Tisztelt Gyurcsány Ferenc!
Eredeti szerző: maroz
Tegnap rendezgettem a sufniban, kihúztam egy javarészt lomtárolásra szolgáló szekrényke legalsó fiókját, és nem fogja elhinni, de még ott is önbe botlottam. Egyik kedvenc hetilapom, a Magyar Narancs hosszú interjúban ad önnek teret a mire is, de ön az elektronikus médiából is a talajvíz konokságával tör fel, Békesivel és Bokrossal súlyosbítva. Félre ne értsen, ez nem kritika, hiszen most megint az van, ami országromlások környékén lenni szokott: a politikai helyzet képlékeny. Mostani hangulatom alapján érzelemvezérelte üzemmódban erre a képlékenységre azt mondanám, hogy nagyszerű, így majd jobban fogja vinni a szippantóskocsi szivattyúja, de sajnos racionálisan be kell látnom, hogy ilyesféle lusztrációra nekünk komoly esélyünk nincs, így a jövőben azzal a matériával kell megelégednünk, ami van, a remény maximuma: hátha legalább egy része legalább egy picit megszilárdulna. Ha az elfedné a többit, talán egy ideig megint nem lenne akkora a bűz, talán lenne pár illatosabb kevésbé bűzlő évünk, amíg valami hülyének megint eszébe nem jut fölkavarni újból az egészet.
No, de nem kell ám komolyabban megorrolni a pikírtnek tűnő, de valójában csupa eufémia, csurom jóindulat bevezető soraimtól, nem csak önnek szól ez, úgy komolyabban leplezni sem próbálom mostanság, hogy hová kívánnám en gros a magyar politikai elitet. Ami miatt önhöz személyesen fordultam, az a miheztartás.
Gyurcsány úr, vennék öntől egy kis miheztartást, hogyér’ adja?
Olvasom a Magyar Narancsban (Aki képes hozni öt embert, 2012. január 12.) az alábbiakat:
Ami meg a múltamat illeti – akiknek van múltjuk, azok számára két út van: vagy lelépnek, vagy tanulnak. Akik maradnak, tehát nekem is, ez egy tanulási verseny. Aki többet megért abból, hogy mit rontottunk el, és hajlandó tanulni, annak lehet jövője. Én megtanultam, hogy kegyetlenül őszintének kell lenni a választókkal, aztán ők eldöntik, hogy amit kínálni tudunk, azt vagy akarják, vagy nem.
Nos, valahogyan úgy alakulódott, hogy nekünk kettőnknek van egy egészen icipici közös múltunk is. Én ugyanis 2006-ban, nem annyira meggyőződésből (lásd még: „három felessel a bőröm alatt”) önre szavaztam, mondhatni öntől vásároltam reményt, és ne kerteljünk, ön engem rútul átalbaszott. Mivel pillanatnyilag még maradni szeretnék (bár ez egyik pillanatról a másikra változhat is, akár), ezért önre hallgatva a magam számára is meghirdetném azt a bizonyos tanulási versenyt. Ennek során meg szeretnék érteni egy csomó dolgot, leginkább azt, hogy ön, önök mit rontottak el, de mindenképpen választ kell találnom arra a kérdésre is, hogy konkrétan én mit rontottam el, amikor önre, önökre szavaztam. Tisztelt Gyurcsány Ferenc, ehhez ön kétféleképpen viszonyulhat: vagy rám hagyja az egészet, vagy segít nekem ebben a tanulási folyamatban. Ha rám hagyja, akkor annak a kockázatait is viselnie kell – nem tudom, jeleztem-e már, hogy mennyire tele a tököm a politikai elittel – ezzel szemben ha segíteni akar, akkor egyet kérnék öntől.
Gyurcsány úr, legyen velem iszonyatosan kegyetlen!
Az van, hogy kellene egy újabb őszödi beszéd. El vagyok bizonytalanodva. A minap bementem kedvenc könyvesboltomba, jó napot, tessék mondani, van-e önöknek valami frissebb kiadású kibaszott jó könyv a modern magyar baloldalról? Ööö, talán ha mondanék egy szerzőt… Ó, pardon, mondom máris: Gyurcsány Ferenc. Hát, sajnáljuk, nincs találat. Püff. De hát akkor miből fogok én tanulni? Ki mondja el, hogy mi rontódott el, ha maga a legfőbb érintett erre nem különösebben látszik hajlandónak, holott ideje lett volna rá bőven? Ráadásul kegyetlenül őszintén, mert engem már csak úgy érdekel.
Például mi lenne, ha kendőzetlenül mesélne nekem a pártfinanszírozásról?
