Hasznosítható-e az illiberális demokrácia a politikatudományban ?
Eredeti szerző: jotunder
A rendszerváltás utáni évtizedben Magyarország „érdekes” ország volt. Ennek az érdekességnek az egyik következménye az volt, hogy tranzitológia címen rengeteg cikk jelent meg közgazdaság-tudományi és politológiai folyóiratokban, úgy értem, olyanokban, amelyekben való publikálásról magyar szerző addig nem is álmodhatott.
Aztán Magyarország uncsi ország lett. Egészen mostanáig.
Egyre divatosabb témává válik a hybrid/illiberal democracy, a competitive authoritarianism. Magyarország pedig az egyik legfontosabb példa.
Az” illiberal democracy” „hungary” keresésre 433 találatot jelez a scholar.google, ha 2018-ra szűkítem a keresést. És ez valóban nagyjából 433 találat, nem úgy, mint a sima google-on.
A Journal of Democracy, a Democratization, a Public Choice, az International Relations, a Contemporary Politics, a Geoforum, a Journal of International Affairs, a Journal of Contemporary European Studies, az International Reviews of Social History, az East European Politics hozott le olyan cikket tavaly, amelyben szó van a magyar illiberális demokráciáról. A legtöbb magyar politológusnak nem nagyon vannak komolyabb nemzetközi folyóiratokban publikációi. Tipikusan egy sem. És nem csak a köztévében őrjöngő debilekről beszélek, hanem egészen komolynak tűnő politológusokról is.
Itt a lehetőség. És még csak nem is viccelek.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16518415-6ae1e0c274c40' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16518415&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16518415-6ae1e0c274c40&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16518415-6ae1e0c274c40' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
és ez ugyebár nem csak azért van így mert a magyar az buta és tehetségtelen és kókler hanem azért is mert a magyar az nem amerikai. Könyvtárnyi irodalma van annak, hogy megy ez a dolog: a periféria adja a témát és az adatot, de ha cikket kell írni róla, netán, még egyszer, netán jó helyre, akkor az bizony csak attól válik nemzetközileg érdekessé (= jó helyen publikálhatóvá) ha ezt egy nagyonnemmagyar szerző írja.
Nekem nem kell ezt elhinni, de van egy egészen jó könyv egy Suresh Canagarajah nevű pasastól, aki több száz ilyen kutatást gyűrt monográfiába, igaz – mint ezt a könyvben is leírja – kiadatnia viszonylag jó helyen csak azután sikerült nekije, miután lett egy affiliációja a CUNY-n, mert előtte nem álltak vele szóba. Az első cikkeit (tök ugyanazokkal a módszerekkel elkészítve) csak akkor tudta megjelentetni, miután legalább PhD hallgatóként volt amerikai affiliációja, amíg Sri Lankáról küldte tök ugyanazokat, addig válasz nélkül maradtak. Csak azért az ő példáját mondom mert most pont ez a könyv van kinyitva előttem, egyébként több ezer más tanulmány szól ugyaneme problémáról.
Mindezzel persze nem azt akarom mondani, hogy nem fürdünk a kóklerekben, csalókban, tehetségtelen nyaloncokban. Ha valamiben, akkor azokban fürdünk. De ez nem azt jelenti, hogy a magyar csak azért nem tud jó helyen megjelenni, mert magyar, ergo tehetségtelen. Nem. Itt az elit által szisztematikusan felépített blokádokról van szó ami a periferiális szerzők útjában áll egyrészt geográfiai, másrészt társadalmi stratifikációs értelemben is, például létezik a centrum a periférián (CEU vagy az Kairói American Uni), és létezik periféria is a centrumban (az USA 6000 HEI-je közül van kb 200, ahonnan meg lehet jelenni, és vagy pár ezer community college ahol gyakorlatilag még annyi kutatás sincs, mint a nyíregyházi főiskolán).
Egy nagyon leegyszerűsített képet sugallsz ami sokaknak bántó lehet. Ami persze nem kötelez semmire, ez a te blogod.
Persze az is lehet, hogy kívülről könnyebb tudóskodni, mint a békának a főzőpohárból.
@ámbátor: ezt sose mondd antropologusnak 😉 bizonyos teruleteken lehetetlen minoseget produkalni ha nem elsz a kontextusban. En is lejottem a magyar temakrol.
