Etikett
Eredeti szerző: maroz
<
p class=”MsoNormal” style=”text-align: justify”>Nem, nem a címkenyomtató garázsbétémet akarom népszerűsíteni,
most a társasági érintkezés szabályairól szeretnék szólni, udvariasság, illem, tudják
hogy van ez, mindenki arról szeret a leginkább beszélni, amiben neki bizonyos
khmm… hiányosságai mutatkoznak, lásd még a humoralista félsorát a témát illetőleg:
a félimpotens adja az érzékit.
No, tőlem aztán ilyesmit ne várjanak az etikettet illetően. Pláne
ami a polgári teázást illeti: ha valami, hát az nagyon nem. Nem. Teljesen
mindegy, hogy mi a kérdés, részemről a válasz megbízhatóan: nem. És nem csak a
teázást illetően, hanem az egész etikettre, mint olyanra: nem. Az én életemből mindez megbízhatóan kimaradt.
Szenvedtem is miatta eleget.
Mire nagy nehezen kitanultam volna egyet változott egy
óriásit a világ és kezdhettem mindent elölről. Már az udvarlás is komoly
kihívás volt a számomra, ráció-fétisiszta vagyok, nem igazán értettem, hogy ha
mind a ketten ugyanazt akarjuk, akkor minek a fölösleges, mondhatni
irracionális körök? Szükségszerű-e a dugáshoz a bélyeggyűjtemény? Ugye, hogy
nem? Mi a racionalitása annak, hogy egy közlekedési rendőr aggódik az én sorsom
miatt? Hogy ez nekem milyen sokba fog kerülni, ha feljelent. De hát még csak
nem is ismerjük egymást, ki érti ezt?!? Hogy kell ilyenkor viselkedni? Mutassak
én is némi érdeklődést az ő problémái iránt? Család, gyerekek, egészség, minden
rendben?
Próbáltam ellesni mintákat. Beszerzési osztályvezető-helyettesből
makkoscipős nagyvállalkozóvá avanzsált ismerősöm mutatta be a lazát, szeltük a
kielencvenes évek eleji Romániát keresztül, és ha megállított egy uniformist
viselő bárki, az ismerősöm már engedte is le a Chevy ablakát, kezdeményezni
kell, bazze, mondta, és már lökte is a tányérsapka alá: herr Oberst, nye
brekeke, mert úccse ércsem, nesze, itt van céhn doijcsmárk, de legalább valami
kunsztot mutassá’ má’ érte, bazze! És működött! Na jó, a bakternek fölösleges
volt adni, ő csak azért állított meg enkezűleg, mert jön a vonat és a sorompó
leeresztő mechanizmusa elromlott.
A beszerzési osztály amúgy is jó terep, ha az ember
etikettet akar tanulni. A tányéron keresztbe tett villa jelentése: ne vidd el,
mert még zabálnék. De mit jelent az, amikor az osztvez egy adott ponton azt a
kérdést – ide kéne valami nagyon jó kifejezés, mert nem mondja, nem csak úgy,
szokványosan felteszi – lógatja bele a levegőbe? szugerálja? álkérdezi?, hogy: És
miért lenne jó mindez nekem? Újabb stilisztikai gubanc,
kurzív, vastagított, de vajon kifejezi-e így eléggé azt a borzasztóan erős
hangsúlyt, ami a „nekem” kifejezésen volt? Mert az nagyon volt, a hangsúly. Annyira,
hogy az álkérdezésre nem is nagyon lehetett álválaszt adni, csak valósat, öt
százalék, és innen már gördülékenyen folyt tovább a beszélgetés. Ha az ember
elvétette az etikettet úgy járt, mint kezdő makkoscipős egy jobb étteremben,
amikor rövid pihenő végett egymás mellé rakta le a kését és a kanalát: a pincér
bizony elvitte tányért, rajta a rántotthús maradék negyede, emberünk pedig éhen
maradék, negyedében.
Korunk etikettje számomra már maga a misztérium. Csak
kérdéseim vannak. Például illik-e a nokiásdobozt selyempapírba csomagolni?
Szalaggal át-e kell kötni? Illendő-e a kollégának köszönőlevelet küldeni azért,
mert jó kis állást adott a frissen diplomázott gyerekünknek abban az esetben,
ha egyúttal mi meg az ő gyerekét alkalmaztuk hasonlóan magas státusszal? Hogyan
kell komilfó módon megköszönni egy gyökérkezelés nagyvonalú megköszönését?
És hogy végre témánál legyünk: hogyan kell illendően teázni?
