Debály Ferenc

Eredeti szerző: szempontpuska

Ma este játszák a Copa America 43. kiírásának döntőjét. Ez a poszt mégsem a Vincent focitörténeti sorozatának egy újabb része. Az Uruguay-Paraguay döntőnek van ugyanis egy magyar vonatkozása. Francisco José Debalí, azaz Debály Ferenc, akit mindkét dél-amerikai ország himnuszának zeneszerzőjeként emlegetnek – valószínűleg tévesen.

Debály Ferenc Havasalföldön (Kinnen) született 1791. júl. 26-án.

Debály egy erdélyi katonazenész családból származott. Az osztrák, majd szárd seregben kezdte karrierjét. 1805-ben már katonazenész volt a Splényi gyalogezredben, 1820 októberében Milánóban szerelt le. Itáliában katonai karnagy volt, majd a szárd királyi testőrség zenekarának másodkarnagya.

Ekkorra már túl volt a napóleoni háborúkon, melyekben részt vett. Korai zenei pályájának egyengetésében aktívan szerepet vállalt édesapja, aki Haydn rajongója és tanítványa volt (egyes források szerint keresztneveit is a zeneszerző iránti hódolat jeléül adta fiának).

Az ifjú Debály apja ösztökölésére Lipcsébe megy, hogy tovább fejlessze zenei tudását. Innen az útja Bécsen keresztül ismét Itáliába vezet, ahol a piemontei lovasezred karnagyává lesz.

47. életévében jár amikor nyughatatlan természete (genovai feleségével és hat gyermekével az oldalán) végül az öreg kontinens elhagyására kényszeríti. Valójában ekkor kezdődik meg életének igazán jelentős korszaka.

Az úticél: Brazília.

A sors azonban közbeszól. Egyes – vitatott – források szerint Debály Ferenc soha nem éri el Rio de Janeirót, ahol egy sárgaláz járvány miatt a kikötőt lezárták, így – mivel Santosban ugyanez a helyzet – kényszerűségből a polgárháborús Uruguayban, Montevideóban szállnak partra.

Debály gyorsan helyet kap a helyi Sala de la Comedia zenekarában. Katonai múltja azonban hamarosan megkísérti – mit megkísérti?! Üldözőbe veszi!

Juan Manuel Rosas tábornok, Buenos Aires Provincia kormányzója, csapatokat küld a keleti tartományokba, amivel megkezdődik a Guerra Grande, vagyis a Nagy Háborúként ismert 13 évig tartó konfliktus Argentína és Uruguay között.

Guerra Grande 1838-1851.

Az uruguayi történelem talán legzűrzavarosabb háborús konfliktusa. Ha a hadviselő feleket nézzük, nehéz eligazodni, hogy az Argentínával szembeni függetlenségi háborúról, polgárháborúról vagy kiterjedt nemzetközi konfliktusról van-e szó. Az egyik oldalon Rivera tábornok által vezetett Colorado (színes) párt, argentín száműzöttek, a francia és a brit királyság, a Brazil Birodalom, a Rio Grande-i Köztársaság, olaszok és spanyol zsoldosok néztek farkasszemet a betörő az uruguayi exelnök Oribe vezette Partido Blanco (Fehér Párt) és az őt támogató Argentín Föderáció erőivel.

A Partido Blanco és a Partido Colorado máig a két meghatározó politikai ereje Uruguaynak. Az ország választási (és politikai) rendszerének köszönhetően nehéz beleilleszteni őket a hagyományos, nemzetközi palettába, hiszen mindkét párt a politikai skála teljes spektrumát lefedi jelöltjeivel. Míg a Partido Blancót nemzeti-keresztény pártként lehet definiálni, addig a Colorado liberális-köztársaságiként határozza meg önmagát, jelenleg jobb, jobbközép és szociáldemokrata platformokkal.

