… a másik járhatatlan
Eredeti szerző: kiskii
Érdekes világ ez, ahol aki még nem élte át, az nem tudja, hova fog ez vezetni, aki meg átélte, az rezignáltan beletörődik, mert ismeri a játékszabályokat. Tudja jól, lehet benne élni, azt is tudja, hogyan. Látom, hogy most nincs senki, aki utcára vinne engem, és tudom, hogy mire kerülközne valaki, nem lesz hely szólnia, hogy hol gyülekezzem. Sebaj, ezt már ismerem, az első harmincöt évem ebben telt, veszett már több is Mohácsnál. Ülünk a gép előtt, okosan elbeszélgetünk egymással arról, hogy ez mekkora disznóság már, és hogy sebaj, mi tudjuk a kerülő utakat, mindenféle firnyákos trükkökkel ki tudjuk játszani a törvényeket. Eszünkben sincs azt mondani, hogy nem, nem játsszuk ki a törvényeket, hanem a sarkunkra állunk, csináljuk, ahogy eddig, és vállaljuk felemelt fejjel a következményeket, leszünk egy Dimitrov a bíróság előtt. Pedig ha a törvények kijátszására spekulálunk, ha a kiskaput keressük, akkor részeseivé válunk a játszmának. Amelynek szabályai nem csak azért vannak kiskapukkal kódolva, mert a szabályalkotó hülye, hanem azért is, hogy ne a kasza egyenesítésén gondolkodjunk.
Európában a XII–XIV. századi járványok felszabadították a parasztság jelentős részét, mert a munkaerőpiaci kereslet-kínálat szigorú törvényei engedményekre kényszerítették a földtulajdonosokat. Magyarország ebből kimaradt. Mi már akkor is egyedi, csak ránk szabott gazdaságpolitikát folytattunk. Nálunk még 160 évvel ezelőtt is jobbágyság volt. Mi szépen átugrottuk a polgárosodás nagyját, hogy lehetőleg tiszta jobbágyi tudattal vethessük be magunkat a szocializmus óvó karjaiba. Aztán jöttek az utolsó 20 év vicces kísérletei a szarból vár építésére, amíg most megint ránk szólt a kápó, hogy vége a cigiszünetnek, merülés következik. S mert tudjuk, hogy nála van a korbács, és nem viccel, engedelmesen elnyomjuk a staubot, veszünk egy nagy levegőt, és tesszük a dolgunkat, kedves barátaim. És ugye, annyira nem is rossz, mert bár kevés ott a levegő, de legalább jó meleg van? Jó magas az ingerküszöbünk. 160 év, mínusz a Bach-, Horthy-, Rákosi-, Kádár-korszak, nem csoda, hogy nem volt időnk elfelejteni jobbágytudatunkat. Tűrjük, hogy hülyének nézzenek. Hogy ellopják a pénzünket. Hogy elvegyék a megszólalási jogunkat.
<
p style=”text-align: justify”>Persze ezt csak a rosszindulat mondatja velem, aki megélhetési rettegő vagyok. Erre élvezek, pedig nem is történik itt semmi vállalhatatlan. Ellendrukker vagyok, aki kifejezetten vágyja, hogy az ország csődbe menjen. Nem törődöm a közösség érdekeivel, csak a magam konca védelmében acsargok. Hmm. Ez utóbbi valahol igaz is. Mert szabadság nem „jár” nekem, azt én kibrusztoltam magamnak. A szabadság mindig azt jelenti, hogy valakiknek valamiről le kell mondaniuk a javamra. És senki sem szeret lemondani semmiről se. Ha tehát szabadságot akarok, ki kell találjam, hogyan vegyem rá a másikat, hogy lemondjon valamiről. Szép szóval, erővel, de el kell érjem, hogy kapjak eleget mindenből, amire szükségem van: szót, helyet az asztalnál és jogot, hogy tegyek s felelősséget vállalhassak önmagamért. Most épp a szép szó hangoztatásának a lehetőségét veszik el tőlem, de hogyan mutassak erőt egyszál magamban?
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16516863-6ae234d84c2c0' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16516863&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16516863-6ae234d84c2c0&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16516863-6ae234d84c2c0' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
Én már elkezdtem az alkoholizálást…
Viccen kívül, nem vagy egyedül. Se a gondolataiddal, se a vártán. Azon kellene gondolkoznunk, hogy hogyan hallassuk a hangunkat, amíg van. Mert már O’Brien elvtárs is megmondta, hogy a prolik sosem fognak fellázadni.