Jó, némi engedményre hajlandó vagyok, ne írjon neveket, elég lesz csak úgy, kékfényesen is: B. László pártpénztárnok, és így adtunk az ártatlanság vélelmének is. De az összefüggések viszont jöhetnek, az utolsó betűig. Érdekelne, hogy valójában mennyire rákfenéje ez a pártfinanszírozás a hazai közpolitikának, mert én úgy sejtem, hogy nagyon az. Úgy gondolnám, hogy még egy elhivatott, a jó tevésére késztetést érző vezető sem tud mit kezdeni az apparátusa azon erős embereivel, akikkel együtt voltak lopni. Úgy vélném, hogy egy állami vezető kezét erősen megköti ez a fajta cinkosság, hiszen ha azt a bizonyos erős embert ma, amikor a pénzzel tömött aktatáskát hozza fogadni szükséges, akkor ugyanőt másnap sem lehet elutasítani, amikor viszont lobbizni jött. Kérni valamit, ami valakinek jó, és az a valaki nem a köz. Ez patthelyzet, mert az aktatáskahozót el nem utasíthatja, a közvéleményhez nem fordulhat, hiszen cinkos, tettestárs ő is, valamint az őszintét sem mondhatja meg, hogy azt a bizonyos döntést a legjobb szándékai ellenére hozta meg, pusztán a pénzszállító emberek nyomására. Ilyesmiből jól kijönni a liberális demokrácia keretei között nem igazán lehet, talán ezért is bontotta le a rendszert az ön kollégája, és alakította ki ezt az újat, amelyiknek most a vezetője. Ő capo di tutti capi, bár én ebben se vagyok egészen biztos, és ez lenne a másik fontos kérdés, amire szeretnék valamiféle választ kapni, illetve lófaszt, mama, dehogy valamifélét: kegyetlenül őszintét!
Tisztelt Gyurcsány Ferenc, ha ejtene pár keresetlent az önök nemoligarcháiról. Újfent nem kell név, mondja azt, hogy L. Tamás, vagy K. László, és mi majd engedelmesen nézünk ki a fejünkből értetlenül, hogy vajon kire gondolhatott… De az összefüggések, azok nagyon kellenének. Hogy működik ez? Mennyire bír független maradni egy magát a csúcsra kínkeservesen…, na jó, ne gusztustalankodjunk, szóval ott a politikus a csúcson, feljutott, ahogyan feljutott, és jönnek a nembaráti nemoligarchák. Mit lehet velük kezdeni? Van-e a mai magyar politikai elitnek, de legyünk közvetlenebbek, van-e, volt-e önnek elégséges morális tőkéje ahhoz, hogy vissza merje utasítani a gazdasági elit khm… közvetlen érdekérvényesítő próbálkozásait? Voltak ilyen próbálkozások? Mennyiben járult hozzá az ön bukásához az, hogy esetleg éppen pont az ilyen megkeresésekre nem mondhatott ön nemet? Van-e önnek, mint mégiscsak bennfenntesnek és a rendszer működését jól ismerőnek tippje arra, hogy most ki lehet valójában a capo di tutti capi, ha mégsem az, aki annak látszik?
Ne higgye azt, hogy ezeket a kérdéseket csak kötözködésből teszem fel, szó nincs ilyesmiről. Nekem eléggé meggyőződésem, hogy a hazai borzalmas közállapotok egyik okozója éppen pont ez a súlyos képlékenység, amikoris ember nem tudja megkülönböztetni a politikai elitet a gazdasági elittől, annyira egy vérből valóknak látszanak ők. Azt is gyanítom, hogy a pártfinanszírozás át nem gondolt (másik verzió: nagyon is átgondolt) szabályozása úgyszintén mutat némi korrelációt ezzel a megkülönböztethetetlenséggel, bár azt nem tudom, hogy oka-e vagy inkább okozója, de érdekelne a válasz.
Valamint azt is megkérdezném, hogy önnek, mint a problémára komoly rálátással bíró és komoly tapasztalatokkal rendelkező politikusnak van-e valamiféle megoldási javaslata. Egy kegyetlenül őszinte javaslata. Érdekelne. Leginkább a miheztartás végett.
tisztelettel:
maroz, időnként választó
@maroz:
Bocsánatot kérek, ha Vincentnek lenni sem akar több lenni a “szokásos” nyilvános anonim köldökvakarásnál.
@panelburzsuj: Mivaaaan? Ez egy blog, nem tudom, feltűnt-e eddig neked. :)))))
@dr Brcskzf Gröőő: “a pártfinanszírozás ügyét (amire nem is gondoltam)” Hát ez az. Átlagmagyar meg ennyire se gondol rá. Ami tudatilag elsőként eszébe jut, az a képviselők fizetése, a második talán a költségtérítésük… pártfinanszírozás? Áhhh.
“Gyurcsány meg igenis felelős mindezért”. És??? Gyurcsány jó helyen van, veszkölődik még kicsit, aztán talán rájön, hogy jobb lenne leülni, és könyvet írni a baloldalról. Egy “őszinte, kőkemény” ;- ) könyvet.Tuti bestseller lenne.
@maroz:
Gyanítottam.
@maroz:
Ami meglep, hogy a nagy “laza duma” mögött valójában milyen hisztis pukkancs vagy.
@panelburzsuj: Ha megkérhetném, a cikkel foglalkozzunk itt, és ne egymással. Arra vannak más blogok és egyéb lehetőségek.
@ijontichy:
Dehát foglalkozzunk a pártfinanszírozás ügyével.
A pártok maguk finanszírozzák magukat ahogy tudják.
Orbán 20 évig nevelgetett egy pártot, ami nagyra nőtt, kérdezzük meg tőle, hogy hogy volt.
Azért inkább tőle, mert ő egyrészt tovább csinálta,
másrészt nem hazudik sohase a népének.
És amúgyis olyan velejéig demokrata, hogy beszélgetni is szokott, nemcsak szónokolni.
