Jobboldali költők borzalmasan gyönge versei — LXVII.
Eredeti szerző: Pásztörperc
Sorozatunk LXV. részében ellátogattunk Vona Gábor honlapjára, hogy megismerkedjünk Magyarország miniszterelnök-jelöltjének ízlésével. Nem árt tudni, mire számíthatunk akkor, ha a szocik még egy pár évig folytatják mexokott töketlenkedésüket. Nem merítettük még ki a lehetőségeket, a nevezett honlapon ugyanis szerepel még egy költő.
„Az alábbiakban olvashatja Ambruzs Norbert gyöngyöstarjáni 20 éves diák, jobbikos aktivista és szimpatizáns verseit a magyarságról. Reméljük egyre több fiatal, ígéretes tehetség bontja ki szárnyát, s mutatja meg a nagyvilágnak, hogy milyen gyönyörű és ritka kincsekkel teli a magyar nyelv” — mutatja be másik kedvencét a miniszterelnök-jelölt.
Lássuk hát!
Ambruzs Norbert: Vers a Magyarsághoz (Ébredj Magyar!)
Halld most szavam,
Árpád apánk népe,
Kinek Hazájáért kifolyt
oly sok Magyar szent vére.
E vér, mely dicső Őseink
ereiben futott szerte,
s ha úgy hozta a sors,
a hősiesség oltárára hullott piros cseppje.
De ejtettünk Mi könnyeket is,
mély bánatunkból fakadóan,
hegyekért, völgyekért, s rónákért
szakadt meg a szívünk 1920-ban.
Nem békeszerződés volt az,
hanem egy mocskos diktátum,
igazságtalanságon és mértéktelenségen nyugvott,
s országunkat széttépte ádázul.
Hófödte hegyek, virágos mezők,
sűrű erdők és végtelen síkságok,
lassan már 90 éve,
hogy idegen földön köszön a Nap Reátok.
E sebet nem mulasztja az idő,
soha be nem gyógyul már,
de aki hisz és bízva remél az tudja,
eljön az Isteni örökigazság.
Azonban nemcsak bú és keserűség
kísérte útján a magyar népet,
akadt ott öröm, s győzelem is bőven,
melynek tiszteletére felcsendült a mennyei ének.
Hősi tettet vitt véghez Eger,
s Nándorfehérvár bátor hada,
maroknyi sereg pogány horda ellen;
mégsem lengett szélben félholdas zászlaja.
Leráztuk szoros béklyóinkat
’48 heves tavaszán,
győzött a pesti forradalom;
csőrét törte csúf sasmadár.
’56 csípős októberében
újra sarkára állt az ország,
ezrek szájából hangzott a mondat:
Éljen a szabadság!
Több, mint ezer esztendő szállt tova,
szép Hazánk fennállása óta,
derék Honfitársaim, újra itt van az idő,
cselekvésre int Minket ezen óra.
Mikor mindennapjainkat körüllengi
a bizonytalanság, s kiszolgáltatottság,
elmélkedj el egy percre drága barátom;
ugye, hogy nem ezt érdemli e hajdan büszke ország?
Jogtalanul sínylődik,
korrupt hatalmak keze alatt,
kiknek a nép akarata nem más,
mint taposnivaló, burjánzó gaz.
Sárral, hazugságokkal dobálóznak,
kizsákmányolják mit csak lehet,
nem szent nekik senki és semmi;
államunk gondjai jellegtelenek.
Rend és demokrácia helyett,
most káosz és elnyomás uralja,
jó István királyunk odafentről
sűrű könnyeit érette hullatja.
Eképp lett Honunk
a bűnözés melegágya,
szabadon kel, s fekszik az,
kire bűnhődés és cella várna.
Munkahelyek mennek csődbe,
emberek vesztik állásukat,
sokan napról-napra élnek,
s szüntelenül keresik a kiutat.
A kiutat, mely járható,
végét nem fedi homály,
eleget tűrtünk húsz évig;
eddig, s netovább!
Új erő van feltörekvőben,
nem bosszúvágy és hatalom hajtja,
Nemzetünk és Hazánk érdekei vezérlik,
s Magyarország feltámad majd általa.
Újjászületik parázsló hamvaiból,
mint jámbor főnixmadár,
nem szegik szárnyát többé,
lábán nem kattan nehéz zár.
Nem lesz tovább országunk,
idegen érdekek szolgája,
elvágjuk a zsinórt végleg;
épp eleget voltunk másoknak hű bábja!
Áldott, szent Anyaföldünk,
pénzre többé nem váltható,
jól vésse eszébe mindenki;
a Magyar föld nem eladó!
Nemzeti önrendelkezést,
igazságot, és rendet,
szavak helyett beszélnek majd
méltán nagy tettek!
Elszámoltatást,
újratárgyalt ügyeket,
harsongjon a régi jelszó:
Hit, Erény, Becsület!
Tiszta piacot, elismert munkát,
művelhető földeket,
minden ház asztalára
magyar bort és kenyeret!
