Csapataink harcban állnak
Eredeti szerző: jotunder
1956. november másodikán két cikke is megjelent Németh Lászlónak.
Az Irodalmi Újságban ezt írta (ez a híres Emelkedő nemzet cikk)
„Az igaz, hogy a Tanácsköztársaság bukását követő ellenforradalom elsikkasztotta a magyar forradalmat, s Habsburg-császár nélkül, de súlyosabb formában a Habsburg-birodalom maradványait restaurálta. A magyar nyelvet törő tengerésztiszt a kormányzói székben jelképe volt annak, ami történt. Egy kis képességű, anakronizmust jelentő réteg kormányozta az országot. Ennek a rétegnek azonban volt egy előnye más későbbi, még kisstílűbb, szintén anakronizmust jelentő rétegekkel szemben, hogy nem volt túlságosan éhes.”
„az új pozíciók felé törtető emberek, akik régi fényük visszatérését várják, megfelelő hadállást foglalnak el, s a forradalomból ellenforradalmat, az 1956-os magyar szabadságharcból holmi 1919-es kurzust csinálnak.”
A másik cikk, a Pártok és egység az Új Magyarországban jelent meg.
1. Hogy Magyarország az elmúlt évtizedben elég messze haladt a szocializmus útján, voltaképp szocialista állammá lett. Ezt a helyzetet a régi rend lerombolásának a vágyában számba nem venni olyan óriási botlás lenne, amilyen a kommunistáké volt, akik a magyar gazdasági élet, főként a mezőgazdaság valóságos állapotát, magasabb fejlettségét számba nem véve, oda rombolták, ahol az orosz állt az októberi forradalom előtt, csakhogy a lenini menetrend szerint láthassanak a felépítéséhez. Intézkedéseinkben a mostani állapotokból kell kiindulni, eltökélve, hogy ami vívmány, vagy kis változtatással vívmánnyá alakítható, azt megtartsuk, s megfelelő irányban továbbfejlesszük.
2. De ha a helyzet nem is parancsolná, a magyar nép klasszikus művekben testet öltött vágya is azt diktálja, hogy a szocializmus elvéhez ragaszkodjunk. Nem ismerek olyan magyar írót, gondolkozót, aki a szocializmusnak ellensége lett volna. A vita inkább akörül volt, hogy szocializmusunk a külföldi patronok hű másolása legyen-e, vagy az általános elveknek a magyar természethez, gazdasági helyzethez idomuló alkalmazása. A vita most eldőlt, eldöntötte a meg nem kérdezett nemzet. De a döntés nem a szocializmus, csak annak tőlünk idegen formája ellen történt.
3. Végül az sem közömbös, hogy a szocializmus vállalásával vagy elvetésével mit nyerünk s vesztünk a világban. Ebben a pillanatban hallgattam végig a magyar semlegességi nyilatkozatot. Ki nem helyesli, hogy a magyarság semmiféle hatalmi csoportosulásban részt ne vegyen? Azonban épp ezzel önkéntelen kapcsolatba kerültünk az államoknak azzal az egyre növő, semlegességre törekvő tömbjével, amelyek között véleményem szerint a helyünk is van. Lengyelországra, a szabadság felé haladó Duna-népekre, a színes nemzetek világára gondolok. Ezek a népek pedig vagy szocialisták, mint Lengyelország és Jugoszlávia, vagy ősi eszméik alapján, de a szocializmussal rokon rendszerek felé haladnak, mint India. Ezek a népek kétségkívül sorra elidegenednének tőlünk, ha mi csak látszatra is, abba esnénk vissza, amit ők polgári demokráciának neveznek. De ugyanezt kívánja az a tisztelet is, melyet a Szovjetunió népeiben viselkedésünkkel, remélünk, kivívtunk, sőt úgy hiszem, a Nyugat jobbjainak a figyelme is, akik e meghökkentő forradalom után mintaadó politikai berendezkedést várnak tőlünk.
