A magyar tudományról (megjegyzésposzt)
Eredeti szerző: jotunder
A Pálinkás-féle Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal kihírdette a hárommilliárd forintos Élvonal kiválósági program tizenkét győztesét.
Nusser Zoltánék világhírű kutatók. Így néz ki egy komoly ország tudományos teljesítménye és a meritokratikus alapú tudományfinanszírozás. Ráadásul az egész a Lendület programra épül, amire szintén büszke lehet az ország.
Magyarázza már meg nekem valaki, hogyan lehetséges az, hogy ebben az országban van ez is, meg van „az” is, Schmidt Mária, Molnár Tamás Izébigyóközpont, Veritas, mitomén. Ez olyan, mintha két országunk lenne, egy egészen tűrhető nyugatos darab, meg egy posztszovjet rémálom. Pálinkás gyakorlatilag miniszterként funkcionál, de nem nemzetirokolyás szart finanszíroz, hanem valóban értékes, nemzetközi színtű kutatásokat. A magyar tudományos élet egyik része Ausztriához közeli szinten van, bizonyos területeken meg is előzi Ausztriát, a másik, ideológiailag terheltebb része pedig tökéletesen hozza Tádzsikisztánt.
Nincs még egy ilyen ország a világon.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16518654-6ae55c2266ddd' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16518654&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16518654-6ae55c2266ddd&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16518654-6ae55c2266ddd' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@poszt: „Magyarázza már meg nekem valaki, hogyan lehetséges az,…” Szívesen: a magyar tudományos hagyomány igen erős, a kádári időkben, főként a hatvanas évektől, kisebb ideológiai és szóhasználati kompromisszumokkal együtt is a nemzetközi tudományossággal együtt mozgott. Konzervatív maradt, általában poroszos személeltű, az elitoktatásunkkal együtt, aminek akadnak kellemetlen vonásai, viszont nagy eséllyel garantálja a minőséget a kiváló keveseknek. És ez a konzervatív, poroszos, pozitivista, a szocálkonstruktivizmustól borzadó tudományos kultúra éppen ilyenként tudta kivédeni az ideológiai térfoglalásokat, korszerűsködő ún. megújításokat, SchMarcsától MagyarBálintKókaJánosSzabóCsabáig. És ami még fontosabb: a természettudós elit nagyobbik része egyértelműen jobboldali, mindig is támogatta a jobboldali poltiikát, így megkapta a kellő finanszírozást (meg kell nézni a K+F ráfordítások alakulását a fideszes és szoci kormányok alatt). Ehhez képest nem tűnt/tűnik nagy árnak, hogy hozzéjuk képest minimális pénzeken és perifériális intézményekben ugrálhatnak a rezsimideológusok.
Féreértés nem essék: nem dicsőítettem ezt a folyamatot, csak leírtam, Nyilván nem ideális a helyzet, de akár az ERC grantek, akár a többi tényező mutatja, hogy képes megőrizni a kiválóság érvényesülését elég sok helyen. „Ahogy lehet” mondta volt Bethlen Gábor vezérlő fejedelem.
Azért az nem provinciális kicsit, hog Katz Sanyi esetében Pálinkásék kiírják, hogy volt Lendület programja, de nem említik az ERC Starting Grantját?
Egyébként lassan érdemes megnézni, hogy a nem ttk-s Lendületekből hány végződött ERC-ben, és ha egy sem akkor pontosan mit is vár az MTA meg Pálinkás ezektől vagy nincs-e valami bibi a bírálati rendszerben?
a humanities és a social sciences nem nyerte magát betegre az idén
@fortin2: Utána néztem pár dolognak. Az NKTH büdzséje 40 milliárd forint volt 2006-ban, és Szabó Csaba nagyjából a felét kapta meg egyedül annak a pénznek, amit itt most összesen kiosztottak.
@harmadikszem: a pályázatok tíz százaléka volt bölcsészet/társadalomtudományok témakörben az NKFI szerint. „világszínvonalú eredményeket ígérő felfedező kutatás”-ról volt szó, és simán el tudom képzelni, hogy teljesen objektív módon nem volt a legjobb tizenkettőben a legjobb bölcsésze/társadalomtudományi pályázat.
