Mésalliance
Eredeti szerző: maroz
Isten, haza, család.
Mondja az egyik száj.
Nekünk aztán ne mondja meg senki!, ezt pedig a másik mondja.
Illetve francokat, a két száj egy és ugyanaz.
Na, ez az, ami így, ebben a formában nem működik.
Kezdjük a végén: család.
Ha szingli vagyok, enyém a világ. Senki ne szóljon bele, hogy a házamban mit csinálok. Szétdobálom a koszos zoknijaimat, lebrunyálom a vécéülőkét, hangosan bőgetem a Led Zeppelint, kanállal falom be a rántotthúst, miközben a tévé előtt heverek, majd elkezdem tolni a söröket, meccset nézek és elégedetten böfögök nagyokat. Senki ne szóljon bele, én így szeretem.
Ezzel szemben ha megkötök egy egyezményt, ha saját elhatározásomból taggá válok egy olyan intézményben, amit a mi társadalmunkban családnak hívnak már nem igazán őrizhetem meg az előbb vázolt függetlenségemet, hiszen a család többi tagja nem azért köti velem össze az életét, hogy az nekem legyen jó, hanem azért, hogy nekünk legyen jobb. Ilyenkor egészséges lelkületű ember minden további nélkül elfogadja, hogy a szuverenitását önkéntesen korlátoznia kell, és nem tekinti az egyénisége inherens részének azt, hogy a lakásban kedvére szétdobálhassa a büdös zoknijait. A család érdekében elfogadja, hogy bizony, neki is változnia kell, és a család többi tagjainak a figyelmeztetéseit, kifogásait, a család jövőjét féltő aggódásait nem söpörheti le azzal az asztalról, hogy kuss, ne pofázzatok bele, én ezt jobban tudom!
Sérült, nárcisztikus személyiségek persze minden további nélkül erőltethetnek ilyen, a saját személyiségét über alles-nek tekintő családi köteléket is. Az ilyen emberek eleve valamiféle mésalliance-nak, rangon aluli házasságnak értelmezik a létrejött családi köteléket. Örüljön, hogy elvettem/örüljön, hogy hozzámentem, de nehogy már!
Ugorjunk az elejére: Isten.
Umberto Eco-nak van egy remek kis esszéje, Gondolatok a háborúról (in: Öt írás az erkölcsről), ebben jár körül egy érdekes témát. Az első Öböl-háború idején járunk, amikor is a világ nem túlzottan sok rokonszenvet mutatott a háborút ellenző hangok irányába, és ez, figyelemmel a szaddami kardcsörtetésre talán még érthető is. Szegény pápa sem lehetett könnyű helyzetben. Eco ezt írja róla:
Még katolikus részről is sokat élcelődtek a pápa álláspontján, amikor azt mondta, nem szabad háborúzni, imádkozott és olyan megoldásokat javasolt cserébe, amelyek csenevésznek tűntek az események bonyolultságához képest.
Eco amellett érvel, hogy a pápának teljesen igaza volt, amikor azt javasolta, hogy nem szabadna háborúzni, hogy amikor ezt mondta, ő tulajdonképpen csak azt tette, ami a dolga. Van egy Isten, legalábbis elég sokan hiszik, hogy tényleg létezik ez az isten, és ehhez a hithez hozzátartozik az is, hogy az ugyanazt az istent tisztelők bizonyos, az Istentől eredeztetett értékeket fontosnak, a közösségük szempontjából meghatározónak gondolnak. Ilyen a „ne ölj!” parancsa is, és a pápa csak erre a nagyon fontos közös értékre figyelmeztette a közösséget. Mert neki ez a dolga. Tartsd oda a másik orcádat is, neki ezt kell mondania. „Na jó, jó, de mi van, ha valaki az életemre tör? Oldd meg – kellene mondani a pápának – a te ügyed” – írja Eco.
A közös Isten is feljogosítja az abban közösen hívőket arra, hogy szükség esetén figyelmeztessék egymást, ha úgy vélik, hogy a másik nem a közös értékek figyelembevételével viszi az ügyeit. Nem azt mondja, hogy ezt és ezt így és így csináld, sőt, még csak ki se tér a „hogyanra”, ő csak felhívja a figyelmet arra, hogy lennének közös értékek, és jó lenne, ha azok nem sérülnének. Az a fél, aki a közös Istenben hívőkkel fennálló viszonyát nem tekinti valalmiféle mésalliance-nak, aki nem úgy tekint magára ebben a közösségben, mint aki már azzal is egy óriási kegyet gyakorolt, hogy velük egy hitre helyezte magát, az ért ezekből az üzenetekből. Aki nem, az világgá ordítja, hogy ő szuverén, neki senki ne pofázzon bele a dolgaiba. Még Isten se, mert még hozzá képest is szuverén.
