TGM Szőcs Gézáról
Eredeti szerző: jotunder
Nekem most nincs semmiről mondanivalóm. Ezt kell elolvasni. TGM írását Szőcs Gézáról. Ebből valamit meg lehet érteni a világunkról. Valami keveset, mert mindig csak keveset lehet megérteni a világból, ami soknak látszik az mindig hazugság.
Választottam hozzá egy Szőcs Géza verset. 1977-ben írta.
A forradalmárok vacsorája
`(A megmentett város)`
`TGM-nak`
Az asztalon sólyompástétom vízirózsa-főzelék kalács
zuzmó-torta könnyű gyopárbor spárga árticsóka.
De az ebédlő üres. Ekkor tűnik fel magadban
a gerincen Dónát mellében
meggyvágó madárral.
És az asztalon lángot vet a tudós kenyér a padláson szélludak
széllibák gágognak sivalkodnak. A kiszáradt
vezetékben kakukk mormog s ha a vízcsapot
elfordítod hósárga füvek és kakukkcsontok folynak belőle.
Dónát, Dónát! Feje fölött a csattogó
vasízű barackok.
Bent pók-ordítás
homokórába tűzött százéves vaddisznópipacs ha!
csúcskakukk sívít no lám no lám
kint Dónát szalad tavasziziglen
és a városban emberek guggolnak a vasló körül. Tűz fele
fordított szemgödrükből szurok szivárog
s az egész városban hallani hogy a folyó
letépett szoborfejeket görget magával.
A FORRADALMÁROK HAZAMENNEK KIVESZIK AZ OLAJFÜRDŐBŐL A KARABÉLYOKAT
MEGTÖRÖLGETIK KIFÉNYEZIK ÉS ÖSSZESZERELIK ŐKET FŰVEL MOSDANAK
ÁTÖLTÖZNEK MEGVACSORÁZNAK KIBIZTOSÍTJÁK A KÉZIGRÁNÁTOKAT ÉS
ELINDULNAK.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16517935-6ae3586592695' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16517935&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16517935-6ae3586592695&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16517935-6ae3586592695' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
A posztban linkelt írást olvasva, mintha időalagútba kerültem volna.
Ha nem is mindig értek egyet, de kedvelem TGM stílusát, s ez most teljesen elbűvölt.
A szavain keresztül mintha egy fénysugár vetülne az akkori évekbe, pedig még nem volt annyira régen.
Lehet benne van az is, hogy ’85-’89-ig készítettem két filmet Erdélyben a BBC számára.
Először csak táncokról, megsemmisítésre ítélt falusi életekről, szokásokról, emberekről. Amennyi panaszt hallottam, hogy elfajzott az anyag, és később már csak a rendszerről, a félelem övezte fénytelen országról, benne a magyarok helyzetén keresztül a Securól és a Kárpátok Géniuszáról.
TGM által említett nevek közül jó párat ismertem, sokakkal többször is találkoztam, fedetten, anélkül, hogy tudták volna ki vagyok és honnan jöttem. Nem lehetett a valódi szerepemet és a céljaimat közölni.
Elképesztő flashback ez most nekem.
Szőcs halála mindezek miatt mélyen érintett. Pedig teljességgel elfogadhatatlannak, sőt megvetendőenek tartottam az orbáni rendszerbe való asszimilációját.
A TGM-írásban gonosznak minősített apja 92 éves korában, most szeptemberben halt meg, édesanyja, szintén 92 évesen, még él. Nem foglalkoznék sem költészetével, sem a politikai szerepvállalásával, csak azt jegyezném meg, hogy ilyen „genetikai örökséggel” halt meg 67 évesen, mint „úgyis öreg már, nem lett volna hátra sok neki” covid-áldozat.
RIP!
De az ostoba, felelőtlen, a járványt kihasználó kormányzati és kormányzatközeli emberek, illetve a vírustagadó kuruzslók és véleményformálók ne legyenek nyugodtak!
toriblog.blog.hu/2010/06/11/velemeny_szocs_geza_es_a_finnugrizmus_kalandjai
szép írás, indeed
@Bogomil: A NER-ben elég magasan, kinn a fényben, de mégis bármikor eldobható csavarként élni nagyon stresszes dolog. A stressz pedig öli az immunrendszert.