Éppen ezért nagyon fontosnak tartanám, hogy a kormánykoalíció pártjai, de lehetőleg minden párt: közös nyilatkozatot adjon ki, amelyben a szocializmus néhány nagy elve mellett, mint a gyárak állami kézben tartása, bizonyos alacsony (25-40?) holdszám fölötti birtokok vissza nem adása, hitet tennének. Nagyon szép lenne, ha néhány olyan elvben is megegyezhetnének, amely a szocializmus sajátos helyi jellegét is hangsúlyozhatná, mint pl. a munkásság részesedésének kimondása az ipar és kereskedelmi vállalatok vezetésében és jövedelmében, vagy a laza, önkéntes, hegyközségszerű szövetkezetek támogatása. A pártok külön célja, feladata ezen a közösen elismert, nem nagyszámú elven túl kezdődne, s az általuk képviselt társadalmi csoportok külön érdekeiben gyökerezn
1957. március tizenötödikén Németh Lászlót Kossuth-díjjal tüntették ki, Borsos Miklóssal, Kodály Zoltánnal, Szabó Lőrinccel, Kiss Manyival és Sulyok Máriával együtt.
Az alábbi képen Illyés Gyulával együtt a kommunista pártfőtitkár, Kádár János, társaságában látható.
Egyáltalán nem ítélem el Németh Lászlót. A legcsekélyebb mértékben sem. 1956-ban tisztességesen és bátran viselkedett (nagyon rossz egészségi állapotban volt) és próbált tisztességes maradni 1956 után, ahogy Illyés Gyula is. De ez az igazság és nem valami más.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16518229-6ae58138b388b' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16518229&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16518229-6ae58138b388b&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16518229-6ae58138b388b' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
Mielőtt valaki végleg elmerül a szarlében, az orrát azért igyekszik kint tartani még az utolsó pillanatokig.
Feltéve ha van benne valami bágyatag élni akarás. Nem kivételek ez alól a nagy emberek sem. Jó hogy emlékeztetsz ezzel a poszttal minket arra, hogy sohasem volt ez másként.
Tisztelet az igazán nagyoknak, akik tudnak járni még a vízen is.
@wulfer:
Te láttál már olyat nagyot, aki vízen járt?
” De ez az igazság és nem valami más.”
Ezt miért? Nem értem.
@látjátok feleim szümtükkel: A valosag mindig lenyeges szempont.
.
Történelmi szempontból kifejezetten anakronisztikus néhány évtizeddel ezelőtti események mai nézőpontú megítélése, sőt elítélése.
A „szocializmus” szó jelentése éppúgy más volt, mind mondjuk az állami tulajdon megítélése. Németh Lászlót (és persze másokat is) érdemes abban a kontextusban szemlélni.
1957 márciusában még nagyon közel voltak a forradalmi napok – és még nem látszottak tisztán a megtorlás évei. A Kossuth-díjak is ennek fényében értékelhetők. Némi jóvátételt is jelentettek a Rákosi-korban háttérbe szorítottaknak (pl. Németh László, Szabó Lőrinc a képen szereplők közül).
Ahogy távolodunk egy korszaktól, nagy időktől, egyre inkább csak a történészek és néhány szemtanú látja az eseményeket a maguk bonyolultságában. Hogy Vonnegutot idézzem: „Így megy ez.”
.
@ha kohen: en ugyan nem itelem el NL-t. igy nezett ki a hires Emelkedo nemzet cikk, ennyi az egesz,.es iszonyu gyorsan konszolidalta a hatalmat Kadar Janos. Azok a csapatok nagyon nagyon rovid ideig alltak harcban, ha egyaltalan.
@ha kohen: „pl. Németh László, Szabó Lőrinc a képen szereplők közül”
Szabó Lőrinc biztosan nincs rajta a képen. A balról második talán Kisfaludy Strobl Zsigmond lehet (a névsor alapján ő a tippem – biztos nem vagyok benne, de abban igen, hogy nem SZL)
@látjátok feleim szümtükkel:
Egész gyerekkoromban a templom falain nézegettem a képeit egynek jó ideig, – a vasárnapi miséken – akiről ez a képesség hírlett.
A való életben meg csomó gazember állítja ugyanezt magáról. Na ilyenekkel találkoztam, baromi sokkal.
Egyikük a jelenlegi miniszterelnökünk.
@jotunder:
A kommentemet nem neked címeztem, mert ha neked akartam volna címezni, akkor neked címeztem volna. Nahát!