@Wolff: az lenne a fair, ha egyszerűen szétválasztanák a természettudományi jellegű és bölcsész/társ.tud pályázati rendszert.
a magyar alapvetően egy tehetséges nép. abszolút komoly teljesítményekre képes egyénileg vagy korlátozott nagyságú válogatott csoportokban. legyen ez művészet, sport, tudomány, vagy akár a hétköznapok teljesítménye különböző cégeknél a gazdaságban.
de mint társadalom egy rakat szar. nulla gerinc, nulla becsület, nulla politikai tisztánlátás, semmi. egy része időnként nekidurálja magát, kicsit előrébb rángatja ezt a szar országot azokkal akik épp valamiért segítenek neki. aztán kifullad a dolog és egy jódarabig megint pangás.
így aztán minőségi közeg híján a válogatott elitje évszázadról évszázadra úgy él túl ahogy tud. a nyugati kultúra és gazdaság rendre sugárzik ki annyit amennyi ehhez elegendő.
de most újat mondtam? szerintem nem.
tkp ez így működöképes egyébként, csak el kell engedni ezt az idióta nemzetben gondolkodást. nem a „magyarok” sorsával kell törődni úgy általában, hanem csak a népnek azzal a részével amelyikkel érdemes. a többi meg majd elvan ahogy eddig is. olyan még nem volt, hogy valahogy ne lett volna.
„utánanéztem”
@jotunder: nem tudom össze lehet -e vetni a két területet. Szerintem nem. Ezért üdvösebb lenne külön kezelni vagy kvótázni.
@ingyenebed: mit jelent, hogy tehetséges nép? Van valami ok azt feltételezni, hogy a tehetség eloszlása nem egyenletes?
@jotunder: de Nobel-díjat azóta se kapott, mindegy… Nem volt érdemtelen fiú, de aztán nagyon csúnya szerepet vállalt.
@jotunder: egy van, addiktológia.
@Wolff: Viszont sztem egyszerűen nem fair a magyar nem reáltudományos Lendület-nyerteseken számonkérni az ERC-t. Eleve messze túlteljesít a maygar tudomány az ERCben a keleti mezőnyben, ezen belül társadalomtudományi alapvetően a kognitív tudományhoz és a közgazdaságtanhoz kapcsolód CEU-projekteket jelent, az egy Pócs Éva talán a kivétel, de ő nehezen lehetett volna Lendület-nyertes… Olymértékig bias van az ERC bírálati rendszerében (ezt nem mi mondjuk, a Nature megírta három lve), ami a humánterületen méginkább egyértelmű.
@poszt: „hogyan lehetséges az…” Hááát, ha egyszer kispiás szája is bűzlik a vityaexkrementumtól, akkor mit kell ezen csodálkozni? A „Szaralak” és a „Kiváló Kutató” – sajnos – nem egymást kizáró tényezők 🙁
@jotunder: egyébként eljátszadoztam a gondolattal hogy vajon mi lehet egy „világszínvonalú eredményeket ígérő felfedezés” humanities-ben, vagy magyarországról kutatott social science-ben, de tényleg. Mondjuk valaki olyan kibaszott pontosan írja le Mezőtúr szociográfiáját, hogy rögtön a Q1-es szociológiai folyóiratok vesznek rajta össze, vagy esetleg újabb adalékokat mér a rezsi sziszi kampánykommunikációjában? Az a baj, hogy szerintem kb _soha_ nem volt világszínvonalú felfedezés a puha tudományokban magyarországról és kevéssé tudom elképzelni, hogy ilyen egyáltalán megtörténhet.
Szvsz. határozottan van a dolognak egy kis pávatánc-jellege.
Orbán & Co. viríthat Európa felé is meg Eurázsia felé is, hogyaszongya „Dejszen mink ippeg ollanok vónánk, mint tik!”
@Mayer Tamás: De miért is kellene az univerzum minden jelenségét OV-relációban szemlélni? Ezek a tudósok nemzetközi színvonalú kutatók voltak és lesznek teljesen függetlenül attól, hogy éppen ki az aktuális halljakend. A források felett pedig egy olyan ember rendelkezik, akiről elég sok kritika elmondható, de az biztos, hogy tudós ember, hatékony ember és valóban nemzetközi teljesítményt akar, megintcsak függetlenül attól, hogy Ov vagy bárkicsoda mit csinál a szemétdombján. A pénz pedig megvan hozzá. jórészt EUs forrásból. Ennyire egyszerű is tud ez lenni, nem kell mindig benneállni a Kobra pillantásának révületében.
