A trianoni diktátum aláírói
Eredeti szerző: szempontpuska
Tudjuk-e kik voltak azok, akik Magyarország részéről aláírták a trianoni békeszerződést? Honnan jöttek, és utóbb mi lett a sorsuk?
Most van 92 éve annak, hogy a versailles-i Trianon kastélyban a magyar kormány delegáltjai aláírták a történelmi Magyarország feldarabolását szentesítő trianoni diktátumot. Kik voltak ők, akik kézjegyükkel ellátták a dokumentumot?
A Vincentblog most — a sokszor lejáratott történelmi rigmusok és lózungok helyett — bemutatja azokat, akik részt vettek az alig negyedórás ceremónián. Bűnösökről, bűnbakokról, felelősökről és következményekről sokan és sokfélét írtak már. Most nézzük azokat, akik akkor és ott voltak azon a sötét órán, tollal a kezükben…
Horthy Miklós 1919 augusztusában a Szövetséges Katonai Misszió engedélyével bevonult Magyarországra. Novemberben érte el Budapestet. A következő év március 1-én a Nemzetgyűlés az 1920. évi II. törvénycikkben Magyarország kormányzójává választotta.
Horthy két héttel ezután kormányfővé nevezte ki Simonyi-Semadam Sándor ügyvéd-politikust, a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának vezetőjét.
A Simonyi-Semadam kormány (nagyításért klikk a képre)
A békeszerződést e kormány két, sokszor politikailag súlytalannak (???) minősített tagja írta alá. Kik voltak ők?
Benárd Ágost
1880-ban született Budapesten. Orvos volt. Az első világégés során ötven (!) hónapot töltött frontszolgálatban. A háborúból visszatérve lépett politikai pályára.
Az ehhez szükséges népszerűséghez az ismertséget és a kezdő lökést budai orvosi tevékenysége adta. Keresztényszocialista politikusként szenvedélyesen bírálta a Károlyi-kormányzatot. Az őszirózsás forradalom bukásával, majd a Tanácsköztársaság kikiáltása után többször is tettek kísérletet a letartóztatására, de sikerült Ausztriába szöknie, és ott folytatta a szervezkedést. Távollétében halálra ítélték.
Kun Béláék bukása után a Munkásbiztosító átszervezését kapta feladatul. Politikai tisztogatásba kezdett, hogy a szervezetből eltávolítsa a bolsevik tisztviselőket (a Munkásbiztosító tagja volt az 1920-ban kivégzett Lévai Oszkár).
Pályájának erről a szakaszáról később így nyilatkozott: Százával voltam kénytelen tisztviselőket elbocsátani állásukból, s jól esik az a tudat, hogy, hogy ezeknek a megtévedt embereknek a kilencvennyolc százaléka nem a mi fajunkból való volt, de abból az idegen fajtából, amelynek fiai voltak mindenütt a rombolás apostolai, és akik ránk hozták a kettős forradalom minden átkát.
1919-ben a Népjóléti Minisztérium államtitkárává nevezték ki, és ezután lett 1920 márciusában Simonyi-Semadam kormányának minisztere.
1920 júniusában eljött a pillanat, a kinevezett kormány legnagyobb próbatétele: aláírni a békeszerződést a Trianon Palotában.
Sem Horthy, sem kormányának tagjai, sem pedig a tárgyaló delegáció vezetője, gróf Apponyi Albert nem vállalta a feladatot. Erre a hálátlan szerepre kellett keresni olyan meghatalmazottat, akinek politikai karrierje ezzel nyilvánvalóan megpecsételődik.
Egyes források és visszaemlékezések szerint sorsolással, mások szerint hosszas alkudozással és jelölgetéssel találták meg a jelölteket. Benárd fiatalkorában éveket töltött Franciaországban, így — pechjére — megvolt a misszióhoz szükséges nyelvtudása is. Horthy jóváhagyta és aláírta a kinevezéseket.
Ez azon a május 31-i kormányülésen dőlhetett el, amelynek a jegyzőkönyve hiányzik. Az igazi okot csak találgatni lehet. Benárd „megbízatása” akkor dőlt el, amikor a franciák felismerték azt, amit Horthy ügyes látszatnak tartott, és aláíróként egy „igazi” minisztert követeltek. Így került Benárd Ágost népjóléti miniszter a delegáció élére.
