Lánczi rektor esete Lukács filozófussal

Eredeti szerző: jotunder

 

    Prof. Dr.  Lánczi András interjút adott az állampárt ideológiai blogjának.  A nagyra nőtt megadja megpróbálta elkápráztatni a kontrás verőembert azzal, hogy két percenként dobott be valamilyen fontos idézetet pl. a lengyel Lánczi Andrástól Legutkótól, és teljesen váratlanul hivatkozott az Arendt-Voegelin levelezésre. Ipari méretű namedropping, érdemes megnézni. 

    Prof. Dr. Lánczi András alapgondolata az, hogy nincs végtelen fejlődés. Az, hogy ez konkrétan mit jelent (nem nőhet egy véges forrású bolygón a létrehozott javak mennyisége fix pozitív rátával végtelen ideig, vagy csak azt, hogy kellene már egy új Passat), nem tudom, nem is nagyon érdekel.

   Prof. Dr. Lánczi András egész életében egyetlen tudományos szempontból értékelhető mondatot nem ejtett ki a száján, könyvét kiröhögték (mivel alapfogalmakat sem volt képes megérteni és a politikai filozófiát összekeverte a seggnyalással), de most nem erről van szó.

  Prof. Dr. Lánczi András a demokratikus harcról értekezik, amelyben ő természetesen főlovag, majd elejt egy megjegyzést arról, hogy Lukács György utálta az újságírókat. Lukácsról a filozófusról szeretnék pár mondatot írni, de nem Gyuriról, hanem Józsiról.

  Józsi filozófus öt hónapos filozófia szakosító pártiskolát végzett, majd kinevezték a tudományok doktorának, miközben, valán a filozófia szakosítótól nem függetlenül, nem volt kandidátusi fokozata. Ő akkor volt Stumpf István, amikor Stumpf István még nem is volt, ha volt, akkor éppen kisöbű pártértelmiségi volt. Szóval, a Józsi filozófus, aki szintén Lukács, a Világosság főszerkesztője volt. A Világosság pedig a kommunista párt ideológiai folyóirata.

  Józsi filozófus a marxizmus és az egyházak kapcsolatával foglalkozott élete végén, korábban is írt fontos munkákat pl. az akkori Mandinerbe (1955. Propagandista:  A vallásos nézetek elleni harc módszereiről).

  Józsinak megakadt a szeme egy ijfú marxistán, akit maga mellé vett a Világosságba. Az ifjú marxistát Lánczi Andrásnak hívták. Ő is írt Károly bácsiról, hogy mennyivel cukibb mint az imperialista Hegel, és pontosan ugyanazzal a félproli modorossággal, ahogy ma Voegelinről ír.  Nem érdekelne ez a dolog engem, ha Prof. Dr. Lánczi egy elnyomó rezsim (a második) kiszolgálásán kívül bármit tett volna, ahogy nagyikám mondta volt, a tyúkszaros életében. De nem tett. 

   Az, hogy Gyuri filozófus mit gondolt a világról, egy másik kérdés, Lánczi szerint a nemfideszes zsidóbérenceknek valamiért releváns az, hogy Gyuri filozófus mit gondolt a világról. Még nemfideszes zsidóbérencnek, sőt zsidó bérencnek sem vagyok jó, mert egyáltalán nem foglalkoztat, hogy Gyuri filozófus mit gondolt a világról. Valamit talán gondolt. Ez máris élesen különbözteti meg Prof. Dr. Lánczi Bubutól. 

<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16517898-6ae34cf213872' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16517898&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16517898-6ae34cf213872&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16517898-6ae34cf213872' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>