A mi kis háborúnk
Eredeti szerző: jotunder
A háborúról beszélgettünk a termálfürdőben. Egy háborúról, amelyet talán sohasem vívnak meg, de akár a következő másodpercben is kitörhet. A termálfürdőtől nem is olyan nagyon messze van egy nukleáris komplexum meg egy katonai repülőtér. Célpontok voltunk ott a meleg vízben, egy őrült diktátor célpontjai. Aki nem az adóhivatalt vagy a bayerzsoltjait küldené ránk, hanem a rakétáit. Nem érdekli a politikai meggyőződésem, nem tudja mi az a Vincent, egyszerűen el akarja pusztítani azokat az embereket, akik ott ültek velem szemben a termálfürdőben. Az ember ilyenkor hajlamos megijedni, és elfeledkezik arról, hogy ő pár nappal később a világ leggazdagabb és legbékésebb országában ül majd a laptopja előtt és osztja az észt egy másik országról, ahol van pár aggasztó politikus, de senkit sem akarnak lebombázni, megölni, ahol a háború szót csak idézőjelek között tudjuk elképzelni.
Mi itt egymás ellen harcolunk. A laptopjaink előtt ülve. Senki sem akar elpusztítani senkit. Szeretünk róla beszélni, szeretjük a mi háborúnkat igazi háborúnként feltüntetni, de aztán lemegyünk a sarki közértbe, és sorba állunk a bőrösvirsliért. A baloldali és a jobboldali, a liberális és a konzervatív, békésen áll a kis virslijével a kis kosárkájában. A mi háborúnk nem ér el a kisközértig. Valamikor elért. Azok viszont nem mi voltunk, akármennyire is szeretnénk ezt hinni, akármennyire is szeretnék egyesek, hogy ezt higgyük.
Nem igaz, hogy a háborúnk a Tanácsköztársasággal kezdődött és a Fehérterrorral folytatódott. Landler Jenőhöz és Horthy Miklóshoz pontosan annyira tudok viszonyulni mint II. Ramszeszhez. Nem igaz, hogy a baloldal és a jobboldal mindig is harcban állt egymással Magyarországon, a mi kis háborúnknak utólagosan konstruált fundámentumai vannak, a valódi alapjai nem nagyon különböztethetőek meg a hagyományos emberi hülyeségtől. A mi termálfürdőnket senki sem akarja lebombázni, senki sem akar minket elfoglalni, megsemmisíteni. Még azt a párszázmillió eurót sem akarja elvenni tőlünk a kutya sem, csak beszélnek róla. Annyira azért nem vagyunk érdekesek. És ez így van jól, nem jó „annyira” érdekesnek lenni, ezt az izraeliek már régen megtanulták. Ha ők válaszolnának minden olyan nyugati újságcikkre, amellyel nem értenek egyet, az egész országot fel kellene venni olvasói levél írónak.
A mi kis háborúnkkal nekünk sem kellene annyit foglalkozni. Nekem különösen nem. Olyan ez mint a földimogyoró, az ember nem szereti igazán, de ha egyszer elkezdi rágcsálni, akkor nehezen tudja abbahagyni. Ez a mi „témánk”. Az ember ragaszkodik a témájához, a dologhoz amiről könnyű beszélgetni a termálfürdőben.
A mi kis háborúnk, valljuk be ezen a kellemes vasárnap délelőttön, nem létezik. Nincs. Nem vagyunk szerencsés ország, de azért olyan szerencsétlen sem, mint amilyennek szeretjük néha gondolni magunkat. Románabbak vagyunk mint svájciak, szerbebbek mint svédek, de azért svájcibbak mint a románok és svédebbek mint a szerbek. Ennyi az egész. Nem szép ami nálunk folyik, nem jó, nem biztató a jövőre nézve, de nem háború, sőt nem is sokkal de sokkal borzalmasabb mint ami a nálunk svédebb és svájcibb országokban folyik. Rosszabb, csúnyább, aggasztóbb, de nem katasztrófa, nem végítélet és nem háború. Nem vagyunk a népek Krisztusa. Magyarok vagyunk, a svájciak és a románok között, és ebből következik pár kellemetlen dolog. Eldönthetjük, hogy akkor most erre menjen rá az egész életünk, vagy talán azért mégse. És én az utóbbit javaslom.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16521332-6ae591399c67f' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16521332&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16521332-6ae591399c67f&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16521332-6ae591399c67f' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
Uff:-)
„szerbebbek mint svédek, de azért svájcibbak mint a románok és svédebbek mint a szerbek.”