Elképzelni sem tudom, de azért megpróbálom. Vagy mégsem. Még
azt sem tudom, hogy vajon tegeződtek-e. Szevasz, János, de rég láttalak! Á,
kizárt. Hozta Isten, kedves frakcióvezető úr, kerüljön beljebb, hogy szolgál a
kedves egészsége? Naccs’osasszony, gyerekek? Az új munkahely milyen, sikerült már megszokni? A főnök mennyire
elviselhetetlen? Illik-e megkérdezni, hogy tea vagy kávé? És mikor inkább
egyik, mint a másik? Lehet-e némán téát inni véled? Köszönöm, akkor inkább
kávét kérnék. Én a magam eszétől úgy gondolnám, hogy a kávé az egyszerűbb beszélgetések
megalapozója, mely beszélgetéseknél az öt százalékig nehéz eljutni, onnan már
gördülékenyen megy tovább: koszos öööööt százalék??? Hát mi a francot képzel
maga, mi vagyok én??? Román közlekedési rendőr??? Tíz!!!
A tea a hosszabb, szofisztikáltabb beszélgetések kísérője.
Péterem, tea legyen, mondja János, valami jóféle georgiai tea, egy sóhajnyi
tejjel. Csája mellett lehet csak igazán kombinálni. No meg ugye az időpont, a
november, az utcaseprő, szegény, beteg ember, tea, ez vitán felüli. Ha december
lenne akkor is, Péterem-Jánosom, a bostoni teadélután is decemberben volt,
gazdasági szabadságharcz, illő figyelni a nüanszokra is, tea, eldöntetett,
pont.
Hanem hogy a témára miként-hogyan illő ilyenkor rátérni?
Gondolom, hogy áperté, direktbe’ nem illő, hiszen még a sokkal közvetlenebb kávéhoz
is dukál némi tiszteletkör. Az etikett egy másik, előttem rejtett dimenziója:
illik-e a teázás előtt egymást kölcsönösen megmotozni, lehallgató készülék után
kutatva? Gyanúm szerint nem illik. A teához semmiképp nem passzol. Ahhoz a
szlávos történetmesélés illik. Mi van abban rossz, ha az ember egy pohár
gőzölgő mellett elmondja a partnerének mindazt, ami a szívét nyomja? Jánosom, látod (nahát, döbbenet! ezek mégiscsak tegeződnek! hitték volna???),
milyen ez az élet, nagy nehezen befutottam végre, elnöke vagyok egy ilyen
nagyszerű intézménynek, de nem felhőtlen az én örömöm, ajjaj, de még mennyire
hogy nem az. Hallani mindenféléket, pletyka, de annál azért mégiscsak több,
szóval az a hír járja, hogy a Főnök nem engem szemelt ki a következő félidőre.
Jánosom, van neked fogalmad arról, hogy én milyen szomorú vagyok emiatt? Egy
kis kekszet, sószegény ropit? Újratölthetem a csészédet?
Hogyne, Péterem, és jöhet a teasüti is, remélem Anikó
asszony receptje szerint sütöttétek, azt én mindennél jobban kedvelem. Péterem,
az élet már csak ilyen, mindenki tele van problémákkal. A főnököt például
mostanság az foglalkoztatja nagyon, hogy mi is lesz ezzel a nyugdíjvédelmi
akciójával. Kiszámolt ő mindent, és ki is jött neki jól, csak ez a francos
Alkotmánybíróság, csak ez ne lenne. Most gondolj bele, Péterem, mekkora szarban
lenne, ha ezek az izgága bírók ripsz-ropsz hoznának valamiféle elhamarkodott,
számunkra nagyon nem kedvező döntést? Ugye, Péterem, ez is van akkora probléma,
mint a tiéd?
Mi lehet
az aktuális etikettben azt illetőleg, hogy hogyan ildomos befejezni egy ilyen
teázást? Van-e vajon valamiféle formula arra, hogy a felek jelezzék mintegy
szavak nélkül is, miszerint a problémáikat illetően ez a pár csésze tea
sikerrel hozta volt őket közelebb egymáshoz? Mondjuk a kiskanál, az lehetne egy
jó marker: ha a csészében hagyom, az azt jelenti, hogy a lelki kapocs létrejött,
a te gondod az én gondom is? Péter és János kanala vajon hol végezhette, a
csészében vagy a kistányéron? Mennyire tudtak azonosulni egymás problémáival? Hogyan
váltak el? Kacsintottak-e egymásra? Péterem, valami isteni volt ez a tea, meg a
beszélgetés is, komolyan mondom, nekünk össze kéne járnunk, legközelebb te
jössz hozzám, van dolby digital surround sztereó házimozim, nem hencegek, ne
érts félre, de hát ha az ember egyszer elért valamit az életben, akkor arra
legyen büszke, naszóval, átjöhetnétek, megnézhetnénk egy filmet, Tea
Mussolinivel, állítólag rengeteget lehet röhögni rajta, közben meg újfent
átbeszélhetnénk a problémáinkat, ahogyan azt illik mifelénk. Csak júliusban
érnél rá? Semmi baj, legyen július, klíma van, tea helyett meg majd inkább
pezsgőzünk. Pezsgő van, okot meg majd csak találunk a sámpányozásra, a keleti
szél is azt suttogja, hogy vodka legyen, ok az ivásra kerül. Ok, az kerül. Mindig.
p.s.:
Kapaszkodnék egy reménysugárba. Feltűnt, hogy mostanság a bíróságok milyen
erősen ragaszkodnak ahhoz, hogy az ügy összes részletét, a legapróbbakat is a
lehető legteljesebb mértékben feltárják. Ha ez a jó szokásuk megmarad, talán
arra is lesz esély, hogy az általam feltett, valamint a terjedelmi korlátok miatt
feltenni mellőzött kérdéseimre is választ kapjak egy majdani főtárgyaláson?