1843-ban Rosas csapatai bekerítik és csaknem 9 éves ostrom alá veszik a colorádók által tartott Montevideo erődjét. A főváros ostromát Alexander Dumas nevezi el – találóan -az új Trójának. Montevideót az argentín-pártiak sosem vették be. Az ostrom ideje alatt a tengeri úton biztosított francia és angol ellátmánnyal mindvégig kitartottak. Bizonyos Giuseppe Garibaldi által vezetett 700 fős olasz légióból a harcok végére csak hatvan fő maradt. Ők az olasz forradalom hírére öt év múlva, 1848-ban elhagyják Uruguayt és hazatérnek, hogy bekapcsolódjanak a függetlenségi háborúba…

A háború végül nem zárul egyik fél egyértelmű győzelmével sem, de Uruguay szuverén ország marad.

Debály Ferenc habozás nélkül jelentkezik új hazájának védelmére és csak pár hónap kérdése, hogy Rivera tábornok seregének karmesterévé nevezi ki. A nyár közepén (ne felejtsük: a déli féltekéről van szó!) két nappal az 1839-es év szilvesztere előtt sorsfordító csatára kerül sor: Ez a caganchai ütközet, ahol a Colorado Párt szorult helyzetben lévő önkéntesei – megfordítva a hadiszerencsét – fényes győzelmet aratnak.

Uruguay a „keleti tartomány” volt, himnuszuk kezdősora sem véletlenül utal erre:

Orientales, la patria o la tumba – Keletiek, a haza vagy a sír!

A Keleti Provincia címere

Erősen legendaízű az az epizód, mely szerint Debály Ferenc nem csak a lelkesítő, harcias indulóival, hanem egyéni hőstettel is kivette részét a diadalból. A regék szerint a csata végén rátámadó három lovassal úgy bánt el, hogy az egyikre egy kondér forró levest öntött, a másodikat pisztolyával lelőtte, míg a harmadik erre már magától megfutamodott, nem várta be amíg a nyaka közé kapja a garnírungot.

A háborús évek alatt mély barátság szövődött Debály és Garibaldi között. Garibaldi keresztapja lett a Montevideo ostroma alatt született Debály-gyermekeknek.

A zeneszerző az uruguayi himnuszt (Francesco Acuña de Figueroa költő verse) 1841-ben zenésítette meg. Ezt tartják a világ leghosszabb himnuszának.  Az eredeti zene szerzőjét azonban még hosszabb ideig vitatták. 1848 július 26-án rendeletben mondták ki, hogy a himnusz zeneszerzője valójában Fernando José Quijano (1805-1871). Mára azonban hivatalosan és általánosan elfogadott verzió, hogy Quijano segített értelmezni és megérteni a szöveget, de szerzője nem lehetett, mivel olyan áthallásokat tartalmaz a zenemű, melyeket egyértelműen Donizetti; Lucrezia Borgia című operája ihlettek – és ezeket Quijano egyszerűen nem ismerhette. Debály Ferencet tehát hivatalosan is az uruguayi himnusz zeneszerzőjeként fogadják el Uruguayban.

Általánosan elterjedt vélemény, hogy nemcsak az uruguayi, hanem a paraguayi himnusz megzenésítése is Debály Ferenc nevéhez kötődik.

A fentihez hasonló disputát lezárandó, a paraguayi kormány 1934-ben külön vizsgálatot rendelt el a himnusz zeneszerzőjének megállapítására. Az alapos kutatást követő verdikt szerint nem Debály Ferenc, hanem valójában Remberto Giménez komponálta a himnuszt így ma is Őt és nem a magyar karnagyot ismerik el szerzőként.

Debály Ferenc 1859 január 13-án hunyt el új hazájában, szeretett Montevideójában.

Ma este tehát – nagy valószínűséggel – nem két, azonos szerzőhöz köthető himnuszt hallgatunk meg a Copa America döntője előtt.

Hajrá uruk!

<

p style=”text-align: center”>

<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16521931-6ae30f4c4f493' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16521931&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16521931-6ae30f4c4f493&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16521931-6ae30f4c4f493' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>