Színre várók
Eredeti szerző: maroz
Hadilábon állunk mi a józan ésszel. Jöttek a büdöskapitalisták, jött az a rohadt kapitalizmus, amivel szemben vagy voltak nekünk valamilyen elvárásaink, vagy nem, és ha voltak, akkor vagy reálisak voltak vagy nem. Érzésem szerint inkább vagy nem. Picit magamból kiindulva: bezáratva egy bolondokházába az ember hajlamos elringatni magát abban a tévképzetben, hogy kívül minden csupa okosság, csupa ráció, minden a lehető legtökéletesebb rendben van, bezzeg itt! Megette a korrózió a lakatot, kiszabadultunk, és mit látok? Hogy a rácson túl is bizony akad bolondság doszt, hogy ott is vannak még hibák, eeetársak, és az a „bezzeg!” sem mindig pontosan úgy van, ahogyan azt a ketrec elzártságában gondolta volna az ember.
Megérthető, ha ilyenkor a frissen szabadult kicsit (nagyon, habitus kérdése) csalódott, és talán az is, ha egy idő után első indulatában odavág valami olyasmit, hogy na, ha ez az új, ez a másik ilyen, akkor inkább az a régi, mert az ennek az ellenkezője volt, és ha ez a valami is lehet rossz, akkor egészen biztosan az ellenkezője a jó. Hadilábon állunk mi a józan ésszel.
Szükségszerűen csalatkozik az, aki nagyon mást vár el egy bármitől, mint amit az a természete szerint adni tud. Nem akarok itt szív küldi mélységeket megcélozni, de erre talán az egyik legjobb megfigyelési terep a párkapcsolat. Ott is belelátunk mindenfélét az éppen ügyeletes „nagy Ő”-be, és elkezdjük figyelni, hogy megfelel-e ezen elvárásainknak. Nyilván, nem fog tudni, és már csak idő kérdése, hogy rácsapjuk az ajtót: nahát, én nem ilyennek ismertelek meg, csalódtam benned, vissza a jegykendőt! Vagy az a másik idióta, aki a kígyót nem hagyja békében hibernálni, hanem mindenáron felmelengeti, mert a tudatlansága miatt úgy képzeli, hogy a kígyónak is az jó, ami neki. És ugye teszi ezt a lehető legostobább módon, a kebelét használva hősugárzónak. Utána meg nem bír csodálkozni, amikor a teljesen fölöslegesen abajgatott kígyó megmarja. Erkölcsi tanulság: a jóindulatú hülye is ön- és közveszélyes, amire talán nem kéne mentség legyen a jószándék. A pokolba vezető út is, ugye.
Megtapasztaltuk tehát, hogy ez a kurva kapitalizmus nagyon nem olyan, mint amilyennek mi látni szerettük volna, és már le is vontuk az ostoba következtetést: vissza hát a régit, azt a másikat, mert ha ez rossz, akkor az volt a jó! Erős államot, kurjantotta minden kiábrándult szerelmes, és a hülyeség mindig talál magának értő füleket. Kádárizmust akartok, kérdezte Orbán, és már szalasztotta is valamelyik slapaját öt rend VOR-zakóért. Simicska, Nyerges és társaik pedig elégedetten dörzsölték a kezeiket: végre megint lesz sok-sok proletár, akik helyett végre hatalmi szóval is megtámogatottan ők fogyaszthatják a konyakokat. Minden keresletere adódik kínálat, ha egy masszív réteg megint államjobbágy (copyright: Konrád György, in: A Közgép tágulása) szeretne lenni, akkor hétszentség, hogy akad kegyúr is, aki elvállalja ezt a nehéz és embert próbáló szerepet.
És ha már megszületett a döntés a kádári restaurációra neki is látunk a kiépítésének.
Ésszerű, hogy mindent ésszerűtlenül, logikátlanul kell csinálni, hiszen a kádárizmusnak is ez volt az egyik megingathatatlan alapja. Amit a polgárok és a piac minden további nélkül képes lenne önállóan is megoldani azt államosítjuk, amit pedig nem, onnan kivonjuk az államot. A mobiltelefonálást és a szarszippantást állami kézbe vesszük, amint hogy a dohánykereskedelmet is és még sorolhatnám, ezzel szemben az egészségügyből és az oktatásból szépen fokozatos ötletszerűen és kapkodva elkezdjük kivonni az államot.