Általánosabb volt a megjegyzésem, ugyanis általános jelenségnek látom, amiről írtam. És ez sajnos rendszer- és korszakfüggetlen.
@velőtanya:
Igazad van, felületes voltam. Mentségemre szolgáljon, hogy a poszt név szerint említi Szabó Lőrincet mint 1957-es Kossuth-díjast. Viszont rá nézve tartom, amit írtam.
A nácikon, világháborún és a Rákosi-rendszeren edzpdött magyarok számára az 1956 utáni megtorlások alighanem meglepően enyhék voltak. Könnyen hihettek abban, hogy valami elviselhető világ jön, nem?
@ha kohen: @jotunder:
Különösen igaz mindkettőtök felvetése, ha összevetjük azokat az időket a napjaink történéseivel. Diák fejjel és aztán is, Mindent elkövettem hogy vége legyen mielőbb a kádári érának, benne lenni végképpen nem volt élvezetes számomra. Említem mindezt csak azért, mert ennek ellenére azt el kell ismernem, hogy benne – Kádárban – több volt a természetes elszánás a megbékéltetésre, sőt teljesen más, valamiféle pozitívan közösségteremtő irányultságú volt, – amennyire ezt a legfőbb sameszein keresztül át tudott törni.
Viszont-, és-, mindenképpen szembeállítható az a korszak, a 2010 óta- megdönthetetlen – hatalomba került orbáni, teljesen abszurd módon negatívan romboló politikai kulturálatlansággal. Orbán embereit már sameszeknek sem nevezhetném, mert ennek a szónak a pejoratívabb értelmében sem említhetőek egy lapon egy Aczél Györggyel pl.
Próbáljuk már meg ízlelgetni, mérlegelni, kikkel helyettesíthetnénk már be, a jelenünk valóban legnagyobb személyiségei közül, Németh-Illyés-Kodály irodalmi, művészi és szellemi nagyságokhoz mérve – csak egy laza fotóra pl. hasonló módon és esetben Orbánnal parolázni, a képen látható helyzetre hajazó szituációban?ó
Üdvözletem.
Mivel ritkán ragadtatom magam kommentelésre, hosszú idő után csak most jött alkalom, hogy a blog szerzőinek köszönetet mondjak a munkájukért. Erős jele annak, hogy van remény 🙂 További kitartást hozzá!
Az alkalmat az adja, hogy @velőtanya: a negyedik (alighanem) Illés Endre, aki épp ’57-től lett a Szépirodalmi igazgatója. Én ugyan ’85-ben találkoztam vele, de szakasztott így nézett ki, csak a haja lett hófehér közben.
@jotunder: „A valosag mindig lenyeges szempont.”
Persze, de a valóság mindig nézőpont kérdése. A tények viszont mindig tények maradnak, akár honnan is nézik, és akár hogy is magyarázzák.
Meg a kedvenc együttesem is megénekelte, hogy http://www.youtube.com/watch?v=ROrprn6R7HE
Azért ne nyisssunk vitát a valóság, és a tények viszonyárol! Mert gyapotot én láttam gyerekkoromban a falunk határában. ;D
Érdekes olvasmány Németh Lászlónak a szintén akkor írt, de csak 2011-ben kiadott esszéje a magyar forradalomról, szocializmusról (harmadik útról):
epa.oszk.hu/01300/01343/00111/pdf/EPA_01343_hitel_20110502-84819.pdf
(A kísérőszöveg szerint e kézirat 1956 novemberben készült, de a szöveg egyes részei tovább/átírásra utalnak.)
A pontosság kedvéért érdemes megjegyezni, hogy Németh László 1957 márciusában nem utasította vissza a Kossuth-díjat, de személyesen nem vette át. A mellékelt kép 1968 nyarán készült, Kádár János látogatásakor az írószövetségben (ami egy másik érdekes történet).
@iovialis: archivum.mtva.hu/photobank/item/MTI-FOTO-Zzh6TFZlVm1vTkZWL1d6Q0w5NWZaUT09
@iovialis: Illés Endre, valóban.
… Ha valaki nem élne itthon, a csapásirány a parlamentben és a tévéműsorokban, hogy jönnek a kommunisták, és a fidesz a jövő erői, akik küzdenek a kommunistákkal, akik az ellenzék.