Lófaszt. Nem svédebbek vagyunk, hanem sunyibbak. A szerbek a keménytökű balkáni orkok, mi meg a puhapöcsű balkáni orkok, ennyi a különbség.
„Rosszabb, csúnyább, aggasztóbb, de nem katasztrófa, nem végítélet és nem háború”
Hanem mi, baszod? Katasztrófa, de „nem annyira”? Katasztrófa light? Mi lenne a „Katasztrófa”? A nukleáris tél?
Hát-hát.
A háború nem attól van, hogy lőnek és bombák hullanak. Háború akkor is van, amikor elég sokan elhiszik azt, hogy háború van. És nálunk elég sokan elhiszik azt, hogy háború van.
A háborúban a háborús viszonyok is legalább annyira megölik az embert, mint a golyók és a repeszek. Amikor minden a háború gondolatának van alárendelve, amikor a békebeli ügyvitel nem működhet, mert háború van, amikor szinte bármit meg lehet tenni, mert ha nem teszünk meg bármit, akkor jönnek a barbárok és majd megtesznek ők mindent, de már velünk.
Mi igenis háborúban állunk a barbárokkal, mert ha ezt sokan elhiszik, akkor e szerint cselekszenek, ennek a szellemében alakítják a belső viszonyulásaik rendszerét, mindent, és ha minden a háború szellemében történik, akkor háború van, pont. És ezen az se változtat, ha én beírom a koratavaszi verőfényes hétvégén a laptopomról, hogy: nincs is háború!
Persze. Minden viszonylagos. A te viszonyítási pontod a „vasedény”. Kérdés, h miért pont az legyen.
Nap, mint nap eszembe jut a nyugdíjpénztáram. Ha így megy tovább, rövidesen a finom kis aktuális jogrend kivérezteti őket, nem kell a megmaradt egyéneket erővel visszaterelni. A befizetéseinknek annyi. Garantálható a majdani nyomorgás. Minden nap eszembe jutnak a gyermekeim, akik rövidesen választhatnak abból a semmiből, amit a nagyszerű reform-keretszám/támogatási rendszer kínál. A támogatásuk elkerülhetetlen, a külön nyugdíjtakarékosság még távolabb kerül.
Minden nap szembesülök avval, h egyre fenyegtőbben borul ránk az állam. Aki elégedetlen és szólni akar, alig talál fórumot, ellehetetlenítik az ellenzéki médiát (muatóban van már csak), a tüntetések szervezőit megrendelésre az APEH (vagy valamilyen hangzatos nemzeti izévé keresztelt hivatal) vegzálja.
Az állam egész működése az emberek maga alá gyűrűsére épül, polgárainak szolgálata kezd üressé válni.
Nem folytatom, sajnos túl sokáig lehetne.
Ha mindezeket avval akarnám elfogadhatóvá varázsolni, h minket legalább nem lőnek, akkor nagyon mellétrafálnék…
@maroz: Attól hogy elhiszik, még nem lesz háború, akárhányan hiszik el. Egy fura időtöltés lesz belőle, amiben emberek ébrenléti óráik jelentős részében az adott kérdésen fognak agyalni, kevés kézzelfogható eredménnyel, úgy hogy ehelyett csinálhattak volna vmi értelmes dolgot. Ne érts félre, néha érdemes a közélettel foglalkozni, legalább olyan szinten hogy az ember odapillant hogy értse ami őt érinti, esetleg blogot ír vagy ilyesmi, de ezeket a dolgokat érdemes a helyükön kezelni, és közben figyelni arra hogy ne menjen rá sok idő.