És újságot alapított, aminek a neve – Heti Válasz.
Úgyhogy simán megmondja, hogy mibül…
@panelburzsuj: Engem tényleg érdekelne, hogy te mégis mit gondoltál?
Nyilván könnyen megcsalatkozik az ember, ha egyféle elvárással érkezik egy helyre és mást kap. Ezért is szeretném tudni, hogy te milyen elvárással érkeztél ide? Hogy majd mi leváltjuk, s.k.? Vagy mi? Tényleg nem értem.
@maroz: ha az volt a cél ezzel a kurvahosszú magyarázattal, hogy megdolgoztassam a guglit egyetlen kifejezés, nevezetesen az ‘Ignoratio elenchi’ jelentése miatt (a többit ismertem, ez valahogy nem volt meg), akkor célba ért a dolog. Egyébként meg az alábbiakat mondom. (Nem kívántam ilyen hosszan, de személyes megtámadtatás révén kénytelen vagyok.) Na akkor:
1. Semmi közöm ehhez a ponthoz, már csak azért se, mert én se olvasok gyurcsányt, debrecenit. Oligarchát meg Geót meg főleg nem, sőt utóbbiról van bátorságom fingomnak se lenni, kifeneborja. És bár igyekszem elolvasni minden marozt, komolyan, ha agyonvernek, se emlékszek, mit (nem) írt nevezett blogoló egy hete, két hete, sok hete. (Megfelelő mennyiségű alkohol kérdése, nem érdekes.) Ezt tehát passzolnám.
2. (Ez megint nem engem érint de ha már): szarok én a gyurcsányra, de ha bezárnák a börtönbe, annak közvetlen aktuálpolitikai haszna nem sok volna. Kint több hasznát veszem egyelőre: ha mást nem, felbassza a sifferbandi agyát heti rendszerességgel, ami nagy öröm a számomra. Ebben tehát tévedsz: Mandela börtönbüntetése hasznos volt, gyurcsányé nem lenne az. Az őszödi beszéd, vagy a smittdoga is mekkora törést okozott a polgártársak politikafelfogásában, ugye… Elférne a többi között, és gyurcsány politikus, és ha kicsit is elhisszük, hogy nem hülye (én elhiszem, kicsit), akkor a haszontalan bilikiborogatásban nem tartom érdekeltnek.
3. Ez a sértődött felsorolás (sértődés: alulról a negyedik pont) engem csak részben érint: magasról leszarom, mi „ezeréves netes szokás”. A nemi erőszakot se ma találták ki, de én akkor sem művelném, és másnál sem tartom elfogadhatónak. Ez egy szar, bunkó beszólás, ilyen „te is ultin nyerted a jogsid, kistáska” jellegű, aminél feltaláltak azóta már jobbat is. Ami meg a piát, meg a Xanaxot illeti: viccnek szántam, nem feltételeztem, hogy élsz bármelyikkel. Elnézést, ha félreérthető volt.
A további hármas pontok (ad orbanum, szalmabáb: én ezt a kommentet egyébként wordben írtam, az meg nem bassza el a számozást), illetve a 4-5-ös abszolút teljesen nem engem érintenek, így azokat is passzolom. Ellenben a 6-os:
– „nem mérek egyenlő mércével”: később kifejtettem, mit is nem mérsz. Sajnálom, ha „érthetetlen” volt. Nem tudom, olvasd el még egyszer, és akkor esetleg a „szakmai értelemben vett prostituált női felmenő” értelme is megvilágosul.
Tehát, mi marad (nekem): nem olvastam el a posztodat (az ezeréves netes ráolvasás szerint, legalábbis), valamint félreérthető és érthetetlen érveket írok. Nos, ez megint a kettős mérce (vagy bánom is én, minek nevezik ezt latinul) kategóriája: legközelebb érveljek én is azzal, hogy el se olvastad a Mancs-cikket, meg én sem is értettem meg az „érthetetlen” posztodat? De mindegy is: ha érthetetlen vagyok, annak nem örülök, de jó lecke számomra: máskor nem fárasztalak a kommentjeimmel. Nem vettem ugyanis észre, hogy itt tojások lettek felszórva a szájbertérbe, én meg szeretek trappolni, ilyen érthetetlen, hülyeparaszt módon.
(És mielőtt újabb kétoldalas felsorolásba kezdenél: igen, megsértődtem. Nem szép dolog, de én legalább bevallom. Még hozzá kegyetlenül őszintén, bazmeg.)
@Pásztörperc:
Általában igazad lehet, itt azonban maga a poszt szerzője is megnyilatkozott, és megnyilatkozásból azt szűrtem le, hogy ez a bejegyzés félig meddig az “énblogok” műfajába illeszkedik. “Mit várnék el én, Maroz?” Költői, alanyi kérdések halmazára vár költői, alanyi hümmögést a képernyő előtt – vagy költői, alanyi kommenteket …
@maroz:
A civil kakukkos elnök analizálása nincs lefújva, csak egyéb szorítások miatt félretolva.