Mi maradt? A haza.
Nagyon sok ember nagyon sokféle jó és rossz szokással, nagyon sokféle elképzeléssel a jóról és a rosszról, szerteágazó preferenciákkal, eltérő értékekkel és érdekekkel. Ezeknek kéne békében, nyugalomban egymás mellett élniük úgy, hogy a közös hazában lehetőleg mindenki érezze legalább egy picit jól magát, és lehetőleg minél kevesebben érezzék rosszul magukat. A társadalomból haza akkor lesz, ha működik valamiféle társadalmi kohéziónak nevezett izé, amire nagyon sokan, nagyon sok helyen hivatkoznak, de egy alaposabb definícióját elég nehéz lenne megadni. Egy próbálkozás a definiálásra: „A társadalmi kohézió olyan társadalmak jellemző tulajdonsága, melyek képesek biztosítani, hogy a polgárok önbecsülésük feladása nélkül legyenek képesek harmonikusan együtt élni.”
Haza ott nem lesz, ahol a polgárok egyik része a közös együttélést valamiféle mésalliance-nak tekinti, és a saját ízlését, értékeit, szokásait, viselkedését, hasonlókat tekinti egyedül legitimnek, a többiek eleinte óvatos, majd egyre hisztérikusabb figyelmeztetését arra, hogy basszátok meg, így nem lehet együtt élni a szuverenitásába történő durva beavatkozásnak tekinti, és kikéri magának. A haza is arról szól, hogy a közösen vitt ügyek érdekében, a közös siker reményében saját magunkat korlátozzuk, a másokat zavaró szokásainkról lemondunk, az életvitelünket igyekszünk úgy megszervezni, hogy egyrészt a sajátunkat örömmel, élvezettel élhessük, másrészt pedig ugyanebben ne zavarjunk meg fölöslegesen másokat.
Nincs választás. Sokan vagyunk, jól élünk és szeretnénk még ennél is jobban élni.
Ezt úgy nem lehet, hogy mi soha, semmiben senkinek nem engedünk, mert az nem a szuverenitás védelme, hanem egy beteg, nárcisztikus személyiség kiteljesedése. Az ilyen jelenségek sajnos többnyire súlyos válópereket, egyházszakadással járó hitvitákat és nemzetek közötti háborúkat okoznak. A világ ma legalább annyira szól a kooperációról, a kölcsönös függőségek rendszeréről, az egymásrautaltságról, mint a szuverenitásról, és ez a „legalább” a részemről egy understatement, én inkább gondolom azt helyette, hogy inkább.
Aki pedig a kooperációra minden esetben úgy tekint, mintha az egy szégyenteljesen rákényszerített mésalliance lenne, az el fog bukni. Kedves hatalom, ideje, hogy felkeresse pszichológusát/lelki atyját/házassági tanácsadóját, még mielőtt. És, nem mellékesen, az ország polgárai is elgondolkodhatnának mindezeken.
<
p class=”MsoNormal” style=”text-align: justify”>Kéne végre egy kibaszottnagy csoportterápia, mert jó lenne már kigyógyulni, még mielőtt mindannyian beledöglünk.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16521499-6a03cd1dc421a' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16521499&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16521499-6a03cd1dc421a&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16521499-6a03cd1dc421a' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
🙂
a csoportterápia veszélyes műfaj .
Nagy a késztetés, de nem kötök bele Umberto Eco véleményébe. Csak nyomtam egy lájkot.
Kedves Maroz,
Welcome back!
A csoportterápia hatékony műfaj tud lenni. Már ha nem azt a fajtáját játsszuk, hogy leülünk körben, és mindenki azt hazudja, milyen ember szeretne lenni. Szerencsére vannak más fajtái is. 🙂
Épp ma olvastam egy fórumos „ütésváltást”, ahol az egyik fél azt találta mondani, utálja, hogy egyesek ezt teszik a hazájával, mire a másik fél kioktatta, hogy ez nem az ő hazája, hanem ő csak itt lakik. Ezt látom a fentiekkel összefüggő, igen nagy problémának. Amikor együtt kell élnünk, működnünk, azt nem lehet olyan alapon, hogy én eldöntöm, ki tagja a családomnak, hazámnak, hitközösségemnek, a többieket kvázi kitagadom. Amikor van valami közös, ami összeköt, az számomra fontosabb, mint folyton azt keresni, mi az, ami különbözik, ami szétválaszthat. Úgy látom: mindenki azt talál, amit keres. Ellenséget, barátot, háborút, békét, gyűlöletet, szerelmet, hűséget, bőséget. Mindenki dönthet. Legalábbis ebben.