@harmadikszem: arról írtam, hogy van egy teljesen legitim lehetőség, amit azért néhányan már észre is vettek. azt gondolom, hogy pár évig ez a terület hasítani fog, és aki él vele az jól fog járni. engem meglepett, hogy ez ekkora buli.
arról nem írtam, hogy igazságosnak tartom azt ami van vagy sem, és arról sem írtam, hogy ha valaki ráhajt az illiberális demokrácia tematikára és tizenöt percnél azért lényegesen hosszabb hírnevet szerez ebből, attól hirtelen polányivá is válik vagy én nem tudom kivé. csak azt gondolom, hogy magyarország megint érdekes lett. ez nem jó persze az országnak, de attól még így van.
@harmadikszem: Ez azert nem ilyen egyszeru. Az amcsi tarsadalomtudos sem ugy szuletik, hogy Stanford az affiliacioja. Raadasul a Stanford / CEU sem ugy szuletett, hogy egybol elismert kutatohely lett.
Termeszetesen konnyebb ugy ervenyesulni, ha affiliaciod (temavezetod, tarsszerzoid, haverjaid) mar elismert kutatok es ajanlanak teged, de nem kell emogott valami osszeeskuvest keresni. A CEU sok kutatocsoportjanak sikerult elernie, hogy nemzetkozileg elismert legyen, mig az ELTE-n ezt kevesebb csoportnak sikerult (aranyaiban biztosan), es ez nem attol van, hogy a CEU amerikai (van mas amerikai college is Pesten).
Akkor mar a penznek nagyobb szerepe van. A jo kutatok konnyebben mozoghatnak, mint masok, es szeretik azokat a helyeket, ahol jo kutatasi feltetelek es komoly kollegak vannak.
coub.com/view/1le1zz?fbclid=IwAR0jWzuFWLEd7k-ohfnnGMqFA9sQRW6kKGtoFQ8_FyQ-euWTUWqg3nJ9T-8
Ezek közül a cikkek közül melyiknek van olyan első szerzője, akinek csak magyar intézményi (vagy hasonló szinten „elismert”) affiliációja van? Endofstory. Ha mégsem akkor annak én tudok örülni, csak ne mutogassunk feleslegesen.
@pont7: naivitas. Ezek a lehetosegek mi nt research mobility meg core within the periphery education fel sem merulnek a tarsadalom 85÷ban. Viszonylag keves gyari munkas csemete vegzett a ceun a stanfordrol nem is beszelve. A kutatasok egyertelmuve teszik hogy a szelekcios folyamatok gyakorlatilag mar a nursery school szintjen kezdodnek es oda is kevesen jarnak marotpusztarol. Tortenetileg az core periphery viszonylatban is a 60as evektol kezd kiepulni a proliknak letrehozott tomegoktatas kitalalasaval. Hosszu tema btw es eleg komplex. Semmikepp nem lehet annyival elintezni hogy az okosabbakbak jobb helyeken jelennek meg cikkeik . Lofaszt. A legtobb teruleten a sikert nagy reszben ilyen olyan social capital adja a maradek a tehetseg. A matek nagyon nem ilyen de a tatkok meg a humanities tipikusan illetve a collaborative elettudomanyok.
@pont7: amugy meg de. Ugy szuletik. Most csinaltunk kutatast social sciences career paths. 4000es mintabol pontosan 0 darab van aki nem elite HEIben doktoralt. Pont.
@tonhalkonzerv reloaded: en is tippelhetek?
@harmadikszem: nem nagyon érdemes tippelni, vannak magyar szerzők, ha pl. hozzáadom a kereséshez a „maffia state” (hogy biztosra menjek) „competitive authoritairianism” „hybrid regime” terminusokat:
hungary (‘illiberal democracy’ OR ‘mafia state’ OR ‘hybrid regime’ OR ‘competitive authoritarianism’)
akkor már bő 4000 találatot kapok, közte ugye magyar bálint könyvét 70+ idézéssel. az illiberal democracy csak egy a versengő vezércimkék közt, pl. a „competitive authoritarianism” alatt találsz ilyet „An externally constrained hybrid regime: Hungary in the European Union – A Bozóki, D Hegedűs – Democratization, 2018 – Taylor & Francis” (bozóki persze ceu). vagy „DE-EUROPEANIZATION AND DE-DEMOCRATIZATION TRENDS IN ECE: FROM THE POTEMKIN DEMOCRACY TO THE ELECTED AUTOCRACY IN HUNGARY. – A Ágh – Journal of Comparative Politics, 2015 – search.ebscohost.com” 48 idézéssel. vagy „Drifting from Liberal Democracy: Traditionalist/Neo-conservative Ideology of Managed Illiberal Democratic Capitalism in Post-communist Europe – T Csillag, I Szelényi – East European Journal of Society and Politics, 2015 – ceeol.com” 37 idézéssel. vagy „Broken democracy, predatory state, and nationalist populism – A Bozóki – … Patient: Social Opposition to an Illiberal Democracy, 2015 – books.google.com” 31 idézéssel. vagy „Illiberal democracy in Hungary: authoritarian diffusion or domestic causation? – A Buzogány – Democratization, 2017 – Taylor & Francis” 22 idézéssel (áron buzogány – yale)
stb. csak az első három találati oldalt futottam át. nem gondolom, hogy az adott kérdésben a magyar társadalomkutatás ki lenne zárva. persze van a tudományban az a fajta kreténség, amiről beszélsz, de ennyire azért nem.