A józan ésszel erőst hadilábon álló polgár pedig hangosan megtapsolja ezeket a döntéseket. Első felbuzdulásában. Aztán majd idővel elkezd töprengeni, idősebbekben előjönnek bizonyos régi emlékek, például arról, hogy voltak már ők színre várók a Merkúrnál. Csak ugye ez ma már túlontúl sok millió embernek nem mond semmit. Aki a rendszerváltás környékén volt kiskamasz az ma 34 éves, így neki ez a színre várás valószínűleg már nem volt meg, marad tehát valami hamis nosztalgia egy olyan világról, amelyikben nem voltak gaz kapitalisták. Akkor még finom volt a joghurt, és nem zsákmányolta ki őket az ilyen-olyan telekom. Olcsó volt a telefonálás (szevasz, András!), és a többit takarja a feledés jótékony homálya. A színre várásra ma már az sem akar emlékezni, aki pedig tudna. Weiner elvtárs és a kivehető ajtós NDK turmixgép, mint nosztalgikus ikonok. Szép.
Nem különösebben nehéz megjósolni, hogy újból ugyanabba a folyóba lépve a lábunk is nagyjából ugyanúgy lesz vizes. Aki jóelvtárs, vagy ismer egy jóelvtársat, az fog tudni boldogulni most is, igaz, kicsit macerásabban és jelentős többletráfordítással, de neki lesz annyi érdekérvényesítő képessége, hogy hozzá tényleg ki fog jönni még pont időben az állami szippantóskocsi. Ő még egy jó ideig sikeresen be fogja tudni magát csapni azzal, hogy a rendszer jó, persze vannak még apróbb hibák, eeeetársak, de a rendszer, az jó. Ha pedig jó, akkor: a rendszer marad.
Az államjobbágy pedig ül nyakig a szarban, és ha éppen nem hallja senki bátran belemondja a kabátujjába: Egy forint a krumplis lángos dögöljön meg Orbán Viktor!
Mást nem nagyon tehet, ő nem jóelvtárs és neki nincs jóelvtárs ismerőse sem. Írhat felháborodott levelet az Orbán-titkárságra, ahonnan majd leszólnak, és vagy megoldják a problémáját, vagy nem. A hatalom, majd a sorra a rendszerbe beálló haszonélvezők úgyis befogják a pofáját, rutinosan szembehazudják, igenis a szarszippantó kivonul 72 órán belül, és aki mást állít az osztályellenség. Kizárják a választási eljárásból. A rendszer fő ideológusai újfent megállapítják majd, hogy ilyen disznópásztor-ivadékokkal nem lehet demokráciát építeni, és a Gazdi meg fogja hallani az ideológusai szavát: ha nem lehet, hát nem lehet, ez van. Majd kitalálunk nekik valami félázsiait.
Mondják, hogy az orbáni rendszer nem tud konszolidálódni. Nem a fenét. Tessék csak türelemmel kivárni. Kereslet, kínálat, meglesz itt minden. Előbb-utóbb a dolgok is működni fognak, mert a dolgok valamennyire mindig működnek, például az államjobbágyok egy meghatározó része igen hamar rá fog jönni arra, hogy a szippantóskocsit sem igényelni kell, hanem kenni, mert attól működik. És ha megint lesz csak pult alól kapható ez meg az, akkor igen hamar lesznek olyanok is, akik erősen érdekeltek lesznek ennek a rendszernek a fenntartásában. Nem sok idő, és visszajönnek a régi viccek is: Hogyan történik az átmenet a kapitalizmusból a szocializmusba? Forradalommal. És a szocializmusból a kapitalizmusba? Vonattal. Pár évtized és hipp-hopp rájövünk, hogy ez az államfeudalizmus tényleg nem jó. Rendszert váltunk, újból elképzelünk valamit arról, hogy milyen is az a kapitalizmus, majd újból csalódunk benne, mint a vénlány az oly régóta várt szép szőke hercegben. Magyar keringő. Már megint és még mindig.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16520940-6ae51ca34510d' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16520940&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16520940-6ae51ca34510d&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16520940-6ae51ca34510d' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
Már megint nem kommentelhető?
A patás már bukott ember, de sajna az ideológia él s virul. Nem tehetek róla, Mr. maroz, you Sir, deserve a medal again.
Azért ahhoz a rendszerhez kellettek az orosz tankok, nem vagyok meggyőződve arról hogy hasonló megoldás nélkül is mindenki türelmesen fogja várni a kivehető ajtós NDK turmixgépet.