@tinca: Tipp: a gyermekeid szabadon mozoghatnak egész Európában. Lehet, hogy erről az évről már lekéstek, de egy év nem a világ. Ha ők abba a csoportba tartoznak akiket a felsőoktatás finanszírozásának átalakítása érint, akkor olyan lehetőségeik vannak amiről az OECDn kívüli országok népességének túlnyomó része (ami alsó hangon a világ 80%a) nem is álmodhat. Azok se, akiknél nincs háború.
@maroz: Nem. A háború attól van, hogy elég sokan elhiszik, hogy már csak lőni lehet. És akkor majd lőnek.
Persze értem én, h mik a lehetőségek. A szomorú sz, h ezek között a sor végén áll az itthon boldogulás, annak ellenére, h nem lőnek…
@tollaszerge: maroz gyerekei szerteszéledhetnek Európában. De az a rengeteg, és egyre több szegény gyerek, akinek az utolsó esélye volt a lerobbant, de fűtött középiskolai kollégium, ahol naponta háromszor enni kapott, valami készség és tudás mégiscsak ráragadt, továbbá esélye volt legalább szakmunkásvizsgát letenni, és benyomásokat szerezni a civilizált életvitelről, nos, ez a tömérdek gyerek nem fog sehová sem utazni. Hanem tönkremegy az élete, mielőtt valójában elkezdődött volna. Ez a tragédia. És értük érdemes háborúzni. Mert ha nem, ők fognak egyszer csak nekimenni annak, aki szembejön velük, és egy picit is jobb módú, mint ők. Tekintet nélkül arra, hogy az illető együttérez velük, vagy nem.
@tollaszerge: A háborúban való részvétel nem mindig opcionális. Ha az adott közegben az az uralkodó hiedelem, hogy háború van, akkor ott ezen hiedelem szerint fognak viselkedni az emberek.
Ha jönnek és rekvirálnak, mert kell a katonának, ha „időlegesen” zárójelbe tesznek olyan normákat, amelyek nem engedik meg azt, hogy emberekkel embertelenül bánjunk, mert hát ugye most háború van és ilyenkor más normák járnak, és így tovább, akkor ezzel olyan sok mindent kezdeni nem tudsz. Nem mondhatod, hogy állj, ne tegyétek, mert valójában nincs is háború, mert ez csak olaj a tűzre, menten rád sütik, hogy te az ellenséggel vagy.
Reménykedhetsz, hogy te ki tudod magad vonni ebből az egészből. Bízhatsz abban, hogy művelgetheted csöndben a kertedet és téged el fog kerülni a háború. Egészen biztosan vannak olyan emberek, akik számára ez egy járható út. Jó gazdagnak kell lenni, jó jövedelmeket kell húzni és úgy, hogy mindezek egy picit se függjenek az államtól, valamint hogy semmi egyéb olyan ügyed ne legyen, ami a közt bármilyen kis mértékben is érintené. Nem hinném, hogy olyan sokan lennének, akik ma tudnának így élni.
Rá lehet baszni mérgesen az ajtót az országra és elmenni innen a picsába. Pillanatnyilag ez a legbölcsebb, ami tehető, csak ugye ez is roppant kevés ember számára jelent valós opciót.
És át lehet értékelni az „élés” nevű fogalmunkat. Lehet azt mondani, hogy most ilyen háborús időket élünk, ilyenkor benne van a dologban az, hogy időnként jönnek, rovancsolnak, hogy néha einstand van, hogy alkalmanként megprédálják lányainkat és asszonyainkat, de hát ilyen az élet, Izraelben lőnek is, tegyük össze a két kezünket, hogy nálunk azért megölni nem ölnek meg. Csak nem hagynak élni. Viszont „élni” igen.
Ahol háborús viszonyok vannak, ott háború van. Egy mondat a háborúról: Hol háború van, ott háború van, nemcsak a puskacsőben…
sajnos, a háborúhoz elég az egyik fél akarata is, a békéhez mindkét fél akarására szükséges.
attól, hogy a homokba dugjuk a fejünket, még háború van.
gyilkosabb, mint amikor igazi bombák hullanak, mert nem a testet, a lelkeket öli meg és torzítja el. nem lehet előle elbújni, mert utánad megy a búvóhelyedre is, mert akarnok és zsarnok.
ha hallgatsz, akkor is résztvevő vagy- de a győzelem reménye nélkül.
kertész már elmenekült- ő így harcol. nem mindenkinek adatik meg a menekülés lehetősége, de aki marad, annak fel kell venni a fegyvert- ne hazudjuk, hogy nincs háború, amikor az van.
