Örülünk, Vincent?

Eredeti szerző: jotunder

Valamivel kettő után indultunk el. Borult volt az ég, de nem volt hideg és nem esett az eső.  A trolival lementünk a metróhoz, onnan csak egy megálló a pályaudvar. Ez egy Székesfehérvár méretű város. Két metrója van, és tucatnyi trolibuszjárata. Vevey negyedóra. Kisváros a tóparton. A főutcán ott is troli jár, lemegy egészen a fogaskerekűhöz, ami felmegy a hegyre. Elsétáltunk Montreux-ig. A világ egyik legszebb sétaútja.

Ez alatt a három óra alatt hazudta rekedtre magát az Orbán-rezsim hírszolgálata, verték meg a náci patkányok az indexes tudósítót, üzentünk hadat sokadszorra Barrosóéknak. Itt meg senki sem tudja ki a miniszterelnök. Svájcnak nincs is miniszterelnöke, egy kollektív államfői testülete van, de az országot ezernyi helyen kormányozzák, formálisan és informálisan. Itt úgy sem Ő lenne a fontos, hanem Te.  Nem arra büszkék, hogy kiknek üzentek hadat, hanem arra, hogy pontosak a vonatok, tökéletes a tejcsokoládé, jók az egyetemek, és, hogy össze tudtak fogni nehéz időkben.

Magyarország arra büszke, hogy nemsvájc. Ez a szerencsétlen ország, büszkén megy körbe Ópusztaszeren, eszi a tőgypörköltjét a turulba’ stanicliből és közben marhára büszke arra, hogy nemsvájc. És persze mindenki tudja, hogy ki a miniszterelnök, ki volt a miniszterelnök, és ki lesz a miniszterelnök, mert az a legfontosabb. Magyarországot mindig is egyetlen székből kormányozták. Itt nem Te vagy a fontos, hanem Ő. Magyarország arra büszke, hogy még Guatemalának is hadat üzent, késnek a vonatok, pocsék a csokoládé, rosszak az egyetemek, és, hogy bármilyen időben szét tudnak húzni. 

(tovább…)

Eredeti szerző: jotunder

1.

…a Dódi bácsitól kapta azt az órát a nagypapa. Persze az oroszok elzabrálták. Kisgazda volt, meggyőződéses kisgazda. Mindig azt mondta, hogy lehet szőlő nélkül élni, de nem érdemes. Aztán 1950-ben a kommunisták elvették a szőlőt, meg a présházat a pincével. Belehalt. Ezt sohasem fogom megbocsátani a kommunistáknak. A Papi halálát.

Apámnak az a két szép hét volt az élete, 1956-ban. A Városi Bizottság tagja volt. Amikor az oroszok újra bejöttek, a Kisdombról lőtt rájuk, amíg bírta tölténnyel. Pestre szökött, így úszta meg a megtorlást, talán a kötelet, ki tudja. Október huszonharmadikán mindig gyertyát gyújtott, fent a kis szobában, a Mama szobájában, aztán csak nézte, nézte a lángot. Ő nem könyvből tanulta, hogyan kell nemzetinek és konzervatívnak lenni, ő az életből tanulta. Azt mondogatta, hogy csak addig akar élni, amíg az utolsó ruszki el nem takarodik az országból. Így mondta, az utolsó ruszki. Sajnos nem érhette meg. Csak a Mama, de ő már nagybeteg volt akkor…

(tovább…)