Szép írás.
„…elme kell, nagy fénybe’,
mely igazodni magára mutat.”
Nekem most ez jut eszembe TGM-ről.
@9mmPara: nagyon el volt hízva. ki tudja mivel járt ez a túlsúly. szegény. nagyon sajnáltam. ő tényleg az utolsó komoly ember volt orbán mellett. mostantól maradnak a békésmártonok.
@jotunder:
Lehet tárgyaltátok már itt a Covid posztok alatt, de amikor beteg lett, azonnal mondtam is, mennyire veszélyeztetett a túlsúlya miatt.
Ez az egyik legáltalánosabb rizikófaktor a Coviddal szemben.
nekünk ma tényleg demeter szilárd, orbán jános dénes, györgy attila és a többi középszerű karrierista senki jut ma eszünkbe erdélyről, ami egyszerűen katasztrófa. az erdélyi magyar kultúra olyan érték, ami nélkül ez az egész magyarizé nem is rakható ki rendesen.
@dvhr: Off. Történelem mindenkinek, erősen moderálva. 🙁 Nyilván így kell ezt csinálni. 🙁
Csak megjegyzem, a történelem, a nyelvtudomány az a politika szolgája. 🙁 A nyelvtudósok még olyan abszurdumot is ki tudtak hozni és komoly orcával állítani, hogy a baszk nyelvnek nincs nyelvrokona. 🙁 Ehhez képest mi finnugorok (nem tagadom hogy nyelvrokonaink, tehát nyelvcsaládot képezünk a finnugorokkal) még istenesen jártunk, mert van rokonságunk. 🙂 A baszkoknak ez sem jutott. 🙁 Innen már érthető is a hajdan volt ETA harciassága. 🙁
A genetika, pedig természet tudomány. On.
Szőts Géza. Nevét ismertem, de írásait soha nem olvastam, életét, hazai politikai pályafutását nem ismertem, ahogy ma sem ismerem. 🙁 De. Ha. Erdélyből jött, akkor teher alatt a pálma. 🙁
Egy rövid történet. Még a csau alatt diákokként a Déli-Kárpátokba mentünk kirándulni – hegyet mászni. Hogy Déván senki nem értett szót velünk, nehezen viseltük (valaha részben magyar város volt Déva, a magyar szó hallatán mindenki rettegett :-(). Az egyik kollegánk tudott flansziául, na ő volt azután a tolmácsunk. 🙁
Már hazafelé jöttünk és a helyi vasútra várva egy kevésbé józan székely emberrel sikerült magyarul beszélgetnünk. Száz méterekre a vasút állomástól, az üres peronon. 🙁
Románia az átkosban nagyon – nagyon embertelen hely volt, elképzelni nem tudjuk hogy mi ment ott. 🙁 Ezt csak azért mondom, mert Szőts Gézát nem ismerve mindent megbocsátok Neki, mert tudom, sejtem hogy milyen élete volt Neki a csau alatt. 🙁 Nem kívánom senkinek. 🙁
@jotunder: Ez tulajdonképpen ostobaság a részemről, de valószínűleg több határon túli magyar írót olvastam úgy, hogy nem jegyeztem, hogy határon túliak… Mert a szöveg a minden, a nyelv, a közlés. Amíg a politika bele nem tolta az arcomba (vagyis hát amíg oda nem kezdtem figyelni erre a vetületre, lehet, hogy előtte is tolta) engem ez nem foglalkoztatott. Én csak annyit néztem a borítón, hogy eredeti magyart olvasok vagy fordítást. Bodor Ádám egy kivétel pl., nála figyeltem erre, meg néhányan. Szóval bennem megvan maga a kultúra (csak ilyen kulturálatlanul, kirakatlanul).
@poszt
Én is tanultam valakitől Szentkuthyt – na ez is szégyen, hogy nem emlékszem, ki volt, de ha pont az az ember nem mondja, senkitől se hallottam volna róla. Pedig.
