A Nagy Brit Egyetemi Sztrájk ürügyén (privátposzt)
Eredeti szerző: jotunder
A brit felsőoktatási szakszervezet (UCU) tizennégy napos sztrájkot hirdetett. Először február harmadik hetében két munkanapon, a következő héten három, majd négy, végül öt munkanapon lesz sztrájk. Hetvennégy brit egyetem, köztük Oxford és Cambridge is, csatlakozott a munkabeszüntetési akcióhoz. Ősszel már volt egy nyolc napos sztrájk. Itt most córesz lesz és nem kicsi, kurvára szeretnék kimaradni belőle. I am an alien, a legal alien…
Az a furcsa, hogy a brit ügyek öt méterről is távolabbinak tűnnek, mint a magyarok majd ezer mérföldnyi távolságból. Magyarországot egészen tűrhetően értem (ott nincs sztrájk, akkor sincs sztrájk, ha nincs fizetésemelés, ha sokat kell tanítani, ha megszorítások vannak, ha kancellárokat ültetnek az egyetemek nyakára), de Angliáról fogalmam sincs. Sok emberrel beszélek az itteni ügyekről, politikáról, felsőoktatási kérdésekről, elolvasok mindent, amit lehet, de érteni nem értem. Nem érzem Angliát a bőrömön, nem érzem úgy, mint Magyarországot. Ez itt egy sokkal normálisabb ország, mint az ott, de közöm, igazán közöm, sajnos csak ahhoz a kevésbé normális országhoz van. Szeretem bezárni az ajtót, kizárni mindent, szeretnék végtelen csoportokra gondolni, amelyek a Cantor-halmazon hatnak, pedig a valóságban, a rideg és kegyetlen valóságban nincsenek végtelen csoportok, a Cantor-halmaz is csak a mesében létezik, és most képzeljük el, amikor egy nemlétező dolog „hat” egy nemlétező dolgon. Mesevilágba zárom magam, ez egy hosszú lemerülés és kibekkelés, ami a legvégéig tart, addig, amíg még tudom mi az a végtelen csoport és a Cantor-halmaz, amikor már nem tudom, csak a nővérkéket tudom nagyjából megkülönböztetni egymástól, akik az ágytálat hozzák, már nem lesz rájuk szükségem.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16518162-6ae3f5eba4bbd' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16518162&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16518162-6ae3f5eba4bbd&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16518162-6ae3f5eba4bbd' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
Talán beküldi Boris Johnson a sztrájkolókra a focihuligánokat, hogy elmagyarázzák, hogy egyetemre nincs szükség, de focihuligánokra meg van.
Én is csak orbanisztáni fejjel…
Gyakran úgy érzem, hogy a Cantor-halmaz vagy a funktorok világa sokkal valóságosabb és megfoghatóbb képződmény, mint az Orbán-féle Surreal World… Csak az a baj, hogy az utóbbi megy közvetlenül a bőrünkre. Sőt az életünkre.
Ilyenkor eszembe jut egy idevágó scifi-novella: John Wyndham: Szemfényvesztés (Galaktika 17. kötet)
Küldök egy valódi Kántor halmazt vigasztalásul
http://www.vomdinaburg.com/publishImages/index~~element32.png
Még az átkosban olvastam egy magyar emigráns könyvét az angolokról. Ja? Hozzájuk emigrált. A tősgyökeres angol szomszédját (és családját) már húsz éve jól ismerte. Sőt úgy vélte hogy a szomszédja jó barátja. Aztán húsz év múlva megjelent a szomszédban a szomszéd nővére. Akiről addig nem is tudott. 🙁 Meglepi.
Nem mert rákérdezni a szomszédra, hogy van más testvéred is? Mert akkor értette meg, hogy a rendszeres és baráti közös hétvégi kerti parti ellenére ő csak egy gyöttment? a helyieknek. 🙁
Vagy egy angol szomszéddal is ilyen lett volna a szomszédja?
