A bizalom apró körei
Eredeti szerző: maroz
<
p style=”text-align: justify”>-Teo bácsi, jajj, de jó, hogy megérkeztetek, már kezdtem aggódni!
Már vette is a nagy levegőt a kollégája, de az öreg leintette, haggyad, gyerek még, majd megtanulja.
Jó dolog az, ha az ember tizenéves suttyóként (Mi az a kezedben? Borotva??? Minek? Kinyitod az ajtót-ablakot és a huzat leviszi, de nagyképűsköggyé’ már!) komoly emberek körül bír sertepertélni. Olyan jó lenne most valami szépeket füllenteni, de nincs hangulatom, meg különben is, túlkínálat van a piacon füllentésből, szóval tizenéves túlmozgásosként lövésem nem volt nekem arról, hogy mi is egy tudományos kutatóintézet, hogy mi a lényege egy ilyennek, egészen egyszerűen csak jó érzés volt komoly emberek után cipelni a zongorát, pláne úgy, hogy ők is komolyan vették azt, akiről látták, hogy komolyan cipeli.
Komolyan cipelni nem volt könnyű. Bizalom kellett hozzá, sok. „No, akkor találkozzunk itt-és-itt, november második hetében, mi szerdán vagy csütörtökön ott leszünk!” – jött a kérés az öregtől, ami így, ebben a formában nem követelne meg túl sok bizalmat, ezért elmondanám még, hogy ez a bizonyos „itt-és-itt” kábé a világ végétől volt egynapi járóföldre, ott, ahová a madár se. Idővel aztán megtanultam, hogy a komoly emberek ettől komolyak: ha azt mondják, hogy ott lesznek, akkor ott is lesznek.
Bízni lehetett bennük, működött a dolog.
Eljutni a világ végére, az volt küzdelmes, nem a rá következő egynapi járóföld. Autó nem volt, tömegközlekedni kellett úgy, hogy lényegében véve tömegközlekedés sem volt. Illetve volt, de oda már egy másfajta bizalom kellett. Országút szélén, árnyas erdő közepén üldögél pár bácsika (jobban belegondolva annyi idősek lehettek kábé, mint én most, de már bácsikának néztek ki) és verték a blattot. A falujuk olyan három-négy kilométerre az országúttól, nem sziesztáztak ők, hanem várták a buszt amivel bemehetnének a városba. Jó napot, köszönök rájuk, a buszra várnak? Igen, arra. És mikor jön? Hát, talán jön, tegnap például jött, olyan délután fél öt körül, de az nekünk már késő volt, ezért ma reggel megint kijöttünk, hátha ma korábban jön, mert ugye miután elintéztük a dógunkat a városban még vissza is kéne érni valahogyan. És ha nem jön? Akkor nem jön, délután visszagyalogolunk a faluba és holnap reggel megint kijövünk, kérsz egy kis pálinkát, fiam?
A bizalom apró körei bármilyen rendszerben működhetnek, ez csak az egyénen múlik, ő alakítgatja magának, ki így, ki úgy, mindenki olyan virágot szagol amilyent szakajt, vagy hogy is van ez a toposz.
A gond a bizalom tágabb köreivel van. Itt már nem emberekben kellene bízni, itt már sokan vagyunk, sok dolog elszemélytelenedik, itt már abban kéne bízni, hogy a rendszer működik. Hogy a busz az 8.37-kor jön. Ma is, holnap is és holnapután is. Legfeljebb késik pár percet, na és.
Egy bonyolult, összetett világban méginkább felértékelődik a bizalom.
Bízunk abban, hogy a stoptáblát mindannyian ugyanúgy értelmezzük, függetlenül attól, hogy mely irányból közelítjük meg.
Bízunk abban, hogy ha lovat fizetünk ki, lovat is szállítanak.
Bízunk abban, hogy ha mégsem, ha történetesen mégis öszvért szállítanak, akkor ezt a dolgot is el lehet boronálni.
Mert sokkal inkább bízunk abban, hogy békében és nyugalomban élhetünk, semmint abban, hogy majd mindig mi leszünk azok, akik jól jövünk ki, ha mindent erőből. (Na, ez most a wishful thinking kategória volt. Mi bízok benne, maradjunk ennyiben.)
Jó lenne abban is bízni, hogy amennyiben törvényt alkotunk, az arról is szóljon, ami a betűből és a szellemből következne. Alapvetően nem az a baj, hogy az országgyűlés kétharmaddal nevez ki egy személyt kilenc évre egy főhivatal élére, mert akár bízni is lehetne abban, hogy az a személy úgy fogja működtetni azt a hivatalt, hogy ahhoz lehessen normálisan, bizalommal viszonyulni.