A másik, ami eszembe jutott, hogy mindig olyan riadtan szoktam olvasni TGM-et az ellenzékről, hogy milyen elégedetlen velük és jajj mi lesz velünk így. Erre most kiderül, hogy én vagyok az (vagyis belerakott az egyik kategóriájába). Hát ez elég jól esik – nem mondom, hogy kevésbé vagyok riadt.
@jotunder: Igen.
„és a többi középszerű karrierista senki jut ma eszünkbe erdélyről, ami egyszerűen katasztrófa. az erdélyi magyar kultúra olyan érték, ami nélkül ez az egész magyarizé nem is rakható ki rendesen.”
TGM írásai átvilágítanak rajtunk, szembesítenek önmagunkkal:
és „Erdély harangoz, harangoz a mélyben” de nem amiatt, és nem azért „harangoz” amivé ez a kibaszott Orbán és a nagyon „nemzethyek” tették a viszonyulásunkat (az ‘édes Erdély itt vagyunk’ nótájára),hanem mert ott kondulnak Tamás Gáspár szavai bennünk:
„Régi baráti körünkből Géza már a hetedik halott. A régi város egy kelet-európai (román és kozmopolita) gazdasági sikertörténet szép gót és barokk díszlete, amelyről a mai lakosok azt hiszik, hogy amolyan osztrák dolog volt, olyan izé, k. u. k., amit amerikai népszerűsítő könyvekből és videókból ismernek, van Klausenburg nevű kávéház, bár szemben Brassóval és Nagyszebennel, Kolozsvár a XV. század óta magyar város volt, az volt még gyerekkorunkban is. Most is van benne magyar kultúra, és nekünk épp elég a régiből, hogy ráismerjünk. Senki nem ismeri, senki nem érti, s aztán majd elfelejtik.
Nagyon nagy kár, hogy így esett.
De nem lehetünk olyan pazarlók, hogy ennek a senki máshoz nem hasonlító, eredeti és különös embernek a verseit ne olvassuk.
Nagyon haragszom. Nagyon búsulok. Nagyon el vagyok keseredve. Semmi sincs jól.”
És amit rólunk magyarországiakról, az ellenállásról ír, az is halálpontos.
@mafi mushkila: Ne légy riadt. A cseppek gyűlnek a pohárban.
@jotunder: A túlsúly mellett valószínűleg a tüdeje sem volt tökéletes, legalábbis úgy tudom, még a 80-as évek végén tüdőembóliát kapott a szamizdat-lebukás utáni szekus vallatások következtében.
Amúgy azt a kolozsvári világot nagyon jól megidézi ez a másik nekrológ is: http://www.es.hu/cikk/2006-12-30/tamas-gaspar-miklos/a-masodik-nekrolog.html
Valami hihetetlenül erős kulturális közeg lehetett ott akkor.
Szőcs Gézáról még elég jó az a portré is, amit Vári György írt a Mancsban: magyarnarancs.hu/belpol/szocs_geza_palyaja_es_tervei_-_a_meglepetesember-73930
Végül valahogyan ez a történet is eszembe jutott most: index.hu/belfold/2013/05/11/orban_felkereste_az_izsakon_agyonvert_ferfi_sirjat/
@9mmPara: azert 160 kilosra meghizni sem segit.
@ATCG:
Vesztemre elolvastam a TGM írása alatti kommenteket is és halálosan elszomorodtam…
olyan ez a vers mint egy Dalí kép. abban is hasonlít, hogy az ember azon tűnődik, zsenialitást vagy blöfföt lát-e.
@Dr. Gy. Dr. Fűegér: Kicsit sok benne a kakukk, de azért tetszett.
Tgm romantikája is tetszett. Nem tudtam, hogy ők voltak az erdélyi elit gyerekei.
Valóban nem sokat tudunk az erdélyiekről. Nem tudom, ők mit tudnak rólunk.
Mármint olyanokról, akik nem Orbán Viktor.
@Dr. Gy. Dr. Fűegér: az összes ilyen szöveg blöff. amelyik nem, az enyhén tudatmódosult állapotban született, és a szerzője csak kipihenten ébredt rá, hogy mit követett el.
