John Lukacs volt az utolsó, aki megszólalhatott volna (szomorúposzt)
Eredeti szerző: jotunder
John Lukacs volt az utolsó, a kormánnyal beszélőviszonyban lévő, jelentős magyar humánértelmiségi (nem szeretem a „humánértelmiségi” szót, ritka hülyén hangzik, de így elkerülhetők a definíciós viták). John Lukacs jelentős történész volt, a Five Days in London pedig világhírűvé vált. John Lukacs konzervativizmusa, sőt „reakcionáriussága” megkérdőjelezhetetlen volt. Bár Lukacs mélyen megvetette a populizmust, és állítólag szelíden figyelmeztette is Orbánt ez ügyben, de nem támadta a kormányt, talán nem is nagyon foglalkozott magyar politikával. Ő volt az egyetlen tekintély a magyar jobboldalon, phoenixville-i tekintély, de tekintély.
Orbán Viktor „elitértelmisége” részben harmadosztályú figurákból, részben teljesen értékelhetetlen félbolond borzalmárokból áll. Egyetlen olyan ember sem maradt, akivel beszélni lehetne. Nincs kivétel. Aki kivétel lehetne, az „átállt”. A senkik és a hülyék maradtak. Az ütemes taps maradt, a heti lojalitási roham a Kommentár senkiházijaitól, Mária asszony „intézetei”, a mrázok és géfodrok, már második vonal sincs, csak a mocsár.
Lovász nem fordulhat senkihez. Ha lenne egy John Lukacs, ha lenne egy híd, a józanság és az orbánizmus között, akkor megszólíthatna valakit, de nincs senki akivel beszélni lehet, csak a szolgák, azokkal meg minek.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16518322-6ae453d13a1e4' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16518322&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16518322-6ae453d13a1e4&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16518322-6ae453d13a1e4' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
„
2002. szeptember 21-én Orbán Viktor meglátogatta a Professzorok Batthyány Körét. A beszélgetés során felvetette annak gondolatát, hogy a kör összeállíthatna egy olyan írásművet, amely a mai magyarság számára útmutatóul szolgálhatna napjainkban. Legyen ez a mű iránytű és zsinórmérték a magyar emberek, a magyar politika számára – mondta -, és ideiglenesen a Szent István-terv címet adta neki.
A méltó feladatot a kör lelkesen elvállalta.
„
index.hu/velemeny/jegyzet/sztistvan/
” ez egy antiliberális kiáltvány „
@poszt: Sajnálom, de nem értem, miért tartja magát még mindig az az illúzió, hogy létezhetne olyan tekintély, akihez a siker reményében lehet/lehetett volna fordulni. Egyrészt, mert a jobboldaliság orbánnál csak politikai termék, másrészt ő semmilyen tekintélyt nem tisztel, csak az erőből és az érdekből ért. Ez mára már tisztán látszik.
@Külsős: siker reményében? siker reményében a manfrédokhoz lehet fordulni. itt másról van szó.
@jotunder:
Rendben, de akkor mire való lenne a híd a józanság és az orbanizmus között, ha létezhetne ilyen egyáltalán (szerintem nem) ? Mit értettem félre?
@Külsős: lenne. a lenneseg is tobb, mint a semmi.
kitekinto.hu/europa/2016/02/20/konzervativ_forradalom_franciaorszagban
Megnéztem, mi fán terem a reakcionárius, és azt látom, hogy hírhedt udvari trolljaink a francia szélsőjobb kottájából játszanak.
Már ha eljátsszunk ezzel a gondolattal, h mi lenne ha még élne és ha most akkor komolyabban figyelmeztetne (éd. „beszólna”), akkor nem az következne, h egy percen belül lemészárolná őt a propaganda-gépezet, legjobb esetben hirtelen megdemensült idiótának, rosszabb esetben a nyugdíj-kiegészítését Sorostól kapó (egyik dzsordzs, a másik dzson — ugyanmár, rendes magyar embert nem hívnak így), csak eddig lapító, bérencnek feltüntetve? Itt nem az a logika, h csak addig a mi értelmiségünk, amíg nem mond ellent határozottabban és nyilvánosan a főnöki direktívának?
John Lukacs szerintem nem tartotta sokra OV-t. Azért, történészként írt neki egy nyílt levelet néhány éve az orosz befolyással kapcsolatban. Egy történész nem külösebben érdekelt rövid távú nyereményekben. Ez volt az üzenet lényege. Erre OV válaszolt, a tőle megszokott tehetségtelen politikusi mivoltában. Nyilván nem az üzenetre, hanem
terelt úgy, mint aki teljesen kontrol alatt tartja a szabolcsi cigány falvak 100 %-át.