@tollaszerge: Nem egészen pontos. Az orosz tankok ahhoz kellettek, hogy legyen mivel kihozni a laktanyából a liter vodkáért okosított szovjet gyártmányú színestelevíziót. 😉
off
gondolom akkor kommentelhető csak, ha egy itteni blogger ír először hozzászólást.
on
eltecon.blog.hu/2012/06/19/kapitalizmus_391
„Azt, hogy nálunk mi van, azt inkább ne is firtassuk! Az Amerikai Egyesült Államokat azonban mégiscsak a piacgazdaság mintaországának szokták tekinteni, ízlése szerint ki-ki követendő vagy elrettentő példaként gondol rá. Ennek fényében különösen figyelemre méltó, hogy az elmúlt 60 évben Amerikában a kormányzati szektor (helyi és állami együttesen) folyamatos és jelentős térnyerése volt megfigyelhető a magángazdasággal szemben. Míg a privát szféra teljesítménye ezen időszak alatt ötszörösére, addig a kormányzati kiadások reálértéke közel tizenháromszorosára növekedett.Van még ebben a világban kapitalizmus valahol? „
Sigmund Freud szerint Konrád György hivatkozott könyvének a címe: A Közép tágulása.
kezdetben nem kellenek tankok, kezdetben ideológia kell, meggyőzni az embereket arról, hogy a fekete a fehér, a fent az lent és a jobb a bal. kajálni fogják, és gyöngyöző kacaj közepette önként vonulnak be a NER-be.
ha már nem kajálják annyira, na akkor jön az a tankos kanyar.
az mindenesetre bizakodásra adhat okot, hogy aki univerzálisan hülye, az nem fog semmilyen „valamilyen másik rendszert” kiépíteni. legalább is igazságtalan lenne a sorstól, ha pont az az egy dolog sikerülne nekik.
Teljesen elfogadhatók a jóelvtársak, ha azok az én ismerőseim, és semmi baj a gaz kapitalistákkal, ha én dolgozom náluk jó fizetéssel.
@Lasombra: A hülyéket bármire rá lehet venni, a langyos állóvízzel pedig nem sokra megyünk.
@legeslegujabbkor: az én kommunistám- a te kommunistád, az én zsidóm- a te zsidód, az én oligarchám- a te oligarchád.. ésígytovább, ésígytovább.
soha nem fogunk kikeveredni ebből a körhintából.
@nandras01: Én csak a megélhetési becsukott szeműekről írtam, te már az elkötelezetteknél tartasz.
Még mindig remélem, hogy nem minden a biztos állás (nem a pályázatok kedvezményezettjeire gondolok), ebben az egyre rosszabb légkörben. Nem bírom a megalkuvókat, de most a poszt általánosít.
@legeslegujabbkor: igazad van, ugrottam kicsinykét, de csak egészen kicsinykét.
a megélhetési becsukottszemű, amint eléggé megfizetik, azonnal mélyen hithűvé válik- az egy másik kérdés, hogy ha elkezd süllyedni a hajó, azonnal átlohol a másik oldalra, onnan rázza az öklét visszafelé és legottott mélyen (új)hithű lesz.
és az igazi gond, hogy a másik oldalon kitárt karokkal fogadják…
@nandras01: Ó, hát a hajó már süllyed, vicces lesz Navracsics meg Rogán 2 év múlva. A másik oldalon én nem látok kitárt karokat (az árkok még nincsenek betemetve, a gyanakvás meghatározó), bár a megbocsátás szép tulajdonsága az embernek.
@legeslegujabbkor:
1. nem vagyok abban annyira biztos, hogy végzetes lék lenne a hajón
(bár, természetesen bízom benne)
2. navracsics, rogán szijjártó és a stb. nem egyszerűen megélhetési hithű egyedek. nekik van hova visszavonulni, kibekkelni, ahogy a zemútnyócévet is kibekkelték.
az ide- odaállók jóval alacsonyabb szinten mozognak- de ők adják a tömeget.
nem tudom már, hogy ki mondta, de nagyon igaz:
nekünk csak egy csőcselék jutott.
@legeslegujabbkor: Attól tartok, maroz kartácsunk egyáltalán nem általánosított – pedig lenne mire -, hanem csak szűkebb pátriárkánk elmeroggyantjait pécézte ki. Nekem inkább tűnik egy kifejlődőben lévő világjelenségnek ez az államfeudalizmus. Bármilyen nagyobb szabású esemény törpénik – természeti katasztrófa, bankcsőd, kiadósabb ámokfutás, ételmérgezés miegymás -, rencerint az a vége, hogy a póggárok felhördülnek: hogy-hogy nem ellenőrizte a zállam, miért nem vótt krízisterv, és egyébként is csinájjon má’ valaki valamit!
Naggyából az a helyzet, hogy a zistenatta nép eltunyult, és ebből a zalkalomból egyre több feladatot lőcsöl a zállamra – pedig a zállamnak a világon semmi köze nem lenne hozzá! -, ezt viszont szívesen veszik a kormányok, mert így egyre nagyobb befolyásra, ennek következtében egyre erősebb kontrollra tesznek szert.