@incze: De ugye ebből nem vonjuk le azt a követkleztetést, hogy Magyar B. vagy A. Ágh komoly tudós lett a sok kóklerhez képest, akik adjunktusként-docensént tengetik sivár napjaikat a jajjdesivár ELTE-n, és mondjuk nincs pénzük nemzetközi konferenciákra járni, nem voltak megfelelő pártemberek a kádár-rendszerben és így kapcsolatépítők, nem adtak ösztöngdíjakat snekinek se, és annyi pénzük se volt az intézményüknek, hogy egy világkongresszust idehozzan a szakmájuk világszervezete, mert (lássanak csodát) Bécs többet tudott igérni a szervezetnek.
Azt persze meg lehet számolni, mennyi a kókler a politológusi nyilatkozk között nálunk (igen sok), és mennyi a komoly elemzéseket csináló magyar poltikatudós (igen kevés), de speciel ebben atémekörben az ország, mint érdekes téma legfeljebb egy pici segítő tényező a nemzetközi publikációs fórumokon. Ennél sokkalsokkal meghatározóbb az a helyzet, amit harmadikszem leírt. Emiatt nem kell sajnálni vagy alacsonyabb elvárásokkal felmenti a maygar kutatrókat, csak éppen az elvárásokat kell kevésbé kolonialista szempontbvól megfogalmazni (hogy egy kedves balos szempontot is említsek…)
milyen jó egy humán tud. művelőnek: papír, fej ,ceruza
na meg egy változóban lévő társadalom,
hol hallgat most Török Gábor & Co….?
-családunk biológusa meg orvosa
a német kidobott kromatografot működteti, éjjel elektronmikroszkópizál- mert akkor szabad a gép , pénzt fizet a nature- nek ,hogy megjelenjen a cikke;
a másik : éjjel nyulakat immunizál sk, hogy legyen anyaga a nagydoktorijához
ez : ezköz és forrás hiányos magán szorgalomú magyar tudomány
uncsi, DIY!
Kóstolgatjuk az idevágó szavakat, de nehezen emésztjük őket. Csak egy példa. Illiberális Demokracia az ami illiberális az nem lehet szabadelvü és ha nem szabadelvü akkor az nem lehet demokratikus. Vagy Antidemokratikus liberalizmus. Az ami nem demokratikus nehezen lehet liberális. Szóval hol vagyunk? mit tehetünk? Álmodjunk? vagy keressünk olyan kutatómühelyt ahol megálmodják a jövő társadalmát?
@Csepp a tengeriben: Megálmodta neked a felcsúti rém, 2007 ben, Kötcsén, de senki sem figyelt rá, vagy legyintettünk. Igaz, az is kellet hozzá, hogy bejöjjön neki 2010 ben a „csak egyszer nyerjünk, de akkor nagyon”. Most meg itt állunk megfürödve, elrettentő példának, de nem vagyunk egyedűl.
Nem lehet, hogy egyszerűen csak visszatérünk az ősforráshoz, az athéni demokráciához? Sokat lehet tanulni az ősöktől: az ellenségekkel való politikai leszámolás a tömegek manipulálása révén, száműzetések, rabszolgaság, korrupció, a jog igen szelektív alkalmazása…
A gond pontosan az, hogy „divat-téma” lett. Ahogy 25-30 éve a tranzitológia volt. Akkor volt egy általános optimizmus a régió (és amúgy más régiók) demokratizálódásáról. Most meg ez épp egy általános pesszimizmusba fut át. Ez az egy gond a témával. A másik, hogy ez az egész „hibridizációs irodalom” eléggé gyenge módszertani lábakon áll. A legtöbb ilyen témában publikáló (értelemszerűen angol nyelven, mert azzal teljesen egyetértek, hogy igazából tudományos szempontból csak ez tekinthető mérvadónak) kutató maga is elismeri, hogy pl. egy magyar rendszer esetén (de más példáknál is) az igazi döntő faktorok mérése (már hogy elhagyja-e a demokráciát az adott rezsim, vagy annak csak egy hibásan működő változata) módszertanilag problémás. Pont ezek a változók azok, amik leginkább az adott publikáló szerző személyes benyomásain, szubjektív értékítéletein nyugszanak.