Persze nem mondom, hogy ne lenne lehetséges, hogy komolyan gondolta, hogy ez valamiféle művészet, és még az is meglehet, hogy tényleg az.
De majd vagy kukába dobja a jövő vagy felmagasztalja. Majd kiderül, csak az nem a mi életünkben lesz.
@kiskii: Viszont a szimbolizmusnak megvan az a jótulajdonsága, hogy nem csukják le érte az embert.
Ha a kakukk, kakukk helyett azt írja, hogy
– Takarodjatok a Erdélyből migránsok,
mi voltunk itt előbb nem a dákok –
,akkor Csau kicsit megorrolt volna.
szarezavers
@mecsekijeti: a TGM meg megin szófos (kurvárahétfő van még most kedden is biztos, elnézést)
@Külsős: Utánad én is. Itt már tényleg majdnem minden szétesett és elveszett.
@mecsekijeti: Valamit csak úgy lehet kimondani, ábrázolni, ha apró részletességgel körülírjuk. Te nem élted át azt amit ők, mi a hetvenes években innen odavágyva és néha-néha odajutva boldogan – és visszafelé a határon izgulva, vajon nem veszik-e el azokat a román határőrök -hoztuk haza az ottani könyvesboltokban talált kincseket,
közéjük tettünk egy-egy Ceausescu kötetet is, hogy majd itthon olvasva jókat nevessünk a nagy ember írásain,
nekünk egy kis izgalom és nevetés (a szűkösségben megmaradt jókedvükön is: nagynéném karosszériának nevezte a hentesboltban kapható (kevés húsától is megfosztott) csirke far-hátakat);
nekik viszont az általunk – e rövid látogatásokon – fölfoghatatlan
mindennapi lét.
@mecsekijeti: azért ezekre a kommentekre ne légy büszke.
@Dr. Gy. Dr. Fűegér: Zseniális blöff. Legalábbis Dali. Ott van mögötte a mesterség fölényes birtoklása és az egyéniség varázsa. De mindez jobban ráillik Szász Endrére, akinél a művészi mondanivaló eléggé esetleges.
@balmoral: Az esetleges a művészet ellentéte. Így tanultam.
@kemény keleti kommentelő: Jó neked. És akkor mi legyen az aleatórikus művészettel? De mondjuk én nem így értettem, hanem úgy, hogy Szásznál nem is nagyon van mondanivaló. Csak úgy elvarázsol.
Az idézett vers szerintem jó és a témához nyilván passzol, hisz TGM-nek van ajánlva. De, ha megengeditek, ajánlanék még néhány, szerintem még ennél is jobb Szőcs Géza verset:
Születésnapomra: szocsgeza.eu/hu/tolem/versek/448-szuletesnapomra
Esti ima: szocsgeza.eu/hu/tolem/versek/314-esti-ima
Petőfi-variációk: beszelo.c3.hu/cikkek/petofi-mint-hazajaro-lelek (ez egy cikk, ami a teljes verset lehozza, meg kell keresni!)
És végül egyet bemásolok ide:
SZÍVED MEGNYUGSZIK MAJD,
majd megnyugszik (éj a hold időszaka,
szíved szobáit megtölti fénye
s megtelik tested ékes edénye
oly könnyűvé, – és úgy érzed megszakad
meleg szíved, a hold puha, olvadó
fényével telt szíved); és megnyugszik
a félés benned: hamvába nyugszik
a pirosnak tüze is az alvadó
vércseppen; s úgy örülök, hogy fellelem
szemedben az immár alvó félelem
füstje helyén a rám figyelmező
csillogást – – öröklét lehelete kint
öröklét simítását érzed-e mint
futó kék szeleket mentamező.
@balmoral: Majdnem belekezdtem, hogy díszítőművészet, meg hogy Vallejo, de akkor látom, hogy Csíkszereda. Ezt nem is tudtam. És tényleg látványtervező.
@jan: hatalmas kösz, ezek tényleg nagyon jók (és a Margócsy-cikk is érdekes)!
