Tisztelt Gyurcsány Ferenc!
Eredeti szerző: maroz
Tegnap rendezgettem a sufniban, kihúztam egy javarészt lomtárolásra szolgáló szekrényke legalsó fiókját, és nem fogja elhinni, de még ott is önbe botlottam. Egyik kedvenc hetilapom, a Magyar Narancs hosszú interjúban ad önnek teret a mire is, de ön az elektronikus médiából is a talajvíz konokságával tör fel, Békesivel és Bokrossal súlyosbítva. Félre ne értsen, ez nem kritika, hiszen most megint az van, ami országromlások környékén lenni szokott: a politikai helyzet képlékeny. Mostani hangulatom alapján érzelemvezérelte üzemmódban erre a képlékenységre azt mondanám, hogy nagyszerű, így majd jobban fogja vinni a szippantóskocsi szivattyúja, de sajnos racionálisan be kell látnom, hogy ilyesféle lusztrációra nekünk komoly esélyünk nincs, így a jövőben azzal a matériával kell megelégednünk, ami van, a remény maximuma: hátha legalább egy része legalább egy picit megszilárdulna. Ha az elfedné a többit, talán egy ideig megint nem lenne akkora a bűz, talán lenne pár illatosabb kevésbé bűzlő évünk, amíg valami hülyének megint eszébe nem jut fölkavarni újból az egészet.
No, de nem kell ám komolyabban megorrolni a pikírtnek tűnő, de valójában csupa eufémia, csurom jóindulat bevezető soraimtól, nem csak önnek szól ez, úgy komolyabban leplezni sem próbálom mostanság, hogy hová kívánnám en gros a magyar politikai elitet. Ami miatt önhöz személyesen fordultam, az a miheztartás.
Gyurcsány úr, vennék öntől egy kis miheztartást, hogyér’ adja?