„A felbomlott birodalom területén 1918 novemberében négy köztársaság alakult meg: a magyar, a lengyel, a csehszlovák és az osztrák. Ezek közül kettő, Csehszlovákia és Ausztria azonnal területi igényeket jelentett be a magyar köztársasággal szemben…
A győztes hatalmak jóváhagyásával a francia hadsereg által megszállt Szeged városában szervezkedő Horthy Miklós ellentengernagy, Ferenc József császár volt hadsegéde, fővezérként ellenforradalmi csapatokat szervezett, és szintén az entente jóváhagyásával, bevonult Budapestre és felváltotta a román megszállókat.
Az ideiglenes nemzetgyűlés 1920. március elsején Horthy Miklóst kormányzóvá választotta. A királyság intézményét is visszaállították az utódállamok közül tehát Ausztria, Csehszlovákia és Lengyelország maradt, Magyarország viszont királyság lett, király nélkül. 1920. június 4-én Párizsban a magyar kormány megbízottai aláírták a Trianon-i békeszerződést….
Horthy Miklós a németek általi eltávolításáig (1944. október 16.) nem tudta kiheverni azt a tényt, hogy a magyar területi egységért a Vörös Hadsereg harcolt, ő maga és katonasága semmit nem tett az ország függetlenségéért, hanem a román és francia hadsereg oltalmában jutott hatalomra. Fegyverrel kizárólag a magyar kommunisták és demokraták ellen lépett fel. Ezért ennek ellensúlyozására (is) vált a magyar revizionista politika olyan harsánnyá, agresszívvé és harciassá.”
Nemeskürthy István: KIS MAGYAR MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET Pannonia könyvkiadó Bp. 1992 *
Trianon aláírása után a kormány lemondott. Benárd Ágost az újonnan megalakuló kabinetben is miniszteri megbízatást kapott: Teleki Pál ugyanazt a tárcát bízta rá.
Az 1920-ban alakult Teleki-kormány (nagyításért klikk a képre)
1921. április 14-én a Teleki-kormány lemondásával ért véget miniszteri pályafutása, de képviselőként aktív közéleti szereplő maradt.
Benárd szervezte meg az I.vh után a rokkantak, sebesültek, özvegyek és árvák ellátását.
1922-ben ismét beválasztották a Nemzetgyűlésbe. 3 évvel később kivált a Wolff-pártból, majd elvesztette fővárosi mandátumát is.
Tudatosan készült arra, hogy a visszatérjen a politikai életbe. 1935-ben Gömbös Gyula felkérte kormánypárti jelöltnek, és meg is nyerte a választást Veszprémben. Ezután 4 évig újra parlamenti képviselő volt. Mandátumának utolsó évében részt vett annak az elmegyógyászati szakvéleménynek az elkészítésében, amelyben Szálasi Ferenc „Cél és követelések” című munkáját elemezték.
A későbbi nemzetvezetőre meglehetősen dehonesztáló megállapítások és nyíltan nyilasellenes nézetei miatt 1944-ben a Német Birodalomba menekült. 1968-ban, 88 évesen halt meg Budapesten.
Benárd Ágost — tiltakozása jeleként — állva írta alá a trianoni békeszerződést.
Drasche-Lázár Alfréd
1875-ben született Dorogon flamand bevándorlók gyermekeként. Családja eredetileg vászonkereskedő volt, de a Monarchiában már a szénbányászat újrateremtőiként jelentek meg. Elsősorban az Esztergom és Dorog környéki kitermelés megindításával a család megsokszorozta vagyonát. 1883-ban felvették őket a nemesi jegyzékbe.
Drasche-Lázár Alfréd Bécsben tanult: eredetileg katonának készült. Egy baleset okán erre alkalmatlanná vált, ezután jogi tanulmányokba kezdett. Először a miniszterelnökségen helyezkedett el, majd — nem utolsósorban kiváló nyelvérzékének köszönhetően — rövidesen külügyi pályára állt.
A külügy, pénzügy és a miniszterelnökség kötelékében igen gyorsan haladt felfelé a ranglétrán, a világháború alatt már miniszteri tanácsos volt. A Monarchia összeomlása után az önálló magyar külügyminisztérium megszervezésébe kapcsolódott be, a Tanácsköztársaság kitörésekor azonban Kun Béla külügyi népbiztos nem tartott igényt szolgálataira, ezért visszavonult Balatonfüredre, és ott vészelte át a vérzivataros 133 napot.
