Tízéves a „Féltudású magyar elit”
Eredeti szerző: jotunder
2007. március huszonhatodikán jelent meg az Index.hu-n Publius Hungaricus (Orbán Krisztián) „Féltudású magyar elit” című írása.
A féltudású elitet lassan leváltja a kilencedtudású illetve a teljes mértékben tudásmentes és erre nagyon büszke új elit, valóban eljött a rettenthetetlen hülyék kora.
Néhány idézet az írásból:
„A sort folytathatnánk a késő Kádár-kor hazai politikai műveltségénél megakadt riporterekkel, a marxizmus és bármilyen divatos nyugati elmélet sajátos katyvaszát tanító egyetemi professzorokkal, a nemzetközi szinten is értékelhető teljesítményre képtelen tudósokkal vagy a minden problémát huszonöt éve ugyanazokra az okokra visszavezető írókkal, költőkkel, filozófusokkal.”
„Miközben a közemberek a kilencvenes években óriási teret nyerő nagy külföldi cégeknél vagy azok talpon maradó hazai konkurenseinél elsajátították (mert el kellett sajátítsák) szakmájuk nemzetközi színvonalát, addig az elit döntő többségét semmi sem kényszeríttette hasonló fejlődésre. Itt nem csak a magukat mindenfajta önirónia nélkül „nagy generációnak” nevező kiöregedett polbeatfiúkról van szó. A jelenség éppen úgy tetten érhető a jelenlegi ötvenes és negyvenes korosztály megannyi tagjánál, akik megtehették, hogy a „Magyarországon ez máshogy van” gondolat jegyében az elmúlt tizenöt évben meg se próbálják ledolgozni a nyugati kollégáikkal szemben meglévő szakmai és intellektuális lemaradásukat.”
” Mivel a megfelelő pillanatban ők voltak helyzetben, ők tudtak vagyont, pozíciót és tekintélyt szerezni. Ma ők a Politikusok, az Írók, a Tévés Személyiségek, a Nagy Nevettetők, a Színészek, a Filozófusok, a Tudósok és a Szakértők. És dicsérik egymást megállás nélkül. Egymás szemében ők a világszínvonal.”
„Nincs egyetlen normális közéleti vita. Nincsenek a tényekhez ragaszkodó, bátor és következetes közszereplők és orgánumok. Nincs, aki rámutatna, hogy annyira azért mégsem egyediek a problémáink. Nincsenek gondolatok, amik a magyar határokon túl is izgalmasnak bizonyulnak. Nincs egy szakma, amelyik folyamatosan világszínvonalat termelne. Nincs minőség, stílus és ízlés.
„Új utat kell találnunk, lehetőleg nélkülük. A nyolcvanas évek hamis tanulságaival meg nem fertőzött következő generációnak át kell lépnie a mai magyar eliten. Nem foglalkozhat az előbbi köldöknéző vitáival, és nem fogadhatja el középszerű idoljait, és el kell utasítania annak megannyi rossz kompromisszumát. Ehhez azonban új tanítómesterek is kellenek. Van már néhány itthon is, de nagyszámban egyelőre csak külföldön találni méltót. El kell menni, hogy megtanuljuk kívülről látni magunkat, hogy a nyolcvanas évek belterjes perspektívái és félig rágott módszerei ne determinálják a mi gondolkodási kereteinket is.”
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16518771-6ae59698431b0' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16518771&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16518771-6ae59698431b0&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16518771-6ae59698431b0' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@jotunder: nekem nagyon rosszul esett ez a cikk – mert fájdalmas.
Távol álljon tőlem, hogy ezzel az írással magamat akarjam igazolni – de ezt nem értik balos ismerőseim vagy a Pogátsa hívők: nem lehet a jelen helyzetből állami vezérlettel átugrani a skandináv modellbe. S ehhez nem az a kérdés, hogy mit szeretnénk – hanem az, hogy mi biztosít valódi teljesítményt, olyat, amire vevő is akad.
@TG69:
Hát nem tudom, azzal, milyen — késő van ahhoz, hogy jobb szót keressek — kényszeresen próbálja a lehető legjobban összemosni az ún. posztkommunista időszak 20 évét (mert miért ne feledkezzünk el az 1998–2002-es időszakról) a másik hárommal, (ahogy elnézem, igazából a NER is csak „folytatása”), vagy azzal, hogy be-becsúsznak a fideszes propaganda elemei* (sajnos nemfideszes körökben is divatos egy részük), nekem nem csupán az a bajom, hogy „nem teljes leírás”… Nagyon nem szívem csücskei a szóbanforgó 20 (12, 16) kormányai sem, de az ilyen erőltetett összemosás minden, csak nem jó. Persze valós és precíz összehasonlítás esetén egyrészt kétszer ilyen hosszú lett volna a cikk, másrészt nem jöttek volna ki ilyen szépen a következtetések.
* csak egy példa: „Aki nem deklarálta a rezsim iránti lojalitást, azt illegitimnek bélyegezték. Utóbbiból aztán bebörtönzések, lánchídi csata, szemkilövés, vagy épp kopaszok általi agresszió következett.” Komolyan? Aki nem volt Horn(-rezsim 😀 ) vagy Gyurcsány híve, az illegitim lett? Miket meg nem tudok (de jó, már akkor illegitim voltam). Gondolom, a szemét is kilőtték csak emiatt. Ez sok mindent megmagyaráz.
@seol: A „nem készpénzes, mégis anonim módszerek” gyakorlatilag a készpénzzel ekvivalensek, csak a nevük más. Az nem a készpénzhasználat megszüntetése, hogy lecseréljük a készpénzt „készpénzhelyettesítő anonim token”-re.
@seol: Nekem is ez tűnt fel. Van egy nagyon impozáns koncepciója a jelenségek magyarázatára, 90%-ban stimmel is, aztán ahol nem igazodtak hozzá a tények, ott annál rosszabb a tényeknek.
A szemkilövetésről szóló fideszes mítosz beillesztése pedig egészen elképesztő.
csak nagyon csendesen: a féltudásúságról elmélkedni e minapi „Száz év szorongás” írás után? Aminek gazdaság- és politikatörténeti része (vagyis a fő motívuma) egy közepes érettségin se felelne meg, olyan témákban, mint pl. a Horthy-rendszer fenenagy legitimitás-szorongása, vagy az akkori gazdasági konszolidáció külső forrásfüggése, vagy annak a szinte mellékes körülménynek a figyelmen kívül hagyása, mint a trianoni társadalmi-gazdasági trauma, a jóvátétel, vagy a II. vh utáni jóvátétel, vagy a szocrendszer teljes külső politikai függősége, vagy a rendszerváltozás után magunkkal vitt iszonyatos külső eladósodottság determináló hatása (ami azért nem nevezhető külső finanszírozásnak…), vagy a mintafelzárkózások országainak demokráciahiánya stb.