@Zebrateve: Azzal nem lesz gond a netkorszakban, hogy hallassuk a hangunkat. Azt kell elérni, hogy az emberek meghallják, hogy meg akarják hallani. Mert amit passzívan, könnyen meg tudnak kapni, azt totális kontroll alá fogja vonni a hatalom.
üdv
bmarton, aki már megint ismerőst talált 🙂
hát, igen. az ovi-kormány jogállamiságot és szólásszabadságot ledózeroló intézkedésienél csak az szomorít el jobban, ahogy ezt tűrik a zemberek. figyelembe véve az öszödi beszéd utáni zavargásokat, most kb. a fél országnak lángokban kéne állnia, ha a kormány tetteinek súlyával mindig arányosak lennének az utcai reakciók. helyette mi van? a túlfeszült netizenek kikommentelik itt magukat, oszt a tüntetésre már csak pár százan jönnek ki. gyászos.
„szabályai nem csak azért vannak kiskapukkal kódolva, mert a szabályalkotó hülye, hanem azért is, hogy ne a kasza egyenesítésén gondolkodjunk.”
És azért is, hogy mi is bemocskolódjunk. Hogy legyen vaj a fejünkön, mert akinek van, az később sem fog sokat ugrálni.
És hogy eleve a kiskapuk felé tereljenek minket, mert aki él a némán felkínált kiskapukkal, az egyben cinkostárssá is válik, az is a rendszer által elvárt módon viselkedik, a felkínált magatartásmintát használja, kontrollálható. Hogy megalkudjunk, hogy beálljunk a sorba, hogy elfogadjuk a hatalom informális alkuját.
Így kell leszalámizni azokat, akik amúgy elvi alapon nyíltan tiltakoznának. Ők a veszélyesek, nem a kiskapukkal élők-beletörődők. Profi munka.
@dildozer:
tudod, ez olyan, hogy 06-ban tudok olyan cégről, ahol a főnök elengedte vasútterezni az emberét, most meg nincs ilyen. többek közt azért, mert jó hazafiként főnök és alkalmazott se nagyon adózott, tehát most nem nagyon lenne miért tüntetnie.
Én 23 éves vagyok, és nem várom meg amíg visszaállítják a sorkatonaságot, és teljesen eltiporják a szabadságjogokat.
Fél év múlva megyek ki Berlinbe. Vissza se nézek.
A lemerüléses/kibekkeléses taktikák alkalmazása során ediig megvolt az a bíztató tudat, hogy a fekáliafürdőt mások készítették számunkra. Most hogy van: saját népünket kellene kibekkelnünk? Azt a „szabadon választót”?
Tacitus írta: „Túléltük Nérót, Tiberiust, Caligulát – csak közben eltelt az életünk … „
Elmenni a francba az egyén számára lehet jó megoldás. De hosszú távon a lehető legrosszabb – átengedni minden terepet??
@atommanus: In the long run, we are all dead.
Mindenki egyén. Ez van.
Tudjátok mi keserít el engem igazán? Még csak nem is a passzivitás – bár az eléggé gyomorba vágó érzés. Leginkább az, hogy nem látok igazi nagy, tapasztalt gondolkodót, aki segíthetne gondolkozni. Én mérnök vagyok, próbálok számolni, gondolkozni, elemezni, olvasni, tájékozódni mindenhonnan, megnézni, mit gondoltak és tapasztaltak a régiek. Ebből meg következtetni, értelmezni, ami körülöttünk van. De én kevés vagyok ehhez, nem vagyok politológus, gazdasági szakember, szociológus, stb. Nem ez a szakmám, nem ez az életem. Hol vannak a hiteles és igaz emberek, akik nem lettek szarosak egyik oldalhoz dörgölőzéstől sem, és segítenek megérteni, gondolkozni? Akiknek van tartásuk, van erkölcsi és szakmai alapjuk bírálni, kritizálni, de dicsérni is. Én azt érzem, féligazságok alapján akarunk okosak lenni. Honnan tudja az ember, hogy ideje menni, vagy még „ember, küzdj és bízva bízzál”?
@xcrow: (egyetértő, szomorú sóhaj)
@xcrow: +1
Azért a poszt leírja, hogy mégse a posztíróval van a legcsúnyábban kibaszva. Hiszen nektek legalább van rutinotok ebben. Nekem csak az első 6-7 év telt így, tehát ARRA nyílván nem emlékszem. Aztán volt ez a 20, amikor eléggé szopó volt tisztességesnek lenni, de valahogy mégis ki lehetett belőle jönni (iskolát befejezni, melót elkezdeni). Amikor ilyeneket olvasok, komolyan aggódom, hogy velem mi lesz…
@xcrow: megírtam posztban amit gondolom
@jotunder: A sokat kárhoztatott amerikai iskolarendszerben a nebuló kevés matematikát tanul, meg a mitológiában sem merül el, de azt pontosan megtanítják neki, hogy meddig tart az ő szabadsága és hol kezdődik a másiké. Meg hogy mivel tartozik a hazájának. Legyen büszke rá ás adózzon becsületesen. Szolgálja a közösségét. Követelni csak azután.
