Örülünk, Vincent?

Viktor evangyéliomának kezdete, amint meg van írva a prófétáknál.
Ímé én elküldöm az én követemet a te orcád előtt, aki megkészíti a te útadat előtted.
Kiáltónak szava a pusztában: Készítsétek meg az Úrnak útját, egyengessétek meg az ő ösvényeit.
És lőn azokban a napokban, hogy rárontottak Viktor tanítványaira az írástudók és a főpapok, és förtelmes kevélységükben lefoglalták minden barmukat és merevlemezüket, és hamisan vádolták őket a bírák előtt.
És mondá Viktor a bíráknak: Nem az egészségeseknek van szükségök orvosra, hanem a betegeknek, nem azért jöttem, hogy igazakat, hanem hogy bűnösöket hívjak megtérésre.
És felmenték a bírák a tanítványokat és lefogatják az írástudókat, kik megátalkodtak gonoszságukban, és fekélyek lepék el a testüket és elszárada a nyelvök.

Kezdetben vala az Ige, s az Ige vala Istennél, és Isten vala az Ige.
Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, ami lett.
Vala egy Istentől küldött ember, kinek a neve János.
Az övéi közé jöve és az övéi nem fogadák be őt.
És ez János bizonyságtétele, amikor befogadá őt András, ki az emberek előtt járt.
János bizonyságot tett reá és követé Andrást és Mesternek nevezé.
És meghala a Mester és jöttek a farizeusok és kérdezék: ki vagy te, hogy osztani akarod az Igét, ha nem vagy sem tanítvány, sem bíró?
Felele nekik János, mondván: akinek nincs semmije, az annyit is ér.
És én nem szégyellem, hogy mim van, dolgozom keményen.
Viktor pedig hátrafordulván és látván, hogy János kockáról kockára építkezik, mondá: ne firtassátok Jánost, mert ő velem van.

(tovább…)