Amit ír a jelenlegi rezsimről, az a napi politikai publicisztika szintjén nagyjából stimmel, de ez a szemléleti keret igenigen dülöngélős. Ami nem volna gond, jó vitáknak lehet a kiindulópontja, csak nem kellene közben a féltudásúságot mormolni mellé.
Hehe, Anita asszonynak megint kinéz egy állami állás? A Véleményvezér aktív kormánykritikájától sikerült eljutni addig, hogy nehogy bármit is tegyünk a NER ellen és ha majd megbukik, nehogy újraelosszuk ellopott vagyont? Ennél demobilizálóbb írást régen olvastam, ma már a MaNemben is harciasabb a hangnem.
Egyébként az írás minőségét kiválóan jelzi, hogy remekműnek minősíti a Horthy-korszak mérlegét. Én elvárnám egy nagytudású közgazdásztól, hogy legalább zavarja egy kicsit, ha a remekműben elemi statisztikai hibák vannak, az mégis csak matematika.
Az pedig, hogy O.K. magát a féltudású eliten kívül helyezi el, egy nagy átverés, de bejön. (Csányi nertársból élünk, de ez valójában teljesítmény? Amikor az asszony állása veszélybe kerül, akkor büszke, saját lábán megállni képes, nyugatos elitként azonnal befogjuk a szánkat és megszüntetjük a kormánykritikus, igen olvasott blogunkat? Polgári mentalitás, ja…) Orbán Krisztián sok ember jogos frusztrációját és ressentimentjét visszahangozza, így aztán nyilván könnyen elhiteti, hogy ő is egy közülük, nem pedig maga is féltudású. Mint Tuskó Hopkins a névsorolvasással…
Az igazi csalódás itt Jakab András és társai, Orbán Krisztiánt sajnos csak brancs alapon lehet komolyan venni, a mi kutyánk kölyke, tehát akkor igazi zseni. Az ember folyton elhiszi a különböző hullámokban jelentkező konzervatív, konzervatív-liberális csoportoknak (az ifjúkonzervatív-reakicósoktól az Eötvös csoportig), hogy tényleg úgy akarnak vitázni, hogy előbb megértik mit mond a másik, aztán mindig kiderül, hogy inkább el vannak maguk közt. És fontosabb nekik a tudás látszata egy kérdésben, mint maga a tudás.
@fortin: Nagyjából így.
@TG69: Lényeglátás? Vette Acemoglut és Robinsont, mechanikusan alkalmazta és kijött ez a cikk. Ez nem teljesítmény, erre ma már a mesterséges intelligencia is képes.
@fortin: @Wolff: én sem értem, hogy mivel több ez az egész, mint megannyi szokásos így-úgy involvált figurának a „mi is volt velünk az elmúlt iksz évben”-sztorija.
Kitalálja ezt a féltudású jelzőt, ahogy mások a maffiaállamot, a reformok kritikus tömegét meg isten tudja, mit.
Mert nyilván, egy megjegyezhető szó is kell a sztoriba.
Haladunk.
A 10 évvel ezelőtti írásnak megvoltak a maga érdemei (nem feltétlenül a tudományos színvonala miatt, de mint egy részben frissnek és eredetinek értékelhető perspektíva felvetése, esetleg a remény, hogy egy érdemi intellektuális kapacitás első zsengéjét láthatjuk, aminek lehet érdekes folytatása)
Ez a mostani már csak önmaga szomorú paródiája, egyben az ország kilátástalan helyzetének újabb apró szimbóluma. (Az indoklást fortin, seol, Wolff et. al. már nagyjából összeszedték, én most nem szaporítom vele a szót)
@HaKohen:
az viszont felettébb érdekes, hogy emberünk 2009-ben még valaminő pozitív, sőt történelmi jelentőségű fordulatban reménykedett (oké, nem volt vele egyedül):
dex.hu/x.php?id=index_velemeny_cikklink&url=http%3A%2F%2Findex.hu%2Fvelemeny%2Fjegyzet%2Ffeltud090127%2F
engem újra és újra ledöbbent, hogy még viszonylag értelmes emberek is valamiféle előremutató munkát vártak ettől a végtelenül anti-intellektuális, a gazdasági bűnözéshez sejtszinten vonzódó bandától.
@HaKohen: „Az ilyen sikerhez csak két dolog szükségeltetik: politikai akarat és az azt valódi tudással megtöltő hátország. A jövő kérdése, hogy a 2010-ben kormányra lépő erőknek megvan-e a szándékuk, hogy valóban új szabályok mentén játszanak. Hogy kilépjenek a nyolcvanas évek „örök” igazságaiból, hogy elkezdjék a szándék helyett a teljesítményt vizsgálni, és hogy kialakítsák a felelősség kultúráját.”
az elmútnyolcévet követő legutóbbi elmúltnyolcév tükrében nehéz eldönteni, sírjunk-e vagy nevessünk. és nem, nem igaz, hogy „alakulhatott volna másképp is”, mert ezt 2009-ben pontosan ugyanúgy lehetett látni, mint most 2017-ből visszanézve. nem is nagyon értem, kiben bíztak? Orbánban? Kósában? Répássy Róbertben?
maga a cikk amúgy tetszett…
@HaKohen:
végül is redukálhatom az egészet arra: aki bőszen ekézi a féltudású elitet, MTA professzortól a Népszabadságon át Farkasházy Tivadarig, attól minimum vicces, hogy viszont a Fideszt ezek szerint 20 éven át csak nézte, de nem látta…
@Dr. Gy. Dr. Fűegér: Ha egy kicsit jobban ráérnék, írnék egy cikket azzal a címmel, hogy „A féltudás, mint a kétharmad forrása, avagy hogy lesz a Föld egyhatodán újra kommunizmus, továbbá minden egész eltörött”
@Érvsebész:
cikket? ez egy egész könyv. aztán reggel promóriport Demcsák Zsuzsával.
.
@Dr. Gy. Dr. Fűegér:
Elolvastam a 2009-es cikkét.
És tegye a szívére a kezét bárki, aki azt állítja, hogy már akkor is olyan világosan és élesen látta a dolgokat. Én legalábbis nem.
Ezt fejelték meg azok az illúziók, amelyektől sem mi, sem a szerző nem volt mentes. Persze, hogy az azóta eltelt elmúltnyolcév 2.0 sokunk szemét kinyitotta.