A folyománya mi lehet: idővel azt is mexabják majd, hogy mellik színre várjunk…
@nandras01: Nem hiszem, hogy az átnevelés a fiatalabb korosztálynál sikeres és tartós lenne, az időseket pedig csak be kell ültetni néhány filmre pár szem Cavintonnal.
@LocomotiveAnchorMan: Szerintem ez csak látszat, főleg a tehetetlenség érzése mutatkozik meg az államra mutogatásban. A külföldre szakadt hazánkfiai valahogy nem hiányolják ezt a fajta beavatkozást.
@legeslegujabbkor: Hagy ne kezgyem Ádámtól-Évától, de éppen külföldről származik ez az egész elmabaj. Legutóbbi szép példája, hogy a norvég rendőrfőnöknek mennie köllött, mer’ nem helikopáterrel kezték Breivik ámokfutását megakasztani, hanem csak csólnakkal mentek a szigetre.
Már várom, mikor kezdik követelni a főddrengés elleni szérum kifejlesztésének sürgetését…
@legeslegujabbkor: a fiatalokat a legkönnyebb megszédíteni, erre talán elég szemléletes példa a jobbik.
az öregeket moziba..?
elmesélek egy megélt esetet:
történt, még jócskán az átkosban (melyikben, melyikben? hát a kádár féle átkosban), hogy a gyárban, ahol akkoriban dolgoztam, egy lusta nyári délutánon összegyűlt a komplett tmk egy kis beszélgetésre.
a gépek zakatoltak, az idő szép volt- beszélgetünk. valamilyen fatális véletlen mián egy idő után a beszélgetés fonala elkanyarodott a nő- peca- fizetés szent háromszögétől, és a politikára terelődött, ott is a szocializmusra és abban kádár személyére, szerepére.
a társaság nagyjából egyhangú véleménye szerint, bár igaz, hogy nyugaton jobb, de mifelénk van fix és biztos munka, lassú, de kiszámítható gyarapodás, ha kis megszorítással is, de utazhatunk nyugatra, és különben is, mennyivel szarabbul élnek a románok, a csehek az ndk- sok- szóval a korszellemnek megfelelő volt a csevej.
én akkor még ifjú voltam és izgága, nomeg olvastam is ezt azt (és a pécsi egyetem közgáz szakán sem éppen szocialista szellemű volt az oktatás…:), szóval ellenvetéssel éltem, és részben politikai (politológiai?), részben közgazdasági érvekkel próbáltam elmagyarázni, hogy miért is nem annyira jó, ami annak tűnik.
a társaság hümmögött, de megjegyzést nem nagyon tettek, kivéve a gyár munkásállományának egyetlen párttagja, egy becsületben megőszült villanyszerelő, aki igen hevesen kikelt magából, és a szemináriumokon felszedett összes szóvirágát felsorakoztatta.
a dolog ennyiben is maradt, az öreg becsületére legyen mondva, hogy nem rohant árulkodni semmilyen szervhez.
telt múlt az idő, és elkövetkezett a rendszernek az váltása, és történt, hogy kisvárosunkban vendégeskedett maga torgyán józsef, és ha már itt járt, akkor mindjárt elő is adott.
a volt pártház nagytermében esett meg a nevezetes esemény, amelyre én is elmentem, részint röhögni, részint, meg az akkori státuszomat tekintve, ez félig- meddig erkölcsi kötelességem is volt.
lehuppanok a nézőtéren, torgyán doktor belekezd nagyívű mennydörgésébe, egyre jobban belelovalja magát, a hallgatóság lelkesen hallgatja, sűrűn röppennek fel az „úgy van”- ok, különösen aktív volt az én székszomszédom a hallelujázásban. akkor néztem meg alaposabban- hát, biz’ ama villanyszerelő volt kollega eme lekes személy, aki nagy együtt heje- hujázásában majd kiesik a zakójából.
nem állhattam meg szó nélkül, meg egy kicsit gonosz is vagyok, így csak rákérdeztem:
– matyi bácsi! hizsen te nem is olyan régen még oly’ bőszen védted kádárt, most meg az ellenkezőjének tapsolsz?
erre ő, ártatlan -tényleg ártatlan!- szemeket meresztett rám:
– andrás! én védtem volna kádárt? soha!
és hitte, amit mondott…
ezeknek mozit?
@LocomotiveAnchorMan: fődrengés ellen kizárólag a birkavese a jó. ez köztudott.
@LocomotiveAnchorMan: Szép példa arra, amit pedzegettem. Amire nem lehetsz hatással, az például egy természeti katasztrófa, vagy egy gyilkos. Oldja meg az állam, de amíg csak ez a kényszerképzet, addig nincs baj. Itt megemlítem azokat, akik még ebben az esetben is maguk akarnak tenni, és az esőerdő irtás ellen tiltakoznak azzal, hogy egy fához kötözik magukat.
