A magyarság egységéneximbóluma: a turul
Eredeti szerző: Pásztörperc
A turul alakja nemcsak a magyar hitvilágban, de a teljes eurázsiai sámánizmusban a mai napig fellelhető, érdekes, visszatérő jelenség. A sámán (nálunk táltos) repülésének, a különféle világok közötti utazásának fő kifejezője. Az eurázsiai sámánok hite szerint az első sámánasszony egy sastól szülte világra az első sámán férfit amint ez Emese álma című legendánkban is szerepel. A sámánikus hit maradékát őrző eurázsiai népek mindmáig gyakran állítanak a világfát szimbolizáló, madaras oszlopokat. A rabló amerikai imperializmustól fenyegetett, baráti Észak-Koreában ezek az oszlopok védik a falvakat a bombázóktól. Az altáji törökök az ilyen oszlopokat egyenesen turunak nevezik!
Hazánk idegen mexállásának idején, a hanyatlás jeleként ez az ősi szó teljesen kikopott a használatból, és csak XIX. századi költőink hozták vissza. Nem véletlenül tekintjük azt az évszázadot népünk legdicsőbb korszakának! Ma, amikor ellenünk acsarkodik egész Európa, ahelyett, hogy a nemzetek feletti együttműködés rendszerét (NFER) építve felsorakozna 0. Viktor zászlaja alá, minden korábbinál nagyobb szükségünk van a mi turulunkra és az ő segítségére.Fohászkodjunk hát együtt hozzá, szavaljuk az új időxavát megértő költőink csodálatos verseit, melyekből alább egy kedvcsináló válogatást olvashattok.
A Vincentblog többször (és jellemző módon egy Jobboldali költők borzalmasan gyönge verseinek nevezett sorozatban) közölt már turulos verseket (XXVIII., XXIX., XXX., XCVI.), de akkor egyfajta ironikus, azok tiszta és magasztos jelentését kiforgató szövegkörnyezetben. Ha a kísérő megjegyzéseket mellőzve újraolvassátok azokat a költeményeket is, eltölthet Titeket a kereszténység eme mostani, legmagasztosabb ünnepéhez illő öröm, és egyfajta teljesség, amitől boldogak lehettek, mint a jóllakott napközisek.
Tisztelt olvasóink, kedves kommentelők!