Vádlott, most arról meséljen, hogy hogy is volt az a teázás, de kimerítően ám,
ha kérhetném!
Sírva vigad a tengerész…
Ez most nagyon keserűre sikerült, egy ilyen szép meleg (nagyon meleg) nyári napon. Részvétem.
@Weöres Dániel: Két kattintás, és már van is saját blogod, amiből nem tilt ki senki.
jaj de jó
@CSENDES: Inni kell egy teát. Az segít. 🙂
A neonaci Muster Mark mire gondolhatott ? :((( ej-ej.
Ránki György – Vas István
DAL AZ ETIKETTRŐL
Az etikett, az etikett,
Mire tanít az etikett?
Hát arra, hogy bármi is adódik,
A halat késsel sose edd.
De arról megfeledkezett
Az etikett, az etikett,
Mi illendőbb az emberöléshez:
Ágyú, gáz, vagy bajonett?
Ó, ó, etikett,
Csak a halottak tudnak illemet.
Az etikett, az etikett,
Mire tanít az etikett?
Hát arra, hogy úri társaságban
A hölgyeknek csókolj kezet.
De arról megfeledkezett
Az etikett, az etikett,
Hogyan tisztelj gyerekes anyákat,
Ha rájuk dől az emelet.
Ó, ó, etikett,
Csak a halottak tudnak illemet.
Az etikett, az etikett,
Mire tanít az etikett?
Arra, hogy milyen alkalomra
Való a frakk, szmoking, zsakett.
De arról megfeledkezett
Az etikett, az etikett,
Hogy akkor mit is lehet csinálni,
Ha már a tetű ellepett?
Ó, ó, etikett,
Csak a halottak tudnak illemet.
Az etikett, az etikett,
Mire tanít az etikett?
Hogy mikor húzd fel a lakkcipődet
S az antilopbetéteset.
De arról megfeledkezett
Az etikett, az etikett,
Hogy akkor mit is szokás viselni,
Ha mindkét lábad elveszett?
Ó, ó, etikett,
Csak a halottak tudnak illemet!
Ez a vers telitalálat, főleg most, ide.
@CSENDES:
Részvétem?
Kinek? Neked? Neki? Nekünk?
és milyen furcsa véletlenek vannak!
zuglón egy lmp-s képviselő blogot vezet, amiben folyamatosan írja la azokat az eseteket, amiknél, hát hogy is mondjam, lehetséges, hogy volt teázás. vagy legalább egy kávézás.
aztán egy szép napon felkel a párt egyik ökle, és rittyent egy olyan jó kis karaktergyilkolászósat a renitensről, hogy rákosi elvtárs megnyalná a tíz ujját.
http://www.magyarhirlap.hu/velemeny/nyilt_level_varnai_laszlonak.html
@mavo: Mazohista vagy Te, velem együtt. Ilyen szép napon végig olvasni egy klasszikus szentesizöldet)
@mavo:
Nyugodj meg, comrade, a mandineren már magyarázzák a munkáslevelezők, hogy miért is van igaza Szentesi Zöldinek.
@El Topo (Sgt. Elias): Tiltakozott valaki vehemensebben az ellen, hogy manapság Magyarországon a Magyar Hírlap és a Magyar Nemzet lenne az, ami a többségi ízlést reprezentálja? Nem tiltakozott. Akkor meg?
Elmondja amúgy a faszi a nagy valót is:
„Azt pedig már egészen halkan, pironkodva kérdezem: talán a Népszavát és a Népszabadságot kellene továbbra is járatnia egy-egy polgári többségű önkormányzatnak? Miért is? A baloldali lapokat – legalábbis részben – húsz éven át a balliberális intézményrendszer „köteles példányai” tartották el, igazán nincs abban semmi, ha a jobboldali önkormányzat nem folytatja velük a roppant jövedelmező üzletet.”