1919 szeptemberében már ismét a külügyminisztériumban dolgozott. Amikor 1920 tavaszán eldőlt, hogy a trianoni békeszerződést alá kell írni, az egyik legkézenfekvőbb választás a fegyelmezett és nyelveket beszélő, jelentős diplomáciai tapasztalattal rendelkező államtitkár volt.
Erre a kényszerű misszióra rendkívüli és meghatalmazott miniszterré nevezték ki.
Az első és második ágfalvi csata: 1921 augusztus 28-án és szeptember 8-án a később hírhedté vált Rongyos Gárda, néhány száz főből álló alakulatai, soraik között bosnyák és albán (muszlim) önkéntesekkel, fegyveres harcokban megállították a Sopron körzetébe bevonuló osztrák csendőrséget. A második csatában foglyul ejtették Burgenland kormánybiztosát is. A harci cselekményeknek körülbelül egy tucat áldozata volt. Ezek az incidensek vezettek végül a Sopron hovatartozásához vezető népszavazás kiírásához. (Az első ágfalvi csata emlékműve a soproni Károly Kilátóhoz vezető erdei út mellett található)
A békediktátum aláírása után Drasche-Lázárt semmilyen vád vagy bírálat nem érte. 1922-ig maradt a Külügyminisztérium kötelékében.
47 évesen visszavonult a politikától; tudását az üzleti életnek és a szépirodalomnak szentelte.
Novellák, regények tucatjait publikálta — nem túl nagy sikerrel. Utolsó regénye, az Amyr egyenesen lebőgés volt, aminek következtében felhagyott írói ambícióival.
Annál sikeresebb lett üzletemberként. Már 1913-ban tagja volt a Fonciere Pesti Biztosító Intézetnek, majd igazgatósági tagja a Polonia Naphta Rt.-nek.
1930-tól az IBUSZ Rt. elnöke, két évvel később a budapesti napilapok szindikátusát irányította.
1944 augusztusában elhagyta az országot a közeledő front elől. Az ausztriai Meyerhofenbe menekült, ott élte le életének utolsó 5 évét. 1949-ben, 74 éves korában halt meg.
* „A Vörös Hadsereg főparancsnoka Böhm Vilmos volt szociáldemokrata vezető, tényleges irányítója pedig vezérkari főnökként egy tehetséges és a háborúban már kitűnt vezérkari ezredes, Stromfeld Aurél lett. Vele és mellette küzdött Lakatos Géza, Werth Henrik, Sztójay Döme, Szombathelyi Ferenc, Jány Gusztáv, s még vagy tucatnyian a második világháborús magyar hadsereg majdani tábornokai közül. A román támadás után a tisztek jelentkezését egyébként elő is írták.„
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16521095-6ae49ccb7afb4' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16521095&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16521095-6ae49ccb7afb4&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16521095-6ae49ccb7afb4' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
Egyelőre vihar előtti csend van. De sejtésem szerint a kommentek száma felmegy majd háromszáz fölé…
Amúgy zseniális, nagyszerű poszt, kötelező olvasmánnyá tenném…
Nagyon érdekes írás; nem sokat tudtam ezekről az emberekről. Többek között azt sem, hogy Benárd Ágost állva írta alá a béke- szerződés helyett diktátumot.
Biztosan zsidók voltak, nem? 🙂
Lehet, hogy tévedtem. Pedig biztos voltam benne, hogy most aztán kitör itten a kis magyar Apukalopszis.
@amergin: Mert nincs ketrec…
@amergin: á, ahhoz el is kellene olvasniuk.
@amergin: Az ellenállós posztot hozza az Index, ezt nem. Viszont van ordenáré Trianonozós ehelyett. Szegénységi bizonyítvány ott, szegénységi bizonyítvány itt. Jó olvasó bevonzási közönségesség ott, túl igényes anyag itt. Utóbbin azt értem, hogy egy középiskolai töri munkafüzet szintű témára* már nagyon visszafogott csak a rácuppanás.
*Ez dicséret szempontpuskának: hézagpótolsz :-).
Példamutatóan érthető, tömör írás.
Kíváncsi lennék a „hivatkozásokra”. (nem kell komolyan venni.)
@sajtohuba: Köszi, én is sokat tanultam, amíg az anyagokat gyűjtöttem. őszintén megmondom, a poszt ötletének születésekor magam sem voltam tisztában az aláírókkal.
