Illiberális gondolatok avagy a populista forradalomról

Eredeti szerző: jotunder

 

      A poszt David Goodhart: The road to somewhere: the populist revolt and the future of politics című könyvének elolvasása alatt és után készült. Goodhart az Egyesült Királyságról (továbbiakban UK) írta a könyvet, brit statisztikai adatok, brit szociológiai tanulmányok alapján. Ez egy lehetséges narratíva. Azt gondolom, hogy ha továbbgondoljuk azt, amit Goodhart leírt, ha megpróbáljuk átültetni magyarra, akkor még jobban fog működni a történet. Semmiféle jelentős, revelatív állítást nem akarok tenni, ez csak egy gondolatkísérlet.  Vagy az sem. 

      Goodhart tézise a következő. A UK-ban két jelentős csoport között alakult ki ideológiai konfliktus, az Anywheres (továbbiakban a Nyitottak) és a Somewheres (továbbiakban a Zártak) között.  Az alapvető különbség közöttük elsősorban az iskolai végzettségben és a mobilitásban van. A Nyitottak tipikusan jóval képzettebbek, magasabb társadalmi státuszúak és jól elboldogulnak a világban. A Zártak kevésbé képzettek, alacsonyabb társadalmi státuszúak és szívesebben maradnak ott, ahol megszülettek. A Nyílt és Zárt felosztás Tony Blair egy 2007-es beszédére utal.

      Nyitottak:  Goodhart a brit társadalom negyedét számítja ide. Vernon Bogdanor londoni professzort idézve, ez az „exam-passing” réteg. Ehhez tudni kell, hogy a brit iskolarendszerben két érettségi szint van: a GSCE, amelyen tipikusan tizenhat éves korban vesznek részt a diákok, és az A-levels, ami közelebb van a magyar érettségihez. Ez utóbbi jelenti a belépőt az egyetemre. Általában legalább három hármas szintű jegy kell a felsőoktatásba való bejutáshoz, de a legjobb egyetemek, amelyek a Russell Csoport nevű egyetemi tömörülést alkotják, általában legalább két ötöst és egy négyest követelnek meg. Goodhart a Russell Csoportban szerzett diplomával jelzi a karakteres Nyitottságot.  A Nyitottakra jellemző, hogy távol laknak a szüleiktől, dolgoztak Londonban vagy esetleg külföldön is. Ahogy Goodhart mondja „hordozható identitással” rendelkeznek, amely az iskolai és munkabéli sikereikre épül.

      Zártak:  A brit társadalom fele. A melós környékek, a Newcastle-i Gordiek (ez egy speciális nyelvjárás, amit jellegzetesen a tahósággal, enyhe rasszizmussal azonosítanak a brit kultúrában), általában az északiak, a skót farmerek, az idősebb, working class hátterű emberek, akik a változások vesztesei voltak. Rossz jegyek a kisérettségin, nem sok remény a felsőoktatásra, és ma is ott laknak, ahol a szüleik. 

       Goodhart a jellegzetes brit történeteket próbálja elmondani a Nyitott-Zárt szemszögből. A bevándorlásban a Nyitottak a lehetőséget látják, a Zártak a veszélyt.  A Zártak sokkal jobban félnek a bűnözéstől, mint a Nyíltak, magasabb büntetési tételeket követelnek, a Nyitottak fogékonyabbak a humanitárius érvekre. A Zártakat, már lokalitásuk miatt is, sokkal jobban zavarja a környezetük „elangoltalanodása” (ez jelenthet muszlimokat, de lengyeleket vagy litvánokat is). A Nyitottakra egyfajta kedélyes elfogadó patriotizmus jellemző, a Zártakra pedig egy jellegzetesebb, a családi hátteret, rondábban fogalmazva faji hovatartozást erősebben figyelembe vevő nacionalizmus. Goodhart szerint nagyjából a társadalom öt százaléka tekinthető Global Villager-nek, akik különösebb skrupulusok nélkül támogatják a határok teljes átjárhatóságát, és nagyjából ugyanekkorának vélelmezi a Hard Authoritarian réteget, akik valóban rasszisták. 

       A felsőoktatás, általában kultúra, a tudásalapú társadalom ideája jellegzetesen Nyitott téma. A Nyitottak a szociális mobilitás és meritokrácia hívei, az ambíció- és sikercentrikus társadalomban hisznek. A Zártak ugyanazt a történetet másként látják, szerintük a nyelvjárásaik, szokásaik, hagyományaik, a kis közösségeik elhagyására próbálják buzdítani őket és egy olyan társadalmi versenyt erőszakolnak rájuk, amelyben csak veszíthetnek. A brit társadalom kasztosodása azt jelenti, ez itt már az én megjegyzésem, hogy bizonyos munkásosztály-hátterű csoportokban a magas(abb)kultúrafogyasztás stréberkedésnek, valamiféle osztályárulásnak számít. A Zártak nem a kitűnő brit elitoktatást, hanem a gyenge brit szakképzési rendszert látják. Nem a City szárnyalását, hanem azt, hogy az apáik erényeit és értékeit a modern brit társadalom jobb esetben ignorálja, rosszabb esetben lesajnálja.

