Térey
Eredeti szerző: jotunder
Az ember az igazságot keresi. Coelho erre mondana valamit arról, hogy az Igazság meg az embert keresi, de még az is lehet, hogy Andrej Petrovics Szpuhoj a nagy orosz filozófus mondaná, és akkor milyen kínos lenne ilyesmivel viccelődni. A tegnapi Kemény-re válaszul, itt van Térey.
„Kemény István ifjúkorom felejthetetlen barátja és a jelen idő egyik legfontosabb magyar költője, akinek vannak nagy versei. A Búcsúlevél érzésem szerint nem tartozik ezek közé. Bár jó szándéka nyilvánvaló, személyessége süt, de – szándékolt sutaságával, csengettyűjével – első olvasáskor cserbenhagyó üzenetnek tűnt, amelyik a valódi bajok felgöngyölítése helyett megkerüli azokat. Gyűlölet, no de honnét jön, out of the blue? Ne menjünk mégis utána, a forrásvidékére?
Mint Dérynél: „A részvét csak egy megelőző állapot lehet, s nem végződhetik önmagával, máskülönben haszontalan érzelgősség.” Vitánk volt Istvánnal – esztétikai síkon és honpolgárként -, s azóta szerencsésen kilábaltunk belőle. Ha pedig verse terápiának bizonyult sokak számára, bizony jó, hogy megírta. (ES, 2011. november)”
… és a vers a litera.hu-ról.
Térey János: Magyar közöny
Kemény István Búcsúlevelére
Fölpaprikázva, s megvezetve, népem,
Nyakadban ízlésed szerinti úrral,
Ha olvasol, hát félreolvasol,
És fényes nappal vészharangozol;
Tárulkozó elfojtásodat értem.Ki legnagyobb vagy önmagasztalásban
S öngyűlöletben, önkorlátozásban,
Gőggel tudsz elfordulni, sérteni,
Sértődni, mint egy félretolt zseni!…
Két féltekéd nehéz szívvel bejártam.Kőbe vésett alkotmány a jutalmad!
Fék: nem bilincs. Otthonos lett a káosz,
A tisztázás helyett a lágy maszat.
Pörös szájak befogva? Nagydarab
Megmondóemberek pálcát ragadnak.Az életre trombitált múzeumból
Üzennek tekintetes vármegyéid!
És műveletlen főispánjaid
Gondozzák a föld szekérvárait;
S egymást elvéteni késztet az undor.Legyintve szerteszét és számolatlan,
Él a kedély. Lakájkultúra tombol,
Kilincselők a nábob ajtaján…
Pirul a boldogságos tartomány
Az alázúduló vörösiszapban.
” Néhányan azt mondják, legyek még keményebb az Orbán-rezsimmel. Néhányan meg azt, hogy, legyek nagyon kiegyensúlyozott. Néhányan azt tanácsolják, hogy támogassam a Helyes Oldalt. Néhányan meg azt, hogy őrizzem meg a függetlenségem. És van, aki azt kéri, hogy ne hagyjam kint a narancshéjat a konyhaasztalon. Én csak ez utóbbi kívánságot tudom respektálni. (én, most) „
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16520381-6ae5e8971aebf' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16520381&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16520381-6ae5e8971aebf&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16520381-6ae5e8971aebf' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
A két vers párban egy. Esztétikai értelemben én Kemény versét jobbnak érzem. Az asztalon hagyott narancshéjnak pedig jó illata van.
És nyilván észre sem vetted, hogy otthagytad, miközben a narancshéjtól már jó messzire jártál gondolatban.
,,de hát nem te mondtad pár éve, hogy milyen jó a narancshéj a konyhaasztalon?”
Borzalmasvers.
@oggángyi: Nekem Kemény verse is, Térey is verse is nagyon tetszik. Érdemes megnézni a neten, mennyi vita folyt a két versről. Van egy Magyarország, ahol versekről vitatkoznak.
Kemény nagy költő. Vannak itthon ilyenek, akik közé Térey, aki számára a költészet felülről korlátos, nem tartozik. Azt persze nem kétlem, hogy briliáns beszélgetőpartner. De nem kellene neki verset gyártania, csak azért, mert mert már látott költőt közelről.
@kiskii:
kiskii Térey Jánosról… bakker, ezt szeretem ebben az országban.
@kiskii:
azt akartad mondani, hogy te kevésbé szereted téreyt.
viszont magyarországon szocializálódtál. ezért így mondod.
értem én.
jotunder: én meg azt szeretem ebben az országban, hogy neked még arra is van időd, hogy engem lenézz anélkül, hogy ismernél.
tyto: Nem. Azt akartam mondani, hogy Térey nem jó költő. És ezt azért mondom, mert így gondolom. Persze hozzátehetném, hogy „szerintem”, de ha nem a magam véleményét mondanám, akkor idézőjelbe tenném.