Én azt gondolom, hogy ez a „divat” is le fog csengeni, ahogy a tranzitológia lecsengett. De persze attól a megszülető komoly tanulmányok még értékesek lehetnek, akár későbbi okulásként is (ahogy a fenti esetben is így van egyébként).
Ami egy előremutató irány lenne az a hosszabb távú történeti trendekbe illesztés lenne. Akár a demokratizálódás, akár a hibridizálódás tekintetében.
Szerintem ha az egyes ország hosszú távú történelmét nézzük, akkor beleilleszthetők ezek a nagyobb tendenciák is. Magyarországon, magyar nyelven amúgy Csizmadia Ervin próbálkozik ezzel. Namost, ezt kellene összehasonlító jelleggel, nemzetközi fórumokra is kitenni.
De az alapgondolattal, hogy a magyar politikatudomány művelőinek szükség lenne nemzetközi publikálásra, maximálisan egyetértek.
Ez az illiberális demokrácia most lett népszerű elnevezés, a 2000-es években, sőt, annak is a legvégén. Előtte nem ez volt a neve, pusztán hamis demokráciáként emlegették, vagy vezérelvű demokráciaként, hasonlóként. Már a ’80-as években is volt egy csomó kutatás a témában, afrikai, ázsiai, dél-amerikai országokat érintően. Csak azok itthonra kevésbé jutottak el, mert egyáltalán nem érintett minket. Most, hogy elkezdett érinteni, hirtelen azt hisszük (megint), hogy feltaláltuk a spanyolviaszt, holott még véletlenül sem. Az orosz és a török sokkal érdekesebb és világpolitikai szempontból ezerszer fontosabb is, mint a miénk, ezért legfeljebb említés szintjén szerepelünk, ahogy eddig is. Lehet írni, írhatják a magyar kutatók, csak nem igazán érdekes rajtunk kívül senkinek sem. EZ az, amiért nincsenek felkapva.
A török helyzet, a Brexit, Fr.o és Merkel, Venezuela, na és legfőképp Trump, ezek futnak jelenleg és mindegyik köröket ver arra, hogy Orbán mit csinál. Most, hogy megjött a brazil zseni is, vele is fognak foglalkozni, s még hátrább kerülünk a sorban.
Az európai kutatók persze foglalkoznék így vagy úgy velünk, de attól még nem leszünk No.1.
@fortin2: http://www.komal.hu/tablok/?fenykep=5376 🙂
Ágh Attila nemzeközti tudományos jelenléte meglehetősen komoly, kiemelkedik a környezetéből. ez nem mondható el persze Magyar Bálintra.
@incze: Pontosan ezt mondom. CEU az besorolás szintjén lehet hogy HUN de lehetőségeiben, relatív költségvetésében nagyon nem. A Journal of Comparative Politics egy nullás szlovén lap (nullás azokhoz képest amit JT emleget itt a posztban, hogy na gyerekek lehet ide menni), az Intersections az MTA TK lapja, Buzogány is Bécsből ír a Democratizationbe….tehát tippelgetni tényleg nem érdemes, de azzal pl. igaz hogy a jelenlegi helyzet megnöveli a magyar témájú poltud cikkek esélyét az elit lapokba kerülésre. Persze alap hogy legyen bekötve nemzetközi folyamatokba és az illiberalizmus/populizmus/nativizmus/propaganda téma körül mozogjon. így sem nagy az esély, de szerintem ja érdemes megjátszani.
@tonhalkonzerv reloaded: kihagytad a szelényi ivánt aki szintén úgy magyar hogy azért a yale professzora is egyben
Magyarországot úgy kell elképzelni, hogy valami furcsa, ismeretlen, de agresszív lény randalírozik egy terráriumban, a kutatók pedig nem mernek hozzányúlni, csak botokkal piszkálják.
@nerángass: Nem ez a vége mert az Orbánizmus csak egy a közpénzek lenyúlásának technikáját takarja el az illiberalizmus jelszavával. Igy lavirozik vagy inkább pávatáncol a különféle izmusok között. Mindig azzal jön elő amivel a legjobban tud takarni.