Viszont O.K. már akkor is elég világosan leírt olyan jelenségeket „féltudású elit” megnevezéssel, amelyek a mostani cikkében is benn vannak. A naivitása mexünt, de a _szemlélete_ lényegében nem változott. Az elmúltnyolcév 2.0 következtében nem csak blikkfangos címkeresés eredménye a 100 év szorongás, hanem (vélem én) szembenézés azzal, hogy a féltudású elit kategóriája kitágítandó, és főleg az aktuális helyzetet körülvevő környezet kitágítandó időben – és persze térben is. (Ezzel a Reagean- és Thatcher-analógiák is ködbe vesztek.)
Ja, és bár nem számoltam meg, de a 2009-es cikk két ige gyakori használatával jellemezhető: „lehet” és „kell”. Sajnos, ez engem (a sajnos az életkoromra vonatkozik) az átkosnak a pártkongresszusi, KB-határozati, kormányhatározati stílusára emlékeztet: ezek az igék, főleg a kell, ott fordultak elő nagyon gyakran, és persze minden következmény nélkül.
A mostani cikk sokkal pesszimistább. De a szerző változatlan (na nem teljesen változatlan) illúzióit jelzi, hogy a törzsanyagban szinte eltűnnek, de a végére újra fölszaporodnak a „kell”-ek.
Igen: „kell”. De ki hallja meg, és érti meg, hogy kell? És ha meghallja és megérti, akkor mi van?
.
@HaKohen: Publicisztikának, vitaindítónak kiváló az írás, de éppen fortin és Wolff kommenjei mutatják, hogy teljes egészében nem áll meg a lábán a szöveg (az eredeti szöveg SEM). Jó lenne egy Féltudású Elit vita, de nem hiszem, hogy lesz egy ilyen vita.
.
@Dr. Gy. Dr. Fűegér:
Örülök, hogy abban egyetértünk, hogy a cikk jó (legalábbis nekünk tetszett)
Tisztelt számos itt kommentelő kollégának csak azt a kérdést tehetném föl: „Irigykedünk, irigykedünk?”
Viszont: „nem is nagyon értem, kiben bíztak? Orbánban? Kósában? Répássy Róbertben?” Hát akkor nyilván nem ismerhették még Mészáros Lölöt, Rezsi Szilárdot. Ha ismerték vón, nyilván bennük bíztak vón.
.
@jotunder:
Én a tegnapi Index-cikkre utaltam. Mutass még az utóbbi elmúltnyolcév 2.0-ban hasonló színvonalú és átfogó szemléletű cikket. (Nem, ne mondd, hogy Tölgyessí vagy Czeglédi vagy – kedvenced – Kéri stb.)
Ja, hogy fortin és Wolff? Akkor mingyá más! Btw. nekik (is) szól az előző kommentemben föltett kérdés: „Irigykedünk, irigykedünk?”
Én legalább nagyjából tisztában vagyok a saját kapacitásommal, ezért aztán nem is köpködöm le azt, akinek írását némi csodálatom övezi.
.
@Dr. Gy. Dr. Fűegér: „A jövő kérdése, hogy a 2010-ben kormányra lépő erőknek megvan-e a szándékuk, hogy valóban új szabályok mentén játszanak”
Megvolt nekik. És ez még sikerült is.
@HaKohen: Nem. Kellene?
@HaKohen: jaja, én is a tökéltes, 150%-os cikkre várok (viccelek ám). maffiaállam, kuláktempó, féltudású elit… mindig megvan a hibás, aki köré fel lehet húzni a tanulmány ívét.
@Érvsebész:
Bár veled nem lehet komolyan beszélni, most mégis komolyan kérdezem: ugyan hol volt a Föld akárhányhatodán valamikor kommunizmus?
Utoljára Marx és Engels írt valami hiteleset (néhány mondatot, mert böcsülték magukat annyira, hogy nem jósoltak) a kommunizmusról.
Ami azóta történt (több, mint másfél évszázad alatt), annak semmi köze a kommunizmushoz. Ha az említett két szerző túlélte volna a XX. századot, bizonyára visszavonja minden mondatát, amelyben ez a szó szerepel.
Ha létrejönnek különféle hierarchikus struktúrák, majd kedves emberek megetetik ezeket a népekkel, elnevezik kommunizmusnak (vagy mondjuk Hitler esetében nemzetiszocializmusnak!), és ideológiájukat ráhúzzák különféle önkényuralmakra, diktatúrákra, nepotizmusokra… na azért ne vicceljünk!
.
.
@Dr. Gy. Dr. Fűegér:
Demcsák Zsuzsával? Akkor inkább Borbás Marcsival – ő legalább ínycsiklandozó étkeket is bemutatna, amíg @Érvsebész: szemelvényeket olvas föl saját művéből.
.
@Wolff: Addig amíg nincs nála jobb, addig én nem tudok mást mondani. Két megoldása lehet a dolognak. Vagy képtelenség erről az átfogó területről tudományos igényű ámde közérthető írást közzétenni, de akkor az MTA mi a francnak indította el ezt az egészet, vagy pedig a közpénzen fizetett kutatóink közül veszik egyesek a fáradtságot és megpróbálkoznak ennél jobbal. Akik ma megmondásra szakosodtak, azok ezekhez a szöveghez képest makognak. És persze vannak dolgok amiket ő és ide sorolnám Babarczy Esztert is mondtak ki először. Nincsenek tudományosan alátámasztva írásaik, de ők nem is az akadémiiai szférába tartoznak, de amit mondanak az felszabadító narratívák tarsadalmi problémák leírására. Egyébként UK a matematikai hibák ellenére mégiscsak sikeresen védte mta doktoriját, nyugodtan lehet rá kiváló jelzővel hivatkozni. Nem teljesen értem mért probléma az, ha az ARJ modellt alkalmazza magyarországra és bemutataja a szükségszerű bukását 4 jól körülírható felzárkózásra törekvő rezsimnek? Nem azt mondja, hogy ezek azonosak, csak a releváns dolgokban elég erős az összefüggés. Lehet cáfolni tételesen, hogy márpedig a korábbiak más miatt buktak el, de nekem most ez így lett kerek egész és tetszenek az ilyen elméletek :).
@HaKohen:
Debreczeni József látta. És bizonyára még néhányan. Csak nem hittek neki…
@HaKohen: Mindenekelőtt visszautasítom, hogy velem ne lehetne komolyan beszélni, például @Dr. Gy. Dr. Fűegér: kommentjét úgy olvastam, hogy Demcsák Zsuzsa pornóriportot készítene velem, ezért haladéktalanul elkezdtem gondolkodni, hogyan tudnám a tervezett mű felnőtteknek szóló változatát megírni, és már a fejezetcímek is megvannak, melyekről csak annyit árulok el, hogy a fél-, negyed-, stb.-ed tudású elit, továbbá az általa kényeztetett politikai osztály tagjainak felmenőivel való vérfertőző kapcsolatokra buzdítanak.