@harmadikszem: Miért is nem lehet viilágszínvonalon Mezőtúr szociográfiáját leírni? Legfeljebb valóban nem közli soha, de soha semmilyen Q1es betűtermelő gyártási egység, de ettől még világszínvonalú, merthogy hajszálpontos módszertant alkalmaz, teljeskörű az adatgyűjtése, észreveszi a lényeget és azt megragadóan leírja. A publikációs ipari gyártósorba való beszuszakolás csak a mostani, amúgy erősen recsegő-ropogó „tudományértékelési” (valójában tudománylecsupaszítási) rendszerben érdekes, amit egyre több helyen és alkalommal relativizálnak még a nemzetközi nagy tudománycentrumokban is.
Szogorúan általános szinten ha valaki kap egy fél (sőt olykor egész) Starting Grantnak megfelelő támogatást, abból fel lehetne építeni egy sikerre esélyes ERC-t is humán tudományokban is. Ráaádsul előszerettel osztogatnak mediesviztika és ókori témákban, nekünk meg Maróth Miklósaink vannak ezen a területe!
Amúgy van egy pletykakutatás az MTA TK-n és Trencsényi Balázs is végig itthon volt, csak a host institutionja volt Szófiában. (Kardy Viktor kicsit más tészta, ő Párizsban csinált karriert…)
@fortin2: Az addiktológiai grant külön izgi, abból a szempontból, hogy:
– a szerző szinte teljes munkássága 2010 utáni
– Demetrovics Zsolt a Google scholar szerint nem egy kárpátmedencében-világhírű típus a bő 4000 idézetével (mutató fetisisztáknak: h=37)
– valamint és főleg: a témája a jelenlegi rezsim társadalom felfogása szempontjából életveszélyes, nagy mázli, hogy a politikai elvtársak valszeg nem értik miről van szó
Ehhez képest itt egy talicska pénzt kapott, többet mint a legtöbben
@harmadikszem: „egyébként eljátszadoztam a gondolattal hogy vajon mi lehet egy „világszínvonalú eredményeket ígérő felfedezés” humanities-ben, vagy magyarországról kutatott social science-ben, de tényleg.”
Itt visszakötnék a másik poszt alatt tárgyalt „nemzetközi beágyazottságú történész” témához. Hiába van mondjuk egy Kristó Gyulának 40 könyve(!) magyar középkori témából, ha a történelemtudomány nemzetközi fő- és alsodra is történetesen leszarja a magyar középkort, nemkülönben a magyar nyelven írt könyveket. Ugyanakkor szerintem az se nagyon kérdéses, hogy ha egy közepesen tehetséges magyar történész azt tűzné ki célul, hogy ő most a nemzetközi fősodor stb., akkor meg tudná tenni, hogy bekapcsolódjon, nyilván ezzel azt is felvállalva, hogy ő meg a honi szakmában szokásos dolgokat szarja le nagy ívben (SZVSZ nem kell nagyon csodálkoznunk, hogy nem nagyon vannak ilyenek, elvégre itt épp a saját karrierjét és bármilyen szakmai megítélését dobná kukába, három netes fórum törzsközönségének elismeréséért cserébe, what a deal).
Ezt tudomásul véve pedig kábé az marad, hogy vagy a kukába dobjuk a teljes honi középkorkutatást, mert sose lesz belőle ERC meg tonnányi Q1, vagy tovább finanszírozzuk annak tudatában, hogy sose lesz belőle ERC meg tonnányi Q1.
@fortin2: „És ami még fontosabb: a természettudós elit nagyobbik része egyértelműen jobboldali”
Forrás mikrokörnyezeti merítés? Csak mert olyanom nekem is van, nem épp ilyen előjellel.
@fortin2: „Olymértékig bias van az ERC bírálati rendszerében (ezt nem mi mondjuk, a Nature megírta három lve), ami a humánterületen méginkább egyértelmű. „
Ezt egyébként Nature nélkül is nyugodtan tekinthetjük ténynek. Ha a kelet-európai térség mélyen alulteljesíti mind lakosságszámbeli arányát, mind GDP/GNP-beli arányát, mind tudományra fordított pénzének arányát (és hát valóban, mélyen), akkor az a bírálati rendszer per def csak diszfunkcionális lehet.