Illiberális libalegeltetés:
itt az atyja
en.m.wikipedia.org/wiki/Fareed_Zakaria
Kornai:„az illiberális demokrácia olyan, mint az ateista pápa: magában a jelzős szerkezetben ellentmondás van”, illetve emlékeztetett rá, hogy „a kommunista diktatúra is népi demokráciának nevezte magát”.
na meg azanyja…de ,bölcs
OV:Az illiberális demokrácia az, amikor nem a liberálisok nyernek”.
@harmadikszem: Ebben sok igazság van, a perifériáról (magyarországi affiliáció, magyarországi PhD) biztosan nem egyenlő feltételekkel indul az ember. De ha kiemelkedően tehetséges, és szorgalmas hozzá, akkor azért előbb-utóbb jó eséllyel be lehet jutni a nemzetközi élmezőnybe.
Az biztos, hogy a szerkesztők, a konferenciaszervezők másként néznek egy kéziratra, absztraktra, ha az MIT-n PhD-zott, Princeton-affiliációjú ember nyújtja be, mintha egy ELTE-n PhD-zott, MTA-kutatóintézetben affiliált ember. (Tudom, a gráflimeszelmélet kivétel, de a legtöbb tudományban ez megáll.) Ez szerintem nem is szándékos kiszúrás, egyszerűen öntudatlan bias.
Mit lehet tenni? Meg kell mutatni magad. Diákként nyári egyetemekre járni nyugatra, felnőttként konferenciákra (tudom, pénzkérdés is), profi honlap, researchgate profil, emailen stb. ismerkedni a témában kutatókkal, intenzív networking, konferenciaszervezés stb. És egy idő után azok a szerkesztők, szervezők már a nevedről tudni fogják, hogy aha, az az okos gyerek valahonnan a Balkánról, és bekapcsol a pozitív bias.
Nyilván nem fair a helyzet, hogy egy periférián lévő kutatónak ugyanazért a státuszért, sikerért sokkal többet kell küzdeni, de hát ez van.
@fortin2: @tonhalkonzerv reloaded: én sem a megjelenés helyét, sem a szerzőt nem minősítettem (nem is tudnám). de azért írtam bele az idézettségi számokat, hogy látszódjék: ezeket az írásokat bizony olvassák, és pro vagy kontra beépítik a tudományos diskurzusba is. pl. tudós vagy sem magyar bálint (patkolatlannak azért nem mondható), a ‘mafia state’ koncepció elég erős visszhagot vert, és nem ok nélkül. társadalomtudományban (meg közgazdaságtanban) amúgy is elég erősen figyelik a gyakorlatból érkezők vélekedéseit, akik bizony paradigmát írhatnak.
@jan:
vagy meg szoksz vagy megszöksz,
attól függ milyen kalandot keresel a munkádban!
@harmadikszem: Valami arnyekkal vitatkozol. Nem mondtam, hogy nem nehezebb ervenyesulni egy megelhetesi gondokkal kuzdo segedmunkas gyerekekent Hajduszoboszlorol, mint Standford professzorok gyerekekent Palo Altobol. Nyilvan helyes, ha egy tarsadalom sokat megtesz a mobilitas lehetosegeert (hogy megtalaljak a rossz korulmenyek koze szuletett tehetsegeket es segitsek oket), es ebben kis hazank eleg keveset tesz, mas orszagok altalaban tobbet.
Viszont nem gondolom, hogy osszeeskudtek a „centrum” emberei, hogy elnyomjak a „periferiat”. Innen is be lehet jutni a a Stanford PhD programjaba, sot ezek az elit PhD programok Amerikaban eleg sok diakot vesznek fel kulfoldrol, mig az amerikai jelentkezok kozott is erosen valogatnak. Egy uj kutatohely is valhat elismertte, bar termeszetesen ez egy hosszu es nehez folyamat. Ha egy kutato vagy egy kutatohely nem valt elismertte, amogott nem csak a vilag igazsagtalansagat kell keresni (bar persze a vilag ebben is, mint mindenben igazsagtalan).
