Jobboldali költők borzalmasan gyönge versei — XXIV.
Eredeti szerző: Pásztörperc
Hazafi Veray tovább halasztva az aktualitás okán. Tematikus összeállításunk címe: vörösiszap. Tanulsága: nem csak katasztrófaturizmus van, de katasztrófaköltészet is. Nincs olyan tragédia, ami után ne érezné úgy egy-két amatőr költő, hogy rímeket kell róla faragnia és sorait még erkölcsi mondanivalóval is meg kell zuttyantania.
Úgy illik, hogy testvériesen megosszuk a helyet: egyet a debilitás-dementia, egyet az ideg-elme vonal képviselőitől. Előbbi „helyes”írása teljesen eredeti (utóbbié is, de azzal nincs gond). Mindez persze Lengyel Károly az előző részben idézett munkásságával együtt olvasandó.
Dáma Lovag Erdős Anna: Hömpölygő veszedelem
/Kolontár és Devecser vörösiszap katasztrófája/
Az ember nem vigyáz magára !
Sem a természetre,sem álatára !
Pusztító veszedelem zúdul
Könnyelműségének borzasztó az ára!
Szakadnak a gátak
Túlnyomást nem bírják!
Hömpölygő veszedelmet
Meg nem állítják !
Vörös iszaptenger
Zúdul a vidékre
Menekül,ki tud
Maró iszaptenger utol ne érje!
Segítség az égből nem érkezik
Nem mossa tisztára
A vörösiszap szennyeit !
Én édes Istenem !
Hát miért büntetsz minket ?!
Ki gyógyítja meg
Fájó sebeinket,lelkünket?
Elpusztul a folyó élő világa
Maró veszedelmet ember
Állat,növény nem állja!
Istenem,hát könyörülj rajtunk
Térdre rogyott nemzet
Felállni így hogy tudunk ?!
Összefogásra tanítasz így minket?
Bajban nyújtsunk egymásnak kezet!
Össze kell fognunk,megértjük egyszerre
Csak hömpölygő veszedelmet
Ne zúdítsd az emberre !
Mosonmagyaróvár. 2O1O.1O.O7.