Szicsasz. Már eddig is összegyűlt egy kurtább vendégposztra való … 🙂
@Humperdickk: Én csak azért címeztem neked, mert te jöttél azzal, hogy itt valami vitaszerűség zajlott volna. Ezen én nagyon kiakadtam, és azt óhajtottam némileg szemléltetni, hogy mennyire nem vita volt az, ami számodra annak tűnhetett. Viszont eszem ágában nem volt ezért rád terhelni bármiféle felelősséget, sajnálom, ha egy olyan keresztet kaptál fel, amit nem neked szántam. Ha ezen félreértés miatt megsértődtél, akkor elnézést kérek tőled, sértődj vissza. 🙂
Látod, azokat, akiknek amúgy tényleg szántam még csak meg se karcolta. Így megy ez. 🙂
@panelburzsuj: Jó, az egy dolog, de ezt én szeretném érteni addig is:
“Bocsánatot kérek, ha Vincentnek lenni sem akar több lenni a “szokásos” nyilvános anonim köldökvakarásnál.”
Ez mit jelent? És miért baj az, ha én időnként “hisztis pukkancs” is vagyok? Komolyan érdekelne.
@maroz: na jó, egy kicsit hízelegjél még, és lehet róla szó! 🙂
(Azóta ittam rá ezt-azt, egyébként, úgyhogy simaliba. A többiekkel meg ne foglalkozzál: nem isznak eleget, az a bajuk.)
@maroz:
Valahogy az a hiedelmem, hogy három fő motiváció késztethet valakit “közírásra”:
– pénzt akar keresni
– belülről feszítik a szelek, a negyven kiló párizsi, a kitárulhatnék
– kívülről hatni kíván a “közre”, bele óhajt piszkálni valamely “rendszerbe” (pl: “közgondolkodás”; “közvélekedés”)
A három nyilván elegyedhet, (csaknem) tetszőleges arányban.
Első, sőt második blikkre is olyannak láttam a “vincentblogot”, mint ami döntően a harmadik pont köré fókuszál.
Az elsőt te magad kicsuktad.
Kettes-hármasban eltévedtem? A Vincent nem “közéleti” kategóriában feszít, hanem szigorúan “írói munkásság” – szándék s tekintet nélkül a következményekre? (Legyenek akár azok bármily parányiak is – pl. a t. olvasó időpocsékolása … 🙂
@panelburzsuj: Amikor már eléggé hosszú ideje írogattuk okosságainkat a levlistánkra, közülünk néhányan úgy gondolták, hogy ha már egyszer ilyen baromiszor de hűdejól meg tudjuk mondani a frankót a világ különféle dolgairól, hátha érdekelne mást is ez az izé, amit abból a förtelmesen nagy szürkeállományból kiválasztunk?
Mondtuk nekik, hogy azon ne múljon: ha tényleg érdekel vkit, miért ne olvashatná? Azóta ebben a formában működünk.
A teológusoktól eltérően mi, geológusok úgy gondoljuk, hogy a dolgoknak nem célja van, hanem oka. Ezért is mondják a két szakmára, hogy ég és föld…
@Pásztörperc: Ez jól hangzik. Kinn vagytok a HVG blogketrecében.
@Dr. simonmondja.: Kiderült, hogy ezekre a szövegekre tényleg van igény. Nagy meglepetés volt: máig se tudtuk feldolgozni.
@Pásztörperc:
Láttad a tegnapi strassburgi orbántájékoztatót?
Rögtön az elején megjelent az a “sajátos” vigyor, amit én csökönyösen nagyon szeretnék “sajátosan orbáninak” és nem “sajátosan magyarnak” látni. (A ‘már-már aszittük, hogy unalomba fullad a magyar alaptörvény, de lám-lám, mégse dogoztunk hiába’ szöveg tájékán jelent meg e “sajátos” mosoly.)
Év valahogy – hegynyi naivitással – úgy gondolom, hogy “köztudatilag” eléggé a gödör alján vagyunk már ahhoz, hogy akarva-akaratlanul ezt az orbáni tempót másoljuk.
Leteszed a nagyesküt itt és most, hogy te célkitűző pártot belülről sose láttál, a gondolkodásodra és közlendőidre ilyesmi tapasztalatok mit sem hatottak/hatnak, te kizárólag csak rétegtani inditékokból (okokból) pecegteted itt a billenytűket?
Vagy lássam csak oda a kommented mögé azt a kis “hamiskásat”? Vegyem tudomásul, hogy ha meggebedek is, akkor is csak mellébeszélést, terelést, ütődött vigyort találok ebben a szerencsétlen Pannónia elmegyógyintézetben?
(Nota bene: a kakukkfészekbe mind önként vonultak be. Önmagukkal szembenézést elkerülendő. Zavart, “sajátos” vigyorral … )
Ma is látok belülről egy célkitűző pártot: és semmivel, de végképp semmivel nem értek egyet azokból a dolgokból, amiket csinál. Bővebben megírtam 2 éve:
orulunkvincent.blog.hu/2010/04/07/nincs_kire_szavazzak_az_mszp
Nem rétegtanász (sztratigráfus) vagyok, hanem geokémikus.
Semmi hamiskás: ezek a dolgok így vannak.
@Humperdickk: :))))
@Pásztörperc:
Akkor palgizálok egyet:
Tisztelt Pásztörperc!
Megszólítottál: mesélj!
Ne rébuszokban, hanem konkrétumokban.