És amilyen buta, szimplafenekű, még el is hiszi.
Persze attól még ő is egyén marad, csak nem olyan, mint a mieink. Kevésbé önző.
@xcrow: Szomorú tapasztalat: mire végre eljött a rendszerváltás, meg el is múlt, és mire rájöttem, hogy az eszményeim meg az eszméim is szinte semmit nem érnek, és hogy már vagy huszonöt-harminc éve menni kellett volna, már késő lett. De azárt sok mindennek van mit örülni, így is.
csak erős idegzetűeknek:
„A Medián legfrissebb, decemberi közvélemény-kutatásának adatai szerint…”még mindig 45 százalék azok aránya, akik elégedettek a kormány munkájával.
„A biztos szavazó pártválasztók 64 százaléka még mindig a Fideszre szavazna…”
@dildozer: Ez azért van, mert a magyar választó általában hamar be tudja ismerni – legalább saját magának – hogy rosszul döntött… őőő.. vagy mégse??? Évek kellenek hozzá, hogy az elkötelezett fideszesek rájöjjenek, hogy el van tolva itten sokminden (lsd. még „kognitív disszonancia”, ill. „hüjeség”).
@atommanus: Azer eleg durva a kultursokk idehaza az utobbi idoben, nemigaz? 🙂
Ez a post és a hozzászólások valahogy túl elégikusakra sikeredtek.
Egy korrekt irás, egy néhai ellenzékitől :
http://www.galamus.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=42836%3Aeoersi-matyas&catid=80%3Ag-7&Itemid=117&limitstart=4
http://www.youtube.com/watch?v=JrdEMERq8MA&feature=player_profilepage
@nerángass:
Nem igazán értem, hogy passzol ehhez a poszthoz ez a link, de abban igazad van, hogy Eörsi korrekt. A poszt meg elégikus, persze. Milyen legyen? Valahogy nem találom a hurráoptimizmusra okot adó eseményeket, és mellesleg valóban erősen hiányolok egy tökös valakit, aki kellően hiteles és karizmatikus ahhoz, hogy a józan ész mentén való megnyilvánulásaival tömegeket legyen képes elérni és megmozdítani.
Nekem már nem kell senki a tökös, és tömegeket képes mozgatni, ez zajlik már egy ideje…kiráz tőlük a hideg.
Sok évvel ezelőtt írtam, hogy sok, unalmas, szürke technokratát szeretnék itt látni. Tökös emberekkel a kocsmában szeretek kvaterkázni. :-/
,,aki tökös,,-akartam volt írni
@kiskii: Ez messiásvárás, pepitában.
Tőlem speciel Orbán is miniszterelnökölhetné az országot, akár a fidesszel, de felőlem akár a Muppet’s Show-val is a háta mögött, nem érdekel különösebben mindaddig, amíg azokat a bizonyos alapértékeket legalábbis megpróbálja szem előtt tartani.
Nekem nem a diktátorral van bajom, hanem a diktatúrával, és azzal is leginkább az, hogy a társadalmunk mostanság lelkesedni látszik a diktatúráért. Az foglalkoztat inkább, hogy ezek a borzalmas attitűdök mitől és hogyan fognak megváltozni, már ha egyáltalán. Ja, és hogy lehet-e nekem erre hatásom, és ha igen, akkor hogyan, milyen módon.
@maroz:
A diktátor nélküli diktatúra legalábbis érdekes gondolatkísérlet.
A diktatúrában sose az az elsődleges rossz, amit megtesz, hanem az amit megtehet. A már regnáló fajtája élhetőbb mint a kialakulóban lévő, mert abban már tökélet5esen működik a rendszerkonform önkontroll. A kialakulás stádiumában viszont csak reménykedni lehet abban, hogy valaki más lépi át előbb a vonalat, melynek létéről így tudomást szerezhetsz a valaki más fejének vétele láttán.
Nos tehát mindenképpen kell valaki, aki mellé, köré, mögé fel tud sorakozni a mob, mármint mi droidok, akik alkalmatlanok vagyunk arra, hogy követőket gyűjtsünk, de igenis látjuk, hogy most kellene felemelni a hangunkat, s erőt mutatni. Mert ahogy azt a filozófia nagyjai már kimondták: a harag hatalom nélkül nevetséges.
