különböztet meg de facto ugyanolyan helyzetben lévő családokat. Nem értem neked miért morbid ez (de én olyan sok dolgot nem értek, ±1 nem számít).
A kommented többi részét egyszerűen nem tudom értelmezni, nem tudom mi maroz elve, próbáltam visszakeresni de nem áll össze azzal amit te írsz.
@tollaszerge:
Azért morbid, mert az élettárs lényege az, hogy nem ismeri el, hogy ő a törvény előtt a családhoz tartozik.
De ha adót tud megtakarítani , akkor elismeri…
de csak az adózás idejére,
mert egyébként fenntartja, hogy a vagyona nem közös a családdal – nem házastárs.
A másikat most hagyjuk, mert ahhoz olvasnom kell, meg idéznem.
@Whistler anyja: Szerintem egy elég komplex, sok szemponton múló döntés az, hogy két ember akar-e házasságot kötni vagy élettársak maradnak. Bizonyos kontextusban lehet szempont az, hogy ezzel „elismerik” kapcsolatukat, de ez nagyon függ a kulturális környezettől; és ha olyanok az adótörvények, akkor mérlegelhetik ennek adóvonzatait is. És emellett még sok-sok dolgot, amit te elegánsan figyelmen kívül hagysz, ehelyett megprobálod leegyszerűsíteni ezt a döntést 1-2 faktorra (elismerés, adó), ami szerintem abszurd.
Szerintem felhagyhatnál azzal hogy megpróbálod elképzelni mi az élettársi kapcsolat „lényege”, és elfogadhatnád hogy ez is egy olyan döntés amit emberek sok szempont alapján hoznak meg, olyan szempontok alapján amikbe se te, se a magyar állam nem lát bele. Ha így tennél, akkor valszeg nem vetítenél mindenféle negatív dolgot az élettársi kapcsolatba, és nem merülne fel benned az hogy a házasság egyértelműen szorosabb/jobb köteléket jelent két ember között.
@tollaszerge:
Jó.
Felhagyok vele.
Túl komplex az én képzelőerőmnek az élettársi kapcsolat
és távol tartom magam a gondolattól, hogy a házasság szorosabb, vagy jobb kötelék lenne.
Az csak valami rituális szakrális polgárjogi izé.
Majd megmondom otthon, hogy elbasztuk.
@Whistler anyja:
„egy élettársi kapcsolat nevű
korlátlan felelőtlenséget véd elvi okokból,”
Ez mitől is más, mint az orbánizmus? Ők is eldöntik, hogy ők mit értenek egy adott fogalom alatt, hogy néz ki például egy olyan család, amit ők méltónak tartanak arra, hogy családnak nevezhessük.
Az élettársi kapcsolat nem attól lesz egyenlő értékű, mert te elismered, hanem attól, mert az emberek, ki tudja miért, lassan már sokkal szívesebben választják ezt, mint a házasságot. És lássuk be, bőven vannak megfontolandó érvek az ő döntésük mögött is, így én végképp nem értem, hogy te itt most mit is akarsz mondani egyáltalán. Hogy a fél világ tudja rosszul és csak te egyedül jól?
@Whistler anyja: „Majd megmondom otthon, hogy elbasztuk.”
Ez nem újdonság. Aki már elvált, az hangosan, aki még házas, az csak magában mondja. 😀
(Elnézést, de ezt a magas labdát képtelen voltam kihagyni!)
@Whistler anyja: Egyúttal baszd is ki az ablakon a csülkös babalevest ha az lenne ebédre, mert máshol nem azt eszik. Milyen dolog már, hogy nem mindenki csülkös bablevest eszik, mikor ugye a te képzelőerőd el sem bírja azt fogadni, hogy valaki ne csülkös babalevest burkoljon délre. Elbasztátok, hogy azt főztétek, ezt lássuk be.
Hogy néha mekkora öröm tud lenni kommenteket olvasni…
@Whistler anyja: Attól tartok továbbra sem érted amit mondani szeretnék.
Ha te házasodtál, akkor neked valszeg az volt jó. Ha volt szakrális része, és erre neked igényed volt, akkor örülök neki hogy részesedtél benne. Te ezeket választottad, más meg más választ. Teljesen normális, hogy nem ugyanazt akarja mindenki, ettől még minden alternatíva lehet jó valakinek. Az ideális az, ha mindenki eldöntheti neki mi a jó, nem pedig elkezdünk össznépileg agyalni arról hogy megtaláljuk az Egy Jó Megoldást, amit aztán mindenkire rá lehet húzni, akár ismerjük a szempontjaikat, akár nem.
@tollaszerge:
Szerintem a legjobb megoldás az, ha mindenkinek kiutalunk egy akkora összeget gyermeknevelésre,
amekkorát le tud írni a papírra,
aztán hagyjuk,
hogy úgy ossza be, ahogy akarja.
Végülis miért írjuk elő, hogy hogyan éljen ?
Ha a pénzét megkapta, akkor majd eldönti , hogy akar-e egyáltalán gyereket.