Várom a velem kegyetlen, kibaszott jó posztokat – mindarról, amit az országrontás konkrét mószereiről, eseményeiről, szereplőiről te tudsz – én meg csak elszenvedek …
Tisztelettel:
Panelburzsuj, időnként választó
@panelburzsuj: Szeretem az attribúciót. 🙂
Nézd ezt másik oldalról is: te egyféleképpen adod létokát ennek a blognak, más másféleképpen, harmadik harmadikféleképpen, és így tovább, aminek törvényszerűen csak egyetlen kimenete lehet: hogy valakik csalódni fognak. Ugyanis mi, még ha szeretnénk sem fogunk tudni ennyi elvárásnak egyszerre megfelelni.
Ez a “szélfeszítés” jó eséllyel mindenkiben valamennyire benne kell legyen, aki ír, pláne aki sokat ír, hiszen ez késztetés nélkül nem igazán megy. Kell egy adag exhibicionizmus, nárcizmus, önhittség, és még pár szörnyű tulajdonság ahhoz, hogy valaki közírjon. 🙂
Az utolsó pontoddal az a gondom (és ez persze a többire is áll), hogy ez tényleg egy blog, és nem valamiféle movimiento, még ha időnként fel-felbukkan Subcomandante Marcos képe is errefelé, így itt mi nem egy homogén Vincent vagyunk, hanem mindenki egyéniség. Na, de viccet félretéve, mindenkinek van saját motivációja, és tudtommal ezeket nem egyeztettük, így én neked csak a sajátjaimról beszélhetek.
Bármennyire is kiábrándítónak fog hangzani, de nekem valahol mégiscsak az az elsődleges, hogy az az “írói munkásság” ne legyen nagyon silány. Hogy szülessen egy “szöveg”, amire szövegként is ránézhetek, és rámondhatom, hogy elmén. És ha még pár ember rámondja, hogy elmén, akkor én elégedett vagyok.
Nyilván a hatást tekintve is vannak elképzeléseim, de nem feltétlenül annyira közvetlen módon, mint ahogyan azt sok másik blogon megszokhattuk. Leginkább azért, mert van némi halvány fogalmam arról, hogy hogyan is működik ez. Mi fán terem az az attitűd, hogyan lehet azt megváltoztatni, befolyásolni. És hogy hogyan nem. No meg arról is van egy elképzelésem, hogy a befolyásolásnak milyen morális korlátai vannak. Hogy szabad-e azt, amit lehet.
Amikor kicsit jobban odafigyelve írok, akkor igyekszem pár kritériumot szem előtt tartani. Leginkább azt, hogy azt írjam le, amit én gondolok egy dologról, és nem azt, amit az olvasónak gondolnia kéne. Mintegy beszámoló: ennek a kérdésnek a megismerésében eddig jutottam el. Aztán ezzel mindenki kezdjen amit tud, gondolja tovább, vesse össze azzal, ameddig ő eljutott, építse be, vagy dobja ki a kukába, mint hülyeséget. Persze ez is egyféle hatás, csak ugye sokkal finomabb, és sokkal hosszabb idő alatt fejtődik ki. Nem annyira osztályharc-konform, és forradalmi időkben sem tűnik hatékonynak, de én senkinek nem is ígértem semmi mást, így az egyéb elvárásokat illetően is csak nézek ki bután a fejemből. 🙂
@maroz:
“Aztán ezzel mindenki kezdjen amit tud, gondolja tovább, vesse össze azzal, ameddig ő eljutott, építse be, vagy dobja ki a kukába, mint hülyeséget.”
Vagy – pazarolja el rá a legdrágább, legkorlátosabb, “legszűkösebb” jószágát: a figyelmét. Konkrétan: reflektáljon.
Tisztában vagyok azzal (elég reflexiót kaptam … 🙂 , hogy nagy finnya vagyok. Minden “közlésben” igyekszem meglelni azt “morális minimumot”, ami további odafigyelemre, uram bocsá: megszólalásomra is kiérdemesíti a művet/alkotóját.
Igen-igen: az a fránya belepisis medencerész, szarozott bor problematika …
Szóval hogy érdemes, sőt szabad-e energiát pocsékolni a pisifok, a szartartalom méricskélésére, ha nem direkte szennyvízhazsnosítási bizniszben utazunk?
Mondok példát: fődisznóság kormányilag lenyúlni a Belváros minden jobb helyét, aldisznóság ehhez maradékhasznosítással tercelni fővárosilag. Eddig tiszta sor.
De jobban kidomborodik-e ez a szarkupac-hálózat attól, ha a “kritika részeként” a Vérmezőt is hipp-hopp bepirosítjuk?
Ha azt mondod, hogy a vincenteknek esze ágában sincs a Nagy Magyar Dagonyát apasztani (illetve ebben sincs “egység”); kizárólag csak arról szól a történet, hogy milyen receptúrával készüljön a kakipép, akkor belátom: tévedtem, és lemászok a sárkeféről.
Nem ámítalak azzal, hogy értem, amit írsz, de még próbálkozom. 🙂
A konkrétumhoz:
“De jobban kidomborodik-e ez a szarkupac-hálózat attól, ha a “kritika részeként” a Vérmezőt is hipp-hopp bepirosítjuk?”