(Nyilván vannak (lehetnek) célok, amelyeknek megfelel, de a közös EU-s tudományfinanszírozási rendszerrel szemben vannak politikai elvárások is (szakmapolitikaiak, whatever), melyeket ez páros lábbal tipor.)
@közösperonos átszállás: mikrokörnyezet (ami azért nem annyira mikro.)
@közösperonos átszállás: De még ha tegyük fel így is van, felmerül a kérdés, hogy egy konzervatív jobboldali tudósnak* mondjuk a rezsicsökkentés, a jogállam lebontása, a tádzsikisztáni szintű tolvajlás és nepotizmus, vagy a krisztusi ihletettségű migránskampány volt-e az a programelem, ami végképp meggyőzte arról, hogy a fidesz és a ner az ő választása?
@velőtanya: esetleg csak úgy viselkedett, mint a jobboldali érzelmű választópolgárok nem csekély része és nem volt hajlandó átsétálni egy konzervatívnak vállalhatatlan és nevetséges baloldali térfél Gyurcsány/Molnár/Juhász dimenziójába?
@fortin2: A tűnődésem nem a magukat konzervatívnak és jobboldalinak tartó tudósok és Gyurcsány viszonyára vonatkozott.
@velőtanya: pedig ennyire egyszerű sztem a képlet. nyilván a többségük kellőképpen utálja a rendszer fentebb felsorolt sajátosságait, de ettől még nincs hova mennie.
@velőtanya: ezek nem „ugy” jobboldaliak, ha egyaltalan. van olyan is persze, de nem hiszem, hogy ez lenne jellemzo.
@jotunder: van pl. ez a nyilt levél: http://www.mitt.hu/hu/hirek/5/a-mitt-elnoksegenek-nyilt-levele
azon túl, hogy a KOKI nem adta ehhez a nevét.
@fortin2: OFF nem, sajnos a vilagszinvonalhoz borzasztoan keves az, hogy
„hajszálpontos módszertant alkalmaz, teljeskörű az adatgyűjtése, észreveszi a lényeget és azt megragadóan leírja. ” egeszen pontosan, ezt nevezik alapnak, ami nem ilyen, azt egyaltalan nem lenne szabad publikalni. a vilagszinvonal az sajnos azt jelenti, hogy a szakma, marmint a vilagbeli szakma annak ismeri el.
azokat a kutatasokat amelyek leginkabb magyarorszagon ertelmezhetoek masik kalapbol kellene finanszirozni.
tudom, hogy van olyan terulet, ahol egy Q1 (megneztem mit jelent a Scimagonal) publikacio hu de nagy dolgot jelent, a matematikaban gyakorlatilag minden olyan lap, amelyben az ember egyaltalan publikalhat Q1. az, hogy ki publikal a nagyon-nagyon jo lapokban donti el azt, hogy ki az igazan komoly ember, de a sztarkategoria az tul van ezen.
@_ef_: Eleg szomoru, hogy ezen a levelen nincs rajta a Freund neve, es sajnos nem igazan meglepo, hogy nincs rajta a Freund neve, viszont ott van Nussere, ami megnyugtat.
@jotunder: „ezt nevezik alapnak, ami nem ilyen, azt egyaltalan nem lenne szabad publikalni”
Akkor nem élne meg a kismillió folyóirat.
Bizonyos területeken lényegében minden tényszerű alap nélkül lehet cikkeket közölni, ha angolszász vagy mondjuk francia a(z első) szerző.
Teljesen abszurd dolgok tudnak így vírusként terjedni.
@közösperonos átszállás: @jotunder: @fortin2: itt most szerintem keveritek a mérhetőség fogalmát a minőség fogalmával. Egy ilyen pályázat esetében szvsz csak mérhető elemeknek szabadna játszaniuk, és úgy megoldani a pályázatot, hogy vagy minden diszciplína esetében lehessen ugyanazokat a módszereket alkalmazni a mérésre, vagy a diszciplínák külön módszertan szerint kerüljenek kielemzésre. Hatalmas közhely de attól még igaz, hogy a puha tudományok sokkal inkább ki vannak téve a kulturális determinációnak mint a kemények. Egy magyar téma _tökéletesen_ érdektelen egy top nemzetközi folyóirat számára, de olyannyira, hogy azt a kemény területen kutatók el sem tudják képzelni. Ez nem csak azt jelenti, hogy magyarországról van küldve a cikk de azt is, hogy a vizsgált kontextus, történelem, társadalom, irodalom vagy bármely puha minta magyar vonatkozású. A puha q1-es lapok 55-43 százalékban oszlanak meg kb az USA és Anglia között, a maradék 1-1 százalék holland vagy német. Ezek mindegyike leszarja hogy mi van magyarországon.