@Érvsebész: remek ötlet, csak az egér kedvéért keverd bele valahogy vadait is.
@TG69: Senki nem mondta, hogy ne alkalmazza Acemoglut és Robinsont, de ne nevezzük már ezért lángésznek. Másfelől pedig már egy BA-s szak- vagy milyen dolgozatnál is az az elvárás, hogy a szerző a modellbe tegyen bele empíriát, ami itt – a látszat ellenére – fájdalmasan hiányzik. A nagy bejelentések nem azonosak az empíriával. (De hát mi Szekfű óta nem tudunk meglenni egy nagy hanyatlásnarratíva nélkül, pedig lehet, hogy éppen ez lenne a kiút, egy évtizedig hagyjuk másra az átfogó magyarázatokat és addig dolgozzuk fel, hogyan is működik a társadalmunk, hátha ebből is kijöhet egy átfogó kép. És mondjuk így is lehetne empíriával használni Acemogluéket: su.diva-portal.org/smash/get/diva2:753257/FULLTEXT01.pdf ) Pl. Tomka Béla – amúgy erősen Acemoglu-Robinsonon alapuló – gazdasági növekedés és felzárkózástörténeti összefoglalója kétségbe vonja a dualizmus kori aranykort és már a Horthy-korszak erősen állami beavatkozásos vége felé látja Magyarországot a legközelebb a nyugati centrumhoz. Hogy a dualizmus korában ne lett volna akár nagyon nagy mértékű korrupció? Fekete gyémántok, Aranyember talán mond valamit a Gründerzeitról, Lukács László bukása pedig az utolsó évtizedekről.
De lehet, hogy egy konkrét történet jobban illusztrálja majd, mit is nem tudunk a dualizmus kori gazdaságról, mivel eddig nem tártunk fel, legfeljebb csak eseteket. Valamikor az 1880-as években néhány derék erdélyi szásznak (figyelem, protestáns, vagyonos, munkaerkölcsben jeleskedő férfiakról van szó!) eszükbe jutott, hogy szűkebb lakóhelyük felvirágoztatásához nélkülözhetetlen egy vasútvonal, ami összekötné Alvincet (a Budapest-Arad-Gyulafehérvár-Brassó/Kolozsvár vonalon) Vöröstoronnyal, ahol majd csatlakozhatnak a a megépülő román vasúthoz, és így a szászok árui gyorsabban juthatnak el keletre. Mivel dolgos kapitalisták voltak (bankvezetők, részvényesek, nyomdatulajdonosok stb.), alapítottak egy vasutat, megszerezték a koncessziót, a bankjaiktól fel is vették a hitelt a pálya kitűzésére, és megépítésére is.
Eddig ez egy igazi kapitalista tündérmese, ráadásul a vonal ma is működik, nyilván jó a vége. Közben ezek a derék szász urak politikusok is voltak, nem olyan meglepő, nem egészen negyedmillió szász között sokoldalúnak kellett lenni. Amikor a vasútvonal kitűzése elkezdődött, a szászok éppen titkos tárgyalásokat folytattak a magyar kormánnyal arról, hogy esetleg csatlakoznának a kormánypárthoz az országgyűlésben. Így aztán, amikor miniszteriális figurákkal beszélgettek, szóba hozták a saját kis vasútjukat is, megemlítve, hogy igazából ők nem is olyan nagyon szeretnék működtetni azt az üzemet, jobban örülnének, ha a Magyar Államvasutak – egy obskurús törvényi hely alapján – átvenné tőlük az első pillanattól kezdve, nekik, mint a koncesszió tulajdonosainak fizetne egy állandó összeget, nagyjából akkorát, amiből kijön az általuk vezetett bankok haszna és az ő személyes hasznuk részvényesként/koncessziósként, a működtetés kockázatait meg viselje az állam. Baross Gábor például nem igazán volt lelkes, de a miniszterelnök Tisza Kálmán, aztán Szapáry Gyula és Wekerle azt mondták, üsse kő. És lőn. A szászok pedig hamarosan csatlakoztak a kormánypárthoz. Igaz, ma már csak a vasút van meg a történetből, a bankok nem. 🙂 (A dualizmus kori korrupció, state capture egyebek kutatása gyerekcipőben jár, de számos olyan jelenség volt, ami arra utal, hogy nagyon is működött ebben az aranykorban a politikai patronázs, a járadékvadászat stb.)
Szóval egyáltalán nem biztos, hogy a nagy narratíva nagyon idealizált és démonizált korszakait nem azért lehet így beállítani, mert még nem tudunk eleget róluk (vagy mert aki ír nem tud eleget.) Acemogluék éppen azt csinálták, hogy több esetben empirikusan végig mentek a fontosnak tartott tényezőkön és aztán ebből vontak le következtetést, ahhoz, hogy a magyar történetről mondj valamit, ugyanezt legalább meg kellene tenni. (És mivel Acemogluék egy sor intézményes tényezőt is vizsgálnak, bizony, meg kellene nézni a jogrendet, annak érvényesülését stb.) Ráadásul mind a dualista Mo., mind a Horthy-korszak háborús vereséggel bukott meg erről azért mégis kellene szólni valamit. N.B. Ungváry Krisztián érveléséből sem következik, hogy a „zsidó vagyon” újraelosztásával ne működhetett volna a rendszer még sokáig, ha közben nem veszti el a háborút, csupán annyit állít, hogy az erőszakos redisztribúció eszméje ekkor végleg beleette magát a magyar politikai gondolkodásba. Szóval tényleg mondani kellene valamit, hogy akkor a háborús vereség a gazdaság- és társadalompolitika egyenes következménye lett volna?
Másfelől szerintem az is érdekes, hogy O.K. nagy naratívája egyelőre semmiben sem különbözik a „féltudásúak” nagy narratívájától, mert nekik is volt ilyen. Liberális intézmények, joguralom, demokrácia, nyugatosodás – ebből lesz a kapitalizmus és siker, mint a 20. sz. történelme mutatja. És éppen azért gondoljuk most „féltudásúnak” őket, mert eszükbe sem jutott kételkedni. (Akadémiai pozícióik pedig nekik is voltak.)
@Mozigépész:
Lehet, hogy túl kategorikus voltam. Ám ezek a sporadikus vélemények nem teszik semmissé az általános trendet.
