A másik Konrad Lorenz
Eredeti szerző: jotunder
Tegnap a salzburgi egyetem posztumusz visszavonta Konrad Lorenz díszdoktori címét.
Rudolf Werner Georg Hippius 1945-ben halt meg Prágában szovjet fogságban, negyvenéves korában. Halálának körülményeiről nem találtam semmiféle információt, de úgy tűnik természetes halállal halt meg. Nem biztos, hogyha túlélte volna a börtönt, elkerüli az akasztófát. Az észt származású Hippius a gyakorlati fajelmélet „kutatója” volt, 1940-ben Poznanban hosszas kísérleteket végzett a német és lengyel felmenőkkel is rendelkező polgárok pszichológiai árjaságával kapcsolatban, ha ennek az őrületnek egyáltalán van korrekt megnevezése. A kísérleteiben egy Konrad Lorenz nevű besorozott königsbergi professzor segítette. Ő a negyvenes évek kezdetétől foglalkozott a „fajkeveredés káros hatásaival”. Lorenz a náci párt tagja volt, és egy Der Biologe című folyóiratban az evolúcióelmélet és a nemzetiszocializmus alapvető fontosságú kapcsolatáról értekezett. Lorenz szerint a fajkeveredés a tiszta erős faji tulajdonságok elsorvadásával járhat, ezt a fenti rajzocskával illusztrálta. Később azt állította, hogy nem tudott arról, hogy a náci eugenikai program, amelyet támogatott, milyen egyszerű metódussal érte el a tiszta erős fajiságban hiányt szenvedettek számának csökkenését.
Konrad Lorenz 1973-ban kapta meg a Nobel-díjat. A huszadik század egyik legjelentősebb tudósa volt, az etológia tudományának talán legnagyobb alakja. A salzburgi egyetem mégis úgy döntött, hogy a több mint negyedszázada halott Lorenztől visszavonja a tiszteletbeli doktori címét. A náci Lorenztől vonták vissza a címet, attól az embertől, aki amikor belépett a náci pártba azt írta, hogy egész életében nácinak érezte magát és, hogy egész tudományos munkásságát a nácizmus ideológiájának rendelte alá.
A náci Lorenz nem 1989-ben halt meg, hanem valószínűleg sokkal-sokkal hamarabb, talán akkor, amikor a vele együtt a Nobel-díjat elnyerő, következetes antifasiszta Niko Tinbergen megbocsátott neki. Meg lehet bocsátani azt, amit Lorenz elkövetett? Én ezt Tinbergenre bízom. Majdnem teljesen bizonyos vagyok benne, hogy Lorenz, aki élete végén valamiféle baloldalivá is vált, őszintén (többé-kevésbé őszintén) megbánta azt, amit a náci rémuralom idején tett. Semmi okom sincs azt hinni, hogy közvetlen részese volt a szörnyűségeknek. Inkább hülye és opportunista volt, mint gonosz, csak éppen egy borzalmas korban volt hülye és opportunista.
A náci Lorenz és a fehér szakállú humanista Lorenz ugyanabban az emberi testben létezett. Lorenz náci gondolatai és Nobel-díjjal honorált tudományos tevékenysége sem választható szét egymástól, talán ezért találta fontosnak a salzburgi egyetem, hogy annyi évvel Lorenz halála után visszavonja tőle a tiszteletbeli doktori címet.
Azt hiszem helyeslem az egyetem döntését, ahogy egészen biztosan nem helyeselném, ha Lorenz Nobel-díját vonták volna vissza. A döntés nem rég halott öregembernek szól, aki talán megtalálta a maga földi purgatóriumát, vagy csak elhitette magával és másokkal is, hogy megtalálta.
Ez egy mementó, számunkra. Létezik ilyesmi, tudnunk kell róla, hogy az emberek hülyeségből és opportunizmusból akkor is nagyon messzire tudnak menni, ha valójában nem is szörnyetegek. A szabad választás nemcsak az erény, hanem a bűn szabad választását is jelenti.
Választás pedig mindig van, valamennyi mindig van. Mert nem csak egy Konrad Lorenzről tudnak Salzburgban, hanem egy másikról is. A másik Konrad Lorenz egyszerű vasutas volt, nem Nobel-díjas tudós. Ő az ellenállási mozgalomhoz csatlakozott. 1942. április tizenötödikén lett öngyilkos a Gestapo salzburgi börtönében.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16518966-6ae6023084a8e' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16518966&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16518966-6ae6023084a8e&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16518966-6ae6023084a8e' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@csársz: Számomra mértékadó vélemény (TGM) szerint Szekfű volt a jó történész, Hóman nem. Lásd: hvg.hu/velemeny/20151211_TGM_Legyen_csak_Homanszobor
@balmoral: azt írja TGM, hogy Hóman népinémet volt. ez kurvára nem igaz. már az apja Hóman Ottó is teljesen asszimilálódott, az anyja pedig a Darányi családból származott, a testvére miniszter volt, az unokaöccse miniszterelnök.