@ámbátor: 🙂 Vizuális típus vagyok, így már értem a Kántor halmazt. 🙂
JT – akkor gyorsan, amíg még meg tudod különböztetni a nővérkéket:
Ez nővérke:
ibb.co/qmGwqM4
Ez nővérke:
ibb.co/W62Mh6z
Ez nem nővérke, hanem Sierpinski-piramis:
ibb.co/KsFsTwV
@labrys:
ez szintén nővérke:
ibb.co/RvPJhyP
ez nem nővérke, hanem Koch-hópehely:
ibb.co/p3KyQq2
ez megint csak nővérke:
ibb.co/F7qNGYq
@labrys:
ez ismét nővérke:
ibb.co/9qm6QQ6
ez úgyszintén (bár kissé ambivalens érzéseket keltő):
ibb.co/BLjdCWG
ez nem nővérke, hanem egy Menger-szivacs:
ibb.co/hDrPqc0
@labrys:
ez műtős nővérke:
ibb.co/4dHYSxh
aki itt épp műteni készül:
ibb.co/KGcM3BN
ez viszont itt egy főpap:
m.blog.hu/va/varanus/image/Fabius/k%C3%A9p/erdo-peter.jpg
@labrys:
majd újfent egy nővérke:
ibb.co/f2VfCnr
aztán ismét egy nővérke:
ibb.co/bJdR9Y4
ez azonban egy fasz:
d357ur41rhr3vp.cloudfront.net/wp-content/uploads/sites/29/2015/05/4.jpg
Disclaimer: a fenti képek között felnőtt tartalmúak is találhatók. Kérnénk minden jó érzésű embert, hogy amennyiben illedelmes és/vagy keresztényi-fideszes módon kíván viselkedni, az alább található linkre kattintva – az ott írtaknak megfelelően – töltse le a férfiúi mellbimbót ábrázoló képet, nyomtassa ki, vágja körbe a megfelelő részeken, majd pedig ragassza a monitorra az eltakarni kívánt szemérmetlen női mellbimbó/idióta farok arca helyére.
Köszönettel: a szerk.
ibb.co/vkDgqSZ
Az SO(3) pl. nincs a valóságban? Vagy SU(3) x SU(2) x U(1), esetleg SO(3,1)? (Jó, jó, tudom, ez nem a valóság, hanem a modellje, de azért ha egy modell időnként 15 jegyre egyezik a méréssel, akkor nem lehet olyan messze a valóságtól.)
@ámbátor: Én azt reméltem, hogy legalább olyan létezik, hogy „kántorhal”, annyira hihetően hangzik, már el is képzeltem… de nem, nincs. (Lehet, hogy az éderek és a langallók között vesztek oda.)
Talán ezek is azêrt tűntek el, mert valaki kimondta (mind Wyndhamnél): „Én ezt egyszerűen nem hiszem el.”
Vajon ez Orbán ellen is működhet? Csak még nem tudunk vagy nem merünk elég erősen nem hinni?
Ilyen az emigránssors. Az embernek csak egy hazája lehet, még akkor is, ha az fizikailag pont kivetette őt magából. Az első generációs gyöttmentek tipikus állapota. A németországi volgamenti németek (Kazahsztánba száműzött, majd onnan kiutált német vezetéknevű oroszok) a már nem létező Szovjetúniót tekintik hazájuknak, orosz újságot és könyveket olvasnak, a törökök a Fenerbahcsénak (és Erdogannak) szurkolnak, a magyarok meg itt lógnak a Vincenten.
@labrys: Szerintem te már eljutottál odáig, hogy nem ismered fel, hogy ezek közül egy se nővérke.
@jotunder „Az a furcsa, hogy a brit ügyek öt méterről is távolabbinak tűnnek, mint a magyarok majd ezer mérföldnyi távolságból. Magyarországot egészen tűrhetően értem (ott nincs sztrájk, akkor sincs sztrájk, ha nincs fizetésemelés, ha sokat kell tanítani, ha megszorítások vannak, ha kancellárokat ültetnek az egyetemek nyakára), de Angliáról fogalmam sincs. Sok emberrel beszélek az itteni ügyekről, politikáról, felsőoktatási kérdésekről, elolvasok mindent, amit lehet, de érteni nem értem. Nem érzem Angliát a bőrömön, nem érzem úgy, mint Magyarországot. Ez itt egy sokkal normálisabb ország, mint az ott, de közöm, igazán közöm, sajnos csak ahhoz a kevésbé normális országhoz van.” Nagyon sokat törtem a fejem azon, hogy miért van ez így egyeseknél, míg mások (tetszőleges idővel behelyettesíthető) két hét után visszamenekülnek, annyira gyötri őket a honvágy, s megint mások tényleg itthon és otthon között ingáznak, mindkét helyen tökéletesen otthon érezve magukat, mindkét helyhez van közük.
