Jobboldali költők borzalmasan gyönge versei — LXX.

2012.02.22 by Vincent szerző

Eredeti szerző: Pásztörperc

Megkérem olvasóimat, hogy ezúttal tartózkodjanak a kaján megjegyzésektől: egy végtelenül kedves, aranyos teljesen rokonszenves családanya költészetét mutatom be nektek. Arról, hogy tényleg mennyire jó fej (Nem, ebben tényleg nincsen semmi áthallás, semmi másodszándék, semmi gúny vagy irónia vagy bármi ilyesmi: tényleg roppant szimpi, na!), magatok is meggyőződhettek:

http://www.ittvoltam.hu/csaladfa/hozzatartozok.aspx?id=e21385cf-fde8-465b-9235-b4f2539dfe92

http://iwiw.hu/i/Szenohradszkine-Kakonyi-Gabriella-10373728

stb.

Nomármost többünk életének vannak olyan tragédiái, hogy a fal adja a másikat. Gyurcsány F. például miniszterelnökösködni szeret, miközben tán nincs semmi a világon, amihez kevésbé értene, én a nőkért rajongok, pedig akkora pancser vagyok, mint ide Lacháza, Kákonyi Gabriella pedig verseket ír. Hogy milyeneket? Íme:

Honvágy

Magyar vagyok, magyarnak születtem

Emese álma lüktet fejemben

Hétvezér apám lovain vágta

Nyilai elűzik a hitványat

A magyar földhöz fogható nincsen

Kárpátok, folyók ölében gyöngyszem

Tavait dúsítja záporzó könnyem

Szívem dobog zúgó fenyvesekben

Magyar földön járni mily kiváltság,

Magyarnak lenni erő és bátorság

Magyar vagyok, lerázom láncaim

Szabad hazában szabadok álmaim

Csonkított hazám mit tettek veled

Honatyák bőkezűn szórták kincsed

Elárultak, eladtak álnokul

Földeden vér folyt, s ma is harag dúl

Hazám szeretlek, nagyon hiányzol

Világ szépsége téged nem pótol

Sorsom nézd mily messzire vezettél

Budapest, gyönyörű, álom lettél

Mégis tudom, bármi törjön reám

Vesszen száz emlék, megannyi barát

A magyar föld hazavonz, hazavár

Bárhol járjak a honvágy rám talál.

(Leeds, 2008. január)

Ahhh,Leeds, Chumbawamba…

Távoljáró

Hazám! Tudom messze járok,

De nem vagyok hűtlen fiad.

Hová lennék, ha nem lennél

Te, aki gyökereket adsz.

Álmaimban földed járom,

Felébredvén újra látom,

Távol vagy, túl sok határon,

Hiányzol, utánad vágyom.

Otthonom hordod öledben,

Mélyen élsz itt a szívemben,

Szépséged tükrözi arcom,

Velem vagy, kísérsz az úton.

Mért tagadnám… tiéd vagyok,

Testem, lelkem tőled ragyog,

Könnyem fénye rád világít,

Egymagad vagy a világ itt.

Azt kívánom légy hatalmas,

Akkora, mint szívemben vagy,

Hirdesd a hitet, az eszmét,

Légy büszke rám, ahogy rád én!

(Seregélyes, 2006. június 14.)

<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16528489-686e66a94475d' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16528489&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16528489-686e66a94475d&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16528489-686e66a94475d' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>