Passz, nekem Budapest annyira nem ismerős, és ebben már van egy jó adag eufémia. A legutóbbi demonstrációról is csak azért nem maradtam le, mert a lányom tudta hová kell menni. Meg különben is: itt célszerű, ha konkrétan a poszt szerzőjét kérdezed, mert tényleg hidd el, hogy eléggé önfejűek és öntörvényűek vagyunk. 🙂
(Jól értem, azt veted Kettes szemére, hogy a teljesen egyértelműen viccnek szánt térképével nem volt száz százalékig méltányos ezzel a hatalommal? Ha tényleg jól értettem a problémádat, akkor tanácsolnám, hogy ezt inkább már ne is vesd fel neki, mert furcsát fog válaszolni. :))
@maroz:
Velem nem volt méltányos. Velem, jámbor olvasóval.
Kiafaszt érdekel itt már a “hatalmasok” mocsoksága?
Egymással ne legyünk má gecik. (cél, eszköz, kakukk…)
Segítettem megvilágítani a fentebbit? 🙂
@panelburzsuj: Na várjál. Jól értem, neked az a bajod, hogy elhitted, miszerint a bepirosozott részt is tényleg lefoglalta a hatalom?
Legalább a Dunát, azt ugye nem hitted el? 🙂
@maroz:
Nem érdemes túlbuzognod: a pirosról nem azt “állította” Kettes, hogy azt a hatalom lefoglalta, hanem hogy az tüntetésre, bulizásra már ab ovo (=eredendően, természete szerint) alkalmatlan terület.
A paródia, a túlzásra túlzás, kicsirakás nagyotkíván persze legitim hangulatkeltő eszköz – hajrá! 🙂
De nem lenne ennyire zavarba ejtő szerző az igyekezete, ha nem hagyta volna meg “a kis fehér foltot a Szabadság híd pesti hídfőjénél”.
Szóval engem nemhogy nem győzött meg, hanem épp ellenkezőleg: fölébreszti és táplálja a gyanút, hogy a “mű” egy centivel se több a többoldali – népi csúfolósnak álcázott – félhivatásos, vagy “csupán elvakult” csasztuskairodalom napi letudott “gyöngyszeménél”.
Még egy kisvödörrel a nagy tóba.
@panelburzsuj:
Szóval ha egyik szájammal azt állítom, hogy a “kifejlett pártokrácia” személyi állománya a magyar társdalom morális és intellektuális söpredéke, akkor a másik szájammal ne kéredzkedjek be én is egy jó kis langyimangyi sárfürdőre …
Most én kérdezem: ez is teljesen értelmetlen és tarthatatlan álláspont?
@maroz:
Milyen formátumban gondolod?
Nyilvánosan, újságcikk-formájában, blogbejegyzésként, vagy az is ér, ha valamelyik választókerületi beszélgetésen szót ejt róla. Nyilván azoknak, akik elmennek, kíváncsiak rá – mondjuk, hogy mi változott, változott-e valami, ilyesmik -, mit gondol párszemközt.
Szerintem(!!!) az, amit most feszegetsz – és nem is mondom, hogy nem jogosan – egy “kiállok a kapuba és világgá kiáltom” – stílusú őszödibeszéd 2.0 lenne és elásná magát vele harmincnyolc lábnyira a föld alá.
Tudod miért?
Az ecceri váalsztópolgár – akiből jelenleg éppen tömegekre volna szükség ezen az oldalon és harc folyik az idecsábításukért – a tömegek jellemzőivel bír (lsd. Pataki Ferenc: A tömegek évszázada) és intellektuálisan nem értelmezi az általad hiányoltakat. Magyarul szólva: leszarja.
Te, igen, Te hiányolod az erről folyó kitárulkozós-önmarcangolós eperfapálinkával lekísért beszélgetéseket – szerintem jelentkezz be – komolyan!!! – Gyurcsányhoz és beszélgessetek. Mindenki épülne tőle, belőle.
A qrvaőszinte elmondásokat meg, amiket a választópolgároknak címez és címezni fog, nem ebben a szellemi körben kell keresni.
Ja, jut szembe: mond az Neked valamit, hogy evangeline keresné mr. carl solomont?
@panelburzsuj: Minden irónia nélkül: én tényleg nem értem mi a problémád.
Nem lenne igaz az, hogy a hatalom minden eszközzel, például a területfoglalás kreatív alkalmazásával is igyekszik ellehetetleníteni a kritikai hangokat?
@evezős: Nem értem ám a te problémádat sem. 🙂
Teljesen igazad van: én nem a mások nevében hiányolom, hanem a sajátoméban. Elmondtam, hogy akinek jó így is Gyurcsány, az támogassa, hol bánom én?
Arról lehet vitázni, hogy egy ilyen feltáró beszédnek milyen hatása lenne. Én nem gondolnám, hogy annyira semmilyen, már ugye ha tényleg kegyetlenül őszinte lenne az a beszéd.
Az meg, hogy ebből neki személyes kára származna egy áldozat, és én ezt az áldozatot a magam részéről vállalhatónak tartom. 🙂
A kurvaőszinte dumáját én a következőképpen értelmeztem: Megtanultuk Orbántól, hogy az embereknek úgy kell hazudni, hogy azt ők el is higgyék.