A poszt szerint a mindennapi dolgokhoz is segítséget kérünk, és ezzel vitatkozom.
@nandras01: Csak nem fog igazat adni egy okoskodó mitugrásznak? 🙂
@legeslegujabbkor: mondjuk, ez is igaz 🙂
@legeslegujabbkor: Jó, csak mellik állam óggya meg? Brazilia heveny csattogásba kezd, de más természeti kincse nem nagyon van, amit eladhat…
Ami meg a mindennapi dóggokat illeti: nemigen értünk egyet, mer’ még emléxem a zátkosra, és az valahogy megmaratt bennem, hogy még egy eccerű drehás is naggyából egy gyakorló ügyvéd szintyén ismerte a kor trükkjeit: hogyan juthat nagyobb lakáshoz, szerezhet soron kívül kocsit – teccőleges színben -, vagy mi módon tegyen szert némi valutakeretre.
Manapság illesmivel nemigen találkozom, pedig kisebb-nagyobb cégek felsővezetőiből, tulajdonosaiból áll jellemzően a zügyfélköröm – és valami hajmeresztő tájékozatlanságot látok, nem kis ideje…
Sz’al, tunyulás, lustaság, tájékozatlanság tobzódik, ezt tetézi valami korszakos elhülyülés, pedig alig 60 éve élünk csak békében…
@LocomotiveAnchorMan: Úgy érted, hogy azt képzelik, hogy még mindig az államé a vállalat, és semmi felelősségérzet nincs bennük? Vagy az ügyeskedést sírod vissza.
Még néhány hónap, és egész pontosan tudni fogják, melyik boltban olcsóbb 5 forinttal a csirke.
@legeslegujabbkor: Nem, kérlexépen, én azt a híres magyar firnyákot hiányolom, ami állítólag nemzeti karakterünk megtestestesítője. Valahogy mostanság nem műxik, bármillen kavarásnak többnyire egy fájdalmas öntökönböködés a vége… Mert nem tájlkozódunk, nem mérjük fel a környezést, nem ismerjük fel a lehetőségeket – következésképp még egy nem túl vidám barakkot se bírunk összeütni…
Régi nagyjobbos haver szólt hozzám a teniszpályán az egykulcsos bevezetése után: na, már te is közénk tartozol! Hümmögtem egyet, vigyorogtam és elképzeltem, amint az eon betolja „önszántából” a cuccot a felcsúti herceg várába. Mer akkor a haver az acélos állam embere lesz. Érik az idő. Viszont a vérjobbos”pógár” firkász ugyanezen pályán leképezte ideológiai tapasztalatlanságomat, midőn szóvátettem, hogy poros városunkban csak kirakat beruházások (dísztér, totál felesleges felújítások) épülnek. Szegény zsurnaliszta, el sem tudta képzelni, hogy valaki látta őt gyeplabdázni, fényképen a megyei maffia-újságban., a beszédhibás birgermájszterrel (lsd. arcok, itt a vincenten) és az életboztosítás-csaló al-al-allal!
A zsurnaliszta már nyeregben érzi magát, ezért teniszleckéket vesz!
@maroz: megint első akartam lenni!! Nem sikerült!
A poszt csak erősítette bennem az érzést!
________________most alányalás (felszopás) következik_____________
Mondjuk úgy, kb. egyidősek vagyunk, de mindig qva jól elmondod az érzéseimet. Grat! ( a művész dolga!)
______________ fekszopás és akányalás vége!___________________
Jó az írás. Déjé vu. Színrevárók vagyunk. Fehérre, demokratára. Most sajnos csak barna van. ” Kipucolkodott. ” Ez a legroszabb. Nem látszik rajta a szar.
Déjá vu.
A bolondok házában nem csak tömegbolondok voltak, hanem rétegbolondok is. Szólni kell majd egyszer azokról is, akik elhitették bolond társaikkal a kinti világ szépségeit. Nem szánt szándékkal hazudók, hanem a valóság lényegét fel nem ismerők. Akik alig valamivel voltak kevésbé betegek, mint az ápoltjaik, s akik most alig valamivel kevésbé ámuldoznak a kinti világ valóságán, mint amazok. Az Epiméteusz-rangúakról.
A bolondok házának külső korlátjait lefeszítve magukban kihozták a saját belső korlátaikat. A valóság rémülete miatt kézzel-lábbal kapaszkodnak ezekbe. Esélyük sincs a kinti világ megértésére. A barlang szája felé fordulás helyett továbbra is annak falára merednek, amíg világ a világ.
_Mindenek előtt nem soha lesznek képes megérteni a többi bolondot._ A bolondság okainak adekvát feltárása helyett a intellektuálisan megelégszenek a bolondok lebecsülésével és a bolondház vezetőinek kipellengérezésével.