Na most énszerintem a puhákban valami olyasmit kellene csinálni mint a jobb közgazdaságtudományokban, ahol a magyar szerzők (némelyike) képes top lapokban publikálni elméleti vagy nemzetközi kontextusú eseteket, és emellett mintegy a társadalmi felelősségvállalás okán néha magyar vonatkozású cikkeket is megjelentet a magyar közönség számára, de nem mint tudományos munkásága része, csak mint őpozitív externália. Emellett azonban az is valószínű, hogy ez nem tehető meg minden puha esetében, pl az etnográfia, a kuturális antropológia, a történelem és csatolt részei egyaránt olyanok, hogy nagyon területspecifikusak, nem kutathat valaki nemzetközi trendeket és helyi sajátosságokat egyforma minőségben. Ezek mind olyan szempontok, amelyek nem jelennek meg a kemény tudományok esetében.
A Q1 publikáció olyan területeken jelent valami hú de nagy dolgot, ahol praktikusan lehetetlen nem nyugati szerzőként (úgy értsd: nem nyugati egyetemen, nem nyugati kontextusban kutató szerzőként) publikálni. Vannak olyan területek, ahol a teljes magyar összesített Q1 publikáció az utóbbi 50 évből nem éri el egyetlen random amerikai professzor hasonló értékének a harmadát. Ezek döbbenetes, és egyelőre kevéssáé megértett dolgok. Amíg azonban nem értjük meg, addig azok a pályázati anyagok ahol a nemzetközi sikereket pont ugyanúgy várják el a humán és tatk szakaszoktól mint a ttk dolgozatoktól nagyon torz módon tudnak csak működni.
@jotunder: a Q1 nem csak a SCImagonál van hanem ugyanezeket a kvartiliseket alkalmazza a Scopus (az nyilván a SCImagoval összekapcsoltan) és a Web of Science is. Az utóbbi esetében már csak a nagyon-nagyon erős lapok vannak a Q1-ben, itt a kelet-európai cikkek aránya bőven egy ezrelék alatt van társadalomtudományokban. Ezeket olyan komolyan veszik, hogy a tenure bizottságokhoz benyújtott pályázatokban sokszor első körben a Q1-es cikkeket kell felsorolni, néhány területen az assistant professor-hoz kell kettő darab (a legjobb helyeken kettő darab a 4 legerősebb folyóirat valamelyikében).
@fortin2:
milyen jó is volna, ha a határ takonygerincű, gyáva, sunyi csinovnyik közül, akik „egyébként remek” tudósok, rendezők, színészek, írók, közgazdászok, akadémikusok, stb, stb, csak 10 emelné fel a szavát „tisztán, hangosan és érthetően”, talán nem jutunk idáig, de oké, ez az én vesszőparipám. (persze, Kádár, de akkor tényleg itt voltak az oroszok.)
@fortin2: „esetleg csak úgy viselkedett, mint a jobboldali érzelmű választópolgárok nem csekély része és nem volt hajlandó átsétálni egy konzervatívnak vállalhatatlan és nevetséges baloldali térfél Gyurcsány/Molnár/Juhász dimenziójába? „
Juhász mondjuk nem tudom, mitől lenne vállalhatatlan, de a jobboldali-nem-kamu-mikropártra szavazás (MDF, Bokros) és az „elmentek a francba” nemszavazás is opció. Én többekkel ellentétben nem ítélem el automatikusan, akik kizárólag zsigerből szavaznak, de azt azért szívesen leszögezném, hogy zsigerből szavaznak.
@közösperonos átszállás: az tény, hogy már a kádárlprban is a párt tudományos támasza inkább a reáliák felől érkezett, és ez a bagázs általában is nyitottabb az aktuális dogmákra. sok oka lehet ennek, az is tény, hogy míg a bölcsészvilágban, társadalomtudományban valameddig el lehet vegetálni (nem, de igen) extra finanszírozás nélkül, a legtöbb természettudományos területen egy percig sem. a magyar meg nem harap a kézbe, amely. ez eleve beállítja a közéleti fősodort a mikrofaunákban.