De, folytatja, csak most máshonnan kerülnek ki a kötelespéldányok. Nem azzal van itt bárkinek is baja, hogy egy önkormányzat lapokat rendel, hanem azzal, hogy nem olyanokat, amelyek az ő ízlése szerintiek. Itt két lehetőséget látok: vagy azt mondjuk, hogy önkormányzat ilyen fasságokra ne pocsékoljon közpénzt, de akkor soha, semmire, Népszabadságra, Népszavára, semmire, vagy azt mondjuk, hogy de, pocsékoljon. De ha ezt mondjuk, akkor egyúttal azt is el kell fogadnunk, hogy a mostani többségnek másmilyen az ízlése.
nol.hu/belfold/paczolay_peter__a_politikai_jeloltbol_lett_alkotmanybirak_halatlanok
„– Lehetséges, hogy a beszélő viszony kialakulásának tudható be, hogy a miniszterelnök mégis hajlandó volt támogatni az ön ismételt megválasztását?
– Ezt kizártnak tartom, mert csupán a két oldal álláspontját, elképzeléseit ismertettük, és ezek vagy valóra váltak, vagy nem. Olyasmi nem hangzott el, aminek a nyilvánosságra kerülése különösebb meglepetést keltene, és nem folyt semmiféle alkudozás sem.”
Kizártnak tartja, megnyugodtam, lehet törölni a posztot.
@maroz:
Egy faszt. Ma, Magyarországon a közizlés és a közvélekedés első számú zászlóshajója a MH és a MN. A zemberek éppen olyan irigyek, ostobák, szarháziak, ahogy a párt szócsövei tükrözik.
Mostantól:
együtt teázni = egyik teázó fél a másikat egzisztenciális vagy anyagi előnyhöz juttatja.
Megrögzött nyelvvédő Schmitt Pál államelnök Schmitt Pál-díjban részesíti marozt.
Indoklás: maroz
– új képes kifejezés alkotásával gazdagította a
magyar nyelvet;
– hozzájárult ahhoz, hogy gondolatainkat érzelmi és hanhulati többletet hordozó stíluseszközzel hatásosabban közölhessük.
Az ünnepség után az elnök az aznapi teadélutánra hivatkozva sietve távozott.
@El Topo (Sgt. Elias): Látod, ez a legnehezebb a demokráciában: elfogadni, hogy ezek az irigyek, ostobák, szarháziak ugyanolyan darab emberek, mint mi, a satöbbik. 😉
Sokszor jó lenne, ha az embre tudna szelektíven emlékezni, de nem mindig megy. Az én fejembe például szinte kitörölhetetlenül beleégett az a szegedi áruházi osztályvezető, aki 1994 májusában (a dátumra pontosan már nem emlékszem, de úgy nyolcadika után lehetett, közvetlenül), tajt’ részegen tolta az orrom elé az mszp-s párttagkönyvét és dagadó kebellel mondogatta, hogy még pár nap és meglátom, hogy mennyire más lesz itt minden! Már hogy az áruházban. Mert most jött el az ő ideje. Majd meglátom.
@maroz:
Én aztán tudom. Ha rajtam múlna úgy bevezetnék egy cenzuson alapuló szavazati jogot, mint a pinty.
Egyfelől értelmi-tájékozottsági alapon szűrnék, másfelől kirekesztenék a szavazásból mindenkit, aki a választást megelőző négy évben bármilyen emeltdíjas telefonszámot (megasztár, tévéjós, csengőhang letöltés telefonra).
@El Topo (Sgt. Elias): Hmmm… kétféle eredményt saccolnék. Ha a léc magos (vö: diffegyenlet), mondjuk elvágja a 8 millát úgy 1+7-re, akkor jő a „mindig akad egy gazember… de legalább ravasz paraszt” (vö: Orbán Viktor) verzió, mikoron a „7” értelmi hiánya és karja fizikai erejének kihasználása eredményeként az „1” a törött kezével törölgeti a vérző orrát.
Viszont, ha a lécet elkezdjük lefelé eregetni, az eredmény meredeken közelít a jelenlegi állapothoz, lévén az átlag egységnyi magyar = (megveszekedett individualizmus + „fogjuk meg és vigyétek”) x SI faktor. (SI=sárga irigység).
Nyerni nem lehet, döntetlenre vinni se. Kiszállni lehet a határon túlra.
@El Topo (Sgt. Elias): Miért kellene ész egy egyszerű szavazáshoz? Ki és hogyan állapítaná meg, hogy a másik megüti-e az elvárt szintet?
@maroz: Nehéz elfogadni, s immár azt is, hogy adott esetben felsoroltak közvetve döntenek olyan dolgokról, melyeknek rám nézve közvetlen negatív hatásai vannak. Igen, a kétharmadra utalok, még ha ki is tört belőlem némi szubjektív elő (utó) ítélet.
@ijontichy:
@aronsatie:
Nagyon egyszerű lenne a szisztéma.
Lenne egy 10 kérdésből álló teszt ilyen kérdésekkel, hogy:
-Nevezze meg a Magyarországgal határos összes államot!
-Mennyi 150 12%-a?
-Ki a magyar államfő jelenleg?