@Whistler anyja: A házasság és az élettársi kapcsolat között pont ez a szakrális különbség van már csak. Sokkal jobban a résztvevőkre bízza a döntéseket és kivonja belőle a hivatalokat.
Olyan ez, mint 30-40 évvel ezelőtt az egyházi esküvő volt. Sokszor csak a külsőségek miatt tartották meg, nem azért, mert hittek is benne. Szép szokás (hagyomány), de nem kötelező. Most viszont központilag teszik érdekelté az embereket egy rítus fenntartására.
Mai fejjel én is csak élettársi kapcsolatra szánnám el magam. (Mondjuk akkoriban ilyen lehetőség nem volt.) Gyakorlatilag egy olyan eskütételre kötelez, ami nem biztos, hogy betartható. (Az érzések változnak, csak fiatalon/tapasztalatlanul nem is gondolunk erre.)
@acs63:
Viszont aki nem házasodik, az mindig a legkomplexebb döntést hozta.
Úgyhogy abba hiba sosincs.
Megfigyeltem, hogy milyen bonyolult megoldásokra képesek, ….. de persze, csak távolról, mert sugározzák az IQ-t.
@Whistler anyja: „Majd megmondom otthon, hogy elbasztuk.
” Pont ezt nem mondta neked senki. Ellenben én kikérem magamnak, hogy felelőtlenebb lennék csak azért, mert nem hiszek a házasság intézményében, és leteszek arról az egy plusz papírról… nekem az csak papír, bocs…. jah, lehet, csak az a bajom, h elvált szülők geyereke voltam…. 😛 A hozzáállásoddal van némi gond…. de gyanítom, érdekelt lehetsz az esküvői ruha bizniszben… 🙂 Másra nem tudok tippelni. 🙂
@Whistler anyja: Aki meg házasodik, az tökéletes. 🙂
Csak tartok tőle, nem írja le kerek perec, h mi a baja…..
@acs63: Tényleg ?
Én meg csak olyanokat láttam, hogy elitélték a szülőket, vagy a nagymamát gondatlan veszélyeztetésért, mert a gyerek nem kapott oltást, éhenhalt, kihűlt, busz elé ugrott, kiesett az ablakon, beesett a retyóba, kivasalták a kocsiúton, megégett…
Még egy hírt sem láttam, hogy elitélték az anya élettársát, vagy az apa élettársát, mert….
Persze, lehet, hogy van ilyen, csak nem tudom, hogy bizonyítják rá az élettársra.
Mennyiben felelős ő a gyerekért, aki pont az élettársa gyereke ?
Már ennyire nem vagyok képben.
@Whistler anyja: Az élettársi kapcsolat is regisztrálható a világ számos államában. Számos államban a melegek részére biztosított elismert államilag elismert élettársi közösség, heteroszexuális párok által is választható. Franciaország jelenlegi két esélyes elnökjelöltje Francois Hollande és Segolene Royal évekig élt ilyen kapcsolatban (egymással).
Két ember kapcsolatában az állam (egyház, mitomén) szerepe csakis másodlagos lehet. Az bizony nem egy papírtól jó vagy rossz, hanem attól, hogyan ápolják. Egy emberi kapcsolat nem különbözik élesen egy virágtól. Az állam hivatalos latin nevet ad egy ilyen növénynek, de attól az még elhervadhat, locsolni neked kell.
@Whistler anyja: Bonyolult megoldás? Az a házasság. 🙂
Egyik hátrányával csak a válásom alatt szembesültem, de megnyugtattak a gyámügyön, hogy nem egyedi az esetem.
Már (még) ment a válóperem, amikor b.nejemnek gyereke született. Hiába vállalta az apa, mondta az anya, „a gyermek védelme érdekében” az én nevemre anyakönyvezték. Ezek után csak (pluszban, az apa elismer nyilatkozata mellett) az én (gyámügyön leírt/kijelentett) nyilatkozatomra, fél éves ügyintézésre és két(!) bírósági tárgyalásra volt szükség, hogy „hivatalosan” se legyen enyém a gyerek. Azután – gondolom – az apának kellett ugyanezt lejátszania, hogy elismerjék.
Ha csak együttélés kapcsolat lett volna, akkor az anya szava és az apa elismerő nyilatkozata elég lett volna és nincs hercehurca.
Gondolj a „házasság előtti tanácsadásra” és váláskor „békítő tárgyalásokra”! Mennyi hivatali beavatkozás két felnőtt ember belügyébe… (Fiatalkorúaknál, vagy kiskorúaknál ez érthető, de ha alkalmas valaki szavazatával beleszólni a köz ügyeibe, akkor miért kell beleszólnia a köznek a magánügyeibe?)
Hidd el, egy házasság sokkal komplexebb döntés és a válások nagy száma az igazolja, hogy sokan tévednek. A gyerekvállalásnak ehhez nem sok köze van.
@Whistler anyja:
Köteles-e vajon iskoláztatni ?