@poszt: nem értem, mi nem érthető. a pártállami, szovjet típusú rendszerek mindig is díjazták a területükön magas szintű tejesítményt nyújtó, politikailag konform (a hűségesség csak bónusz, elég a semlegesség, de legalább passzivitás) személyeket. legyen csak vesztenivalójuk.
@jotunder: „a vilagszinvonal az sajnos azt jelenti, hogy a szakma, marmint a vilagbeli szakma annak ismeri el. ” ez az a pont, amiben nem értünk egyet, vagy elgalábbis másképpen értjük:
Egyfelől, amúgy episztemológiailag, meglehetősen esetleges az összefüggés aközött, hogy amit a tudományban/felsőoktatásban csinálok, az egyáltalán eljut-e bárki „világbeli szakmához” vagy sem és aközött, hogy annak világszínvonala van-e. Például vannak szakterületek, amelyeken evidens a nemzetközi nagy hálózatokban való jelenlét, a közös nyelv és platformok megléte, az elérhetőség, a megkerülhetetelen közös kutatások, a közös megnyilvánulási fórumok (konferenciák, publikálások) stb. megléte. Máutt pedig ez nincs meg. Vagy, én és még sokan ha mondjuk Mezőtúr szociográfusai vagyunk, ugyan véletlenül elolvassuk Aarhus szociográfiáját, amit brilliánsan megírtak dánul vagy esteleg németül is, de Mezőtúrhoz és Aarhushoz hasonló település akad pár tízezer, amelyek szociográfiáinak beépülése a vilászakmában merőben kis valószínűsésű, hacsak nem volt ott egy ISIS bázis vagy az Annales iskola nem azokon példázta egy új történelemtudományi paradigma létrejöttét.
Másfelől, amúgy tudományértékelésileg: „ismeri el”, írod, és (vélhetően, bocs, ha nem, csak az eddigi vitáink alapján) idézetre, hivatkozásokra, impactfaktorokra, Q1 folyóratokba meghívásra stb.) gondolsz. De ma már a publikációs ipar és a vele egybeépülő tudománymetria és az ezekre épülő minősítési rendszerek világának perverz félresiklásai eléggé érezhetőek és tudottak. Az elsimerés tud ennél sokkal közvetlenebb, kevésbé kvantitatív de legalább ilyen fontos lenni, és az is gyakran, például a tudósok közötti közvetlen kommunikációban vagy csak a (hazai vagy nemzetközi) hallgatóim elismerő figyelmében stb. Az én alapos, jól megírt és a világ működését tanulságosan bemutató Mezőtúr szociográfiám igenis világszínvonalú akkor is, ha a International Sociolgical Association csak húsz év múlva hív meg előadni, a Migrácós hatások a nagy hagyományú mezővárosok demográfiai dinamikájában című dolgozatommal.
Off volt ez, persze, csak a színvonal megkövetelésében teljes mértékben osztva a kritikákat, igyekszem itt mindig a minőségértékelés lehetséges más szempontjait is ismételgetni.
@fortin2: Az az en bajom (lehet, hogy ez az en privat problemam, nem tudom), hogy Lanczi Andrasrol is azt mondta a szakma, hogy egy egeszen kivalo kutato, a Molnar Attila Karolyrol is, es gondolom van az a penz, amiert valaki ezt kepes lenne Schmidt Mariarol kimondani.
En ugy erzem, hogy nagymerteku kontraszelekcio tapasztalhato bizonyos tudomanyteruleteken, ergo, nem tudom keszpenznek venni azt, ha valakirol azt mondjak, hogy fantasztikusan jo az o nem-nemzetkozi jellegu tanulmanya. Szivesen latnek valamilyen atlathato mechanizmust, ami garantalja azt, hogy legalabbis nem egy gyenge-kozepes figura (rosszabb esetben kokler) lesz kikialtva kivalosagnak.
