Örülünk, Vincent?

A Vincent blog hazatér

Legújabb posztok

A legolvasottabb posztok

Kezdetben pedig vala a Creedence Clearwater Revival

by Vincent szerző

Eredeti szerző: kakasos nyalóka

Tizenhárom-négy éves lehettem, amikor átballagtam a szomszédban lakó 20 év körüli unokabátyámhoz, ahol érdekesen rekedt hangon énekelt, idegen nyelvű, furcsa dalt hallottam meg a szalagos magnó hangszórójából.

‘Mi ez?’ – kérdeztem.
‘Valami kridensz’ – hangzott a válasz. Ennyiben maradtunk, és elkezdődött máig tartó kapcsolatom a rockzenével.

Egy év múlva gimibe mentem, ahol néhány hasonszőrű cimborára találtam, akiket hasonló zenék érdekeltek, és egy idő után az is kiderült, hogy kik és mit énekeltek azon a napon: Run through the jungle (https://www.youtube.com/watch?v=28n-MkxUO2I) – minő véletlen: egyik majdani kedvenc filmem főhőse szintén őket hallgatta állandóan – ez persze akkor még a távoli jövő volt 🙂

Ekkortájt már komoly vadászatokat folytattunk a számunkra új hangzású dalok után: a SZER, Radio Novi Sad, Radio Luxemburg hármasra tapadt a fülünk, Komjáthy Györgyöt hallgattunk, jegyzeteltünk minden infót, amihez hozzájutottunk, ráadásul volt egy remek forrásunk is, akitől olcsón jutottunk az új szerzeményekhez, amelyeket aztán szalagról szalagra másoltunk egymásnak.

Gyűltek a dalok, de számomra nagyon sokáig a CCR volt az egyik etalon. A San Francisco környékére származó John és Tom Fogerty, Stuart Cook és Doug Clifford addigra ugyan abbahagyta a közös zenélést, de hozzánk minden (jó esetben) évekkel később érkezett.

A máig talán legtöbbet játszott daluk, a Suzie Q (https://www.youtube.com/watch?v=YJe5sMBpnNY) után jött a Proud Mary, majd egy év alatt 3 nagylemez (olyan dalokkal, mint pl. a Born on the Bayou, a Bad Moon rising vagy a Fortunate son). A csúcs 1970-ben a Cosmo’s factory (a cím Doug Clifford dobos becenevére utalt) egyik kedvencemmel: Ramble tamble (https://www.youtube.com/watch?v=dRU8fEsq6nk), az ominózus Run through the jungle-val, a Who’ll stop the rain-nel és az I heard it through the grapevine-nal.

Ezeket a felvételeket még két lemez követte, amelyek már kisebb sikereket hoztak (habár ezeken is volt még egy Have you ever seen the rain vagy egy Sweet Hitch-hiker), majd az együttes szakmai és  személyi problémák miatt megszűnt. John Fogerty szólóénekesként folytatta tovább,  a zenekarhoz képest kevesebb sikerrel; Clifford és Cook is próbálkoztak még: 1995-ben a Creedence Clearwater Revisited létrehozása azonban gyakorlatilag visszhang nélkül maradt. Tom, aki az utolsó lemezen már nem szerepelt, 1990-ben meghalt.

A zenekar azonban nem csak az én emlékeimben (és mai napjaimban) él: több zenei fórum (Rolling Stone, VH1) a 100 legjobb előadó közé sorolta őket, az imdb.com szerint (eddig) több mint 100 filmben (sorozatepizódban) hangzott el tőlük egy vagy több dal. Főképpen a vietnami háborúról szóló darabok egyik kedvenc háttérzenéje volt, de pl. a Derrickben, a Dexterben, a Sopranosban is felcsendült egy-egy CCR dal (http://www.imdb.com/name/nm2045052/).

Apropó, Vietnam: több dalukat is összefüggésbe hozták a háború elleni tiltakozással, és habár Frisco környékéről származtak (lásd még: hippikorszak, make love not war, stb.), a tények nem feltétlenül igazolják ezt a teóriát. Például a fent említett Run through the jungle-ről John Fogerty ezt mondta: „It is about America and the extreme usage of guns whether they are registered or not”; a Who’ll stop the rain sem egy protest dal, hanem a Woodstock fesztivál alatti hatalmas zuhé ihlette, amikor a CCR ronggyá ázott a színpadon; a Fortunate son pedig Dwight Eisenhower egykori elnök unokájára utal, aki egy másik elnök: Richard Nixon lányát vette feleségül. Ettől függetlenül még persze remekül illenek ezekbe a filmekbe (is), talán leginkább azért, mert a zenekar a dél-kelet-ázsiai háború idején volt a legnépszerűbb.