@lüke: Zakaria tezise az, hogy van liberalis nemdemokracia es nemliberalis demokracia. Anglia 1855-ben egy liberalis jogallam volt, marmint a legliberalisabb legjogallamibb orszagok egyike, de nem volt demokracia. A klasszikus arisztoteleszi demokracia pedig nagyon nem volt liberalis (Arisztotelesz el is vetette a demokraciat). Orban rendszereben van egy adag abbol, amit competitive authorianism-nak neveznek, es persze pont arrol szol a politikatudomany, hogy tobb tucat orszag politikai rendszeret hasonlitsak ossze a leheto legfinomabb modszerekkel. Mi ugye eleg sokat tudunk Magyarorszagrol, de nem nagyon ismerjuk Kenyat vagy Malajziat, es ha a wikipediarol probalnank megismerni, pont ugy jarnak, mint aki az Orban-rezsimet akarna a wikipediarol megismerni.
@jotunder: No, ha eljutunk oda, hogy Ágh Attilát, mint nemzetközi rangú nagy tudóst kezdjük emlegetni, akkor ezzel a gesztussal veszti el minden szakma hitelét ez a poszt.
@fortin2: olyat nem allitottam, hogy agh attila „nemzetkozi rangu nagy tudos”. azt allitottam, hogy agh attila „nemzetkozi tudomanyos jelenlete meglehetosen komoly”. tudod mekkora a kulonseg? meg azt sem allitottam, hogy agh attila nemzetkozi ertelemben megkerulhetetlen a sajat teruleten. az NTJMK-t ki lehet bohockodni idezettsegi mutatokbol, az NRNT-t nem. ahhoz ismerni kell a teruletet, talan benne is kell elni es nyilvan vastagon szubjektiv.
@balmoral: De nem attól vagyunk ilyen különleges csótányok, hogy milyenek vagyunk, hanem hogy honnan fejlődtünk vissza. Oké, nem voltunk még a demokrácia csodálatos unikornisai, de azért mondjuk kutyák (pulik, kijelöltük az intézmények körvonalait és némiképp terelgettük is magunkat) már voltunk. Onnan lettünk vízben fővő békák és most ez. Mi a democratic backsliding kategóriába tartozunk ezzel; két kis csótánykezemmel büszkén emelem a zászlót, hogy idáig eljutottunk, hogy volt honnan érdemben lecsúszni.
@pont7: „Innen is be lehet jutni a a Stanford PhD programjaba, sot ezek az elit PhD programok Amerikaban eleg sok diakot vesznek fel kulfoldrol, mig az amerikai jelentkezok kozott is erosen valogatnak. „
Véletlenül sem ez volt a kérdés. Hanem az, hogy ha a szűkösebb erőforrásaid ellenére is ugyanazt teszed le az asztalra, azt ugyanúgy vagy legalább valamennyire elismerik-e. Ha ugyanazt ugyanakkor ugyanott ugyanúgy megírod (tudok ilyen példákat), vajon ugyanolyan könnyen leközlik-e, és ha igen, utána ugyanannyira hivatkozzák-e.
Tudjuk, ugyanúgy ám a francokat.
@közösperonos átszállás: Hát ez egy nem falszifikálható teória.
Tényleg nem értem ezt a nagy sajnálkozást, hogy a magyar kutatónak nem közlik le a cikkét. Ha jót ír, és van benne eredmény, akkor leközlik. Aztán meg az se meglepő, hogy jobb egyetemeken végzettek jobban publikálnak.
@közösperonos átszállás: Amikor Merton megírta a Matthew-effectet, még nem tombolt a publikációs őrület és egyrést volt idő normélisan megérlelni a gondolatokat, kutatásokat, csak azután megírni őket, ha már valóban volt mondandó és nem csak százegyedik pici vonás volt a szá másik, többségükben hasonlóan nem túl izgalmas részeredmény után/alapájn, másrészt a szakmákban egyáltalán nem csak numerikus felületességek alapján minősítették a kiválóságot. MIndezek miatt ez a mértékű (esély)egyenlőtlenség nem volt olyan drámai következményű, mint mostanában. Mostanra ennek már nem csak az a következménye, hogy (tartalmilag indokolatlanué) frusztrált nemangolszászcentrumországos kutatók tömegeit termeli ki, hanem magát a kutatói munkát is nagyon problematikus irányba vitte el, a felszínesség, eredetiséghiány, összecsapottság felé. Tengernyi irodalma van az ügynek.
@poszt: az érdeke slesz (nem néztem utána), hogy a Foreigners Affairs, The Economist, NYT stb. szintjéről átkerülnek-e a kurzsupolitológusok ezekbe a szaklapokba?