Gondolj bele: ha nem bír meggyőzni engem sem Gyurcsány, sem az mszp arról, hogy ők tényleg komolyan vehető alternatívái Orbánnak, akkor innen hogyan lehet továbblépni? Egyik lehetőség az, hogy engem le kell hülyézni, biztosan bennem van a hiba, és a továbbiakban nem is kell figyelni rám. A másik: elgondolkodni azon, amiket mondok, és számomra is hihető válaszokat adni a felmerült aggályaimra. Már ugye ha fontos, hogy nekem jobb véleményem legyen a nevezettekről. Ha nem, nem, én ezzel is együtt tudok élni.
@maroz:
Pedig elég világosan elmondtam a problémámat: szart szarral gyógyítani csak homeopátia egy különösen perverz ága.
Te viszont még nem árultad el, hogy a gyógyítás, vagy a pancsikálás vágya vezérli-e vincenték tollait? (Vincentek egyedenként, frakciónként, plenárisan – ahogy tetszik kamingautolni.)
És azt is elmondtam, hogy azért lenne üdvös ezt a “műhelytitkot” ex pressis verbis közzétenni, mert ez se a posztokból, se a kommentekből nem jön le egyértelműen.
Az tisztán látszik, hogy mi – vagy inkább ki(kik) ellen kelnek ki a vincent-bicskák a zsebben. Kissé talán rögeszmésen, túlzottan odafixálódva is.
A rombolás – (indokolt!) – öröme mögött viszont én csak felkavart port, és nem túl szimpi árnyakat látok.
Konkrétumokrul:
“Nem lenne igaz az, hogy a hatalom minden eszközzel, például a területfoglalás kreatív alkalmazásával is igyekszik ellehetetleníteni a kritikai hangokat?”
Ne álljunk már négykézlábra, cuclival a szájban …
Hol mondtam olyasmit, vagy akár akárcsak utaltam is oly olyamire, hogy alapvető mondandójában nem értek egyet Kettes diagnózisával?
A formával, a minőséggel, a “hozzáalacsonyodással” van bajom.
Ne már, hogy tényleg olyan nagy dolog fogást találni mondjuk a soros dakota ömlegésen:
index.hu/belfold/2012/01/19/orban_csak_az_igazi_teljesitmeny_szamit/
Komolyan: van még bármi sportértéke ilyeneken rugózni?
Itt van egy rakás tehetséges pofa, és ilyen hülyeségekre pazarolja a kincseit.
Irgumburgum! 🙂
@maroz:
A tényfeltáró beszédnek nem semmilyen, hanem érdekes hatása lenne (szerintem): mérhetetlen tömegek mindössze annyit látnának/értenének belőle, amit a megmondók (nem részletezem, kik azok, sztem tudod Te is) totálisra lebutítva belemantráznának az agyukba. Lsd még: őszödi beszéd hasonló módon elmesélve: hazudtunk –> hazudtak neked, ember!
Azt is értem, hogy Téged sehol nem érdekel, ha neki ebből személyesen kára származna, hájszen éppen arról értekezel itt régóta, hogy nem leszel Te DK/Gyurcsány-szavazó semmiképp sem.
Én meg – engedtessék meg nekem ez – szeretném Gy-t látni egy ellenzéki összefogásban szerepelni. Ami kicsit nehéz, ha szíjon vezetgetik, vagy ül valahol – mert hogy ezt is elég kellemesen lehet interpretálni tömegeknek, petipapagáj-módra akár.
Qrvaőszinte dumáját illetően: azzal, hogy nem beszél a fent említett és általad forszírozott dolgokról, hazudik?
Szerintem nem. És megint odalyukadok, hogy nem tud mást mondani a tömegeknek, mint amit azok képesek befogadni, megérteni.
Az viszont kétsségtelenül a jövő egyik legátütőbb, legfontosabb feladata lenne az ő, de bárki más, antiorbánista pártvezér, népvezér, szakszervezeti bizalmi valamint civil aktivista számára, hogy megpróbálja a lebutult tömegintelligenciát emelni (sok minden kell hozzá, az igaz, de neki kell látni előbb-utóbb).
És végül: mondom, keresd meg és add elő neki az aggályaidat. Szerintem vevő lenne rá.
De abban is biztos vagyok, hogy ő – sőt: ők, mert majd’ mindegyikre igaz, nem csak rá! – jelen helyzetben, nem feltétlenül Téged akar győzködni.
Egy évszázados demokráciában, ahol kb. mindenki ugyanazzal a jóléti programmal bír előállni, lehet finom distinkció azon, hogy ki mennyire fedi fel a belső kulisszatitkokat.
Itt, ma Magyarországon ezzel nem lehet – nem választást nyerni, hanem – bekerülni a Parlamentbe.
Ez persze engem is elszomorít, de mit lehet mit tenni: a manyinénik országa vagyunk és nem a büszke magánnyugdíjpénztáritagoké.
Válaszolnál az előbbi utolsó kérdésemre?
@evezős: És ha az őszödi beszédet is ő szivárogtatta ki? Arról sem beszélt eddig úgy komolyabban. No meg sokadjára: ő nem azoknak kéne muzsikáljon, akik amúgy is süketek az ő beszédére. Hanem azoknak, akik figyelnek rá. Például neked kéne elmondja. Vagy nekem. Én rá szavaztam 2006-ban, és nekem azóta nem mondta el, hogy miben látja ő a félrecsúszás okát. De hát ezt leírtam a posztban is, minek ismételgetem állandóan? 🙂
Mint ahogyan azt is megírtam, hogy szerintem a mai közpolitika egyik rákfenéje a pártfinanszírozás, és a politikai elit súlyos összefonódása a gazdasági elittel. Miért hinném el azt, hogy ő nem ugyanott szeretné folytatni, ugyanúgy, ha lehetőséget kapna?
