Jobboldali költők borzalmasan gyönge versei — XCVI.
Eredeti szerző: Pásztörperc
Mivel hűséges olvasóink időnként rákérdeznek, hol találom ezt a rengeteg borzalmat, most engedek némi bepillantást műhelytitkaimba. A múlt héten ugyebár Nedudgi néni meghökkentően szép líráját élvezhettük, és úgy véltem, jó lenne valami kivezetés, afféle átmenet más költők munkássága felé. Szóval, vettem az első vers címét (Árpád népe) és rákerestem, mi mondanivalója van erről a szép fogalomról a többi olyan poétánknak, akiket ez a birtokos szószerkezet föllelkesít. Mondhatom, sok.
Megosztom Veletek kutakodásom néhány eredményét:
Tóth Ferenc: Árpád népe.
Árpád népe ne feledd,
Küldetésed van neked.
Volt már itt tatár, török,
Trianon sem lesz örök.
Fogj hát össze végre már,
Hogy méltó helyedre állj.
(Így, a cím végén ponttal stb.)
Ezer sebből vérző nemzetem!
Siratnom kéne tán,
De ezt nem tehetem,
Siratni a halottat szokás.
Nem, te nem vagy holt,
Csonkolt tested bár megtiport,
S maradék véred szívják egyre,
De nem, nem vagy eltemetve!
Míg magyar lelkû fiak születnek,
Magyar anyák nevelnek gyermeket,
Nemzeti öntudatra tanítanak igaz apák,
Addig ne temessük Árpádnak honát!
Míg magyar ifjak élnek e hazában,
Kik tenni is mernek valóban,
Él még a remény, felébred a tetszhalott,
Megmozdul az ezerszer megtiprott!
Haldokló vagy bár Árpád népe,
De én reménnyel nézek az égre!
Szemetekről levesszük a hályogot,
Lássátok meg végre a valóságot!
Nemzetem sebei majd beforrnak,
A sírás örömre fordul,
S nyoma sem lesz a csonkaságnak,
Hazánk felett őrködik a Szent Turul!
Budapest, 2009.01.26.
Egy bizonyos (alighanem nagyon fiatal) maricának is van Árpád népe c. költeménye, de azt itt nem idézem, mert nagyon hosszú (bár el kell ismerjük, érdemleges). Ehelyett egy eddig nem idézett költőóriás művével zárom eheti összeállításunk. Itt és most leszögezem, hogy a következő részt Szuhanics Albert művészetének kívánom szentelni — mert megérdemli!
Szuhanics Albert: Árpád napján
Emlékezzünk Attilának
dicső nagy nevére.
Ő volt nekünk a királyunk,
másfél ezer éve.
Magyarország, Hungária,
így ismernek minket.
Hun lélek néz szemeinkből,
mi magyar tekintet.
Attilának öröksége
Árpád-háznak vére.
Ősi magyar királyoknak
összes nemzetsége.
Emlékezzünk Árpád apánk,
dicső, nagy nevedre.
Honfoglaló seregedre,
fényes tetteidre!
Árpád napján, ne feledjünk
gondolni urunkra.
Dicsőséges őseinkre,
romlatlan múltunkra!
Nagyurunk, ki fehér lovon
jöttél be Vereckén.
Oly derekan ülted lovad,
mint ki jár szerencsén.
Erősítéd országunkat,
fennáll ezer éve.
Kívánjuk, hogy szálljon áldás,
a szent Árpád névre!
Debrecen, 2007. 12. 10.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16520670-6ae57e210b23b' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16520670&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16520670-6ae57e210b23b&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16520670-6ae57e210b23b' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
FELBER ZSOLT: Csillagösvényen
Elviharzott rég híres nagy hadunk,
Nyomukban pornak fellege vonult,
S mi csak árván, védtelenül állunk,
Szekerünk kereke kátyúba szorult.
S amerre tekintünk csak az ellen,
Aki ugrásra készen izzik, feszül,
Csorba népünk ma már tehetetlen,
És földünk kincse máshoz kerül.
De ezek kegyetlen gyilkosok is,
Most már a puszta létünk a tét!