Közteherviselést, alacsony adóterheket,
család- és emberbarát politikát,
csak tedd kezed szívedre Magyar,
s viseld ott legbelül Hazád jövőjének sorsát!
Magyarország a Magyaroké,
tudja jól ezt mindenki,
boruljon virágba e büszke ország,
de szép is Magyarnak lenni!
Éltessen e nemes cél,
eléréséhez Mindnyájunknak egészséget, s erőt,
hasad már az új kor hajnala:
Adjon az Isten Szebb Jövőt!
Ja, a „kötelező” megjegyzés: a szöveg eredeti. Szerző és közlő is ennyit tud a magyar helyesírásról: nevethettek vagy sírhattok kedvetekre.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16521413-6ae3e54220cf3' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16521413&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16521413-6ae3e54220cf3&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16521413-6ae3e54220cf3' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
Hát megint egy zengzemény (köszönet Pásztörpercnek – ne, ne, ne is szerénykedj!), ami tankönyvi példa lehetne verstanból, magyar nyelv- és irodalomból.
Azok a csodálatos, szívet melengető asszonáncok, amelyeket gimnazista korom óta egy bizonyos határon túl disszonáncoknak szoktam nevezni a magam amatőrizmusával!
És hogy a tartalmi értékek értékelőit is lelkesítsem értékes értékekkel: „Előre az értékes hagyományok útján további Augsburgok, Szigetvárok, Mohácsok, Világosok felé!” (A szerzői jogdíjról lemondok.)
Jámbor (!) főnixmadár?!
Nekem alulról a 3. versszak a kedvencem… :-DD Az valami pazar.
(Hogy a blog nevének stílusához hű legyek: „puskát kellett volna hozni, baszdmeg…”)
A versben szereplő borral, s kenyérrel kiegyezem.
A többi maszlagot rátok hagyom.
Jut eszembe egy mondóka:
Aki nem lép egyszerre , nem kap rétest estére
Pedig a rétes nagyon jó,jobbikosnak az való-
Bár szerintem a fiuk vashiányosak, ezen tudok segíteni csak a szívlapát nyele az én kezembe legyen
Csók mindenkinek:b.kaboca
Pedig jó a vers. Ihletadó:
Foszlott toposz hátán
Koszlott toposz-folt,
Ütem, rím, ritmus
Benne, sohse volt….
@HaKohen: Kánkán formátumban kellene előadni Offenbach zenéjére. Egészen kis változtatásokkal már menne a dolog.
Próbálkozzon inkább a fafaragással, hátha az jobban menne.
A sebmulasztó idő már-már varangymagasztaló pillanat, ezt a szebb jövőbe vetett vonakodásmentes hittel állíthatom. Nem lehetséges, hogy a szerző négyen van és egyenként öt éves? Nem hát…
Minden tiszteletem a tietek, én képtelen vagyok elolvasni. Rovásírással mondjuk mutatósabb lenne.
Eképp lett Honunk
a bűnözés melegágya,
szabadon kel, s fekszik az,
kire bűnhődés és cella várna.
Kínos most ezt így……
Ez a jobbik 2014-es választási programja preambullával?
Ez sem növi már ki. Sőt, még támogatják is benne szegénykémet. (Sóhaj.)
@Counter: Igenigenigen, nekem is az a kedvencem!
@Pásztörperc: szadomazochistákok vagytok! Ekkora fostalicska szörmedvényekkel bombázni a mit sem sejtô ecceri blogolvasókat nem fair. Sôt genyaság! 😀
Tehát ez a vers tetszik az újnyilas párt főnökének. Ez nekem annyiban meglepetés, hogy „szárazabb” típusú embernek tűnt nekem, nem olyannak, aki élvezi a lírát. Mert ez a fenti, ugye egy „líra” akar lenni.
Az a bajom nekem, hogy mindig nagyon messzire továbbgondolom a dolgokat. Tehát túl azon a teljesen kézenfekvő, közvetlenül következő kérdésen, hogy vajon aki ilyen verset ír, és tetszik neki, az mennyire lehet értelmes ember, és kiterjeszteném, általánosítanám a kérdést:
Vajon a szélsőjobboldaliság, és a butaság között milyen jellegű, és mértékű lehet az összefüggés?
Kutatta ezt már valaki?
@ipartelep:
Könyvtárakat lehetne megtölteni, vagy legalábbis NAGYDOKTORIT írni belőle… :))
Formája szabadvers. Rímtelenség, ritmustalanság, nyelvhelytelenség, képzavar, hülyeség, hagymáz mind-mind szabad.
ah, most kiégett az agyam, leszáradt a lábam és még gyíkká is változtam (de az már elmúlt)
(nem, ez nem vers, mindössze az elolvasás utáni állapotom rögzítése)
@nandras01:
Pedig éppen készültelek felmagasztalni a hármas asszonánc miatt.
@aronsatie: Egy szót a szabadvers nevében: Szabadvers ezúton elhatárolódik a fenti költeménytől 🙂