Igen, aki kegyetlen őszinteséget ígér és közben egy kurva szót nem szól arról, ami az ő sara volt akkor, amikor még nem volt kegyetlenül őszinte, az szerintem hazudik. Ja, és küldtem mélt az itt megadott címedre.
p.s.: Amúgy meg tényleg nem értem a problémát: neked szimpatikus Gyurcsány, nekem pedig nem. Ezen ne tudnánk túllépni? 🙂
@maroz: Jogos. Kiteregethetné végre, hogy ki volt az. Még csak vádaskodnia sem kellene, csak finoman, utalásként beleszőni egy mondatba.
@maroz:
Eddig nem jött meg a mél …. 🙁
De, végül is túlléphetünk ezen.
Amiért végül is itt hozzászóltam, az azon kíváncsiságon alapult, hogy hátha megtudom: ha hazudós a Gyurcsány, örökké előtérbe tolakszik, meg nemváltozott semmi, akkor az általad elvárt hogyankéneviselkednie mennyire jogos, hogy ki lenne a megfelelő erkölcsiséggel bíró, gazdátlan tömegek pásztorolására hivatott szeplőtelen újember.
Na, a másodikra nem kaptam választ, az elsőre választ kaptam (elfogadom, meg is értem – én sem rajongok pl. mondjuk a lehetmásapolitika több prominenséért, pedig ők aztán tényleg és kollektíve azzal indultak, hogy ittenkérem, minden más lesz – oszt lószartmama! Desőt, ezek jobban átvágtak minket, mint a többi, mert azok legalább nem állítottak ilyet magukról zusammen pártilag!), de simán elfogadom, hogy rájuk is szükség van, mert egy réteget meg tudnak szólítani és arra a rétegre szükség van/lesz a Csúti Csoda romjainak eltakarításához.
Ugyanígy kell a leszerelt tűzoltó, a nyugdíjas rendőr, a vegyipari dolgozók bizalmija, az egyetemista, Bokros Lajos és hát …. még Szanyi is kell valakinek ebből a kosárból – pedig tőle lever a víz egyébként.És hát ja: kell a Gyurcsány is, elnagyolt gondolatokkal akár.
Mire lenyírjuk a füvet a demokrácia libalegelőjén, és a köpcös focistautánzat még jobban kihízza az öltönyét – vagy kifogy belőle, bármárlátnám – az eufória elmúlásával el lehet kezdeni rúgni a megmaradottakat, hogy faszikáim, most aztán csináljátok qrvaőszintén és qrvaigazságosan.
Ja, tudom, naív vagyok.
Ja. Még minidg.
(És ma még rossz napom is volt, mert a tegnapi strasszburgi színielőadás lepadlózta amúgy is halványuló reményeimet a jövőt illetően ….)
Ideírtál? citromsorbet@gmail.com
“Kevesen küzdöttek annyit igazukért az elmúlt két évtizedben, mint én. És tegyük hozzá, keveseket ütöttek annyira, mint engem. Én emiatt nem őrzök sértettséget, bántottságot. De tanulságot igen. Az én tanulságom pokoli egyszerű: nem kell udvarolni a választóknak, nem kell tenni a szépet, nem azt kell mondani, amit hallani szeretnének, hanem azt, amiben én hiszek, mi hiszünk. Ők, a választók meg eldöntik: akarják vagy nem.”
http://www.facebook.com/notes/gyurcs%C3%A1ny-ferenc/v%C3%A1lasz-n%C3%A9meth-p%C3%A9ternek-a-n%C3%A9pszava-f%C5%91szerkeszt%C5%91j%C3%A9nek/329472033751932
@evezős: Nincs ezzel semmi gond. Így van, ahogy mondja.
Orbán népe bele is őrülne, ha nem lenne hatalmon a focistájuk.
@maroz: Félek, valaminek az elrejtést szolgálja, hogy aki nem csak szidni meri Gyurcsányt – az mindjárt apologéta is lenne.
De tudod mit? Névvel, szig-számmal szíveskedj legközelebb blogolni, hogy hányszor szegted meg a KRESZT, adtál borravalót, kerülted az APEH-et. Mutass civil-példát, hátha mindez hatni fog, s egy ex-pártelnök (akire egy teljes államapparát vadász) is kielégíti a pártfinanszírozásra vonatkozó kíváncsiságodat 🙂
@Dr. simonmondja.:
OFF
Te is az új módi miatt lettél dr? 🙂
ON
AZ egész levelet nem akartam beidézni, de tulajdonképpen elég jól megválaszolja Gy., hogy mit akar ő és hogyan ….
@evezős: Tévétornából doktoráltam. Ja.
Hiánypótló mű lett, de megette a kutya.
@Humperdickk:
“meg Geót meg főleg nem, sőt utóbbiról van bátorságom fingomnak se lenni, kifeneborja.”
Aki tudja, az se dicsekszik vele 🙂