De én, személy szerint nem bízok bennük. Miért is bíznék bennük? Bizonyítottak? Teo bátyám, isten nyugosztalja bizonyított, és én zokszó nélkül (sőt, lelkesen!) adogattam a keze alá a nagyobb köveket, combközépig állva a jeges patakban a novemberi zegernyében, két komoly ember és egy lelkes siheder, akik a bizalom apró körében állva szidják tele pofával a tágabb köröket, mert a szocialista ipar gyöngyszeme úgymond gyorsan kötő cement nemhogy gyorsan, de még lassan sem akart kötni.
Hölgyek-urak, Szalaik, Rogánok, Cser-Palkovicsok, nem bedurcizni, nem hisztizni, hanem elfogadni, hogy sokan vannak, akik nem bíznak önökben. Nem bíznak, érthető??? Garanciákat akarnak, és én, személy szerint ezen túl annak is örülnék, ha bízhatnék önökben.
El lehetne kezdeni apránként bizonyítani is, mondjuk talán azzal, hogy abbahagyják a permanens hazudozást és hülyebeszélt. Onnan már viszonylag egyszerű, csak pár évtizedig kell kitartóan nyírni és locsolni, és szép lesz.
Bízzanak bennem!
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16516785-6ab4108734957' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16516785&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16516785-6ab4108734957&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16516785-6ab4108734957' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
„………Garanciákat akarnak….”
Honnan vegyék? Volt 8 évük a fiúknak, hogy felkészüljenek, elolvassanak egy-két könyvet, beiratkozzanak jobb helyeken egy-két szemeszterre stb…., de legfőképp egy tánc és illemtankurzust Klári néninél abszolváljanak, hogy ne látszódjon állandóan ki az a klottgatya.
Nekem úgy tűnik, hogy ugyan olyan szűz fejjel esnek neki a kormányozni, mint amilyen szűz fejjel kezdték 1998-ban. Orbánék valahol leragadtak szvsz 1988 környékén és nagyra nyílt lencsi szemekkel keresik, hogy hol vannak Brüsszelben Fejti és Andics elvtársak?
Aztán a fene tudja, első regnálásuk kezdetén írtam velük kapcsolatban valami olyasmit, hogy ha a műtőasztalon fekve észreveszem, hogy a sebésznek műkeze van, akkor én pánikszerűen elmenekülök, még akkor is, ha a sebész fakezével suttyomban a műtősnő gömbölyű popsiját simogatja.
Nincs bizalom, mert a bizalom szükséges de nem elégséges feltétele, hogy az azt igénylő értsen ahhoz, amit csinál
@vupo: Pedig nagyon nehéz lesz bizalom nélkül.
Nézd ezt a tilosrádiós izét is. Egy bizalomra épülő rendszerben ez nem is lenne hír, hiszen miről van szó valójában? Egy pöcsjutka eléggé pitiáner módon feljelentett egy eléggé marginális rádiót.
Mi lenne a normális reakció? Az, hogy a tizenhetedik oldalon írnak esetleg róla a lapok, kis színes, a kétfejű bornyú és egy bangladeshi árvíz közé beszorítva, mi pedig legyintenénk egyet, majd elhajtja a vérbe a hivatal, hiszen azért van.
Azt hiszem egy bizalomra épülő rendszerben talán nincs is szükség feljelentésre,l elég a jelzés. A jelenség meg ismerős, akadtam már ki én is jó pár évvel ezelőtt, hogy mit is hallgat a pulya. Valami olyasmi, volt hogy apád temetőben, anyád iszik, húgod kurva, de az igazi baj, hogy nincs egy kis füved, hogy ezeket elfeledd……..szokásos.
Érteni -azt hiszem legalábbis- meg érteni véllek, ott az aggódás, hogy a második évtized ne legyen ez is elvesztegetve, a kívánság, legyen már vége a dagonyának.
Én bíznék a fiúkban, ha hagynák, az érzelmektől eltekintve ezt könnyedén megtehetném, ide nem hagyják. Ez egy államtitkár:
nol.hu/velemeny/20101229-foldet_gyerekert_
@vupo: Az a baj, hogy ebben a fiúk az csak egy olyan változó, amelyik kárt sokat tud ugyan okozni, de a megoldáshoz csak egy picit tudnának hozzájárulni, már ugye ha akarnának.