-Egy köbméter hány liter?
stb…
Aki nyolcvan százalék, vagy annál jobb eredményt ér el, az szavazhat, a többiek meg szépen hazamennek.
@El Topo (Sgt. Elias): Betolhatnánk esetleg a kérdések sorába:
„hiszel politikusnak?” ….
@El Topo (Sgt. Elias): Azért a metóduson kicsit finomíjni kék… mer’ az még hagyján, hogy kitör a balhé mikor Kovács23Józsit nem engedik szavazni… de mi van amikor a szavazólapon lévő az egyik jelölt bukik? 😉
Tán ha a kérdések elöl, a szavazórész mögötte, oszt ha az eleje nem jó, a szavazat érvénytelen 😀
@El Topo (Sgt. Elias): Én ismertem olyan embert, aki megbízhatóan nem tudta volna ezeket a kérdéseket megválaszolni, de az életemet bármikor rábíztam volna.
Orbán Viktor a kérdéseidet kapásból megválaszolná (na jó, a százalékszámítósat kivéve), de rá a döglött cserebogaraimat se bíznám, szóval akkor hogy is van ez az értelmi cenzus? 🙂
@ijontichy: Nem is olyan régen jotunder írt egy posztot Hoey Longról (orulunkvincent.blog.hu/2011/05/30/egy_populista_politikus ).
Van egy film, A király összes embere, ami ugyan nem Huey Longról szól, de igen sok az áthallás, na, ezt néztük meg ma a gyerekekkel és abban volt egy nagyon találó félmondat. Azon spekulált két burzsuj, hogy bizony, ha mi egy kicsivel jobban figyeltünk volna a nép igényeire, akkor elébe mehettünk volna annak, hogy egy ennyire populista kormányzót válasszanak.
És valahol ez a kulcsa az egésznek. Ha az elit nem működik jól, akkor nem fog tudni maga közül megfelelő politikai elitet kiválogatni, és emiatt a populus azt fogja látni, hogy az egész elit szarul működik, ahonnan már csak idő kérdése mikor jelenik meg a populista, aki beleordítja a világba, hogy kiszegezi az urak gereznáját a verandájára, ha itt nem az lesz, amit ő akar. És ezzel népszerű lesz, jó eséllyel újraválasztják, majd megint, és ha ügyes, akkor megint. És ezzel el tud menni lazán huszonöt év. És nincs olyan sokunk belőle, mármint a huszonöt évekből. És akkor mi van, semmi, nincs több és. 🙂
@El Topo (Sgt. Elias): Ezekkel a kérdésekkel lenne gond.
-A történelmire, a trianonira, vagy a jelenlegire gondoltál?
-Kit érdekel? Nem annyi az ÁFA!
-Talán „álamfő”?!
-Az jobban érdekel, hogy egy üvegből mennyi felest lehet kimérni. (Bár az meg a csaposon múlik.)
stb…
🙂
A kérdések összeállítása komoly vitákat generálna a parlamentben. Mert ugyebár az sem mindegy, hogy mit kérdezünk!
Amúgy alaptörvénybe’, kétharmadosba’, vagy sima feles-törvénybe kellene foglalni a kérdéseket?
@maroz: 10:31:49:
Nem hogy törölni, de meg sem kellett volna írni! Ha előző nap olvastad volna a PP-vel készült interjút az [origo]-n.
Világosan megmondta, hogy semmi teázás nem volt, senki nem szabott semmilyen feltételt, semmilyen alku nem volt, sőt, meg sem kérdezték, hogy akar-e maradni, őt csak az alkotmánybíróság iránti… izé… vezérelte, amikor áldozatkészen és önmagát feláldozva, hősiesen maradt, pedig lemondhatott volna, de hosszasan töprengett és no lám.
Lehet, hogy pontatlanul idéztem, mert nem eléggé figyeltem a szöveget. Ugyanis közben a premier plános portrékat néztem. Csak néztem és nem tudtam betelni velük.
(Minden valamire való kommunikációs képzésben okítják a nebulóknak, hogy a verbális kommunikáció tud hazudni, de a nonverbális nem. Minden ellenkező álláspont dacára EZ a fő különbség közöttük.)
@maroz: 20:59:16:
Gondolod, hogy PP rábízta a döglött cserebogarait OV-ra?
Esetleg fordítva?
@maroz: Oké, lehet, hogy lenne néhány rendes ember, akinek rámenne a szavazati joga a szisztémámra. Másrészt kiesne a szavazóknak azon része, akiknek a koszos politikus manapság muzsikál. A politikus ugyanis geci, de ravasz. Megnézi, kikből van több? Értelmes, önálló gondolkodású, önérzetes, és öntudatos, művelt emberből? Dehogy! Ostoba szarból van sok, ráadásul nekik nem is kell bonyolult válaszokat adni. Elég nekik néhány egydimenziós ígéret. Viszont ha ezek az emberek nem szavazhatnak, akkor felesleges nekik műsorozni. A politikus minőségibb munkára lenne szorítva. Már megérné.