Én pl. szűk családi körben már az első Orbán-kormány idején – saját szakismereteim alapján – a főnökre bizonyos pszichopatológiában szokásos diagnózis mondtam; s ez mára csak megerősödött, úgy is mondhatnám, hogy mások is belátták.
Na és? Eredmény?
.
@Érvsebész:
Itt most négyszemközt elárulom, hogy elsőre én is azt olvastam.
Na de akartam én ebből könyvet írni?
Na látod!
@Wolff: Az nyilvánvaló, hogy minél inkább tágítjuk a modell integritás tartományát, annál képlékenyebbé válik a dolog és persze ez itt és most a távolabbi múltat érinti inkább. OK-ban épp az a jó, hogy amit korábban a ballib értelmiségire kimondott az igaznak tűnik a NER-re is, de sok fontos pillére megáll a kádár korra is és a horhty rendszerre. 64-re a kádár rendszer is elért egy lokális felzárkózási maximumot ezek nem sokat jelentenek, ha önmagukban a rendszerek alkalmatlanok a dinamikus növekedésre, mert az egészet lebomlasztja az aktuális intézményrendszer. Ezek inkább tűnnek nekem egyedieknek, mintsem valamiféle sikeres társadalom/gazdaságpolitikai kombónak. Azt sem mondja OK, hogy ne lenne kisebb de inkább nagyobb korrupció minden rendszerben, csak annyit, és ez meg Friedman, hogy kell lennie akkora magántulajdonnak, hogy aki ez ellen fellép az védve legyen általa, mert csak így szokott jól működni a kontroll. Ha nem tudunk eleget, akkor épp az lenne a feladat, hogy megfelelő adatokkal erősítsék meg/cáfolják mindezt, mert szerintem ezek alkalmas felvetések egy ilyen vizsgálatra (gondolom ezért is adta közre az MTA). OK alapvetően nem kutató közgazdász érdemeit, és nagyszerűségét ezért máshol kell keresni. Én ezt a fajta „szakközéleti” tevékenységet, mint értelmiségi szerepet igen hasznosnak tartom és persze lehet, hogy túldimenzionálom. Ebben az értelemben mondom kiemelkedőnek.
.
@TG69:
Az egyik lényeges körülmény, amit mondasz: „Akik ma megmondásra szakosodtak, azok ezekhez a szöveghez képest makognak.” Így igaz.
A másik: „…nekem most ez így lett kerek egész és tetszenek az ilyen elméletek…”
Ezeket kiegészítendő az utóbbi mondat utolsó szavát húznám alá. Ugyanis ez egy _elmélet_, méghozzá 100 év magyarországi történéseire egyfajta magyarázatot adni kívánó elmélet. Amint a jobb elméletek általában.
Vannak vitára érdemes részei (pl. elsőre a Horthy-korszak jellemzése nekem kissé necces volt). De akkor nosza, vitassuk azokat, és ne dobjuk ki az egészet egy lendülettel. Régi közhelyes szólással: fürdővízzel együtt a gyereket…
Azután kedves itt kommentelő kollégáink érvelésével (netán köpködésével) az a fő bajom, hogy nem veszik figyelembe az adott elméleti konstrukció és az általa megcélzott gyakorlati téma, történeti folyamat jellegét, dimenzióját, absztrakciós szintjét. (Ebből a szempontból még az is kurvára hidegen hagy, hogy mit tesz az MTA, és mi van a nagydoktorijával, no meg hogy állnak nála @jotunder: kedvenc impaktfaktorai.)
Nekem elfogadható _általános_ magyarázatot ad makrotársadalmi folyamatokra a magyar történelemben, amelybe beleillik a mostani helyzet magyarázata, hogy ne mondjam. szimptomatikája, diagnózisa, etiológiája és prognózisa – utóbbi quo ad vitam és quo ad sanationem. (Bocs az utóbbi szakzsargonért; nem bírtam megállni.)
És éppen mert különböző dimenziókkal, absztrakciós szintekkel van dolgunk az ilyen magyarázatoknál, nem látom sok értelmét különféle szintek és dimenziók összemaszatolásának. @Wolff:-ot korábbi kommentjei alapján sokra becsülöm, de asszem itt melléfog. Ugyanis teljesen fölösleges mondjuk Arisztotelész, Kopernikusz, Marx, Einstein és Freud elméletéhez akár bizonyítékként, akár cáfolatként olyan – egyébként valszeg pontos és igaz esseteket idekavarni, mint az Alvinc és Vöröstorony közötti vasútvonal tanulságos története. (Tudom, ő nem ezt mondta; csak a szemléletesség érdekében kinagyítottam.)
.
.
@HaKohen: a problema pl. az, hogy en most eppen egeszen kozelrol latom a magyar elit par szelelet es ez a par szelet tulzas nelkul mondom vilagszinvonalu. en pontosan tudom, hogy ez nem minden szeletre igaz, de fortin kollegaval ertek egyet, itt bizony nagyon pontosan kellene latni, hogy mirol beszelunk. bizonyos szempontbol a magyar elit kiemelkedo teljesitmenyt nyujt kelet-europaban, bizonyos szempontbol meg szomorut. ilyen resze is van a magyar elitnek, meg olyan is. es errol sajnos nem lehet altalanossagban beszelni. en tovabbra is nagyon fontosnak tartom orban krisztian feveteset, de az is igaz, hogy o nem tortenesz, es a torteneti jellegu reszletek eseteben lehetne kicsit elovigyazatosabb, meg egy publiban is.
Aztán van, amikor egy féltudású hirtelen egészen szimpatetikus és vonzó alternatívának tudna látszani az esti félhomályban, mármint ahhoz képest:
444.hu/2017/03/28/loppert-daniel-az-eximbank-egyik-vezetoje-lett
És akkor „egyszer volt, hol nem volt” volt egy MSZP-elnök, aki azt nyilatkozta a
2014-es választások utáni megválasztásakor: „Nem kívánunk részt venni az elitek játékában”.
@Wolff: valójában a bukástól szorongó (az ország lakossága számára nem magától értetődő) rezsim fogalma a dualizmus korára is könnyedén kiterjeszthető.
Nem véletlenül nem merték bevezetni az általános választójogot, hiszen a dulaizmus rendszerével a nemzetiségek alapból ellenségesek voltak, és még az etnikai magyarok többsége is inkább volt 48-as fügegtlenségpárti. Szóval a kiegyezéssel uralomra kerülő kurzus ugyanúgy retteghetett, mint Horthy vagy Kádár… és tulajdonképpen ugyanúgy csúfosan meg is bukott.
De ezzel nekem nem lett érvénytelen O.K. írása, hanem csak azt látom,h 100 év helyett 150-ről is lehetne beszélni.