A mai Kövér László mindenesetre szélsőjobbról előzi az 1956-os Németh Lászlót…
@iovialis: Tegnap még azt írtam volna, hogy túl öreg Illés Endréhez 57-ben, de azóta kiderült, hogy 1968-as a kép. Így viszont emelt fővel vállalhatom, hogy tévedtem:)
@Bogomil: Kövérben az az igazi magyarvirtus és hungarikum, hogy _mindeközben_ az 1956-os Marosán Györgyöt pedig szélsőbalról előzi:/
A vattagyártás szüneteiben éppen a Németh László által fordított Anna Kareninát olvasom. Tudott írni, és én ezt szeretem benne. A politikai megnyilvánulásai pedig érdekesek.
@velőtanya:
nem
Balról jobbra: Kádár,Németh L,Illés Béla, a jobb szélén álló dalia nem tudom ki
aki tudja adja át
Király István – aki nagyon kedvelte NL- t-
naplójában NL- t mindennek elmondják az irodalmi élet korifeusai, de érdekes, hogy éppen 57- től jelentek meg művei,és színdarabjait is bemutatták,
ez a gyors kádári konszolidáció része
( személyes: két professzorom (nők) akik gimnáziumi tanítványai voltak ( s ők is orvosok lettek) NL- nak, csak szuperlativuszokban emlegették.)
igen így van……a napló mindenkiről lehúzza a vizes lepedőt,s a legmurisabb ,hogy Aczél GY- t az irodalmárok hülyének nézték, ,miközben ő a művészeket dédelgette!
Ma nincsenek Aczélok! csak epigonok, s irodalmi élet se!
@Bogomil: big championship !
@lüke: Illés Bélát azért nehéz bárkivel is összetéveszteni 🙂 (Egyértelmű morfológiai jegyek alapján még attól a másik ugyanilyen nevűtől is könnyű megkülönböztetni…)
archivum.mtva.hu/images/medium/MTI-FOTO-OWt6T01GY1g2b081ZzRud2dJMkZuZz09.jpg
ocdn.eu/pulscms-transforms/1/t3jktkqTURBXy9iMGU3MDE3NTE0MmFjMjYxZTMwMTViN2MwYzYyZTYwYi5qcGVnkpUDBEPNB_PNBHmTBc0DIM0Bwg
…szóval think again 🙂
@iovialis:
what do I need to think (I m a homo sapiens )not a
Red Army soldier
@iovialis: Az első fotón az nem Guszev kapitány?
@lüke: fejtsétek meg ki a negyedik szép termetű a képen!!!
@lüke: Az nem kérdés az elejétől fogva: Illyés Gyula.
@velőtanya: Pardon, addigra már Guszev *őrnagy* 😉
@lüke: Outta think, who is who…? Annyit segítek, az egyik Nyugatosként indult, de elég *keletessé* alakult később. A másik keletről kerül végül a legnyugatabbi megyeszékhelyre.
És ugyanúgy hívják őket – ezen felül az egyetlen közös tulajdonságuk, hogy a bejegyzésbe illesztett képen egyaránt nincsenek rajta.
Aki kronológiailag lehetne, talán azért is hiányzik, mert a képen szereplőkkel *nem azonos ligában játszott*, de többet igazán nem súgok…
Cheat: a „negyedik szép termetű” a bal szélen (vagyis a heraldikai jobbon, ha úgy tetszik) nagyon hasonló nevű, de egy Y-nal többje van, ha nem is a neve végén… [És nem kromoszomálisan!!!](Talán ezt nevezhetnénk „belső nemesség”-nek…?)
@velőtanya: merci( a párom is ezt mondta)
@fortin2: Antall esetén, ez Schulteisz pártfogása volt
de jó a korrajz!
@iovialis:
ecce omo con binoculi
@fortin2: Konkrétan volt egy Kövér Lajos nevű Lenin-fiú, akit felakasztottak. Nem tudom, hogy tényleg rokon, de szinte minden Kövér a munkásmozgalom régi harcosa volt. Ami nem baj, csak nagyon vicces.
@lüke:
+h
@iovialis:
hmmm, gondolj csak Európa DNS- re, jobb ha nem foglakozik genetikával, aki nem érti
a heraldika meg felesleges, ha nem ősiedről van szó