@El Topo (Sgt. Elias): Valami szofisztikáltabb megoldás azért jobb lenne, nekem nagyon szimpatikusak a delegated voting rendszerek, például amit itt leírnak: http://www.heise.de/tp/artikel/24/24455/1.html (van angol verziója is)
Kedves El Topo (Sgt. Elias)!
Én mostanság arra a kérdésre keresem a választ, hogy melyek is lehettek az én életemben azok a szerencsés véletlenek, amelyek hozzájárultak, hogy ma én is afféle értelmes, önálló gondolkodású, satöbbinek gondolhatom el magam, és nem ostoba szarnak.
Ugyanis nekem megadatott az a nem is annyira ritka szerencse, hogy ostoba szarnak születtem. Egy csomó ostoba szar közé, az írni-olvasni tudás a falumban nem igazán volt divatos, jártak ugyan az emberek valamennyit iskolába, de hát az a négy-hat osztály körülbelül annyi tudást adott, amennyit ma egy nem ostoba szarnak született gyerek von haus aus megkap, még mielőtt elkezdené az általánost.
A sok ostoba szar közül kiemelkedni nem egyéni érdem. Senki nem képes magát Münchausen báróként a saját hajától fogva kirántani a mocsárból. Kell hozzá pár szerencsés véletlen, vagy pár olyan külső tényező, amire az ostoba szarnak alig van hatása. Esetemben valószínűbb a véletlen, hiszen ha lettek volna érdemi külső tényezők, akkor valószínűleg nem csak nekem sikerül ez a mutatvány, hanem a kortársaim közül többeknek is, és ez nagyon nem van így.
Ilyen külső tényező lehet valamiféle humanista ideológia hatása az adott társadalomra, aminek óvatos folyományaként rám nem mint ostoba szarra, hanem mint emberre, jogokkal és méltósággal bíró emberre tekintenek, horribile dictu némi republikánus beütésekkel súlyosbított humanista ideológiára, amelyik egyenesen valami ilyesmit merészel kijelenteni:
„Minden emberi lény szabadon születik és egyenlő méltósága és joga van. Az emberek, ésszel és lelkiismerettel bírván, egymással szemben testvéri szellemben kell hogy viseltessenek.”
Tisztelettel,
egy kis híján ostoba szar
@maroz:
Kedves maroz!
Én értem, hogy te miről mesélsz, engem sem a Balmoral kastélyba hordtak nyaralni a szüleim, hanem a Húsos pályára.
Mindazáltal értsd meg te is, amit én mondok!
Manapság már a traktorvezetéstől az ívhegesztésig minden tevékenységhez be kell mutatni az illetékes hatóság előtt az embernek, hogy jártas az ahhoz szükséges dolgokban. Magam is őrzök itthon másfél kiló pecsétes papirost, amivel adott esetben igazolhatom, hogy alkalmas vagyok a villás targonca kezelésére, vezethetek gépjárművet negyvenezer kilogramm összsúlyig, vagy jogosan viszek el embereket vizitúrára.
Én nem karok senkit megfosztani az alapjogaitól. De ha minden nyálafolyós idióta elmehet négyévente politikust választani, akkor miért nem mehet szavazni a 10 éves fiam? És a 6 éves?
@El Topo (Sgt. Elias): Jelenleg is van a választójogban korlátozás.
Alkotmány, 70.§ 5 bek.
„(5) Nincs választójoga annak, aki jogerős ítélet alapján a cselekvőképességet korlátozó vagy kizáró gondnokság, illetőleg a közügyek gyakorlásától eltiltás hatálya alatt áll, szabadságvesztés büntetését vagy büntetőeljárásban elrendelt intézeti kényszergyógykezelését tölti. Az Európai Unió más tagállamának a Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező nagykorú állampolgára akkor sem választható, ha az állampolgársága szerinti állam jogszabálya, bírósági vagy más hatósági döntése alapján hazájában kizárták e jog gyakorlásából”
Amiről Te beszélsz, az a korlátozás kiterjesztése.
A kérdés az, hogy milyen kritériumok alapján? (Egy másik posztban pl. említették, hogy egy iskolában nem vettek át egy tanárt, mert nem tudott séróból, szám szerint idézni a bibliából. Egy matek, fizika, esetleg testnevelő-tanárnak pedig ez borzasztóan fontos!)
Jelenleg leegyszerűsítve a következő a választójog:
-Aki munkaképes, az választhat és választható!
-Mindenkinek joga van helytelen, vagy kockázatos döntéseket hoznia.
A cenzus kialakítása iszonyatos hatalmat adna az azt kialakítók kezébe. A választójog kiszélesítése pont ezt a hatalmat törte meg. Sajnos a demokrácia velejárója, hogy a többség akár rosszul is dönthet. Vagy tanulunk belőle, vagy nem kár értünk, mindenki azt kapja, amit megérdemel!