@HaKohen: @TG69: Azt értem, hogy nektek tetszik, és hajlamos vagyok azt gondolni, tudom, hogy miért, lásd Szekfű óta imádjuk a nagy hanyatlástörténetet, ami lehetőleg egy okra vezeti vissza a felzárkózás kudarcát. Ez eleve sokkal alkalamasabb vita provokálására, mint mély elemzésre, komplex rendszerekben nagyon ritkán találunk pusztán egy okot, ami szép, egyértelmű oksági viszonyban van kudarccal vagy sikerrel. Csakhogy OK szövege még ezen a téren is rendhagyó, és módszertanilag is problémás, hiszen a legtöbb ilyen elemzés strukturális okokat keres, OK viszont az elitet találja felelősnek (nem a kapitalizmus idegenségét, a nemességet, ami jóval több mint az elit stb.). És ez Acemoglun és Robinsohoz képest is lényeges változás, hizsen ők is strukturális oksági összefüggést állapítottak meg: jogállam, joguralom, semleges állam, esetleg tudatos politika, ami ezt emberi oldalról is segíti, ennek következménye a sikeres gazdasági felzárkózás. Nem az elit alkalmasságáé vagy sem, ez legfeljebb közvetve merülhet fel.
OK viszont az elitet teszi meg „strukturális” oknak, noha, mint @jotunder: is joggal jelezte fortin nyomán, nincs ilyen, hogy egynemű elit. Akkor már legalább azt meg kellene kérdeznie, hogy miért szorul ki az elit nemféltudású része a döntésekből? Másfelől meg úgy tűnik, hogy majd elég lesz, ha a nemféltudású elit kézbe veszi a dolgokat, és minden jó lesz, ez megint nagyon egyszerű, és ráadásul az orbáni voluntarizmus párja: mi tudjuk és meg is tudjuk csinálni, könnyedén. Én nem akarom kidobni a strukturális magyarázatot, vagyis a jogbiztonság hiánynak romboló hatását, csak azt gondolom, hogy ha mindjárt meg is találjuk ennek egyedüli okát az elitben, akkor sehová sem jutunk, sőt.
Igazság szerint ez az egész így, összehasonlítás nélkül amúgy is inkább spekulációnak hangzik, a bemutatott száz évben sehol sem volt egyenesen vonalú, töretlen, meritokratikus és jogállami fejlődés. Azt a kérdést kellene felenni, hogy akkor miért lesz Franciaországban, Németországban, Olaszországban (és a sor folytatandó) sikeresebb mint nálunk, és miért kerül ezek közül legalább egy mégis válságba később, velünk egy időben. Biztos nem az elit nemféltudásúsága miatt.
Igen, valóban nem kedvelem OK-t, ennek azonban főleg az az oka, ahogy a NER-en belülről el akarja adni, hogy ő kint van, és emellett másokon számon kéri a polgári magatartást, amikor abban a pillanatban, hogy választás elé került az alattvalóit választotta. (Nem tudom én mit tennénk, de biztos, hogy utána nem lennék ennyire hangos…) és engedtessék meg, hogy kételkedjek abban, hogy valaki tényleg olyan okos és nagyszerű, ha azzal be lehetett fogni a száját, hogy Mo-n kicsit kevesebb pénz jut a családi kasszába. Nem arról lenne szó, hogy OK annyira elit nyugatos figura, hogy könnyedén megállná a helyét néhány évig arrafelé is?
@nudniq:
Nyilván ezzel könnyen elintézhetőnek tűnik, de hát a dualizmus kori elit jó része – általános választójog ide, nemzetiségek oda – a háború előtt és alatt nem hogy bizonytalan volt, hanem magabiztosan várta a magyar birodalmat, a Monarchián belüli erőviszonyok eltolódását, azt, hogy Mo- lesz Németország igazi partnere és még sorolhatnánk. (A főrendi ház alelnöke 1918. szeptember végén, éppen a bolgár front összeomlásakor még azon elmélkedett, hogy a románokból ki kellene zsarolni egy vasútvonalat Galatira, na és persze a kikötő használatát. Nem volt különösebben rettegő figura.) Másfelől a harmincas évek Horthyja vagy Gömböse sem volt rettegő, ahogy a hetvenes évek Kádárja sem. Azt feltételezni, hogy két.három évtozedes uralmat lehet rettegve gyakorolni, elég merész. És felesleges is ezeket a korszakokat egyneműsíteni, szerintem sokkal érdekesebb, hogy úgy tíz-tizenkét évente jön mindig egy komoly törés, irányváltás, ami több, mint puszta korrekció.
@nudniq: azért a dualizmuskori magyar elit legitimációs szorongása végképp túlfeszített interpretáció, ilyen alapon a francia forradalom (vagy a parasztlázadások, vagy Spartacus) óta minden elit minden korban szorongana, hiszen mindegyiket fenyegette az ilyen-olyna módon hatalomból kirekesztettek lázadása (lásd ehhez Hannah Arendt forradalom-könyvét). A Monarchia elitje nem abban az értelemben tartott a nemzetiségektől vagy a Horthy-rendszer elitje a munkásságtól-parasztoktól, amint azt a cikk véli, hogy legitimációs krízist okozott volna neki, ellenkezőleg. Mélyen meg volt győződve előbbi a Kárpát-medencei magyar szupremáció, utóbbi a társadalmi nyugalom és józanság, döntésképesség elve alapján, hogy ezeknek a csoportoknak beengedése a döntéshozatalba/hatalomba természetellenes, kártékony, nem része a dolgok rendjének, nem legitim. A legitimációs szorongás a kádár-kori elitnél jött elő először (Rákosiék még tele voltak világmegváltással és a fasiszta magyarok átnevelésével), nyilván 56 miatt, ezt jól írta le OK, és azt is, hogy a rendszerváltozás utáni valoldali kormányokon ez végigvonult. De pl. a két jobboldali kormány (Antall-Orbán1) megintcsak nem volt ilyen krízisben, evidensnek tartották, hogy ők kormáényzonak, sőt, éppenhpgy az ellenzékiség volt a magyar jobboldalnak abszurd 2002 után. Amúgy az összes komolyan vehető társadalmi érték-kutatás szerint ez valóban egy jobboldali többségű ország (Szelényi írta meg 2002-ről, hogy milyen meglepetés volt ezért is Orbán veresége), és a fiataloknál se változott ez meg.