Aki csemegézni óhajt a felvételek között, itt talál egy remek összeállítást:
https://www.youtube.com/watch?v=TS9_ipu9GKw&playnext=1&list=AL94UKMTqg-9BuxawJ2sMa4tMXRgCYEvke

A fenti röpke tisztelgés apropóját kamaszkorom számomra legnagyobb hatású zenekara előtt az adta, hogy Cosmo április 24-én, Stu Cook pedig 25-én ünnepli 67. születésnapját. Innen is köszönöm nekik a zenei iránytűt, amit tőlük kaptam.

<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16521162-6ae47055957af' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16521162&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16521162-6ae47055957af&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16521162-6ae47055957af' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>

19 Commments

  1. én is már vagy 25 éve hallgatom öket 🙂 épp a héten mentem végig a gyüjteményen.

    Hiv.: [@spinat:](#comment-244777)

  2. Nekem is a kedvenceim közé tartoznak! A Down in the Corner c. számukban hordóra szerelt húron és mosódeszkán játszanak. Ilyeneket a cajunök használtak.

    Hiv.: [@n0ri60:](#comment-244778)

  3. Fortunate son ha nemis pont a vietnámi háború ellen szól, sokkal inkább az amerikai sorozási rendszer visszásságait taglalja. Ha jól emlékszem onnét született, hogy az esküvő idején a sorkatonai szolgálatukat letudó bandatagok közül egyik megjegyezte, hogy fogadása van rá, hogy a vőlegényt nem fogják Vietnámba küldeni.

    Hiv.: [@folti_:](#comment-244779)

  4. Az első szám, amit a 12. születésnapomra kapott MK25-ösre felvettem, az a Who’ll Stop The Rain című szám volt. Később a Have You Ever Seen The Rain-t is megszereztem, aztán a többit.
    És ezer éve nem hallgattam őket.
    Köszi, hogy felidézted, szert teszek egy válogatásra, azt hiszem, nyári autózások idejére – némi jó country mellett – abszolút jól fog jönni.

    Hiv.: [@esernyősEvezős:](#comment-244780)

  6. Nekem ugyanez (a CCR mellett) Nazareth is.

    Hiv.: [@kisa:](#comment-244782)

  7. @kisa: Nekem a 73-74-es lemezeik jöttek be, elsősorban a Rampant – McCafferty hangja nagyon ott volt…

    Hiv.: [@kakasos nyalóka:](#comment-244783)

  8. @kakasos nyalóka: Nekem ez tőlük a kedvencem, sokáig azt hittem, hogy teljesen az övék, ma már tudom, hogy feldolgozás. De attól még nagyon jó:
    http://www.youtube.com/watch?v=9hvA0wWTIv4

    És ehhez a számhoz kapcsolódik egy legendás magyar címadás valamelyik rádiós nagyágyútól: I put a spell on you – Kibetűzöm a neved:DD

    Hiv.: [@prandelli:](#comment-244784)

  9. @prandelli: Ez egy nagyon nagy dal, elég sokan előadták, én talán az Animalstól hallottam először.

    „Kibetűzöm a neved” – :-))))))))))

    Egyébként a Suzie Q sem saját dal volt (említsük meg Dale Hawkins nevét), de ettől még óriási, mert (ellentétben egy csomó, na itt nem folytatom a minősítést :D) van benne „hozzáadott érték”, nem is kevés.

    Hiv.: [@kakasos nyalóka:](#comment-244785)

  12. @poszt: kösz ez jó volt. Figyelemreméltóan gyakori ez az „idősebb szomszéd srác” motívum. 😉

    @sajtohuba: Érdekes, én soha nem tudok aláfestésként (háttérzajként) ilyen zenéket hallgatni. Életveszélyes lenne rám nézve. Meg lehet köpködni, de ilyen esetekre én jó kis lónyál slágerzenéket (pölö: Abba, kicsit újabbakból Blackmore’s Night) hallgatok. Nem „követelőzik” a figyelememért, csak úgy szól.

    Hiv.: [@ijontichy:](#comment-244788)

  15. Letöltöttem egy ilyet:

    CCR Chronicle, Vol. 1 – The 20 Greatest Hits

    …oszt a hosszú hétvégén rongyosra hallgattam.
    Köszönet, hogy posztoltál róla, nem fog többet elfelejtődni nálam.
    🙂

    Hiv.: [@esernyősEvezős:](#comment-244791)

  16. Jobb híján ide.
    Meghalt Jon Lord. R.I.P. Megint eggyel kevesebb.

    Hiv.: [@ijontichy:](#comment-244792)

  17. @ijontichy:
    időrendben a CCR után a Deep Purple (és a Uriah Heep) került kedvenceim listájára, Jon Lord pedig a szólólemezeivel is ott volt / van; pár éve hallottam/láttam a MüPában, nyugodjon békében! 🙁

    Hiv.: [@kakasos nyalóka:](#comment-244793)

Vélemény, hozzászólás?