@El Topo (Sgt. Elias): Itt van mire vágytál… 😉 :
index.hu/velemeny/jegyzet/2011/07/11/nepesseg_es_nepessegpolitika/
@acs63: „A cenzus kialakítása iszonyatos hatalmat adna az azt kialakítók kezébe.”
Az emberállat jelenlegi!!! szociál-technológia fejlettségi szintjén valóban iszonyatos.
@El Topo (Sgt. Elias): Ahogy elveszed egy ember választójogát, látni fogod, hogy az akit addig „ostoba szarnak” gondoltál egészen hideg fejjel tud gondolkozni, és megtanulja az ismétlőfegyver kezelését. Ja, és nem hiszem, hogy a csúcsértelmiség málnásba tévedési készsége bármennyivel is gyengébb lenne mint a betanított munkásoké.
@El Topo (Sgt. Elias): Tőlem akár mehetne is, mert szerintem a demokrácia simán kibírná, annak, hogy mégsem mehet inkább praktikus okait látom.
Alapvetően különbözhet a demokráciafelfogásunk. Az én olvasatomban a demokrácia nem azt jelenti, hogy a jó döntést kell megtalálnunk, hanem azt, hogy az a bizonyos döntés igazságosan legyen meghozva. Vállalva annak az ódiumát, hogy az igazságos döntés lehet akár egy rossz, hibás döntés is, mert az összes eddigi tapasztalatunk azt mondatja velünk, hogy a procedurális demokrácia jobb, kellemesebb világot eredményez a legtöbb ilyenben élő ember számára, mint az összes többi eddig kipróbált berendezkedés.
A procedurális demokrácia azért nem retten meg különösebben a rossz döntésektől, mert éppen pont az igazságosság teszi azt lehetővé, hogy ugyanez a rendszer korrigálja a rossz, hibás döntéseket, míg egy autoriter rendszer konokul ragaszkodik az általa jónak gondolt döntéséhez. Gondolj csak bele, az Egyesült Államokban kétszázmillió ostoba ember döntötte el, hogy milyen nyomtatót is kell gyártani, míg a Szovjetunióban egy kétségtelenül az átlagtól sokkal értelmesebb, sokkal műveltebb, sokkal képzettebb, ámde igen szűk csoport, aminek mi lett az eredménye? Nevezz meg kapásból öt amerikai és öt szovjet nyomtatómárkát!
@jotunder:
Ja, akkor minden rendben! Akkor a teoretikus javaslatomat is visszavontam!
Különben teljesen mindegy. Elárulom nektek mit gondolok. Mi itt még jó darabig nagy bólogatások közepette fogjuk olvasni ezt a blogot, és szomorúan kummogunk a sörünkbe, ti meg gigaposztot fogtok kitenni, amikor az istenadta nép 99,8%-os eredménnyel megválasztja kormányzónak Orbán Gáspárt.
@maroz:
Értem én, szerintem se fontos a jó döntés. Még tényleg csak 42 éve hallgatom, hogy idén még egy csöppet meg kell húzni a nadrágszíjat, de legkésőbb három év múlva olyan fellendülés lesz, hogy nem győzök majd kapaszkodni.
@El Topo (Sgt. Elias): Lehet, hogy amit most mondok nem lesz túl népszerű, de én valóban nem gondlom azt, hogy az orbánszavazók unintelligensebbek lennének a nemorbánszavazóknál. Azt sem nagyon hiszem, hogy a „fellendülés” és a politika „minősége” között olyan durva korreláció lenne mint ahogy azt illik gondolni. Én nagyon fontosnak tartom azt, hogy a szavazatom nem ér többet mint egy nyolc általános végzett melósé. Abban sem vagyok biztos, hogy én valahogy „jobban” látom a dolgokat. Ugyanis ha ő azt mondja, hogy ő ezt nem tudja átlátni, én meg azt HISZEM, hogy át tudom látni, akkor már ő vezet.
@maroz: Az USA n. millió ostobája által alkotott társadalom mögött van nehény száz év fejlődés. Ennek eredményeképpen John Doe meglehetős pontossággal felismeri (felismeri, még akkor is ha erről nem tudna három oldal professzori értekezést írni), hogy a szószéken ágáló mit is ígér valójában, s még tévedés esetén is elég gyorsan reagál. (Pedig John Doe – lássuk be – tényleg elég ostoba 😉 )
Az eredmény – innen nézve – még akkor se túl rossz, ha:
John Gardner, former Executive Director of Citizens’ Lobby,
was once asked why our elected officials were greedy, venal, and self-serving. He responded, „Well, we are, of course, a representative democracy.”