A világméretű keringőnek meg majd véget vet Jagodek.
@maroz
„És ha már megszületett a döntés a kádári restaurációra neki is látunk a kiépítésének.”
index.hu/kultur/2012/08/21/az_ev_vicckiallitasa_nyilt_a_szepmuveszetiben/
Kína méltó bosszút állt a Szőcs-féle akcióért. Állampártok egymás között. Azért a Baán arcát megnéztem volna, amikor meglátta a múzeuma falain az anyagot.
nol.hu/kulfold/fegyelmezett_katonakat_akar_a_kulugyben_orban
„az ország külképviselet-vezetőinek nem védekezniük kell, amikor erről beszélnek külföldön, hanem be kell mutatniuk a magyar értelmezési keretet – adott utasítást a misszióvezetőkenk”
sok szerencsét.
@bella _ciao: Ilyenkor sajnálom igazán, hogy Ceausescu és a rendszere megbukott. Keletre is volt, autoriter is volt, kábé ugyanazokat csinálta, amit most Orbán, ejj, micsoda kiállítást lehetett volna azokból az anyagokból összehozni! :))))
rendkívül valószínűtlennek tartom, hogy kelet-európa közeljövőjében változna a helyzet.
@tollaszerge: akkor a külügyesek kapnak majd szolgálati LSD bélyegeket?
már látom magam előtt:
„ezt tessen elszopogatni, attasé úr, addig én megkeresem a HangerienFeritél.pps-t!”
@Lasombra: Szerintem könnyen lehetne belőle bad trip. Index beszámolója ugyanarról: index.hu/belfold/2012/08/22/orban_csokkentsuk_az_arcunk_meretet/ Hát csökkentsük, cura te ipsum.
@tollaszerge: Mobutu és Papa Doc emberei is mindig az értelmezési keretet mutatták be.
Pontos, jo iras.
Valoban nem megsporolhato a „sajat elmeny szerzes”, a közössegi politikai tapasztalat megszerzese.
Nemi aggodalomra ad okot hogy az orszag eppen a tanulsagok levonasaban volt igen gyenge a multben (ld Bibo-összes), de egy kis szerencsevel az orszag az Orban-experience utan jobban fogja erteni, mi (es mi nem) a demokracia, mire vannak (voltak) a fekek, a független intezmenyek, az AB stb stb stb.
@LocomotiveAnchorMan: „Mert nem tájlkozódunk, nem mérjük fel a környezést, nem ismerjük fel a lehetőségeket – következésképp még egy nem túl vidám barakkot se bírunk összeütni…”
Nem hasonlíthatod össze a régi kor lassan változó szabályzói közt lavírozó vállalkozókat, a mostani, egyre zaklatottabb körülmények közötti tétován szédelgő gyakran kényszervállalkozó emberekkel. Mindenki ügyeskedne és bolond lenne a hasznát elszalasztani, ha remélhetne valami pozitív végkicsengést.
@Dr. No: Biztos nem elég hatékonyan kommentelnek a nagykövetek a külföldi blogokba, és nem követik Szíjjártó silabuszát.:)
@legeslegujabbkor: Mit értünk régi kor alatt? Én úgy a hetvenes évek végétől látom valamelyest a pályát – ez még a téesz melléküzemágak kora -, és kavarták alapost a málnaszőrt, csak akkoriban nem a törvények változtak nagy sebességgel, hanem az ágazati rendeletek, ráadásul a tervgazdálkodás, a tervszerű devizagazdálkodás míján elve fél lábbal a sitten érezhette magát a zember.
(De csak a közelmúltból, hagy hozzak két példát: 2003-ban bevezették az evát, majd 2006-ban minden idők legnagyobb adóamnesztiáját hirdették meg. Ez azt jelentette, hogy úgy 2009-2010-ig bezárólag cirka 150-400 millió forint jövedelmet lehetett 10, illetve 15% közteherrel megúszni. Mit mongyak, érdektelenségbe fulladt mindkettő. Még a tájékozatlanságot sem lehet ez esetben felhozni, mer’ én szóttam a zérintetteknek, hogy meg köllene jáccani… Vagyis akár konyhakészen is kaphatta a ma kényszervállalkozója a legális kiutat, a kutyáccse érdekőtte – mai napig nem értem, miért? )
Szóval lehet valami magyarspecifikus tényező, talán az, hogy mi nem éltük meg igazán a komenyista kísérlet igazi nyomorát, mint mongyuk a lengyelek, vagy a románok – mer’hogy mi vóttunk a legvidámabb barakk. Igazából nem hiszem, hogy a zeccségsugarú póggárnak különösebb baja lett vóna a komenyizmussal, csak azok a kurva komenyisták ne lettek vóna. Ma meg? Nincs különösebb baja a népségnek a kapitalizmussal, csak azok a kurva kapitalisták ne lennének…
@LocomotiveAnchorMan: „Mit mongyak, érdektelenségbe fulladt mindkettő.”
