Egy liberális zsidó és egy konzervatív katolikus barátságáról
Eredeti szerző: jotunder
Donald Trump amerikai elnök ma hivatalosan is megemlékezett Ruth Bader Ginsburgról, a Legfelső Bíróság 87 éves korában elhunyt bírájáról, és elrendelte, hogy eresszék félárbócra a csillagsávos lobogót a Fehér Házon és a középületeken.
1916-ban választották meg az első zsidó bírát a Legfelső Bíróságba, a legendás Louis Brandeist. Az ő helyét félhivatalosan a „zsidó szék”-nek nevezték, és miután 1939-ben Brandeis lemondott, Felix Frankfurtert nevezték ki a helyére. Majd Frankfurter helyére Arthur Goldberget és utána Abe Fortas-t. Amikor Fortas lemondásra kényszerült, Nixon elnök megszakította a hagyományt. Bár Ronald Reagan ki akart nevezni egy konzervatív zsidó bírót, de őt végül nem választották meg. Így lett Ginsburg a következő zsidó származású bíró, bár valójában a „zsidó szék” tulajdonosa az Obama által kinevezett Elena Kagan lett.
Az első katolikus, aki a Legfelső Bíróság bírájának választottak Roger Taney volt, akit még 1836-ban nevezett ki Jackson elnök. A következő katolikus kinevezésére több mint fél évszázadot kellett várni. Az első olasz származású katolikust, Antonin Scalia-t, azonban csak 1986-ban nevezte ki Ronald Reagan.
Ruth Bader Ginsburg volt talán a legliberálisabb bíró a Supreme Court történetében, Scalia pedig talán a legkonzervatívabb. De Trump elnök proklamációjában nemcsak „RBG” híres zsabóiról emlékezett meg, hanem Ginsburg és Scalia legendás barátságáról is.
„We were best buddies” -írta Ginsburg, amikor Scalia meghalt.
Az Amerikai Egyesült Államok alkotmányának értelmezése az amerikai történelemmel való azonosulást jelenti, és ahányféleképpen azonosulhat az ember az országa történelmével, annyiféleképpen értelmezheti az alkotmánya sorait. Ginsburg máshogy olvasta a Tizennegyedik Kiegészítést, mint Scalia, ő a huszadik-huszonegyedik századi olvasatot kereste, Scalia a textualitás híve volt, azt kutatta, mire gondolhatott John Jay, Madison és Hamilton.
A melegházassággal kapcsolatos vitában mondta azt Ginsburg, hogy a házasság valójában nem szent kötelék volt (aminek persze a katolikus Scalia látta), hanem a domináns férfi és az alávetett nő viszonya, és ezt csak az 1981-es Kirchberg kontra Feenstra döntés változtatta meg véglegesen. Mindent, amit másképp lehetett látni, másképp látták, és mégis…they were best buddies….
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16517986-6ae386f4a9ba0' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16517986&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16517986-6ae386f4a9ba0&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16517986-6ae386f4a9ba0' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
Nyilván mert nem tartották egymást hazaárulónak, nemzetvesztőnek, családellenesnek vagy bigott hipoktirának esetleg fanatikusnak.
Kölcsönösen feltételezték, sőt elismerték, hogy a másik is az ország javát akarja (nem a javait), ki-ki a maga módján.
Prof. Sólyom és Hörcherné (vagy Handó, nem látom messziről)… nagyon messze vannak twitter.com/charliespiering/status/1307104769547415552
Azon tűnődtem ma, hogy mit mond el rólam, a világról, és Magyarországról az, hogy Supreme Court összes bíróját ismerem név szerint, de a magyar Alkotmánybíróságnak még az elnökének a nevét sem tudom, nemhogy a többi jelentéktelen, elvtelen, NER-be simuló senkiháziét.
@jan: szerintem aránylag sok magyar futballrajongó kées felsorolni a Barcelona csapatának játékosait, és nem tud megnevezni egyetlen egy játékost sem a Puskás Akadémiából.
@jotunder: Igen, nyilván benne van az is, hogy a színvonalasabb emberek érdekesebbek. De azért régen, még a ’90-es években Sólyom László household name volt a politikai iránt közepesen is érdeklődök között. Most meggugliztam a magyar AB-t, hogy megnézzem, hogy hívják az elnököt, teljes homály, arcát se láttam még soha, szembejönne az utcán, nem ismerném fel. És basszus 15-en vannak, 15-en csinálják a semmit. El-ké-pesz-tő.
@jan: Azt is láttad, hogy az a bizonyos elnök, akinek nem emlékszünk a nevére ezért havi 3,8 millió jó magyar forintot kap?
a Világ, mondják, tulajdonképpen egy Riemann-gömb.
@ámbátor: Ahogy az indexes csapattag mondta új főnökének: „bocs, de nem jegyeztem meg a neved”.
Jó a poszt. De nagyon.
Sajnos mi magyarok ( népként ) ilyenre soha nem leszünk képesek, mert nálunk két elv érvényesül, ha az én tehenem megdöglött, dögöljön meg a szomszédé is. Valamint a kivéve a gvevi bírót, mindenki szeretne az lenni pedig keveseknek jut ehhez lehetőség.
Vannak egyének, akik viszont képesek felül emelkedni az ideológiai elveiken, és elfogadni más emberek létezését is, de nem ez a jellemző magar mentalitás.
Tegnap olvadtam egy ismerős face-én valami netes lapból közzétett véleményeket az ellenzékiekről. Hát mit ne mondjak,…kiábrándító. Az ellenzékiek kitoloncolásától a legyilkolásukig mindent ajánlottak. Gondolom a keresztényi szerett nevében.