Egy pillanatra elképzeltem Petőfit, mint a Bach-kormány kultuszminiszterét…
@Külsős: Ha ugyan olyan kritikus lennél TGM-mel, mint az ottani kommentelőkkel, akkor már nem is ítélnéd el őket annyira.
@dr Brcskzf Gröőő: Szerintem is nagyon jók, hihetetlen, hogy mennyi regiszteren tudott jászani ez az ember, akár egy versen belül is, de mégsem arról van szó, hogy pusztán egy brilliáns virtuóz lenne, mert nagyon mélyek, véresen komolyak is ezek a versek. Szóval a groteszkség, a filozofikus távlatok, a mélység, a virtuozitás, a személyesség egyszerre vannak jelen. Az utolsó verset, bevallom, meg is könnyeztem, elképesztően gyöngéd és szeretteljes vers, mint egy simogatás. De hát ezt írta TGM is, hogy nagyon melegszívű ember volt.
@jan: Köszönöm én is, hogy idézted ezeket.
@Tzp:
Félreértesz, nem arról van szó, hogy kivel szemben vagyok vagy nem vagyok kritikus. Az ideológia-vezérelt megosztottság szomorított el, ami még egy olyan írás alatt is megjelenik (sőt, csak az jelenik meg), ami pedig éppen azt mutatja meg (és nagyon szépen), hogy milyen erős kapocs tud lenni a közös múlt.
Hol botlottam ebbe?
http://www.es.hu/cikk/2006-12-30/tamas-gaspar-miklos/a-masodik-nekrolog.html
TGM írása hatalmas élmény. Betekintés egy -sajnos letűnt- világ szellemi atmoszférájába, amit a kívülálló csak sejthetett, de nem igazán érthet, csak annak egy szeletét érzi át, mit vesztettünk.
Ami Szőcsöt illeti: egy nagyon durva diktatúra áldozatából, amit kisebbségi létben duplán elszenvedett, egy másik diktatúra szekértolójává lett. Egy magánzó szellemember lehet fésületlen, kódolt játszadozó, de egy kultúrpolitikus nem; neki kiérlelt eszmékre és értékrendre kell támaszkodnia, mert tőle önbecsülésén túl emberek sorsa függ. Erre a szerepválasztásra a régi barát sem talál mentséget, mert nem lehet.
@geeeteee: Érdekes volt. Ha lehet ilyet mondani egy nekrológra. Ez az erdélyi szövegfonás akkor egy mondatrendi iskola, amit ellenőriztek, és amiben mindent végig kell mondani, lyukakat kitölteni, körmondatot befejezni, több nyelvet helyesírva használni és minden ismerőst és azok ismerősét összes nevén, apja nevén, beosztásán, születési helyén számontartani.
A jókais stílus ?
A tragédia és – nyomasztó – élet mintha bevésődött volna örökre, mint Kertésznél.
A bizalmatlanság. Az árulások. A csalódás. És a különalkuk a diktátorral.
@kemény keleti kommentelő:
„. . .amiben mindent végig kell mondani, lyukakat kitölteni, . . .számontartani.”
Volt igényük rá, de legfőképpen idejük, – másuk sem volt a telő éveik végére mint a múló idő.
Sütőéknél gyakran megfordult Farkas Árpád – TGM is említi őt. Figyeltem a beszélgetéseket, hatalmas körmondataiknak mégis volt veleje, pedig köznapi dolgokról beszélgetett András is a legtöbb vendégével. Mondjuk egészen biztos volt arról, hogy lehallgatják.
’89 karácsonyán, már a Bukaresti lövöldézesből jöttem hazafelé Brassón, Székelyudvarhelyen keresztül Kolozsvár irányába, de gondoltam beköszönök és megnézem Sütőéket, nincs-e bajuk.
Kimentünk a kamrába, messze a telefontól, és kifaggatott mi történik keleten.
Adott egy rendkívül tömör interjút, amit hazahoztam, és azt Karácsony napján leadta az MTV.
Kiábrándult és józan volt. Nem volt egyáltalán bizakodó, de csak hónapokkal később értettem meg, mennyire világosan látta már akkor, az ún. „forradalom” mögöttes erőit és politikai céljaikat.