Orbán nem akarja, hogy bárki beleszóljon abba, hogy ő beleszól a mi életünk minden kérdésébe és minden döntést elvesz tőlünk.
pont ezt szoktam mondani, hogy az egész országnak el kellene mennie valami emberiskolába tanulni. együttélést, toleranciát..blablabla……de nevezhetjük csoportterápiának is……bár lehet hogy kellene valami felkészítő is előtte…..azelőtt meg talán valami alapozó……nekem kicsikét mentális analfabétának tűnik a ősturul banda. de mint tudjuk az előítélet és társai jól gyógyíthatók. szándék esetén. mondjuk kooperációval. először szemlélődés, mondjuk sokat utazni svájci trolikon. ott általában minden humán nagyrassz képviseltetve van. és nézni, hogy mi történik. szokni a látványt. a normálisságot. aztán amikor ez már senkit nem zavar, nem kap elő bicskát, sprayt hogy kényszeresen tagelje az ablakot, vagy szaggassa az üléskárpitot, akkor jöhet a következő lépés. lesegíteni a maliból odatelepült anyuka babakocsiját. vagy az öreg indiai gyökerű járókeretes nénit……hát…ahogy ez kinéz……nem lesz ez egy rövid suli…..
@tyto:
Hát ez a hetek óta üresen tátongó napi glosszába is beillene. Hallja kend, Vincent?
@tyto:
A sok coloured people mind csak hígító.
Ugyan mi egy svájci metró egy jó kis bezárt, szín/ős magyar faluban felgyülemleni tudó belepofázáshoz, dirigáláshoz, irigységyhez, utálathoz, áskálódhatnékhoz képest?
@panelburzsuj: úgy mondhatnám, hogy a svájci metró a master degree szint, a magyar falu az meg kb. az óvoda. talán. de a kiscsopi.
a csoportterápiához kell egy vezető/moderátor/porondmester, aki megakadályozza, hogy esetleg az egész még destruktívabbá váljon, mint korábban volt. ráadásul a csoportterápia sem való mindenkinek.
(és most én voltam destruktív kicsit)
@tyto:
Látod: amit te mondasz, az a típusus tankönyvi ortodoxia.
Amit meg én, az a bűzlő empíria.
Maroz prédikációja meg ügyesen lavíroz a kettő között … 🙂
@panelburzsuj: empíria az illatos oldalon is lehet. vagy nem? mert én tuti nem tankönyvből mondom 🙂
Nagyon meglepne, ha azt mondanám, hogy a hosszabb hozzászólásodból csak úgy süt a – (meglehet, öntudatlan) – lenézés?
Minden kirekesztések keltetője?
Elmesélem neked mellé, hogy az első olyan testközeli ismerősöm, aki masszív zsidózásból (is) építette fel a politikai karrierjét, az derék templomjáró, versmondó főorvos úr fiacskájaként kezdte, ő maga tett némi mozgalmi kitérőt egészen az Ifjú Gárdáig, később kemény műszaki diplomát szerzett, majd egészen gyorsan országos szerepű és ismertségű politikussá emelkedett.
Nem most: majd húsz éve.
Ő hol szerepel az őstulok/ősturul térítő tantervedben?
@panelburzsuj: a lenézésnek nincs értelme. részemről kihagyom. de rajongani remélem nem kötelező. mert én nemigen rajongok a turulkodásért. a tantervben a turulok először iskola-előkészítőbe mennek. amikor iskolaérettek, akkor elsősök lehetnek. semmilyen nem valóságra, hanem valamiféle propagandára vagy önhipnózisra épített elvrendszer nem iskolaérett. ezekről le kell szokni. mit az ujjszopásról.
Remekül haladunk.
Azt kéne még kisütnünk, hogy mibóvel ösztönözzüka beiratkozást, meg a búzgó iskolalátohógatást.
„Te fiam barom vagy – én mondom?”
Vagy van cizelláltabb ötleted?
@panelburzsuj: a személyes varázsunkkal kérlek. mi mással? szimpatikusnak kell lenni. hitelesnek, elfogadhatónak, akiben bíznak. na ez meg egy másik fajta iskola 🙂
@panelburzsuj: Tyto hozzászólása maga a tökély.