@jotunder: Te Jótündér, én most bevallom neked töredelmesen, de szigorúan maradjon köztünk! Én nem tudom mit jelent az, hogy valaki népinémet. Én alighanem népinéger és népizsidó vagyok, korábban még népimagyarnak is hihettem volna magam, de ezt kiverték belőlem a népifideszesek.
@balmoral: volksdeutsch. az asszimilációt elutasító magyarországi német nemzetiség a huszadik század első felében. szerintem TGM-nek lövése nincs Hómanról, nem tudja megítélni a tudományos tevékenységét, ami nem nagy baj, de azért jó tudni.
@jotunder: Köszi! Azért nekem úgy tűnik, hogy TGM – velem ellentétben – legalábbis olvasott Hómantól. Tehát hozzám képest jelentős lövése lehet róla. Sajnos a cikk maga már idejétmúlt, mert a vezér de facto letiltotta a szoborállítást. (Mindannyiunk legnagyobb sajnálatára. Valószínűleg megtudta valahonnan, hogy Hóman nem volt focista.)
@jotunder: Azért Grass besorozásában annak is volt szerepe, hogy előtte önként jelentkezett (igaz, tengeralattjáróra), csak nem vették fel, mert korhatár alatt volt. Grass minden valószínűség szerint, amennyit felfogott az ideológiából, azzal egyetértett, az egyetlen mentsége, hogy még gyerek volt ahhoz, hogy sokat felfogjon.
Az elhallgatásban viszont ugyanannyira vétkes, mint Konrad L. elsőrendű vádlott, azon felül viszont még egy egykori náciságát titkoló SS-tagtól az Izrael-ellenes kijelentések is kissé zsenántak.
@szazharminchet: nagyon nem egyszerű dolog ez, utólag sokkal könnyebb
(ma sem értik a nacionalisták, mi baj van azzal, ha ők „nem üldözik a magyarokat”)
mégis furcsa, hogy az olasz fasizmus nem fáj a Fidesznek, sőt a példaképe
Schmidt elvtársnő kifejezetten ugrik, ha „összemossák” a rettentő nácizmust a helyeslendő mussolinizmussal
@balmoral: nem tudom,hogy Hóman nagy vagy kicsi tudós volt e..
azt tudom,hogy nem kéne neki szobor,nem kéne róla utcát,teret,parkot elnevezni.
főleg,hogy van jópár olyan konzervatív,jobboldali személy, aki ezt megérdemelné..
de ők vhogy nem férnek bele a nmezeti kormányunk világképébe..
@csársz: az,hogy náci volt,nem jelenti azt,hogy ne lett volna jó a saját szakmájában.
@PeniValdes: Egyrészt figyelmedbe ajánlom ezt: @csársz:
Másrészt általában is ellenjavalt a náciság, történésznél meg különösen.
@jotunder: Az érvelés jogos. Mégis van pár ellenvetésem. Winston Churchill felelős volt Gallipolinál több százezer angol katona haláláért, kivitelezhetetlen parancsok tömkelegével. Az 1940-es és 50-es évek legjelentősebb brit politikusa lett. Bonaparte Napoleon: kiadta a Code Napoleont és megreformálta a francia államot. Pár éven belül az általa indított teljesen értelmetlen háborúkban évtizedeken át több százezer francia és más nemzetbeli katona halálát okozta. (Hitlerrel állítható párhuzamba.) Mégis van Napoleon Bulevard Párizsban. Kíváncsi lennék, hogyha megkaparnánk a salzburgi egyetem díszdoktorainak listáját, hány náci kollaboránst találnánk. És hányat, aki felemelte a szavát legalább vagy emberi gesztusokat mutatott, megmaradt humanostának Hitler idején? Ezek nem egyszerű kérdések. Van olyan tudós, aki a lobotómiáért (!) kapott orvosi Nobel díjat. Érdemtelenül, mégsem vonták vissza. Nagyon ritka, hogy visszavonjanak egy díjat évtizedekkel később. Ahhoz nagyon rossz lelkiismeretének kell lenni az intézet vezetőinek. Ja és persze C.G. Jung: megtévedt a náci rendszer idején, támogatta őket. Mégis: a modern filozófia iskolaalapító tagja, senki nem emlékszik arra, hogy egy ideig náci volt. Éppúgy mint Lorenz esetében, amit létrehozott amellett eltörpül az a rossz korszaka, amikor ártalmas dolgokat hozott létre.