Halványak odafönn a csillagok is,
De várjuk még őseink eljövetét.
S mintha hullna csillagkáprázat,
És szablya villanna meg a fényben,
Ősmagyarok dicső csapata vágtat,
És jő vissza a csillagösvényen.
Derék sereg ez, bár csak csupa csont,
De előre szegülnek a fegyver élek,
Az ellenség menekülve zászlót bont,
Ha megvirrad újra a Magyar Lélek!
OMFG díjas
Nekem is van egy prózai művem az Árpád-házi örökségről, szerintem irodalmilag az is elég… kezdetleges. Meg nincs benne pátosz se.
Na mindegy. Folyton elolvasom ezt a sorozatot, pedig tudom, hogy mennyi szenvedést okoz 🙂
@Dr. jenőke (jenőke):
És a Holtak Serege kivont lézerkarddal rohamozza meg a zsidó orkokat. 😀
@Dr. jenőke (jenőke):
„Az ellenség menekülve zászlót bont,
Ha megvirrad újra a Magyar Lélek!”
Vizuális típusúak azért ezt próbálják meg elképzelni.
@Dr. Gy. Dr. Fűegér: Hát én ugye abszolút antivizuális vagyok, de azért tudom, hogy zászlót bontani nem meneküléshez szokás. Éppen ellenkezőleg.
@Dr. jenőke (jenőke): Köszönet, ez úgy hiányzott…
@Dr. Gy. Dr. Fűegér:
A „Magyar Lélek”ről mindent el tudok képzelni! Piros-fehér-zöld, tehát virradni is tud. Mert csak.
Hatalmas a költészet oltára, sok áldozatot elbír.
@Pásztörperc: az ellenségtől minden kitelik, az is hogy a meneküléshez bontanak zászlót, ezek már csak ilyenek.
„mint ki jár szerencsén” Eddig tényleg azt hittem hogy magyar az anyanyelvem, de ezt nem értem. Megfejti valaki?
Várom a következő részt ami kizárólag 100% Szuhanicsot tartalmaz, de hamar legyen ám, mert ha sokat kell várni akkor nem bírom ki hogy a linkre kattintsak.
@Pásztörperc:
Nem tudtam ellenállni. Bocs.
@Pásztörperc:
Még jó, hogy nem asztalt bontottak.
Csondhadak görbe bordjakardja
kultúrhordák szép rímeit aratja,
lovak patáival csillagport rúgatva,
kaptatnának már fel a Tejútra.
De elég e lég;
-kinrímeikből
kevés is elég.
A költők meg
némán sikoltanak.
s a tollaikba
száradnak a szavak.
Bár még csiszolhatnám,
hogy jobb legyen e szösszenet,
de e pár sor is jól jelzi jöttömet…
A fenti rém-rímes példákat látva,
magam is Pegazusra hágva…
-indulhat a parnasszusi vágta.
Agyamból a huzat sokat kitéphet,
de szállongnak majd szépen,
a narancsosan költői képek.
@Gábris János: 🙂
@saravad: @Gábris János:
„Hun lélek néz szemeinkből,
mi magyar tekintet. „
Ilyet úgyse tudsz!!
@trespass99: Nem trikolort, hanem Árpád-sávos piros-fehéret! Az az ősi (hun?)
@Mitzimackó: Ugyan hun? 😛
Nem szólna íly ékesen a lant,
ha a turulkakas tojása
elgurulna a Sámándombnál- alant.
Fenn hé-jászol!
Hun a gyermek?
Avar helyén,
magyar termett.
De e rege szavas hiba,
s ki elhiszi, gabi-liba..
„Emlékezzünk Árpád apánk,
dicső, nagy nevedre. „
Nagy Árpi. 🙂
@Gábris János: Hát ez csodás teremtéstörténet, még én is elhittem! Van benne turulkakas tojása, jászolban gyermek, azért vízözön nélkül kilóg a lóláb.
A lóláb jó láb,
de azt számolja minden dőre
Van-e belőle elég,
s a mén ledől-e?
Ám , mivel ez nem a reklám hegye,
kinek irodalomra vágyik a begye,
az honlapomat célba vegye! 🙂