@geeeteee:
Köszönöm a linket. Ez is egy szépséges írás.
Kolozsvár, még a háború utáni években, de az ötvenes – hatvanas években is magyar város volt, ez valahogy sugárzott belőle, nyilvánvaló volt, más vidéki városokból oda felvételiző és egyetemre járó fiatalok előtt is. És persze nagyon keményen megfigyelt város is volt, éppen emiatt. Valóban nagyon sok magyar értelmiségi élete, vagy évei mentek rá arra a hihetetlen lelki nyomásra, amelyben ez a különleges figyelemben részesülő város élt. A halálraitélt, szociáldemokrata Jordáky Lajos, egyetemi tanár, akinek végűl megkegyelmeztek, de többet sohasem tanithatott ( unokaöccse évfolyamtársam ) Vagy Bodor Ádám, aki börtönben űlt Szamosújvárt, mert igen fiatalon „államellenes” összeesküvést „szervezett”, és csodálatos, valószerűtlen és mégis hihetetlenűl hű írásaival teremti meg azt a világot, ahol bármi megtörténhet. Vagy Szilágyi Domokos, aki református lelkész fiaként, úgy maradhatott a magyar szakon, hogy jelentéseket írt, de versei haláláig projekciók erről (Lettem, hogy legyek/végtére /ország-világnak/ cégére;/ ki tudja, ilyen /cég ér-e/bármit is /- járjunk végére.) és a végére járt. És akit napokig kerestek, köztük TGM is. Vagy szerelme V. E. akit kirúgtak ugyanonnana szintén református lelkész apja miatt és végűl mint orvosi asszistensnő halt meg. A mai demeterszilárdok infantilis dicsekvése románokkal való verekedésekről, úgy viszonyúl ehhez a múlthoz, mintha – Bodor Ádám szavaival – leöntenéd egy vödör nyállal. Jellemző és végtelenűl szomorú.
@nerángass: Köszönöm! Nagyjából ugyanezt gondolom!
@nerángass: Hálás köszönet!
@Külsős: Igen, lehet kicsit félreértettelek. TGM ezen írása valóban nem az a téma, ahol illik TGM-be beleszállni. Viszont TGM-ről nem a közös múlt fontossága (nem személyes ügyben, hanem társadalmi szinten) vagy épp Erdély értékei jut az ember eszébe – holott TGM valóban szépen világított rá az erdélyi miliőre. A közvélemény TGM-et inkább – joggal – abba a baloldali-liberális ideológiai táborba sorolja, amelyik ha meghallja hogy Erdély, akkor nem a közös dolgok jut az eszébe, hanem rögtön triatlonozni kezd.
Pokorni Zoltán nyilatkozott ano amikor a rózsa féle iskolarendszer módosítás volt. Valami olyasmit, hogy tudja ő, hogy ez így nem lesz jó, de majd 8-10 év és kiforja magát. Az én gyerekem akkor ment elsőbe. Ez a pöllencs szó nélkül kidobta agyerekem iskolai tanulmányait és leszarta mi lesz. Én azóta nem tudok elnéznibsemmit a fidesznek és a támogatóinak. Szőcs Géza megkárosította a hazámat a gyerekeimet és engem anyagilag és erkölcsileg egyaránt. Ha ehhez még értelmes ember is volt és nem csak egy ostoba beszélő szallona mint a többi segnyaló fasiszta társa akkor duplán aljas. Érdekes szürrealista verseket írt, melegszívű ember volt? Hova szarjak. Fasiszta ideológiára akarta nevelni a gyerekeimet. Mondanám, hogy nem kár érte, de tudom, hogy utánna majd csak aljasabbak jönnek.
Elnézést az elgépelésekért, de a telefonon írás nem a barátom
@fuhur: +1
@jotunder: nem volt a büszkeség sose cél – csak őszintén, mint az őszi szél
@Tzp:
Mennyire szeretném megérni, hogy egy írás kapcsán ne azt nézzük, ki írta, hanem azt, hogy _mit_ ír! :((