Gyógyíttatni, ha beteg ?
Meg kell-e térítenie a gyerek által okozott károkat ?
Ha meghal az élettársa, föl kell-e nevelnie a gyereket ?
Ha nem kell, legalább van-e joga fölnevelni, ha akarja ?
Én nem tudom.
Azt gondolom, nem felelős a gyerekért egyik kérdésben sem.
@acs63: Hát, ha nem vagytok házasok, már régen lelépett volna.
Viszont nem kéne válásnak nevezni, csak új élettársi kapcsolatnak.
Úgy jobban cseng tényleg.
@Whistler anyja: Rátapintottál a lényegre: ha az állam nem kényszeríti ki, a legtöbb ember simán köt egy madzagot a gyerek nyakába, és kirakja az udvarra bogarakat enni. De legalább nem merül fel a kártérítés kérdése (persze csak ha elég rövid a madzag).
Nem tudom tudsz-e róla, de egy gyereknek jó esetben vannak ún. szülei, ők gyakorolják a szülői jogokat és kötelezettségeket. Szülővé sok módon lehet válni, élettársaknál is megoldott (olvas utána), onnantól a fentiek vonatkoznak ezekre az ún. szülőkre, függetlenül attól hogy élettársak-e vagy házasok. Te itt összemosol két dolgot (szülő-gyerek kapcsolat ill szülők közti kapcsolat), persze értem hogy kényelmesebb benyögni marhaságokat mint CsJT-t olvasgatni.
@tollaszerge:
Szerintem is könnyebb bablevesezni, meg madzagozni, meg hivatkozni a legtöbb emberre,
meg komplexezni, mint szétválogatni a fogalmakat.
Ha nem szülei mindketten a gyereknek,
viszont élettársak,
akkor az a nemszülő, az kábé nulla szülői joggal és felelősséggel rendelkezik.
De ha nagyon lazák vagyunk és nem ortodoxok, akkor az jó, mert akkor akár minden nap másik bácsi igényelhet a gyerekre adókönnyítést,
mert kik vagyunk mi, hogy előírjuk, hogy hány napig legyen Béla az élettárs, mielőtt leváltaná Karesz ?
@Whistler anyja: Teljesen jól látod. Aki nem házasodik meg hanem élettársi kapcsolatban él, az naponta váltogatja a partnereket, időnként megtűzdelve egy 10-20 szereplős orgiával (ennek adóvonzataihoz már könyvelő kell, emellett ha kecskét is áldoznak akkor leírható költségként).
Most hogy így mondod, szerintem is abszurd hogy aki nem szülője a gyermeknek az alapból nem rendelkezik szülői jogokkal. Ez ugyanúgy értelmetlen, mint hogy a Túró Rudiba nem raknak kárpitszöget.
@Whistler anyja: Az anyja viszont teljes felelősséggel rendelkezik. A másik elvált szülő vagy simán apa pedig tartásdíjat fizet. Adott esetben igenis megállapítható egy élettárs felelőssége, sőt akár egy babysitter felelőssége is. A világ tele van bonyolult viszonyokkal. Emberek elválnak, újraházasodnak, együtt élnek.
@tollaszerge:
Hát szerintem is abszurd, hogy emberek párszázezer forintért képesek
egy igénylést kitölteni.
Pedig olyan szép elvek is vannak, és írogathatnának a női egyenjogúságról is tök ingyen.
@jotunder:
Szerintem erről még mesélhetnél. Olyan regényes.
@Whistler anyja: Lassan le kell írnom, hogy – jotunder szófordulatát kölcsönvéve – veled itt, erről a témáról „vitázni” jellemhiba.
@maroz: és én most fejlődöm egy kicsit morálisan 🙂
@maroz:
Hát, nem tudom, feltűnt-e, de én se erőltettem,
mert ha glosszát írsz, az jobban áll neked, mint a bableveses érvelés.
De a posztodat, azt hiba volt szóbahozni.
Felejtsük el, és mindenki jól járt.
@Whistler anyja: Én meg olyat is hallok rendszeresen hogy a részeg apa veri és terrorizálja a FELESÉGÉT, meg a gyerekét. Részletek itt:
nane.hu/eroszak/index.html
Sőt még olyat is hogy egy pap dugja seggbe az 5 éves gyereket. De hogy jön ez a családtámogatáshoz?
@Whistler anyja: „Köteles-e vajon iskoláztatni ?
Gyógyíttatni, ha beteg ?
Meg kell-e térítenie a gyerek által okozott károkat ?
Ha meghal az élettársa, föl kell-e nevelnie a gyereket ?
Ha nem kell, legalább van-e joga fölnevelni, ha akarja ?”
Ezek mind a gondviselő kötelességei. Ezek alapból a gyerek szülei, függetlenül attól, hogy a gyerek szülei házasságban élnek vagy nem.
Katasztrófa történt:
hirszerzo.hu/belfold/20110920_lezerblokkolo_gubcsi_lajos
@Wolff: Majd küldenek újat a Bolondellátóból.