Mindezt egy John Lukacsnak. Nem is jött rá válasz. John Lukacs törődött hazája sorsával, de álmatlan éjszakái biztosan nem voltak egy sutyerák fejér-megyei parasztgyerek megvalósulatlan gyerekkori álmai miatt. Tudta, hogy egy osztrák festő, fura bajusszal mitől tudott kissé nagyobb nyomott hagyni az emberiség történelmében a múlt század közepén. Faszán megválasztva egyébként. OV csíkos ruciban, napi háromszori étkezés mellett sem fogja tudni megérteni ezt.
Pedig a nagy vezér időnként találkozik (nyilván válogatott) egyet nem értőkkel, hogy egyet nem értésüket áldásosan regisztrálja. Kétlem, hogy egy valódi ketrecharcos kivételével bárki meggyőzze…A „borzalmár” szóért viszont a nagy új nyelvnyújtogató cím kijár…
@kemény keleti kommentelő: Ők írták: Pálinkás József Görömbei András Ács Margit Szabó Gábor Kodolányi Gyula Kovács Péter Veres László Bod Péter Jankovics Marcell Réthelyi Miklós Méhes Károly Botos Katalin Papp Sándor Granasztói György Szabó Csaba Kollár István Matolcsy György Vajda Zoltán Ángyán József Kiss Ádám Kopp Mária É. Kiss Katalin Báthory János Skrabski Árpád Szollár Lajos Márton János Hoffmann Rózsa Mikola István Mellár Tamás Tanka Endre Alvincz József Freund Tamás Tulassay Tivadar Naszlady Attila Meskó Attila Réffy József Kurutzné Kovács Márta Náray-Szabó Gábor Nemes Attila Lovas Rezső Tardy Pál Szeremley Béla
(Bocs, hogy nem teszem be a nevek közé a vesszőket…)
Jó, hogy előhoztad, már elfelejtettem egyesek közreműködéséről – szerintem ők maguk is szívesen elfelejtenék…
@Bogomil: Nekem az az érdekes, hogy megvalósult. Pont a kör tervét csinálta meg Orbán.
A másik, ami érdekes, hogy az Index mennyire szépnek és jónak látta Orbánt, hogy nevetséges gondolat, hogy megcsinálja.
Ez az indexes korosztály ma sem veszi észre magát, hogy ő tévedett, és a Professzorok terve lett elfogadva.
Vagy tudják, csak jól lehet élni a hazugságból. Ki tudja.Végülis mindegy.
John Lukacs kikeresztelkedett zsidó volt, aki nem kedvelte az oroszokat. A nácikat se igazán. Miről beszélgethetett a magyar kormánnyal? (Kormánnyal?…csak vicceltem.) Krúdy Gyuláról? Melyik orbán olvas Krúdyt?
megszólalt, ezt írta – fülek süketek maradtak
John Lukacs óva inti Orbán Viktort
John Lukacs: Paks Vobiscum? Nem: Pax Nobis!
Immár majdnem 67 éve, hogy elhagytam szülőhazámat. Azóta országom és nemzetem sorsa sokszor ragadta meg, szorította össze a szívemet, de a magyar politikával nem foglalkoztam, arról nem írtam.
| NOL| 2014. január 25. |173 komment letölt: 2014.01.26.14:35
nol.hu/lap/hetvege/20140125-paksvobiscum__nem__pax_nobis
Most, kilencvenéves koromban sem illik. De valami mégis erre késztet. Legalább két hosszú téli éjszakán ezen gondolkodtam.
A paksi orosz–magyar megállapodás kísértett.
Magyar újság hozzám nem jár. Magyar folyóiratok is csak ritkán. A Népszabadságot kattintom fel reggelenként egy-két percre. Tudomásom szerint ezt olvassa még most is sok magyar. Ezért küldöm soraimat oda. Hátha elér egy pár száz olvasót.
A mostani miniszterelnök úr évekig megtisztelt figyelmével és barátságával. Most mégis kötelességemnek tartom, hogy e sorokkal őfelé is irányítsam véleményemet. Már régen, immár több mint húsz éve ismerem az ő világnézeti hajlamait. Ő még 1989 előtt is, úgy látom, valahogy idegenkedett az úgynevezett „Nyugattól”, Nyugat-Európától és Angliától.
De most választóvonalhoz érkezett. Nemigen értek egyet azokkal, akik a paksi megállapodás gazdasági következményeiről beszélnek, spekulálnak. Olcsóbb lesz-e az áram vagy drágább tíz év múlva, mire a beruházás (ha egyáltalán) elkészül? Drága magyarjaim, ezt nem tudhatjuk, de ha tudnánk is, ez lényegtelen. A kutya farka alá való. Egy ország lényege, sorsa, jelleme nem gazdasági részlet. Egy ország lényegét az teszi, hogy kik vagyunk, hova tartozunk.