        A hatvanas évek végéig a UK-ban gyakorlatilag nem lehetett elválni, csak nagyon indokolt esetben (az első világháború előtt szinte alig volt válás a UK-ban, nagyjából ötszáz házasságra jutott egy válás). 1967-ben legalizálták az abortuszt, ugyanebben az évben szüntették meg a homoszexuális kapcsolat büntethetőségét. Az elmúlt ötven év óriási társadalmi változásokat jelentett a UK-ban, és az egész társadalmon belül nagyon sokat változott az abortusz, a házasságon kívüli kapcsolatok, vagy a homoszexualitás megítélése. Mindazonáltal itt a jellegzetesen Nyitott értékek erősödtek meg a Zárt értékek kárára. Közben a brit adórendszer a legkevésbé családbarát az egész világon (egy fillért nem írhat le az adójából egy ember, ha a feleségének nincs munkaviszonya), ami a tradícionális kétgyermekes, egykeresős Zárt családokat hozta hátrányosabb helyzetbe és a modern, kétkeresős Nyitott családoknak kedvezett. 

        Goodhart nem állítja azt, hogy a Nyitott-Zárt szembenállás mindenki számára világosan létezik, hogy teljes mértékben osztály-, pláne pártkötődésú, csak azt, hogy elkülöníthetők a jellegzetes Nyitott és Zárt értékek, és ezek alapján valamennyire klaszterezhető a társadalom. Azt viszont állítja Goodhart, hogy a Brexit az Anywheres-Somewheres Divide következménye. Úgy gondolja, hogy az elmúlt évtizedekben a Nyitottak képére alakult a társadalom, és a Brexit egyfajta visszavágás volt a Zártak részéről. 

        Nem vagyok szociológus, de azt gondolom, visszavonom, azzal a gondolattal játszadozom,  hogy Magyarországon az SZDSZ volt a jellegzetes Nyitott párt, a FIDESZ lett 94 vagy inkább 98 után a jellegzetes Zárt párt, és a szocialisták egy Nyitott ideológiát próbáltak nyújtani a többségében Zárt szavazóbázisuknak. Valószínűleg, sokkal de sokkal kisebb a Nyitott réteg, sokkal nagyobb a Zárt réteg, és jóval nagyobb a Hard Authoritarian bázis Magyarországon, mint a UK-ban. Nehezen mondható el az, hogy a UK-ban tényleg megbukott a Nyitott Elit. Én nem gondolom azt, hogy Boris Johnson, a legesélyesebb brit konzervatív miniszterelnök-jelölt különösebben Zárt lenne, sőt. A pakisztáni származású, és BoJo-nál lényegesen okosabb és komolyabban vehető Sajid Javid sem az, ő egyfajta Inbetweenernek nevezhető, de inkább Nyitottnak. Nigel Farage a tipikus Zárt politikus, de Hard Authoritariannak azért őt sem nevezném.

       Magyarországon, hogy a politikatudomány jellegzetes terminológiáját használjam, akkorát esett a Nyitott elit, mint az ólajtó, részben a saját hibájából, részben külső körülmények miatt. A magyar társadalom többsége lehet nagyon közel ahhoz, amit én Soft Authoritariannak neveznék. A jelenlegi hatalom a brit Hard Authoritarian réteg ízlését és kulturáját képviseli (jellemző, hogy az orbánista Megadja a magyar Tommy Robinson Fan Club egyik oszloposa, és Mária asszony az egyik legdurvább amerikai conspiracy theorist bloggernek ad pszichiátriai értelemben is értékelhető „interjút”). Én ma majdnem elbőgtem magam, amikor Lovász Lacit hallgattam az Akadémia nemzetközi sajtótájékoztatóján, de azt nem állítom, hogy egy Zárt társadalmi többségtől elvárhatnám, hogy vonuljon az utcára az Akadémia függetlenségét támogatandó. Ezek Nyitott értékek, az én Nyitott értékeim, és nem a társadalmi többségé. A FIDESZ mintha már akkor olvasta volna David Goodhart könyvét, amikor David Goodhart még erősen liberális volt. Magyarország rossz hely, bár talán nem annyira rossz, mint amennyire látszik, és a kevés hazai jellegű örömeim egy része, hogy nekem személyesen nem kell politikai távlatokat nyitni, nagyívű véleményeket mondani, csinos jővőképeket nyújtani azoknak a honfitársaimnak, akik egyáltalán nem úgy gondolkoznak, mint én. 

  

   

       

    

<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16518312-6ae453f181ee3' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16518312&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16518312-6ae453f181ee3&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16518312-6ae453f181ee3' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>