Egy növér, csak a jegyzökönyv számára:
http://www.kisalfold.hu/wp-content/uploads/2015/11/4736974_1.jpg
@ámbátor: alighanem elértünk a társalgás definíciós szintjére 🙂
@labrys: Ellenben a farok mindenki számára aggálytalanul felismerhető
@Unseen Academical: szerintem, ha valakinek a házastársa az új hazából való, a gyerekei is ott születtek, az egy elégséges feltétele a sikeres beilleszkedésnek. Nem szükséges, de elégséges. Olyan is van, hogy valakinek pl. az új helyen több barátja van.
@Érvsebész: Azzal nekem se volt problémám.
@ámbátor: 😀 *****
@kiazmarmegint: Oké, az valóban megkönnyíti a dolgot. Én olyanokra gondoltam, akiknél ez nem áll fönn. Tudok olyan családról, ahol három nemzedék háromféleképpen reagált a hosszas külföldi tartózkodásra: kínok kínjaként, jó helyként, amihez nem kötődnek (mint jótündér), bezzeg Magyarországhoz, illetve gond nélkül elfogadva és élvezve a dupla otthont (pont a középső nemzedék tagjai). Láttam olyan házaspárt, amelyiknek egyik fele simán le tudott telepedni külhonban és jól érezte magát, mégis haza kellett költözniük Magyarországra, mert a másik fél már egy év után sorvadt, mint Szép Ilonka. Nyilván másként fogadták a kivándorlókat 56 után, mint 89 után vagy most, s ez is kétségtelenül szerepet játszik az érzelmi viszonyulásban, de egyelőre azt hiszem, leginkább személyiségfüggő.
@Unseen Academical: Szerintem az egy jo elorejelzes, hogy kinek kik a baratai. Ha valakinek a baratai kozott kulfoldon is tobbsegben vannak a magyarok, akkor o valoszinuleg haza akar menni. Es az is biztosan szamit, hogy ki mikor ment ki. Ha valaki Magyaroszagon me’g nem volt felnott (ez most ugy ertem, hogy nem volt sajat lakasa, fizetese), akkor az illeto szocializacioja Magyarorszagon me’g nem zarult le.
Igy lesznek az eletenek olyan teruletei, amelyekben kulfoldon szocializalodik, es ezekben oda fog kotodni. En peldaul adobevallast soha nem toltottem ki magyarul, de ez csak egy pelda.
Alapíthatunk egy migráns-önsegélyező kört… 🙂
@kiazmarmegint: Hmm. Ha valaki ott szerezte a diplomáját, doktorátusát, akkor elvben ott szocializálódott felnőttként, ugye? De ez nem garancia arra, hogy beilleszkedett, arra meg pláne nem, hogy jól is érzi magát és érzelmileg kötődik ahhoz az országhoz, kultúrához.
v@Grrr: hát nem ezt tesszük a jótündér-féle posztok olvasásával? A társaság többsége így vagy úgy outsider.
@Unseen Academical: Ahogy olvasom a szempontokat, egy még az eszembe jutott: hogy idehaza mennyire volt mozgásban az illető, hogy veszi a különböző közegeket, meg a változást magát.
@mafi mushkila: Igen, ez nagyon fontos, de néha még ez is csalóka: láttam itthon teljesen merev és elzárkózó embert felszabadultan ellazulni külföldön. Haza se jött.
@Unseen Academical: Ez azert is lehet, mert az illeto kulfoldon rakenyszerult arra, hogy uj baratokat szerezzen.
Hát igen, ezt már láttad, de azért belinkelem, mert ideillik hafr.blog.hu/2020/02/08/miert_mondom_a_gyerekemnek_hogy_menjen_kulfoldre_tanulni#c38146660
@HaFr:
Nagyszerű poszt, tiszta, éles, igaz, nagyon fontos.