@jotunder:
Ez minden tudományban így van, EBM is nagy populáción végzett studies
alapján alakul ki az orvoslásban ( ha nem így lenne ,egy magyar orvos se mehetne külföldre)
Hogy jön ide a wiki? a wikiről nem irodalmaz egyetlen orvos se
@jan: nem rólam szól a történet, én pontosan ugyanazokon a helyeken publikálok mint a nemzetközi elit. Más kérdés, hogy _ennek ellenére_ hányból hányszor hívnak be állásinterjúra még olyan esetekben is, amikor a publikációs kimenetem magasabb mint a tanszéki átlagé. De a szakirodalom ebben is konzisztens: a PhD utáni minimum 5-8 évben szinte kizárólag a diplomák helye (annak elitsége) számít, meg se nézik a többit. Az se véletlen, hogy a selection criteria perspektíváról beszél, hogy védeni lehessen, hogy a Cornell-en végzett 0 publikációval rendelkezőt miért veszik fel az álálsra, és miért nem veszik fel a 30 referált folyóiratcikkel rendelkezőt, aki az Uni of Ukulele-ről jelentkezik. Egy egyszerűen globalonácizmus, intellektuális imperializmus, tortaféltéses elitizmus ami ellen pontosan úgy kell harcolnunk, mint a nők, a nemfehérek vagy az LGBTQ people kirekesztése ellen.
Na mármost visszatérve rám: én elképesztően szerencsés vagyok hogy (ha nem is abban a tempóban, hogy történt volna, ha más a családi hátterem) ki tudtam verekedni magamnak, amit szerettem volna. De még így is azt hiszem, jobb helyzetből indultam mint a marótpusztai cigány, vagy az a kőbányai proli akinek még egy diplomás nagynénije sincs. Ő nem kerül soha abba a helyzetbe, hogy külföldi konferenciákról fantáziáljon mert a szegregáció már az óvodától elkezdődik, nem csak nálunk, de gyakorlatilag mindenhol, ahol a globális elit a stratifikált oktatással védi a bástyáit más osztályokkal szemben. Még egyszer: mi lázasan keressük azt a lower class társadalomtudóst aki nem-Nyugati kutyabőrökkel nemzetközi élmezőnybe került, de egyelőre nem találjuk, van viszont immár 4200 ellenpélda, közte a dekolonizációs pápákat is (Appadurai (MA és PhD: University of Chicago), Edward Said (Princeton and Harvard), Gayatri Chakravorty Spivak (Cornell University) vagy Homi K. Bhabha (Oxford)).
@pont7: ezt a dumát hívta Bourdieu illúziónak. Szerintem jó név. És pont az a lényege, hogy mindenki elhiszi, aki nem foglalkozik vele szisztematikusan. Viszont senki nem hiszi el, ha elkezdni alaposan körbejárni a témát. Jut eszembe – van e olyan ismerősöd aki kőbányáról került a Stanfordra? Naná, hogy felvesznek külföldieket – de nem a lower classból. Seregnyi olyan tényező van beleépítve a rendszerbe ami ezt lehetetlenné teszi. A társadalmi elnyomásoknak pedig pont az a lényegük, hogy nem egyéni hanem systemic természetűek: nem kellett ahhoz semmiféle konkrét embereknek „összeesküdniük”, hogy a kirekesztés megtörténjen, elég ha a rendszer erre habituálja azokat, akik a top position-öket elfoglalják.
@fortin2: ráadásul a Merton még nagyon naiv volt és hitt abban hogy a tudomány, mint intézmény, az elsősorban meritokratikus, és az ilyen máté-hatások csak kis negatív velejárók, amelyeket le lehet küzdeni. Ma a kritikai tudományszociológia már úgy örül, ha meritokratikus elemeket talál, mint szegény Bergson ha szabad döntésre lelt az emberi életútban. É szisztematikusan ezt a könyvet szoktam ajánlani, nem tudományszociológia:
Success and Luck: Good Fortune and the Myth of Meritocracy Robert Franktól. Többféle szempontból is nagyon érdekes könyv.
@Miki Telepi: miért kéne falszifikálni, ha lehet verifikálni?