@nandras01: „sajnos, a háborúhoz elég az egyik fél akarata is, a békéhez mindkét fél akarására szükséges.”
Milyen igaz!
@maroz: „…Izraelben lőnek is, tegyük össze a két kezünket, hogy nálunk azért megölni nem ölnek meg.”
tedd hozzá, hogy: még…
persze, ha cigány vagy, akkor már meg is ölhetnek csak azért, mert az vagy- és honnan tudhatjuk, hogy nem következik el az, amikor azért is ölni fognak, mert liberális/kommunista/meleg, vagy esetleg barna hajú vagy..?
@az utolsó bögreharcos: most nagyon figyelj, mert csak egyszer mondom el:
elmész te a picsába!
(és társalgásunk ezzel be is fejeződött, mert nácikkal és kriptofasisztákkal nem vagyok hajlandó verbális enyelgésre)
@tinca: „Aki elégedetlen és szólni akar, alig talál fórumot, ellehetetlenítik az ellenzéki médiát (muatóban van már csak), „
Amikor ilyen baromságokat írsz, azért egy picit elgondolkodsz azon, hogy talán el kéne menned egy pszichológushoz/pszichiáterhez? Ha ennyire elszakadsz az élet nevű valóságtól, akkor ott komoly problémák lehetnek!
Teli van a net fórumokkal (pl ez is), ahol minden idióta úgy szidja a kormányt, ahogy csak kedve tartja.
És konkrétan melyik ellenzéki média lehetetlenült el az elmúlt 2 évben? Ha a Klubrádióval jönnél, a héten is hallgattam, semmi jelét nem mutatta annak, hogy ellehetetlenült volna..
Ha ilyen depis/savanyú vagy, menj ki a természetbe, süt a nap, próbáld magad jól érezni, és ne lovald bele magad ilyen baromságokba, és ne növeld feleslegesen a magyar népre amúgy is jellemző (sokszor indokolatlan) pesszimizmust, önsajnálatot és kísérőjelenségeit.
@Blogger Géza: A tömeget csak a televízió éri el. Mutass olyan országos tévéállomást, amelyik az ellenzéki rendezvényekről objektíven beszámol. Amióta az ötvenezres Andrássy úti tüntetéskor az út üres oldalát mutatta a királyi tévé, védhetetlen ez az érvelés, mely szerint lám-lám, a blogokon lehet véleményt nyilvánítani.
@Blogger Géza: „És konkrétan melyik ellenzéki média lehetetlenült el az elmúlt 2 évben? Ha a Klubrádióval jönnél, a héten is hallgattam, semmi jelét nem mutatta annak, hogy ellehetetlenült volna..”
Remélem, legalább pénzért csinálsz magadból nap-mint nap ekkora faszt.
@az utolsó bögreharcos:
Akkor ezek szerint azzal viszont egyetértesz, hogy egy szőröslábú balkáni ork vagy. Ennek örülök. Remélem, hozzájárultam az önismereted fejlődéséhez, gyere máskor is.
„Szellemi párbajba csak azzal kezdjél, fiam, ki e téren nem fegyvertelen” (Voga-Turnovszky)
@maroz: Hamis alternatívák. Az országra egyrészt nem kell rábaszni az ajtót, ki lehet menni kis időre, majd egyszer visszajönni (vagy nem), rugalmasan kezelve a kérdést, ezek a dolgok teljesen normális élet részei fejlett országokban (főleg fiatalon), Magyarországon meg megy a siránkozás hogy úristen, lehet hogy az a legjobb alternatíva hogy kis időre el kell menni, főleg gazdasági okokból, vagy tanulni, itt a világvége.
Másrészt azon kapom magam hogy abszolút nem értem miről beszélsz, „alkalmanként megprédálják lányainkat és asszonyainkat”, WTF? Magyarországon nincs háború, még háborúközeli helyzet sincs, közepesen rossz gazdasági helyzet és egy tehetségtelen kormány bénázása van, ennyi. Ezt lehet metaforákkal felfújni és sipítozni rajta, nekem valszeg az a bajom hogy ismerek olyan embereket akik olyan országokból menekültek el ahol tényleg lőnek, vagy nincs vezetékes víz; na nekik furán hangzana az hogy te Magyarországon háborúról beszélsz.