Leginkább Apponyira tippeltem volna. (gondolkodtam is egy szavazás beillesztésén a posztba
@jenőke: Hát, ha komolyan gondoltad volna, nekiduráltam volna magam, hogy összeszedjem a hivatkozásokat 🙂
(a poszt már április elején készen volt és beélesítve. Azóta elraktam a papírokat)
hmm. Azért a Mandiner.hu szemlézett bennünket
@sajtohuba:
néhány nagyon jól megírt vagy max. átlagosan megírt de fontos kérdést jól tárgyaló blogposztot leszámítva, kínosan alacsony szintű írások kerülnek ki az index címlapjára és arra tódulnak az emberek.
ahogy láttam, van pár aki állandóan kint van, akár sok kommentelője van, akár nem.
az meg már itt off, hogy mennyi mocsok kerül az index címlapjára a két másik hasábban, a 18-as karika csak még inkább felhívja rájuk a figyelmet.
@szempontpuska: Az én gimis történelemoktatásom (80-ban) tartalmazta ezeket (bár gondolom ez tanerőfüggő volt), így csak az egyes személyek egyéb életrajzi részletei az újdonságok. Apponyira nem véletlenül tippeltél, emléxem, szó volt róla, mint közkeletű tévedésről.
Deutsch Tamás most járt Nagyváradon, és elbeszélgetett az emberekkel. Juppijájé!
http://www.vagy.hu/tartalom/cikk/2389_deutsch_tamas_mint_a_makk
@kzoltana: És ezt csak most mondod? Tomika beszélgetett…de szééép:))) Azt nem lehet tudni hogy miről?
„161. Cikk. A Szövetséges és Társult Kormányok kijelentik és Magyarország elismeri, hogy Magyarország és szövetségesei, mint e veszteségek és károk okozói, felelősek mindazokért a veszteségekért és károkért, amelyeket a Szövetséges és Társult Kormányok, valamint polgáraik az Ausztria-Magyarország és szövetségesei támadása folytán rájuk kényszerített háború következményeképpen elszenvedtek.”
xxx. Cikk. A NER Magyarország kijelenti és a Magyar Köztársaság elismeri, hogy Magyar Köztársaság és szövetségesei, mint e veszteségek és károk okozói, felelősek mindazokért a veszteségekért és károkért, amelyeket NER Magyarország, valamint polgárai a Magyar Köztársaság támadása folytán rájuk kényszerített pénzügyi, gazdasági, erkölcsi háború következményeképpen elszenvedtek.
Nagyon jó poszt, köszönöm!
Tipikus IRL-ezés 😛
A többi aláíróról nem derült ki semmi a kutakodás közben? Az is érdekes lehetne.
@Counter: csak a magyar kormány két képviselőjét néztem meg
…gratulálok a posztírónak, nagyon gondolatébresztő és életemben előszőr elovastam a vonatkozó törvény teljes szövegét…mélyen megrázott!… nagyon sok üzenete van a mának is elsősorban belpolitikai tekintetben:
-mindenre van, mindenre kapható magyar? ember!Ezt lehetetlen aláírni felelős politikusnak,és ehhez NINCS MAGYAR aláíró…. abban az időben gyakrabban kellett volna az „uraknak” a pisztolyukhoz, meg a homlokukhoz kapkodni…ha már más nem jut eszükbe!Úri világ.. úri emberek… micsoda naivság, hogy politikusok vállalják a politikai felelősséget egy végletesen kihegyezett helyzetben legalább, inkább a nemzethalál…Ma hasonló helyzetben találnának e ellenségeink hazai aláírót (és lebonyolítót) a jelen politikai-és értelmiségi elittünkben?
Attól tartok… igen.
És még a történelem sem bünteti emléküket,érdemeik szerint…. az angol/oszták szívű Horty-t innentől már semmi nem mentheti..bár néhányan mentegetik, miért is?
– trianon a deáki kiegyezés szellemiségének egyenes következménye….hogyan is itéljük meg a mindenkori politikai- szellemi elitt kollaborációját?…..pragmatizmusnak, mind a mai napig?
– a mindenkori magyar politikai elitt ( a kontraszelekció következményeként értsd uram/ bátyám hagyományos viszony, külföldi érdekek báb létje stb)nemzetközi tekintetben folymatosan”kiskorú”, képtelen önálló magyar érdekképviseletre csak igazodásra, mint a gyermek: kell apu anyu…csakhogy varázslókkal és gonosz boszorkányokkal van körbe véve..nem kell választani!Önhitségük viszont jelen van mert saját népét kezeli gyermekként hagyományosan… pedig a nép és az elitt együtt alkalmas az önnáló cselekvésre érdekképviseletre!