A történelem nemigen ismétlődik. A nemzeteké is csak ritkán, kisebb mértékben. És az ember jelleme változik a legkevésbé. Ez a jövőben a magyarság talán legmélyebb problémája. Nem csupán az elégtelen magyar önbizalom kérdése. (Bár az is!) Hanem az, hogy kik vagyunk, hová tartozunk, hová tartsunk?
A mi nagy Szent Istvánunk nemcsak egyedülálló szent volt, de nagy országalapító is. Több mint ezer esztendővel ezelőtt, amikor a Kárpátokat majdnem körülölelte az óriási bizánci görögkeleti birodalom. Ha István a hozzájuk való alkalmazkodást választja, az végtelenül sok rövid távú előnyt biztosított volna számára. De ő nem ezt tette: a római kereszténységet választotta, a pápai küldöttet, nyugati feleséget, „Európát” (bár ez a fogalom akkor még nem is létezett). Ez a választás formálta a magyar kereszténység hitét és jellemét ezer éven keresztül. Örök hálánk ezért!
A nyugati országok sokszor semmit vagy keveset tettek értünk. De mégis. Amikor a magyarság vezetői néha a „Keletet” választották, az majdnem mindig katasztrofálisnak bizonyult. A Magyarországot letipró zsarnokság eredője és lényege a közelmúltban sem a kommunizmus volt, hanem az orosz megszállás. A szörnyű második világháború végén a nagy Churchill, aki már tudta, hogy az oroszok foglalják el egész Magyarországot, ismételten elmondta Rooseveltnek (sajnos hiába), hogy Magyarország nem Kelet-, hanem Közép-Európához tartozik. A magyarság tömegei a Keletet vetették el 1956-ban és 1989-ben is.
Mit várhattunk, milyen jutalmat egy nagyorosz birodalomtól? Semmit. Széchenyi, Kossuth előre látták ezt. Az oroszokat el kell ismerni és tisztelni kell őket, mint azt távoli rokonaink, a bölcs finnek teszik. De mi nem az oroszokhoz tartozunk. A hozzájuk való alkalmazkodásunk sosem állhat törekvéseink központjában. Tiszteljük vívmányaikat, nagy művészeiket. De a magyar szellem, a magyar értelem, a magyar művészet és műveltség lélegzete nyugati. Nem orosz, de még csak nem is amerikai. Aki hozzánk szól, az – minden nagyságuk dacára – nem annyira Tolsztoj vagy Dosztojevszkij, hanem egy Dante, egy Shakespeare, egy Pascal, egy Goethe, egy Tocqueville. A Nyugat gyakran volt a keresztünk, de vállalnunk kell, mert az a csillagunk is. Becsüljük nagyorosz szomszédainkat, de nem szabad hozzájuk alkalmazkodnunk, odafelé sündörögni, mert az talán végleges teher lehet hosszú időre és a magyarság kárára válik.
1989 óta mi vagyunk a felelősek mindazért, amit mi választunk, amit teszünk, amit gondolunk. A magyar jellem és szellem nem lehet keleti. Pax Vobiscum! Ezek a régi latin mise utolsó szavai: Menjetek békében! De most Pax Nobis! Béke legyen a miénk!
@tündér ilona: Talán nem meglepő, de a NOL archív webhelyén elérhetetlen ez a John Lukacs-írás…
@tündér ilona: Köszönöm. Végre egy igazi hazafi. Hogy átlátja a hazaárulót.
És teljesen egyetértek.
John Lukacs egy profi konzervatív történész volt. Felismerte Orbán opportunizmusát és cikkcakkjait már viszonylag korán. De sohasem volt politikus. Miért hallgatott volna a magyar átlagember rá? Nagyon tisztelem az életművéért, de ő sohasem az aktuálpolitikáról szólt.
@MEDVE1978: Pedig éppen az aktuálpolitikáról szólt. Éppen előtte két nappal vette a hírt az Orbán titkosan kötött üzletéről , az orosz atomlétesítményről.
Egy ekkora disznóságra azért felkaphatta volna a fejét az átlagember.
@kemény keleti kommentelő: Csak szólok, hogy akikről a fideszes kormányzati majmok koppintják az eszméiket, ezek a francia neo-reakcionáriusok nekem újak, úgyhogy hátha ismretlen valakinek a Deach szó.
” Daech védelmezőjének tekintett Michel Onfray”
Az az Iszlám Állam neve olyan környezetben, ahol nem akarják az iszlám szót ezzel a terrorista csürhével bemocskolni. Angolban Deash.
Szóval a neo-reakcionáriusok bizonyos felmentéssel élnek az ISIS felé, ha nem tévedek. Nem járok Mandinerre, úgyhogy ezt most nem tudom eldönteni, hogy ez is átjött-e.
Daech, Daesh. Elnézést, betűcsere volt.