Létezik az úgynevezett világvége óra, mely azt mutatja, milyen közel állunk a teljes nukleáris háborúhoz.
Vajon, egy képzeletbeli hazai óra, amely akár másik országgal szembeni, akár polgárháború közelségét, szándékát illetve lehetőségét jelzi, – vajon annak hol áll épp a mutatója?
Ja, aki azt állítja, hogy nem lőttek, kihagyott valamit, mert de.
@nandras01: …vagy esetleg 13 éves cigánygyerekek vernek agyon brahiból mint Lakon azt a nénit, vagy cigánybanda kerget meg, mint a Tavaszmező utcában azt a srácot. Nincs ezen mit szépíteni, a rasszizmusnak, éppúgy mint minden érmének, két oldala van, és mindegyik népcsoportnak megvan a maga mocska. És ezt a mocskot bőrszíntől és származástól függetlenül jó lenne börtönben látni.
De nem értem egyáltalán hogy jött ez a téma ehhez a poszthoz.
Mindegy is, Vincentnek igaza van, túl kis pattanás vagyunk mi a világ fenekén ahhoz, hogy túl sokat foglalkozzanak velünk. Olvassatok külföldi lapokat, és látni fogjátok ti is.
Mi ez a hitleráj itt?
Bocs, csak vicceltem. Üdvözlöm az új szerkesztési elveket. 🙂
„Szinház az egész világ” http://www.utolag.com.CecilRhodes.htm
nocsak,nocsak. vince elvtárs fejest ugrott a béke veled nevű tóba? mi lesz így a burzsuj, klerikális nyárspolgárokkal? ki fogja minősíthetetlen,ordenáré hangnemben szidni fikázni a gaz jobbosokat?még azt is megérjük,hogy nem töröl minden ,neki nem tetsző kommentet?bizony mondom,tótágast áll a világ.szerencsére ,ismerve magunkat marxista,ateista haladókat,nem fog ez sokáig tartani.nehogy má megmondják nekem,mikor rettegjek és mikor nem.
@angyalföldi partizán: Nem a jobbosokat, csak a hülyéket.
@angyalföldi partizán:
Jó pár hete lehetett, hogy a Vincent valami pragmatikus minimumra emlékezett fájó szeretettel – egy barátjáról írt nekrológjában -: arra a „kegyelmi állapotra”, amikor a két oldal még tudott vitatkozni egymással. Talán vissza kéne térnünk azokba az időkbe: a kilencvenes évek elejére közepére. És újra kezdeni mindent.
Úgy gondoljátok a harcosok soha nem köthetnek kompromisszumokat (pragmatikus minimumokat)? Úgylehet ez a mi örök bajunk, talán Trianon is emiatt volt, nálunk a „görgeyartúrok”, „deákferencek” soha nem voltak népszerűek.
@nandras01: De ezt a háborút, ha győzni akarunk (mi, az egész ország) az eszünkkel kell megvívjuk és nem az érzelmeinkkel.
@nandras01: Magyarország játssza az eszét. Ez nem háború, csak a békétlenség és a civilizálatlanság elegye.
@jotunder: Igen: látszatháborúk helyett „rendezni kéne végre közös dolgainkat”. Talán ez levezetné a fölös „háborús”energiáinkat.
A háborúnak mint az égésnek (rozsdásodás v. robbanás) van gyorshalál formája (harctér, atomvillanás vagy bármi) és van lassúhalál formája: munka elvesztése, többéves várólista, az utolsó bútordarab eladása vagy bármi). Valójában a legundorítóbb háború folyik, a múlt és a jelen elorzása mellett megkezdődött a jövőé is. A simicskák vértelen háborúja ellenem és a magamfajták ellen.