Az meg hogy ez megy vezető személyiség nélkül, ábránd. A lüszter könyökvédős hivatalnok egy működő adminisztráció vezetését képes jól ellátni, és egy ilyenben nincs is szükség sztárallűrökkel szerelt látnokra. Egy diktatúra kialakulásábnak időszakában azonban az egész népesség békésen bandukol a karámba, ha nem hall máshonnan kellően hangos kolompszót.
@kiskii:
„A diktátor nélküli diktatúra legalábbis érdekes gondolatkísérlet.”
Lehet, én nem erre gondoltam, hanem arra, hogy elég sokan nem a diktatúrát ellenzik, azzal önmagában semmi gondjuk nincs, csak annyit szeretnének, hogy ők diktálhassanak. Junó, gályarab, szabaccság.
A nemdiktatorikus, nemlábszagú, szíjjártómentes berendezkedés szerintem feltételezi bizonyos attitűdök meglétét az adott társadalomban, amelyek nélkül ideig-óráig lehet valamiféle patyomkin-liberális demokráciát művelni, de hosszabb távon már nem.
Szerintem még egy karizmatikus vezetővel sem, de bár tévednék.
@maroz:
Sokszor kell még ezt leírni, amíg megértjük:
„HOL ZSARNOKSÁG VAN
OTT TE IS SZEM VAGY A LÁNCBAN.” (Illyés Gyula)
http://www.economist.com/node/17733367?story_id=17733367
cuki a kép is.
@jotunder:
A vezércikk jobban üt:
http://www.economist.com/node/17732819?story_id=17732819
Félő, hogy a gyakorlatban bizonyosodunk meg Benjamin Libet tézisének igazságáról. Ő ugyanis idegtudományi eszközökkel bizonyította, hogy az ember előbb dönt, utána gyárt hozzá magyarázatot. Ezt ugyan Freud is elmotyogta, de a kísérleti bizonyítás most lett meg.
@maroz:
Na jó, én is el tudom képzelni magam az Univerzum Istencsászárának, csak elriaszt a hivatallal járó sok babramunka.
De amiről szólasz, az talán a „szervezeti kultúra” címszó alatt található a szótárakban. Ez az amitől a rendőri, tűzoltói, orvosi, stb. munka foglalkozásból hivatássá válik. Ez az, amitől a kontírozó könyvelő asszonyság nem fejét csóválva cicceg nemtetszését nyilvánítandó, amikor a csendőrök a pályaudvar felé terelik a zsidókat, hanem kiáll az utcára a menet elé és kiabálni kezd. Ha a szervezeti kultúra elég erős, akkor még a proskribálás előtt kezd el tiltakozni, sőt a képviselő úrnak sem méltóztatik eszébe jutni egy ilyen törvény fabrikálása, mert tudja, ez lenne az ami miatt a választói kirúgnák.
De ez a dolog nevelési része. Ha ez elmarad (nálunk elmaradt, vajh miért), akkor kell egy elme, amelyik az egységsugarú Mancika számára érthető szavakkal eldörgi, hogy precízen hol a helye e pillanatban a tisztességes embernek. Aztán majd ráérünk Patyolat Dörgőben is csalódni.
@kiskii: Először azt hittem, hogy a lényeg egyfajta értékrend, meg egyfajta viselkedési kódex, amit egy jó családban, egy jó iskolában, egy nemes versenyszellemben működő sportklubban gyerekkorában megszerez az ember. És akkor majd el tudja választani a sz@rt a májtól, és egy populista vezér nem csinál bohócot belőle.
Ahogy elnézem a mostanság pozícióba került, a szenilitás korától a gerontológiai feladat felé araszoló „fiatal” demokratákat, többségüknek ez igen csak megvolt, és most lám-lám.
Kinek, minek a józan eszében bízhat most már az ember? Már elképzelésem sincs.
@Szindbad: Úgy érzem magam, mint a paraszt bácsi, akinek még ott a repülőben a nyakába folyt.
http://www.utolag.com/BBC_riport_Martonyival.htm
Talán nem árt lementeni, nem sokáig lesz fent.
Martonyi : „Magyarország az egyetlen, amely felére csökkentette a politikusok számát ( !!! ) és ehhez hasonló édes dolgokat mondd. De a riporternő sem hagyja magát.
sunáznám
:D:D:D:D
hüjjjjjjje
😀 😀 😀
kiemelkedően intelligens. 😉