A tekintély hiányáról
Amikor az Amerikai Egyesült Államok alkotmányát megalkották, komoly vita folyt a Legfelső Bíróság szerepéről. A vita gyökerei Arisztotelészhez és az athéni Areiopagosz intézményéhez nyúltak vissza. Arisztotelész a demokráciát nem tartotta a lehető legjobb kormányzási módnak, és ennek az oka a többség zsarnokságának korlátozhatatlansága volt. Az Areiopagosz, avagy az első alkotmánybíróság valójában nem a demokrácia része, hanem annak korlátja volt. Az amerikai Alapító Atyák plebejusabb lelkületű része gyanakodva figyelte a demokrácia korlátozását (a szenátust, azaz a felsőházat, amely egykoron nem közvetlenül választott, hanem kijelölt tagokból állt, és csak 1912-ben, az alkotmány tizenhetedik kiegészítésében engedték meg, hogy tagjait a nép válassza). Ne felejtsük el: az amerikai demokráciában erős korlátja van az igazságszolgáltatásnak is, hiszen komoly bűncselekményeknél a bűnösséget nem a bíró ítéli meg, hanem a polgárok közösségéből választott esküdtek. A Legfelső Bíróság döntéseit azonban nem korlátozzák esküdtek. Egyetlen korlátjuk az, hogy döntéseik végrehajtását nem kényszeríthetik ki paranccsal: nem adhatnak ki „writ of mandamus”-t a végrehajtó hatalommak.
(tovább…)