A véres háborúban a puskadörrenésre egyszerre szűnik meg a lélek és a test. A mai vasárnap délelőtti harci eseményben csak a lélek haldoklik. De sebaj! eljön a test halála is…
@jotunder: Nem Magyarország játssza az eszét. Egy Orbán Viktor nevű fasz játssza az eszét, és vagy elzavarjuk mi magunk, vagy szét lesz rúgva Magyarország segge. Semmiféle háború nem lesz, seggszétrúgás lesz.
@Kettes: Nem seggszétrúgás lesz, hanem a @szerteperte: írta emberi lények sozatos beletörődése a megváltoztathatatlannak érzett körülményekbe;
pedig: az „Öreg halász…” sem adta fel, nem tudta legyőzni őt semmi,az OV-nál sokkal hatalmasabb nagyhal, és a tenger sem.
60 éves diákmunkásként (mert másfajta munka a magamkorúnak már nem jár) sokszor van alkalmam ide menekült afgán, szomáliai, perzsa, palesztin diákokkal beszélgetni. Mi a mi sorsunk az övékhez (pl. egy szomáliaihoz) képest?
sozatos: sorozatos
@csillaghajós: Hm. Santiago sikere a nagy hal csontváza volt… És nem azért dolgoztam végig az éltemet, hogy egy szép vasárnap délelőtt egy afgán menekülthöz képest érezzem jól magam.
Megváltoztathatlannak egyébként kizárólag az emberek ostobaságát tartom.
@Kettes: A magyar jobbágy lelkébe beleégett, hogy „ne szólj szám, nem fáj fejem”. Ahányszor megpróbált kiállni magáért, megszívta. Nem csoda, ha lapít, hanem természetes. Az ellenkezője lenne furcsa. És azok, akik lelket önthetnének beléje, az értelmiség, egymással versengenek a nagyképűségben, és eszükbe sem jut „leereszkedni” a jobbágy kommunikációs zónájába. Nem elég intellektuális nekik.
Orbán ellenben nem rühell egyszerűen beszélni, és bejön neki.
@szerteperte: És nem az, hogy legyőzte? Én sem vagyok boldogabb attól, hogy másnak rosszabb: csak éppen jó megismerkedni messziről jött emberekkel. Tudod miért tanul meg ez az említett szomáliai diák (zömük hívő muzulmán) arabul?: hogy jobban megértse a Koránt, mert anyanyelvéből hiányzanak a szavak az igaz hitéhez. De emellett megtanul angolul is, hogy boldoguljon a világban. És egészen jól beszél már magyarul is. Náluk az idősebb szülőknek nem kell dolgozniuk: a gyerekeik természetesnek tartják (persze ott sok gyerek van), hogy ami nekik van abból mindig juttassanak az öregeknek is (feltéve, ha ezt békében megtehetik: mert ottani életük bármely pillanatában fegyveresek vehetik el tőlük mindenüket).
@épészmérnök: Bejön ameddig bejön. De az is népi bölcsesség ám, hogy „a hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát”.
@csillaghajós: Nem, nem győzött le senkit. A öreg halász győzelme az, hogy Őt nem lehet legyőzni. Sem a tenger, sem a nagy halát felzabáló cápák.
A kitartása, hite volt a győzelme.
@csillaghajós: És ez olyan jelentős dolog, hogy megírása Nobel-díjat ért…
@szerteperte: Igen: A kitartása,a hite. Pedig nem csinált ő egyebet, csak amit mindig is, csak tette a dolgát, amihez értett; minden mozdulatában, sejtjében ott volt a tudás: a sajátjáé és az ősöké.
Azért kora hajnalonta, amikor feltette a kávéját a tűzre a megnevezhetetlen, meghatározhatatlan teher őt is nyomta. Régen halott felesége arcképét a fal felé fordította. Nem mintha el akarta volna felejteni, csak bántotta a hiánya.
És aki ezt így meg tudta írni, a „tudó” ember, az író; az ő hite vajon miért nem volt elég az életben maradáshoz?
@szerteperte: „Santiago sikere a nagy hal csontváza volt…”
nem. santiago sikere a saját maga legyőzése volt.
nem a tenger felett győzött, hanem a saját félelmeit, önmaga gyengeségét győzte le. győzött, mert hitt abban, hogy győzhet.
ha mi is merünk hinni abban, hogy ov és bandája, ez a korrupt, velejéig romlott és embertelen gang legyőzhető, akkor le is lesznek győzve.