@ámbátor: Valószínűleg Trump-kinevezettekkel már nem lenne ilyen legendás barátkozás.
@jan: Azt hiszem, amerikában azért fontosak a bírák, mert precedensjog van. Minden itéletre odafigyelnek, mert a következő itéletekre is nagy hatással van. Náluk a bírák alakítják a jogalkalmazást, és ezért fontosabb egy-egy ügy kimenetele, a bíró személye, mint egy olyan országban, ahol minden ügy független az előzőektől.
Nálunk nem számít a bíró, vagy ez egy kis körben őrzött tudás, ha mégis számít.
Nálunk a felek személye és informális kapcsolatrendszere dönti el az ügyek kimenetelét.
Volt már bíró, aki saját karaktert, elveket mutatott, de az ilyesmit megtorolják.
@jan: De ma már a Sólyom neve sem számít. Ahogy az Alkotmány sem, az Alkotmánybíróság sem.
Ezek is csak múló epizódok volta a hatalomravergődés stációiban.
Egy ilyen ország, ahol az Alkotmány, az Alkotmánybíróság meg a köztársasági elnök is csak eszköz egy társaság kezében, amit aztán más eszközökre vált,
nem egy stabil szerkezet.
@jan: „meg te, akinek nem jegyeztem meg a nevét” [Sajó Dávid(?)]
A kádertemetőként és veszélyeshulladék-lerakóként működő AB névsora egyszerűen nem érdemes arra, hogy megterheld a memóriád
@kemény keleti kommentelő: Nem nagyon lehet összehasonlítani az amerikai és a magyar jogrendszert, még akkor is nehéz volna, ha az alapvető különbség nem a jogtörténeti hagyományokban (alnolgszász vs kontinentális) gyökerezne. Az valószínű, hogy az ügyek elsöprő többsége ott sem és itt sem jut el a legfelső fórumig (házasságfelbontások, közüzemi díjak, szülői felügyelettel, kapcsolattartással összefüggő, végrehajtási perek, stb.).
Az bizonyára megérne egy alapos elemzést (de tényleg alaposat, olyat, aminek a módszertanát is évekbe kerülhet kidolgozni), hogy a jogfejlődést mennyiben és milyen irányban befolyásolta, hogy valakit melyik erő politikai hálája vagy a szakmai teljesítmény (mert ilyen is van ám) juttatott a legfelsőbb bírósági/kúriai székbe.
A magyar jogalkalmazásnak nem a bírák személye, hanem a state captured jogalkotás a gyenge pontja.
@látjátok feleim szümtükkel: „képesek felül emelkedni az ideológiai elveiken, és elfogadni más emberek létezését is” – Erről is szó van, persze, de Ginsburg és Scalia esetében szerintem nem ez a lényeg, hanem az, hogy milyennek ismerték egymást. Mindketten pontosan tudták, hogy a másikat a lelkiismerete és csakis a lelkiismerete vezérli. („Meine Ehre heißt Gewissen”). Ez a NER-ben elképzelhetetlen. Itt a szó szoros értelmében érvényes a „Meine Ehre heißt Treue”, amennyiben a pozíciók elnyerésének és megőrzésének az Orbánhoz való hűség a legfontosabb feltétele. A lelkiismeret kifejezetten hátrány.
@ámbátor: Az USA-ban a politikai máshová tartozás nem kerül át a személyes kapcsolatokba. Nem ellenségek, hanem a közös amerikai érdek képviselői. Van aki jobb oldalon tolja a szekeret, más meg a baloldalon. De mindketten előre.
Jó ilyen kommenteket olvasni mint amelyek itt vannak. Üdítő a normális beszélgetés.
Talán kissé távolinak/hüyleségnek tűnik az asszocició erről az örök barátságról, de nekem az 1914-es Kieler Wochée végén az elhajózó britek németeknek küldött zászlójelei ugranak be:
„Friends today, friends in future, friends for ever.“
35 nappal később kitört a világháború.
Az az érzésem, hogy az efféle barátságoknak egyre kevesebb a jelentőségük/hatásuk a mai politikában. Eszterűen más világba kerültünk, már megint.
Ma délután itt a környéken német és brit (meg ausztrál, kanadai, új-zélandi, cseh, lengyel) katonai temetőket néztünk meg a feleségemmel és a fiunkkal. Beszélgettünk „arról a világról” – és nem mondhattam, hogy a mai nagyon eltér attól.
index.hu/kulfold/2020/09/21/rbg_halala_tektonikus_valtozasokat_hozhat_az_egyesult_allamokban/
Christopher Scalia: My father’s relationship with Justice Ginsburg
http://www.foxnews.com/opinion/ruth-ginsburg-antonin-scalia-relationship-friends-christopher-scalia.amp
hvg.hu/elet/20200921_ruth_bader_ginsburg_nekrolog
És ki fog ránk vigyázni ?
Nekünk még alkotmányunk sincs.
@kemény keleti kommentelő: „Azt hiszem, amerikában azért fontosak a bírák, mert precedensjog van. Minden itéletre odafigyelnek, mert a következő itéletekre is nagy hatással van.”
Ezt én is pont így gondolom, de annyit hozzátennék, hogy valamiféle – hivatalos vagy nemhivatalos, kifejezett vagy hallgatólagos, kötelező vagy ajánlott, kezdetleges vagy részletesen kidolgozott – precedensrendszernek a következetesség minimumának biztosítása érdekében muszáj működnie a világ minden olyan bíróságán (legalábbis a bírák fejében), amely nem teljesen önkényes ítéleteket akar hozni.
Ma van a New York Timesban is egy cikk a parosrol:
http://www.nytimes.com/2020/09/22/opinion/ruth-bader-ginsburg-antonin-scalia.html?searchResultPosition=1