A NER legitimációs krízise nagyon is viszonylagos, kellene egy jó fogalmi készlet a megragadására. A legnagyobb hiányossága talán a OK tanulmánynak (a történelmi / gazdaságtörténeti visszatekintés irrelevanciáján túl, az végülis csak egy amatőrködés, ha nem irogatott volna a féltudásúságról korábban, nem is lenne gáz), hogy hiába érez rá nagyon éleslátóan erre a legitimációs gondra, nem kínál jó fogalmi rendszert a leírásához. Mert egyfelől ilyen magabiztos hatalmi elitet én felnőttebb életem harminc éve alatt még sose láttam, közben az is igaz, hogy valójában egy szellő is elfújhatná őket, éseközben az elképesztő lopástenger hosszú időre betonozza be őket, ugyanakkor a teljesítmény-nélküliség a közvetlen politikai-gazdasági vagyonbirtoklókon kívül súlytalanná teszi őket egy kicsit is hűvösebb korszakban – szóval, nem tudom, mi írja ezt le igazán jól. De nem szoronganak, legfeljebb egy freudi mélységben.
@velőtanya:
Bár ez melléxál, amikr elolvastam a hír címét, azt gondoltam, hogy miért ne lehetne kiváló bankvezér az, aki Medgyesit lehazaárulózta?
Elolvasva kissé gázosabb az ügy, no de csodálkozol? És egy ilyen fazon uborkafára mászásától ugyan miért lenne jobb az elit – akármit is ércsünk rajta.
.
@Wolff: @jotunder:
Egyik boldogult professzorom arról volt híres, hogy a vizsgázókat rendszerint leállította, amikor elkezdték mondani a tételüket. Mondván, hogy először határozzák meg pontosan, hogy mit értenek a tétel témájában rejlő fogalmon. Utána mondják, amit összegyűjtöttek.
Na most látom, hogy ahányan itt belepofázunk a dolgokba, annyi elitfogalommal operálunk. Nem csak ezért, de ezért is beszélünk el egymás mellett. (Én pl az utóbbi években kerülöm ezt a kategóriát, és ha mégis muszáj megnevezni, akkor idézőjelek között teszem.)
A tegnapi cikk kétségtelenül egy sajátos elitfogalommal dolgozik, de abban szvsz konzisztens. Nem merném állítani, hogy nem lehet más megközelítés, már csak a dolgok bonyolultsága miatt is – de azért ez egy kézenfekvő magyarázatnak tűnik, ami számomra reveláció erejével hatott.
A cikk mi lenne? Publi? Nem. Tudományos tanulmány? Nem. Egyezzünk meg egy középműfajban: tudományos esszé. Vagy elméleti koncipiálás. De mindegy is: nem érdemes műfaji szőrszált hasogatni.
Ja, és apropó rettegés. Nem olvastam a cikkben rettegésről, hanem szorongásról (ez a címe is). De ha igen, akkor sem mindegy, hogy a szorongás pszichopatológiai-személyiséglélektani avagy szociálpszichológiai fogalmával operálunk. A vita így teljesen értelmetlen.
.
@fortin: A féltudású elitre való rámutatás egy nagyon fontos közéleti aktus volt, mert amiből megérthettük, hogy velük lehetetlen lesz fordulatot végrehajtani. Ez érinti a teljes politikai és gazdasági elitet, a tudományos szférában meg a a társ. tudományok egy jelentős részét közgazdaságtantól a történelmen át sok mindent. Ez teljesen evidens is, mert a „szocialista” tudás nem konvertálható a mainstreamre és a jotunder által érintett állandó kérdés ezeken a tudományterületeken (vö. impakt faktor) a teljesítménynélküliségre jó választ ad az, hogy ezek az emberek nem értik azt a területet amiben tevékenykednek és ami rosszabb nem is tudják megtanítani a következő generációnak,illetve kiszorítják azokat akik erre képesek lennének. Mindenki aki egy élhető jövőt képzel el és lehetősége van ezt kifejteni, az a nyugaton képzett fiatalokra gondol elsősorban. OK, mint gyakorlati közgazdász nem tekinti nyilván magát a féltudású elit részének, MIT-en végzett közgazdasági diplomája erre gondolom fel is jogosítja. Az ő gazdaságpolitikai írásai sem tekinthetőek professzionális kutatásnak, ezek a hazai átlagnál sokkal alaposabb összefoglalóknak tekinthetők politikusoknak, szakmabelieknek és affinitást mutató laikusoknak.
@fortin:
Asszem, megint egy más szinten érvelsz, mint ahol a cikk tartózkodik. Éppen ezért a te szinteden lehet, hogy igazad van. De nem ez zavar, hanem:
„De nem szoronganak, legfeljebb egy freudi mélységben.”
Hűha! Végiggondolnád, hogy ez pontosan elég az egyén teljes összeomlásához? És akkor még a szorongás szociálpszichológiai következményeit nem is érintettük.
.
@Wolff: Két gyors megjegyzésem lenne az elején. Az egyik, hogy nagyon is tetten érhető az, hogy van valami „nemtetszés”-szerű viszonyulásod OK, mint ember felé és ez árad fortinból is. A második pedig az, hogy továbbra is érződik egyfajta lenéző hozzáállás, amiben beleszorítod vitapartnered egy olyan szerepbe, amit biztosan nem tud elfogadni :), ez pedig a vonzódás az egyszerű magyarázatokhoz(nyilván mert egyszerű a tag) , de ezen túl tudok lendülni, lényegét nem érinti a vitának.
OK a struktúrákat létrehozó, beléjük kapaszkodó eliteket mutatja be, akinek elvileg van rá képességük, hogy ezeket a maguk képére megváltoztassák. Azok a gazdaságpolitikai lépések, amik ezeket a rezsimeket a1) belső rablásra ösztönzik a2) rossz külső eladósodáshoz vezetik lehet sok mindennek nevezni, de biztos lábakon álló, stabil rendszereknek nem. Hogy aztán ezeket a rendszereket működtető embereket racionális lényeknek tekintük, akikből ez a fajta végső gazdpol lépések kiváltanak-e egyfajta szorongást az lényegtelen. Annak belátása, hogy ezek a felzárkózásunk alapvető gátjai egy jól leírt felzárkózási modellben az nem egyszerűség kérdése, hanem logikus gondolkodásé. Az lehet eszmetörténeti különbség, hogy a struktúrák vannak-e előbb, vagy az emberi elme, de én ehhez sem értek :). Azt érzem, hogy z
@TG69: Na ez elment az érzéseim nélkül, ez valami jel, hogy ne is fejezzem be 🙂
@HaKohen: „És tegye a szívére a kezét bárki, aki azt állítja, hogy már akkor is olyan világosan és élesen látta a dolgokat”.
A dán királyi főszámvevő jelentése a Fortinbras & Fortinbras cég átvilágításáról (ha jól emlékszem, 1999-es Orbán Ottó vers 🙂 )
@HaKohen: „apropó rettegés”
Bocsánat. Szorongás helyett én írtam rettegést, rosszul tettem.