Nekem más a tapasztalatom.
„mi vóttunk a legvidámabb barakk.”
Szerintem a kezdeti lelkesedést felváltotta az értetlenkedés, hogy minden mindennel összekeveredett, a gazdasági történetekbe belekerült politika, később meg a haverok, és az egész olyan lett, mintha beleléptél volna egy rágógumiba.
@legeslegujabbkor: Lehet, más a tapasztalatod, de a számok mást mondanak… az evások léccáma úgy 100e körül stabilizálódott, pedig a többszörösére vótt lehetőség.
Ami meg az adóamnesztiát illet: cirka 6 milliárd forint után fizették meg a 10%-os adót, holott egy 2006-os PM számítás szerint naggyából 6 000 – hatezer – milliárd forint ült a cégek eredménytartalékában. Ez a pénz persze leginkább csak papíron létezett, lévén a cégek nagy részének tulajdonosai szanzsén felélték, csak éppen nem akarták megfizetni a 25-35%-os osztalékadót, + járulékot. Erre lett vóna a zamnesztia.
Nem nevezném élénk érdeklődésnek.
A rágógumi meg nem magyarázat a firnyák felszívódására…
@LocomotiveAnchorMan: Az Evára a válasz pont amit hiányolsz, a meggyőződés, hogy lesz megoldás okosba, és nem létezik, hogy az állam által felajánlott lehetőségnél ne tudjanak jobban járni.
A másodiknál tényleg ott van a válasz a jelenünkre is, a hit és az optimizmus, hogy az adót mindig csak mások fizetik be.
@sörtelen: Na jó, azért tisztázzuk: a magyar szocializmus ugyanúgy életképtelen volt, mint az összes többi. Az elmegyógynál akkor is jobb a normális világ, ha ott nem is jön az ápoló szólás nélkül a kajával és nem mosnak rád ingyen.
@LocomotiveAnchorMan: Aztán megszigorították, mert úgy gondolták, hogy túl jó.
Nem tudom, ki és hogyan számolta ki, hogy az ÉVÁ-ra hány vállalkozásnak „volt lehetőség”. Az EVÁ-s ugyanis nem vonhatta le a beszerzései ÁFÁ-ját, ezért eleve csak bizonyos struktúrában érte meg. Biztos, hogy akinek nem kellett számlát adnia, az a feketével jobban járt.
Tény, hogy az első emelés után nem léptek ki belőle túl sokan. A további emelések már megölték
Azért az EVA-bevétel nem volt semmi, és megérné megvizsgálni, hogy valóban mit hozott. De ez már a múlt…
Arra leszek kiváncsi, hogy az új egyszerűsített adóknak mi lesz a mérlege.
Sajnos abban igazad van (nem azért, mert igazad van, hanem a tény miatt), hogy miután itthon szimuláltuk a piacot, sokan azt hitték, hogy az igazi piacon is ugyanúgy lehet sikeresnek lenni, mint a szimulált piacon. És nem érzik annyira a szabadság előnyét, mint akik tényleg el voltak nyomva.
És van, akinek ez a mutyi, buhera stb, be is jön, Ez a legveszélyesebb abban, amerre most az ország halad.
@Kuviklacz: Az evára akárhány vállalkozásnak adódott lehetősége – némi szervezés kérdése vótt csak – de nem ez az érdekes, hanem az az érdektelenség, ami övezte.
Ez a szimulált piac, egy érdekes dolog. Akkoriban sem az iparnak, sem a kereskedelemnek nem vótt értékesítési gondja, mivel állandónak tekinthettük a hiánygazdálkodást, tehát nem tanúttuk meg az eladás művészetét, inkább a szerzésre gyúrtunk. Az vótt a menő, aki tudott szerezni lapradiátort, drótkerítést, autókiutalást, de legalább egy ikervonalat.
Szerintem a rencerváltáskor a rózsaszín kapitalizmus eszméje figyelt be: nem lesznek hiánycikkek, nem lesz sorállás, nem köll pult alól kuncsorogni egy alig gagyi farmert.
Ehhez társult a zátlagmagyar vállalkozásokról kialakútt képe, erről egy régi sztori jut eszembe: vótt szerencsétlenségem ösmerni az első pesti píp-só tulajdonosát, kellő felháborodást is keltett a bóttya, még riport is készült a tiltakozó lakókról, és ott hallottam, hogy riporter kérdésére, miszerint akkó’ mégis milyen üzletet képzel el a lakóközösség a píp-só helyére a lakóközösség, a válasz avvót: tejivót. Azóta vagyok némiképp szkeptikus a magyar vállalkozószellemet illetően.