Amúgy egy ötflekkes esszében még ki is tudnám fejteni, de minek, végtére is a művészet javarészt a befogadóban válik művészetté, és ha valaki szerint Térey egy művész, akkor hiába is próbálnám az ellenkezőjéről meggyőzni, mint ahogy ő is feleslegesen kísérletezne nálam az ellenkezőjével.
Aztán meg ha valaki abban leli örömét, hogy Téreyt olvas, hát hadd tegye; ebben az országban mindenkire ráfér akármekkora kicsi boldogságplusz, és ha ebben leli meg, lelje, nekem se rosszabb se jobb nem lesz tőle. Bár inkább jobb lesz nekem is – már ha hiszünk benne, hogy a sok kicsi boldogság összeadódik.
Mit mondjak, jól tudnám magam érezni egy össznépi eufóriában.
@jotunder: Majd egyszer ellátogatok arra a Magyarországra is…… de a versek líra nélkül…..? 🙂
@jotunder: mitől rosszabb, ha kiskii elemez Térey Jánost, mint ha mondjuk Pásztörperc Jókai Annát?
@Tgr: Elemez? 😮
Ízlések és pofonok lehetnek különbözőek, de ez egyéni vélemény. Kiskii leszögezett valamit, ami a saját véleménye, P/c egy kevéske elemzéssel támasztotta alá a véleményét. (T.i., hogy Jókainak az a verse belefér a jobboldali-borzalmas kategóriába.)
Neveztem már én is Petőfit közepesnek, de jelezve, hogy ez az_én_véleményem.
Az a helyzet, hogy direkt politikai, közéleti háborgást – aminek ez a vers szánatott -, csak költők tudnak míveset írni. Ez a szöveg pedig erőltetetten, kínos dfumákkal próbálja költői képekbe foglalni a mai magyar politikai valóságot. Ettől aztán suta az egész.
Verstanilag meg menthetetlen. Az efféle költőknek meg kell maradnia a prózaversnél, szabadversnél, mert ott nem lehet rajtuk számon kérni a tehetségtelenséget (bár ott is lebuknak a dilettánsok). Sajnos a vers kötött műfaj, itt nincs megengedve az unortodoxia. Ami megengedett, az a szabályok tág értelmezése – sőt, akár egyetlenegy műre vonatkozólag önálló, egyedi szabályok létrehozása is -, és megengedett a szabályoktól való, az olvasó meghökkentését szolgáló eltérés is.
Szinte látom, ahogy az ujjain számolja a szótagokat. Mondjuk, matekból jeles, a 11-11-10-10-11-et akkurátusan hozza.
A cucc amúgy az első két versszakban meg is áll, igazi vers, csak aztán elragadja a szerzőt az aggodalom, hogy az olvasó esetleg nem fogja megérteni, miről is zengedez, és ritmust, dallamot feledve ír tovább, és dilettánsokra jellemző módon pakol felkiáltójeleket a kijelentő mondatok végére.
A legnagyobb baj persze a ritmus hiánya. Érzik benne a kapkodás, hogy nem olvasta vissza, nem emésztette meg a sorait, hanem ahogy a szöveg kiesett belőle, úgy tette közzé. Igazából már az első versszakban sem sikerül tartani a ritmust – ugye annál a szakasznál amelynek meg kellene azt adnia -, a szépen csengő első négy sor végére odacsempész ötödiknek egy prózai sort, ami lehet, hogy nem az olvasó szándékos stresszelésének szándékával sikeredett így, mert a második versszak ötödik sorában stimmel a ritmus. (Lehet hogy ez a hibás sor?)
A rímképlet is egy kupleráj. Lehet zseniális verset írni úgy is, hogy egy fia rím nincs benne, de ha egyszer úgy döntött a szerző, hogy rímes verset alkot, akkor ragaszkodnia kell a rímképletéhez, mert az is a ritmus része.
Azt nem tudni, hogy rímnek szánta-e a maszat/darab, ajtaján/tartomány képleteket, de ha nem, akkor vigyázni kellett volna, mert ezek a fals rímek is kibillentik a ritmust.
A vers belső ritmusáról csak az első két versszak ügyében értekeznék:
5/4/2
3/6/2
4/6
5/5
4/5/2
5/6
5/6
7/3
5/5
4/4/3
Egyszóval ez hangzásra sem vers, verstanilag meg az állatorvosi beteg ló ehhez képest derbigyőztes mén.
@Tgr: :))) hát igen szoros meccs. de inkább nem megyek bele.
Jotunder: simföltelek én téged a számtantudásoddal kapcsolatban?