Legfőbb tanúlság számomra, ha „tesvérre”, „barátra ” „szövetségesre”van szükségünk csak itthon találhatjuk meg… aki EZT máshol keresi… gyanus,hogy nem jóakaró!
Gratula a cikkhez, hatalmas munka lehetett osszeszedni ezeket az infokat. Lehetne ez egy sorozat elso darabja, mondjuk tabuk es legendák nyomában, vagy ilyesmi.
Mivel a cikk jo, értheto, hogy nincs az index cimlapon.
zipe moha:
Hogy nem kellett volna ezt aláirni ? Lehet, másrészt soha nem tudjuk meg, mi lett volna a kovetkezménye, mindig minden lehet rosszabb is (általában ez torténik). A kiegyezéssel kapcsolatban egyetértek, ott valami elkezdodott, es utána már kb semmi jo nem tortént velunk (kivéve az aranycsapat …)
de az USA-nak szóló hadüzenettel nem lehet betelni…
http://www.youtube.com/watch?v=QkRr8XG2iZo&feature=player_detailpage#t=131s
Rohadt Clemenceau.
Elég sok a csúsztatás ebben a kis irományban. Mondjuk nagyon újat nem írtak benne. Azért pár megjegyzés. Az első világháború Magyarország számára 1918 októberében ért véget, aztán jött egy „őszirózsás forradalom” a Linder Béla félék, akik az akkor még másfél milliós hadsereget szélnek eresztették, mondván minek, pedig abban a történelmi környezetben égető szükség lett volna rá. Károlyi Mihály vezette kormányról meg annyit, a magyar történelem legtehetségtelenebb politikusa irányította, aki még rendet sem tudott tartani. Diplomáciai érzéke annyiból állt, hogy bízott a nyugati kapcsolataiba, kormánya pedig illegitim volt, ezért még a nyugat sem tekintette igazi tárgyalófélnek.
Aztán átjátszotta a hatalmat a bolsevikoknak, akik igaz megszervezték a magyar Vörös Hadsereget, amiben sok későbbi katonai vezető tárgyalt, de ezek nem azért csatlakoztak, mert meggyőződéses kommunisták voltak, hanem mert az ország területi egységét fontosabbnak tartották, mint a politikai berendezkedést, viszont tegyük hozzá, hogy miután kemény harcok árán mind a tiszai fronton, mind a felvidéki fronton győzelmet kivívtak a méltán „”tehetséges” Kun Béla „géniusz” és a többi bolsevik vezető úgy döntött, hogy ürítsék ki a megszerzett területeket, mert jön a világforradalom és akkor mindenhol szovjethatalom lesz és az ilyen győzelmeknek semmi értelme nem lesz. Ezután tömegével TÖMEGÉVEL, hagyták el a a Vörös Hadsereget a főtisztek, tisztek, de még a sorkatonák is!
Horthy Miklósról pedig annyit, a nyugat csak azután tekintette Horthyt legitim vezetőnek, hogy volt egy választás Magyarországon, és a nép akaratából összeült egy nemzetgyűlés, ami Horthy megválasztotta kormányzónak. Ebben a vert helyzetben, amit az előző tehetségtelen kormányok miatt állt elő, az ország megmaradt területének megmentése érdekében nem volt más választása! Hidd el nem örömmel tették, de az akkori kaotikus állapotok miatt, örülhetünk, hogy ennyi megmaradt nekünk. Pl. románok a Tiszántúlt is akarták, a szerbek Pécset, a csehszlovákok meg kijutni a tengerhez és Miskolc meg Salgótarján térségét! A nagy demokraták és bolsevik banditák miatt lett a trianoni tragédia, amit akár aláírunk, akár nem, akkor is ránk erőszakolták volna. 47-ben a Párizsi békeszerződést meg a koalíciós kormány aláírta, akkor miért nem lázadoztak a demokraták és a bolsevikok? Pedig megtehették volna!
És ki az a nagy demokrata a Lenin fiúk parancsnoka Szamuely Tibor, aki parasztokat és civileket gyilkoltatott meg? Kun Béla és társaik támogatásával?
@sajtohuba: Ha a butaságot mérni lehetne, nálad az mérőinga kilengne nagyon!
Nekem tetszik !