A kínos az, hogy ez az attitűd, már egyre inkább terjed – és nem csak kies honunkban -, mert egyre inkább azt várják a népek, hogy a vállalkozások – azaz a kapitalizmus fundamentuma – legyen környezettudatos, családbarát munkáltató, közösségépítő fasztuggya mi.
A kapitalizmus – minden ellenkező híreszteléssel szemben – a pénzről szól. Ezt köllene megérteni…
@tollaszerge: Hátja: http://www.facebook.com/photo.php?fbid=461870240514263&set=a.205365726164717.54526.181727571861866&type=1&theater
:)))
@Kuviklacz: „Tény, hogy az első emelés után nem léptek ki belőle túl sokan. A további emelések már megölték”
Azért tisztázzuk, hogy a legelső emelés csak a „negatív adó” voltát szüntették meg (mert az EVA alapja ugye a bruttó bevétel, elvégre szegény EVÁ-snak ugye nem kell tudnia, mi az az ÁFA egyáltalán (tudnám, akkor hogy tölti ki a számlatömbjét, na mindegy), tehát ha mérlegelünk, érdemes a nettóra vetíteni). A tavalyi mérték még teljesen jó volt (annak, akinek amúgy megérné EVÁ-zni) szerintem; az idei már kezd kicsit necces lenni.
@nandras01: Hány párttag is volt akkor? Körülbelül nyolcszázezer.
A többi nem volt párttag. A dolgok megítélésének képességével – élettani okokból – nem rendelkező, született, vagy betegségük, leépülésük folytán odajutó fogyatékosok pedig ennél is kevesebben vannak. Higgyétek el, nekünk Ratkó gyerekeknek, akik ötvenhatra még csak kicsi négy éves gyerekként, de akkor is valami titokzatos, felnőttek által sustorgással körülvett nagy dologra emlékszünk; jártunk rokon látogatóban Romániában, szörnyülködtünk az ottani húsboltok konzervekkel se túlságosan megrakott polcain,a hétvégi szombat-vasárnap este tíz órai aratásokon, ahol a falvak, kisvárosok hét közben nem mezőgazdasági munkával foglalkozó polgárainak is aratniuk kellett; kicsit büszkélkedtünk, hogy Kádár azt mondja május elsején kikacsintva felénk: „eetársak mi pihenéssel, nem munkával ünnepeljük a munka ünnepét”,hogy a csehszlovákok és az NDK-sok özönlenek a Balatonra;
DE: 72- 73-ban annak ellenére özönlöttünk március tizenötödikén a Múzeum elé, hogy az egyetemen (BME) a dékáni előtt külön figyelmezettek bennünket, nehogy odamenjünk;
71-ben előfelvételisként a seregben március tizenötödikén 48-as nótákat és az Illés együttes „Újra itt van”-ját énekeltük (és amikor a laktanya politikai tisztje kérdezősködni kezdett, hogy ki kezdte? mi ártatlan képpel kérdeztünk vissza: 1848-49 ünnepén nem énekelhetjük a „nóta indulj”-ra az akkori nótákat?
Március tizenötödike után még hetekig tarisznyánkon hordtuk a kokárdát (dacból, mert mi nem három tavaszt, hanem csak azt az egyet akartuk ünnepelni; közbevetés, amikor viszont Orbán az igaz magyarság ismérveként a kokárda nagyságát és a március tizenötödike után is továbbhordást jelölte meg, már március tizenhatodikán levettük azt).
Táncoltunk a Táncházakban.
Néztük és röhögtünk a rendszeren a rendszerre tükröt tartó balázsbélás filmek nyomán a kőszegi filmnapokon; olvastuk a Valóság, Világosság, Vigilia, És írásait; hallgattuk Szelényi előadásait, követtük a Nagy László Major Máté tulipános panelházak vitáját (és bár szerettük, de nem Nagy Lászlónak adtunk igazat).
E sokaság tagjaként átéltem (a Csepeli Tervező Intézetben dolgoztam akkor), amikor a munkások 1977 november hetedikén zsíros kenyeret tettek a Lenin szobor kezébe, és kopjákra láncon felfüggesztett koporsóval vonultak föl, amelynek oldalán ez volt a felirat: Nyereség.
Szóval higgyétek el nekünk, nyugdíj előtt álló, vagy nyugdíjas véneknek, Kubatov örökbecsű szavával: nyuggereknek: nem vagyunk arctalan, agyatlan, bedarálható, hiszékeny semmit sem tanuló és mindent elfelejtő tömeg.