Elmondom én is neked, hogy én ott nőttem fel, ahol a főorvoscsemeték, olimpiai bajnokok, hegedűművészek, igazgatók és egyéb budai konzerv népek gyerekei.
Az osztályban tán nem is volt csekélyebb kaliberű szülő, mint főosztályvezető.
Egyik gyerekzsúron ott ténfergett Bozsik Cucu.
Úgyhogy nyugodtan állíthatom, hogy a szeparáltság nem csak a magyar falu sajátja.
@simonmondja.:
Azt mondtam volna: budai főorvos?
Séma, dobozolás, előítélet.
Elvben kurva könnyű, ugye? 🙂
@panelburzsuj: Azt mondtam volna, csak budán zápulnak ?
A vidéki értelmiség Gogoli rémálom.
Kölcsönt vesznek fel a vidéki holt lelkekre, mint Csicsikov.
Akkor részösszegzés:
Az előítélet gyógyítható.
Csak az a baj, hogy az ősturul banda mentálisan analfabéta, az értelmiség Csúcsbudától Végvárig bezápult, a magyar falu meg egy degenerált belterj.
Hamar össze fog itt jönni a terápiás csoport! … 🙂
@panelburzsuj: nalátod. nem véletlenül utazom én sem a említett trolin/metrón 🙂
z
Ezt kaptam egy régi barátomtól, azzal az ajánlattal, hogy föltétlenül olvassam el, ha képben akarok lenni az ájemefet illetőleg. Van benne minden, bátor Ahmanidejan, aki nem félt lerántani a leplet a 9-11 események igazi okozóiról, illuminati, Bildelberg, mindenféle tengelyek, you name it……
vilaghelyzete.blogspot.com/
Csoda, hogy vágni lehet a sötétséget a zemberek fejében ?
@nerángass: Az IMF-et a Draco bolygóról származó hüllőemberek alapították. Van egy titkos hullámhosszú fény, amellyel meg kell világítani Irina Ivaschenko-t és kiderül, hogy valójában krokodil.
Ez a poszt tulképpen miről szól? Illetve: Mit állít? Mit akar állítani? Nem értem…
Ha azt, hogy az „isten, haza, család” szentháromság (és politikafilozófiai „eszme”) kissé elavult, akkor ja. Igaza van. Szemérmetlenül elavult.
Node, ezek felül mi is a baj vele?
Legfőképpen a következő: Ezek a jelszószintű eszmék tipikusan a vallásos, nacionalista, konzervatív, maradi, haladás-és modernizmus ellenes erők jelszavai. Tulajdonképpen röviden azt lehet mondani, hogy le az ilyen erőkkel.
Továbbá: Nyilván az ilyen jelszószintű értékeknek is van egy készlete amelyből lehet választani. Aki ebből az értékkészletből ezeket, és pont ezeket választja ki, az olyan eszmeiségű ember, aki igen jó favágó, vagy földműves lehet (ettől még), csak az égre kérem, ne menjen el politikusnak, vagy valami olyan melóba, ahol emberekkel kell foglalkozni.
Konkrétabban (de nagyon röviden):
1. Isten nincs.
2. A „haza” egy nacionalista eszme (már ebben a kontextusban).
3. A családdal más baj nincs, csak az, hogy ennyi erővel éppenséggel a „szingliség”-et is ki lehetne választani, mint követendő polfil eszmét.
@ipartelep: Azt állítja, hogy az, akinek olyan, konzervatívnak és közösségcentrikusnak mondható jelszavai vannak, mint „Isten, haza, család” nem áll jól az a parttalan individualista attitűd, amely szerint ő mindig minden közegben, minden társaságban, csoportban és szervezetben azt csinál, amit akar, mert ő annyira szuverén, hogy neki soha, senki, semmit ne írjon elő.
@maroz:
Rendben. ha te mondod, akkor biztosan ezt állítja. Aki saját magához is következetlen (mármint hogy a hülye jelszavaival ellentétes attitűdjei vannak) azzal nincs mit tenni.
De vajon ezzel a hármas jelszóval ez a legnagyobb gond? Nem inkább az, amit én írtam erről?
Persze az már egy másik poszt témája lehetne.
@ipartelep: Így van, az már egy másik poszt és azt nem én fogom megírni.
@maroz: ez a „klasszikus magyar családmodell”
Apa iszik, despotáskodik, de ebbe senki ne ugasson bele. Ha az asszonyállat, vagy a purdék nem fedik el a kék foltjaikat a portán kívül és azt valaki meglátja, akkor ők hoznak szégyent a családra. Ezért persze újabb büntetés jár nekik, meg pár koki és saller annak, aki ezt szóvá teszi.