Mea culpa és májfolt.
Csak egy érdekes adalék (egy picit JT által hivatkozott Index cikk motiválta) annak megfontolására, hogy a társadalomszervezési végletek közötti évszázados bolyongás helyett lenne lehetőség -ideiglenesen- valamiféle köztes állapotra is:
„…ha egy ország legfőbb célja a gazdasági növekedés, akkor az igazán előnyös összetétel nem a liberrális demokrácia, és nem is a szocializmus leninista vagy demokratikus változata, hanem a liberális gazdaság és a politikai diktatúra párosítása…:császári Németország, Meidzsi Japán, Vitte és Sztolipin Oroszországa,…, Brazília az 1964-es hatalomátvétel után, Chile Pinochet idején és természetesen az ázsiai „újonnan iparosodott országok”” (Francis Fukuyama: A történelem vége, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2014, 219.old.)
Ugynő a 268, és 269. oldalon: „…Az amerikai demokrácia alapját alkotó, a Függetlenségi nyilatkozatban és az alkotmányban rögzített elvek Jefferson, Madison, Hamilton és más alapító atyák írásaiból származtak, akik viszont eszméik jó részét Thomas Hobbes és John Locke angol liberális hagyományából merítették…Thomas Hobbes…az abszolút monarchia szuverenítását hirdette…noha Hobbes semmiképpen nem volt demokrata a szó mai értelmében, liberálisnak feltétlenül liberális volt…Mert ő állítota fel elsőként azt az elvet, hogy egy kormányzat legitimációja a kormányzottak jogaiból ered, és nem a királyok istenadta jogából vagy a hatalmon lévők természetes felsőbbrendűségéből”
Hmmm….
@HaKohen: valahogy nem tudok elszakadni attól az elavult felfogástól, hogy ha valaki maygarázó érvénnnyel vázol feé egy történet hátteret, akkor nem árt, ha az a felvázolás adekvát a valós történeti háttérhez. Ez persze enem anynira posztmodern és lájkképes, de mindegy.
Viszont a freudi mélységnél ecplicitebb szorongásnak valóban nem látom nyomát sem, pedig eleget vannak a közelemben. Sőt, a világőrültség (brexit, trump, lepen stb.) csak méginkább stabilizálja a magabiztosságukat. De ami a legvicesebb, hogy avlójéban ma is egyetéen igazi görcsöt látok náluk: az szdsz/zsidóvirtschaft/liberálások (ez kb. ugyanat jelenti ott) létezése okozta remegést. Ezt egszerűen nem bírják kiheverni, egészen bájos.
@Wolff: „sokkal érdekesebb, hogy úgy tíz-tizenkét évente jön mindig egy komoly törés, irányváltás, ami több, mint puszta korrekció. ”
Ez szerintem is érdekesebb, mivel tényleg megtörténik, szemben azzal, ami csak feltevés, hogy évtizedeken keresztül egy bizonyos dolog határozza meg az események menetét, és arra kellene rájönni végre, hogy mi az. Én könnyen elképzelhetőnek tartom, hogy ahányszor elcsesztük, mindig más és más dolog miatt csesztük el (vö. „A boldog családok mind hasonlók egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az.”), és a sorozatos újranekiveselkedés meg amiatt van, hogy minden döntésünk (most itt egybemosok kicsit és nagyot, elitet és népet, akarást és tűrést) egyrészt olyan rossz ötlet volt, hogy általuk túl tűrhetetlen feszültségeket állítottunk elő, másrészt mindegyikkel csak megerősítettük magunkat abban a mintában, hogy szét kell dúrni mindent, ha nem tetszik. Nem a lelkünk vagy a társadalmunk mélyén lappang egy főok, ami mindig ezt teteti velünk, hanem folyamatosan állítjuk elő a változatos okokat. Egyszer végre rá kéne bökni a liberális demokráciára épeszű választási rendszerrel, és akkor talán nem csalódnánk. It’s not rocket science 🙂 Vagy ha akkor is csalódunk, majd tovább izélünk ezen, de addig valahogy olyan időszerűtlennek tűnik, amíg azt nem próbáltuk ki.
@Wolff: Nekem is az egyik fő bajom a cikkel, hogy mindenáron nagyot akar mondani, mindent leszól és TÚLSÁGOSAN ELDRAMATIZÁL, ezt váltotta ki belőlem:
ideo-logic.blog.hu/2017/03/28/alaphiba_amelyet_minden_magyar_elemzo_elkovet
Számomra tipikus centrum-periféria történetről van szó, hasonló problémákkal mint máshol. MINDEGYIK korban voltak sikerek és hullámvölgyek is. A dualizmus vége pl. már válságtörténet, a gazdasági növekedés lecsökkent (Romsicsnál olvastam), de mások megfogalmazásában pedig: „színlelt kapitalizmus” volt az egész korszak gyakorlatilag, pontosan azokkal a visszásságokkal a nem is nagyon mélyben, amit Mikszáth és mások leírtak.
A Horthy-korszaknak és a Kádár-rendszernek is megvoltak a dinamikus évei, mindkét rendszerben volt olyan, amit sokan aranykornak éltek meg, nem véletlenül.
MONDJUNK POZIITIVUMOKAT IS a cikkről feltétlenül: az egyik a párhuzam a Horthy-M.O. mint Kis-Németország és a Kádár-rendszer mint light-os Sz.U. között. (Bár ilyen sarkosan nem fogalmaz az író.) Én ezt már sejtettem és le is írtam egyszer. Kubát látványosan az orosz kereskedelmi kapcsolatok tartották életben, minket az orosz olaj és nyersanyagok húztak fel. Kuba összeomlott egy pillanat alatt, amint a támogatás megszűnt és mi is visszaestünk. Ezeket ki kell mondani, mint a rendszerváltás ősbűnét. Azt is, hogy a Horthy-rsz. is hogyan és miből finanszírozta magát. (Másoktól elvenni és odaadni valakiknek, mint zéró összegű játszma. Egyik sikeres ország sem ebből gazdagodott meg tudtommal.)
Gyanítom, hogy a leírtak valszeg. tipikus periféria állam reakciók a centrumok közelében és nem egyedi esetek távolról sem. (Számomra a leginkább használhatónak ez a fajta modell tűnik jelenleg.)
Ami nem tetszik a cikkben, hogy lázítás és anarchia párti, holott a szlovénok és osztrákok már eljutottak odáig (nem ugyanarról a startvonalról, ahol mi) vagy a csehek is, hogy a sérelmeket félre tudták tenni, náluk szemmel látható a nyugalom és a szervezettség…