@csillaghajós: és ez a kérdés azt hiszem egyfajta válasz
épészmérnök „jobbágyokra” vonatkozó gondolataira.
Az öreg halászokba, tanyájukon egyedül élő öreg parasztokba nem kell lelket önteni. Megvan nekik – a mindenféle értelmiségi nyavalyától mentes – mindenen győzedelmeskedő sajátjuk.
@nandras01: Le fogjuk győzni őket.
@épészmérnök:
Nem ez égett be, hanem az önálló munkavégzés és munkaszervezés hiányából következő folyamatos függés.
A jobbágyfelszabadítást mintha éppen – saját vélt vagy valós érdeküktől, humanista meggyőződésüktől vezérelve, a nyugati mintákat követve – az orszéggyűlésben jelen lévő reformpárti nemesekés a pesti értelmiségi fiúk vívták volna ki.
A mi kis háborúnkról eszembe jutott a Te háborúd c. egykori No dal. Az egyik kedvencem volt.
http://www.youtube.com/watch?v=t1UyvJdOlQI
Az írás tetszik. Az utolsó bekezdés egyszerű és mégis zseniális.
@épészmérnök: nem rühell egyszerűen és a legaljasabb ösztönöket stimulálva beszélni.
Ennek kellene egy ellenszer!
@csillaghajós: lehet, hogy ez lesz a kiút.
Sajnos a szebb lelkű és felvilágosultabb emberek kevésbé ügyesek az utcai harcban és lincselésben, mint a sötét lelkű frusztrált zombik.
@tollaszerge: Lényegében igen, kis kiegészítéssel:
Amióta eszem tudom, közepesen rossz a gazdasági helyzet, valamint az x+1. számú kormány bénázásairól van szó.
Gyakorlatilag mindig ez volt, és nincs rá semmiféle sanszunk, hogy pozitív irányban megváltozzon.
Néha egy háború vagy forradalom, netán rendszerváltás kis időre megzavarja a langyosvizes dagonyázást, ennyi. 🙂
@tollaszerge: AZ a gond, ha azok közül, akik ezt megtehetik, egyszerre túl sokan döntenek úgy, hogy pár évre elmennek. Nem nekik gond, hanem az országnak. Merthogy hiáynozni fog a szakértelmük és ráadásul az a képzet keletkezik, hogy akik meg maradnak, azoknak jó így.
Alkalmanként megprédálják gyermekeink lelkét, a megtakarításainkat (közvetlenül vagy az infláción/forintárfolyamon keeresztül és még sok más módon), megtiltják, hogy házasság előtt tiszta lelkiismerettel keféljünk, és akkor még a kínálkozó legdemagógabb változatokat nem is említettem.
@Kuviklacz: Hosszútávon nem biztos, hogy rossz. Az adatok szerint Lengyelországból több, mint félmillió (!) ember ment el csak az Egyesült Királyságba, miután csatlakoztak az EUhoz. Akkor éppen Lengyelo nem volt valami nagyon jó hely, de azóta összeszedte magát, és úgy néz ki, hogy a migránsok nagyságrendileg fele már visszament. Még kell pár év, egyes kérdésekben évtized, amíg ezt a kérdést rendesen feltárják a társadalomtudósok, de nem úgy néz ki hogy a lengyelek ebből a kalandból rosszabbul jöttek volna ki. Ha más nem is, most van egy csomó állampolgáruk aki már látott fejlett országot belülről, lesz viszonyítási alapja, kialakultak az ehhez kapcsolódó elvárásai, magára szedett egy kis idegen nyelvet, stb.
Nem kell rettegni a migrációtól, főleg ha nem egy életre szól mert a határok átjárhatóak. Magyarországon amúgy is alacsony a hajlandóság rá, és a többség betegesen retteg tőle, attól is hogy ő menjen, attól is ha más akar menni. Pedig nagyon sok embernek megérné.
Ja és ne hülyesédjünk már, hogy a házasság előtt tiszta lelkiismerettel dolgot megtiltják. Ezekre a dolgokra az államnak nincs érdemi befolyása.