A matematikaban aranylag jol lathatoak a szintek. Ugy ertem, hogy a nemzetkozi szinvonalu kutatokon beluli szintek a tisztes alapembertol egeszen a vilagsztarig. Az, hogy valaki gyenge-kozepes vagy tisztes alapember az trivialisan megkulonboztetheto. Nem varom es persze nem is varhatom ugyanezt el a szociologiatol vagy a tortenettudomanytol, de szeretnem latni, hogy a szakmak kepesek megkulonboztetni a legjobbjaikat a kozepeseiktol es a kozepeseiket a koklerektol.
@jotunder: soha nem mondta ezt a szakma láncziról kikérem magamnak. mindennek van határa, amikor rektornak nevezték ki (lehetett pontosan tudni, hogyan) mindenki fel volt hördülve. Szerintem a szakma mindenkit helyi értékén kezel, lehet, hogy ez a rangokban nem látszik, de azért lehet tudni. Szerintem lánczi is tudja azért próbál kompenzálni mindenféle hazugsággal.
@harmadikszem: Láncziról a büdös életben nem hallottam én se, hogy kiváló kutató lenne a legtágabban lértelmezett szakma egyetlen zugából se, pedig majd mindenkit ismerek és mindenkiről mond valaki vmi jót és rosszat. Molnár Attila Károlyról se. Schmidt Máriáról a bölcséeszek közül egyedül Tamás Gáspár Miklós mondott ezer éve vmi jót („szerencsés kezű levéltáros”), más se. Ezek az emberek nem véletlenül futnak, ahol futnak.
Csak a miheztartás végett, mielőtt összepisilnénk magunkat Pálinkáséktól, a pőre számok:
http://www.ksh.hu/apps/shop.kiadvany?p_kiadvany_id=981557&p_temakor_kod=KSH&p_session_id=539629530000832&p_lang=HU
2016-2017 között GDP-arányosan 12%-os visszaesés volt a K+F ráfordítások terén, annak kétharmada se az állambácsitól jön. Innentől kezdve az Élvonalhoz hasonló programok pántlikák egy szarkupac tetején.
Szent-Györgyi Albert öt évvel a nyilasok előtt kapott Nobel-díjat….
@Fisk: Pisilni nem kell, ha nem kell, de a számokat érdemes megnézni: a tavalyi (az idei évre értelemszerűen nincsenek még adatok) ráfordítás közel másfélszerese a 2009-es évinek, ami perszehogy nagyrészt uniós forrásból jön (mint minden fejlesztés ebben az országban), és emiatt a forrásvesztéés is az uniós kifizetésekhez, pályázatokhoz kötött. A GDP arányos ráfordíytás pedig valahogy mégiscsak az OV kormányok alatt szokott nőni, amihez politikai döntés kell, ezt pálinkásék kicsiholják a rendszerből. Hogy mindez még így is igen kevés? Persze, csak van egy rosszabb hír: ha most egy őrült ötlettől vezérelve megduplázná kövőre a K+F költésgvetését az ország, egyszerűen nem lehetne normálisan elkölteni, mert (a szervezetszociológiai törvényszerűségeken túl) elképesztően leépültek az másfél évtizedben a kutatási kapacitások, magyarán nincs elég alkalmas kutató, kutatási projekt, ötlet. Ezt felépíteni csak folyamatos, tervezhető bővüléssel lehet, ahol megvan a bizalom a kutatókbabn, hogy tudnak nagyprojekteket tervezni, hogy érdemes PhD-hallgatókat és posztdokokat felvenni, egyáltalán, a fiatalok értelmét látják a kutatói pályának stb. No, ez az, amitől iszonyú messze vagyunk.
Jav: „az utolsó másfél évtizedben”
@harmadikszem: A szakma nem mondott ilyet Lánczira, ugyanakkor szerintem tudunk olyan intézetvezetőket, professzorokat puha tudományokból mondani akiknek egyetlen egy tisztességes jegyzett monográfiájuk sincs vagy egyáltalán nem látja a SCOPUS, megkockáztatom többet is, a Lánczinak meg van a Palgravenél full monoja és látja; szóval csak annyit bátorkodom megjegyezni hogy kizárólag szakmailag nézve Lánczi nem csak egy halom Nemzeti Érdek, Kommentár meg Századvég, és hasonlót elég sok elég jelentős poziban lévő emberke nem mondhat el magáról.