A probléma ugyanis rendszerszintű.
Vannak mindenféle tranzakcióink, amelyek akkor működnek, ha valamiféle szabály szerint bonyolítjuk őket. Az okoz gondot, hogy ezeket a szabályokat előre kéne lefektetni, kvázi mint egy sportmérkőzésnél, mert csak így van értelme. Illetve ez még nem is lenne gond, a gond azzal van, hogy a szabályokat nem lehet kazuisztikusan lefektetni, fogalmilag sem működne, hiszen ki a fene tudná elképzelni az összes jövőbeni kázust, egészen biztosan lennének olyan ügyek, amelyekre a franc se gondolt. Mellékszál, de volt már ilyesmire példa, próbálkoztak már ilyesmivel, a Porosz Általános Törvénykönyv volt az egyik eklatáns példa, de állítólag nem szerették.
Éppen ezért a modern jog inkább az analógiákra hagyatkozik, úgy nagyvonalakban leírja a szabályt, de viszonylag erős értelmezési teret hagy a jogalkalmazónak arra, hogy az adott konkrét esetet analógiásan próbálja meg a legjobban közelíteni egy adott szabályhoz.
Itt jön a képbe a bizalom. A norma csak akkor tud rendesen működni, ha a használók jelentős többsége bízhat abban, hogy úgy nagyvonalakban mindenki hasonló módon értelmezi. Ehhez viszont kellenének azok a bizonyos alapértékek, kellene az a bizonyos társadalmi kohézió, mert az értelmezés kereteit ezek adják.
Hiába hozunk mi a média szabályozásáról törvényt, ha a társadalmunk lényegében véve nem azt várja el a normától, hogy szabályozzon, hanem hogy basszon ki jól azokkal, akiket nem kedvelünk. Vagy azt, hogy a mi sajátos értékválasztásainkat védje és egyúttal lehetetlenítsen el mindenki mást, akiknek másmilyenek az értékpreferenciái. Persze ez nem fog működni, mert miért is működne, és ezt látva a polgár még szigorúbb normák, még szigorúbb jogalkalmazás után kiált, ami csak tovább fokozza az anómiát, mert a végén a jogalkotó teljesen el is veti a jog proaktív jellegét, nem a jövőre nézvést fog normát alkotni, hanem mindig a pillanatnyi érdeke szerint, és ha két nap múlva változik az érdeke, akkor átírja a törvényt, a legkisebb skrupulus nélkül.
Ami most nálunk megy még a dekrétumos kormányzásnál is rosszabb. Bizonyos értelemben ennél tényleg jobb lenne egy olyan diktatúra, ahol mindösszesen annyit mondanak, hogy mert csak. Akkor legalább könnyebben ki tudnának alakulni az alternatív normák. 🙂
@maroz: Nem tudom hogy a társadalom mennyire várja el a kormánytól, hogy „basszon ki jól azokkal, akiket nem kedvelünk”. Biztos van egy csomó ember aki szeretne kibaszni más emberekkel, de már egy adott párt tagjai között sem igazán aggregálható az „akiket nem kedvelünk” kritérium (kivéve azokat a pártokat, amelyeknek háromnál kevesebb tagjuk van :-P).
Nem hiszem, hogy az Orbán-kormány húzásai társadalmi igényeket valósítanak meg, sokkal inkább a kormány (vélt vagy valós) érdekei állnak mögöttük.
@maroz:
én egy picit másként látom.
tapasztalt optimista lényem mondatja velem, hogy minden a legjobb úton halad.
Talán csak annyit így buli előtt, hogy vannak javak, amiknek meglétét észre se veszi a polgár, de hiánya rögtön kínzóvá válik.
pl. sajtószabadság, jogbiztonság, szekularizált állam stb, stb…
Mennél inkább számolják fel ezeket a fiúk ad hoc törvényhozásukkal, a társadalom annál inkább rádöbben, hogy ezekhez ragaszkodni kell és ez az elemi követelés áthatja majd szvsz az egész társadalmat. Jó tudom, vannak droidok, de meggyőződésem, hogy a jelenlegi kormányzat totál felesleges ostobasága teszi majd lehetővé a fenti értékeket hitelesen felvállaló formáció létrejöttét. Én ezt egy tanulási folyamatnak fogom fel, az előző kormányzat hozzáértését leosztályozták a választók, most a fiúk saját maguk írják a bizonyítványukat és a társadalomban meg nő az igény a szakértő vezetés iránt.