@poszt: amúgy a BRICS országok is nagy téma, aztán: http://www.nature.com/articles/d41586-019-00073-5?utm_source=Nature+Briefing&utm_campaign=599b435769-briefing-dy-20190109&utm_medium=email&utm_term=0_c9dfd39373-599b435769-40347163
@harmadikszem: Igen! Csak abban az egyben reménykedhetünk, hogy nem lesznek sosem zseniális gondolataink, mert úgysem tudnánk közkincssé tenni. Milyen borzasztó érzés lenne pl. megtalálni a kulcsot egy csomó mai társadalmi problémára, az itteni közéleti „kocsmában” pedig mindenki kiröhögne… Egy maroknyi támogató esetleg értékelné, de sosem jutna el sem a nagy amerikai egyetemek leginkább középszerű cikkeinek szintjére, de agyonmarketingelt könyv sem készülne belőle több milliós példányszámban… A periféria eléggé reménytelennek látszik, bár biztos van megoldás pl. kitartással. Vagy esetleg abban bízni, hátha valaki lenyúlja a gondolataidat és neves valaki tényleg népszerűvé teszi…
Az elitek összezárnak mindenhol, és ez információelméleti téma is egyben: mivel az agy információfeldolgozó kapacitása véges, mondjuk 150 személy lehet a mentális térképén ÉS az ismerős mindig előnyt élvez (a maga felé hajlik a keze), ezért az ugyanazon az egyetemen végzettek fognak játszani, meg az erős konkurens egyetemek, a többit kirostálják… Nincs módszer, megfelelő szisztéma, ezért belterjes közösségek jönnek létre, még nálunk is.
@lüke: Most már csak az a kérdés, hogy ki a liberális. Egy erősen RENDPÁRTI illetőnek majdnem mindenki, aki nem a vasfegyelemre alapoz az oktatásban, nem akar börtönöket és falakat, kerítéseket építeni mindenhol, nem akar mindet agyonszabályozni törvényekkel stb… Ja, a totálisan rendpárti az gyakorlatilag fasiszta.
Orbán egy szellemi törpe, bár ettől függetlenül lehet jó gyakorlati ÉRZÉKE a politikához.
@Tamáspatrik: Vagy esetleg abban bízni, hátha valaki lenyúlja a gondolataidat és neves valaki tényleg népszerűvé teszi…
Bennem halál komolyan felmerült, hogy ha legközelebb írnék egy erős cikket, akkor elküldöm egy nagy embernek, és megkérem, hogy hadd írjam rá társszerzőnek. Más esélyt nem látok rá, hogy értelmes mennyiségű hivatkozást kapjon.
@Lajszlo: ma minden tudományos karrier így indul… aztán némelyik idáig is tart.
@fortin2: jókor szólsz…
@Lajszlo: ezt nagy tételben csinálják a periférián. De sajnos a kutatások szerint olyankor IS az ismert szerzőnek tulajdonítják majd az eredményeket, ha köze nincs hozzá, szóval ezt _ nem csak ideológiai okokból, de úgy sem ajánlom.
@Tamáspatrik: nem reménytelen, csak nagyon sokszor nehezebb mint a centrumból, ezért a legtöbben bele se vágnak, a maradék nagy része meg begurul és szarik bele egy ponton túl (tök igazuk van nekik is).
Sajnos ez kevéssé egyéni kognitív korlátokról szóló probléma, sokkal inkább strukturális társadalmi képlet ami igenis tervszerűen működik az elit részéről a plebs kizárása érdekében. Az uralkodó osztályok tagjai mindig is szerették átadni a szociális tőkéjüket és a megfelelő pozícióókat a következő nemzedéknek; ma már ez nemesi levelekkel nem nagyon megy, ezért hozták létre az elit egyetemeket. Elit egyetemeket, ahol elit családok elit gyermekei oktatnak elit családok gyerekeit, a jövendő elit oktatókat. Ez egy közhely és széles körben elfogadott tézis, gyakorlatilag a legtöbb országra igaz, ahol vizsgálták (Franciaországban és az USA-ban kezdték). Természetesen szükség van az egyéb (a maradék 99 százaléknak szóló) felsőoktatásra is, hiszen nem csak top position-ök vannak a társadalomban, és valakiknek ugye azokat is meg kell csinálni. Bourdieu-nek a 100 könyve közül összesen egy van ami empirikus elemzéseken alapul – na az pont ezzel a témával foglalkozik. Egészen zseniális, mondom úgy hogy sok mindent lehet rám mondani de azt nem, hogy kontinentális beállítottságú volnék.
@harmadikszem: *a „sokszor” itt ben azt jelenti, hogy sok alkalommal, hanem azt hogy sokszorosan, és minden alkalommal 😉
@jotunder: Megmutattam egy érintettnek, a válasza:
Amúgy az nem igaz, hogy magyar politológusoknak nincs érdemi angol nyelvű publikációja: Bozóki András, Hegedűs Dániel, főként Tóka Gábor és Enyedi Zsolt többek között épp ebben a témában nagyon sokat idézett szerzők.
De az jó megfigyelés, hogy aki most kezdi a karrierjét, annak érdemes erre indulnia.