🙂
@El Topo (Sgt. Elias): Szemmel láthatóan NEM IS AKAROD érteni. Most akkor kettőnk közül (mivel teljesen nyilvánvalóan egyet nem értés van közöttünk) ki is az ostoba szar, kinek is kéne megvonni a szavazati jogát?
A te logikádat követve ugyanis csak egy darab jó döntés lehet ebben a vitában, és aki nem azt szavazná meg, az ne is szavazhasson, hiszen te teljesen biztosan tudod, hogy úgyis rossz döntést hozna.
@ijontichy: Én nem hiszem, hogy felismeri. Egyszerűen jobb elitjeik vannak.
@El Topo (Sgt. Elias):
Orbán támogatása túlnyomórészt a középosztályból származik, amiben a pedagógusoktól, orvosoktól a vállalkozókig sokminden belefoglaltatik, de tagjai „ostoba szarnak” egyöntetűen nem igazán minősíthetőek. Ez van, ez nem IQ kérdése sajnos.
Amúgy nem is értem miről beszélsz, Orbán épp most száll bele páros lábbal az underclassba és félelmetes mennyire nem érzi, hogy minden tenyerét Kötcsén véresre tapsoló docensre meg olimpikonra jut majd 3 bősz; megalázott, munkába erőszakkal visszaráncigált rendőr által őrizendő kisebbségi.
@jotunder:
Hát, van egy rossz hírem.:( Az egyszeri orbánszavazó kísértetiesen hasonlít az egyszeri fletószavazóra, és mind a kettő kísértetiesen hasonlít a faszomra, szalmakalapban.
@ijontichy: Valami hasonlóra emlékszem a Charlie Wilson háborújából is. Kérdezték, hogy mit mondjanak a sajtónak, ha megkérdezné, hogy miért pont ő került be az etikai bizottságba. Azért, válaszolta, hogy képviselve legyenek a kurvapecér alkoholisták is. 🙂
Csak iróniából ostobáztam, ennél azért bonyolultabb ez. A választás manapság nem igazán egy proaktív aktus, hiszen annyira komplex az élet, hogy szinte nincs ember, aki egy négyéves ciklust ma előre le tudna kottázni, így nem arról döntünk konkrétan, hogy mi legyen, hanem sokkal inkább arról, hogy kikben bízunk meg, kikre merjük delegálni a döntésünket. És egy kiforrottabb demokráciában a politikai elit meg is érti ezt, tudja, hogy ha nagyon a tömegek ellenében dönt, akkor négy év után mehet vissza a balettbe ugrálni. Vagy a műhelybe, autót fényezni. Egyedüli szar dolog ebben az egészben az, hogy nekünk pünkt ez a forrási periódus jutott, de hát ezek már egyéni problémák, ezt dobta a gép, dobhatott volna jobbat is, születhettünk volna akár holland polgárnak is, persze az is benne van, hogy szomáliainak is.
@El Topo (Sgt. Elias):
azt ne felejtsd el, hogy szintén minden nyálfolyós idióta nevelhet gyereket. minden képesítés, ill. a képesítés bizonyítása nélkül. és ez sokkalta veszélyesebb üzem mint a szavazás.
@El Topo (Sgt. Elias):
Vicces hogy ezt írod, ugyanis Fletó szövegét az elég markánsan nemorbánista intelligentsia jelentős része két kanállal zabálta elég sokáig, egy részük még Őszöd után is.
@El Topo (Sgt. Elias): Tévedsz! Az „egyszeri” szavazók ugyan azok. Ebben a választási rendszerben az győz, aki ezeket a megvezethető embereket meg tudja győzni. (Ez lehet akár egy „Zőőd párt”, akár egy Jobbik is.) Ha rájönnek, hogy átverték őket, akkor az a játékos kiesik a pikszisből. (Azért a Munkáspárt kevés voksot kapott az utóbbi alkalmakkor.)
Én sem tartom nálam korlátoltabbnak a másra szavazókat és elvárom, hogy engem se érintsen hátrányosan, ha más a véleményem!
A jelenlegi populizmus méregfogát pedig (szerintem) ki lehetne húzni a képviselők visszahívhatóságával.
@Szindbad: Bocs, akkor nem sikerült elég egyértelműnek lennem. Azt próbáltam érzékeltetni, hogy korántsem biztos, hogy ez a „felismerés” tudatosul. Az elitkérdés meg nem kérdés.
@maroz: Asszem nagyjából ugyanazt a gittet rágcsáljuk, némileg különböző színárnyalatokkal. Nekem egyre kevésbé ízlik, a jelek szerint nem vagyok egyedül. Ettől még az a 20-25 év – sajnos – egy csomó tényezőből kifolyólag (geopolitikai helyzet, társadalom…) valószínűsége korántsem elhanyagolható, sőt…
@snakekiller23: az a középosztály elég satnya, tetejében az Államtól közvetlenül (vagy közvetve, de szignifikánsan) függők által erősen túlreprezentált.