@tonhalkonzerv reloaded: annál szomorúbb. Ugyanakkor azért az is kevesen mondhatják el hogy személyesen orbán viktor adta utasításba, hogy őt _akarja_ rektornak, erre a többi pályázó másnap visszalépett. Szerintem ez példátlan (még).
@tonhalkonzerv reloaded: „ugyanakkor szerintem tudunk olyan intézetvezetőket, professzorokat puha tudományokból mondani akiknek egyetlen egy tisztességes jegyzett monográfiájuk sincs vagy egyáltalán nem látja a SCOPUS, megkockáztatom többet is, a Lánczinak meg van a Palgravenél full monoja és látja”
Ez mindjárt két érvelési hiba (pontosabban egy érvelési-, meg egy muhaha-): egyrészt a Scopus egyetlen könyvét látja (225 nem is óriási oldal), másrészt az eredeti kijelentés az volt, hogy a szakma Lánczit is hallelujázta. A cáfolatot nem tudod azzal cáfolni (márpedig a kontextus egyértelműen ezt a szándékot mutatja), hogy de mások is, sokan, főleg mert ebben kb. mindenki egyetért.
(Tegyük hozzá, hogy a „hard” tudományokban is gyakori, hogy a nagy profok inkább „iskolateremtők”, azaz pénzt és projekteket szereznek, cserébe annyi cikken lesznek szerzők, amit nyilván még csak elolvasni sem tudnak. De ettől még nem lesznek automatice nagy koponyák, ugyanakkor a publikációs listájuk „elér az égig” (tán tollaszerge kifejezése?), és egyértelműen szükség is van rájuk. Ez a három dolog pedig a megszokott, mókás módon kevereg az eszmecserében.)
Azért a „csak Magyarországon érdekes” „kutatásokkal” kapcsolatban felmerül bennem egy tyúk-vagy-a-tojás jellegű kérdés, hogy vajon melyik az igaz,
a) vannak olyan témák, amik senki mást nem érdekelnek, pl. magyar középkor (aminek azért ellentmond, hogy ismertem olyan nagynevű szovjet-orosz fizikust, akinek pont ez volt a hobbija)
b) vannak olyan témák, amiket nyugaton nem vettek még észre, mert itt csinálják éppen néhányan, olyan alacsony színvonalon, hogy elvész az alapzajban. Ráadásul ezek még egy világnyelvet sem beszélnek olyan szinten, hogy le tudjanak írni valamit akárcsak Q3-ban is.
Az egyébként a „hard” tudományokban is probléma szerintem, hogy hatékonyan karriert építeni csak úgy lehet, ha az ember valamennyire igazodik ahhoz, hogy mely témák divatosak éppen, viszont ott ezt elfogadta a hazai tudományos közösség is. Nem biztos, hogy ez jó dolog, ahogy abban is biztos vagyok, hogy a tudomány messze túl komplex ahhoz, hogy egy-két számmal mérni lehessen valakinek a teljesítményét. Az viszont talán sejthető, hogy akinek a teljesítménye teljesen mérhetetlen, annak nem biztos, hogy van olyanja.
@közösperonos átszállás: Ez nem cáfolat volt hanem egy széljegyzet. A hangsúly nem azon van amúgy, hogy a szakma mit mondott vagy nem mondott, hanem azon, hogy Lánczira, na rá nem mondanak ilyet, de hogy nullajuli senki teljesítménytelen azt -pl. ezen a blogon- már többször hallottam. Hát kéremszépen a Lánczi az olyan, hogy bizonyos nem-szakmai ismertetőjegyei miatt gyakrabban kerül elő, és amikor előkerül akkor olyasmivel akarják megfogni amivel sok mindenkit még jobban meg lehetne, és L. nem ám azért kerül elő mert ezzel akarják ezt az általános kritikát illusztrálni, hanem mert sokaknak böki a csőrét, hogy politikai alapon kinevezett és kikent kegyenc. Ennyi.
A Scopus Lánczi, András Author ID: 57190688540-nek 1 monográfiáját és 3 könyvfejezetét látja, csak a miheztartás kedvéért. Meg lehet mérni azt is, hogy puhában Mo. felsőoktatási intézményeiben jelenleg hány prof vagy egyetemi vagy főiskolai tanár van, és közülük hánynak van legalább 1 monogáfiája jegyzett nyugati kiadónál. Ha valaki úgy gondolja, hogy ez számít valamit.