A következő gondolat talán egy kicsit túl meredek tőlem, de leírom:
Magyarország egy olyan ország, ahol nagy fajsúllyal esik latba az ember múltjának megítélése, ha egy focista sorsdöntő helyzetben luftot rúg, egyből megbélyegzik. Egy olyan ország vagyunk, hogy a legjobb ha nem csinálsz semmit és akkor nem fogsz hibát elkövetni….
@Tamáspatrik: „Winston Churchill felelős volt Gallipolinál több százezer angol katona haláláért” – az a szám is ölég nagy, ami igaz.
„In a military disaster 100 years ago, about 58,000 allied soldiers – including 29,000 British and Irish soldiers and 11,000 Australians and New Zealanders – lost their lives on the Gallipoli peninsula. A further 87,000 Ottoman Turkish troops died fighting the allies and at least 300,000 more on both sides were seriously wounded.”
http://www.theguardian.com/news/2015/apr/24/gallipoli-what-happened-military-disaster-legacy
@Tamáspatrik:
Nem meredek, hanem téves. Hibázni nem bûn. Előfordul. De nem hasonlítható emberirtáshoz. (Háború vs. kiirtani embercsoportokat?! Nézd meg Volker Schlöndorff filmjét: A kilencedik nap.)
Magyarország olyan ország, amely nem tisztázta a múltját.
A történelemből tanulni kéne.
@Tamáspatrik:
A genocídium relativizálása közelíti a tagadását. Az ENSZ 1948-ban határozatot hozott.
@Tamáspatrik: Jung nem volt náci. Nem volt tagja a náci pártnak (amúgy svájci volt), soha egy sort le nem írt arról, hogy támogatja a nácikat, őt azzal vádolták, hogy a harmincas években náci szimpátiái voltak, de ő ezt már akkor tagadta. Ennek irodalma van, annak is van irodalma, hogy miért gondolhatták róla, hogy náci volt, de azt ma már nem állítják róla, hogy ő ténylegesen nemzeti szocialista szimpatizáns lett volna.
@Tamáspatrik: Winston Churchillt leszel szíves nem egy mondatban emlegetni a nácikkal, OK?
@PeniValdes: Hát ebben mindenestre egyetértünk.
@csársz: attól,hogy vki náci,még írhat kiváló művet a középkori pénzgazdálkodásról.
viszont mivel emberileg erősen kifogásolható,nem állíunk neki szobrot,nem nevezünk el róla teret,utcát stb..
@jotunder: Nem érted a lényeget. Churchillt nagy formátumú politikusnak tartom, és nyilvánvalóan az is, amiben az is közrejátszott, hogy tanult a hibájából. Emellett kapott esélyt a bizonyításra.
Arra céloztam, hogy nálunk manapság uralkodó légkörben (ami a sportban jelenik meg legplasztikusabban), majdnem mindenki be van tojva, nehogy hibát kövessen el, emiatt komoly tehetségek kallódhatnak el. A mai magyar korszellemet tartom ilyennek. Túlságosan is ítélkezőnek.
Jung egy időben náci szimpatizáns volt:
http://www.multesjovo.hu/en/aitdownloadablefiles/download/aitfile/aitfile_id/2569/
Ez azonban csak egy vargabetű, mellékes jelenség a karrierjében, és néhány szerencsés ember kivételével a legtöbbünk tesz néhány lépést olyan irányba, amelyből később kiábrándul.
A hozzászólásod alapján nagyon pontosan méred az ember által elkövetett bűnök mértékét (ha ez a jó kifejezés), azonban ez a műszer leginkább negatív irányban mér. Ami számomra leginkább hiányzik belőle azt úgy tudnám megfogalmazni, hogy az evangéliumi szellemiség.
@PeniValdes: de hiszen én is ezt mondom,
bár nem ilyen egyszerű a dolog: nagyon nem tetszene, ha Lukács György szobrát elbontanák (más kérdés, hogy én nem keverem össze a kommunistát a nácival)
@csársz: én sem keverem össze,de az én világomban sem nácinak,sem kommunistának nincsen szobra,utcája, tere. elsimerem a tehetségét,írásaát,zenéjét, festményei,de ennyi.
@Tamáspatrik: jung nem volt náci szimpatizáns. ennek irodalma van. ebben a cikkben sincs egyetlen bizonyíték arra, hogy náci szimpatizáns lett volna.
az, hogy valamiféle árja miszticizmus felé orientálódott, nem jelenti azt, hogy náci lett volna. az, hogy dekadensnek tartotta a weimari köztársaságot, és mindenféle pángermán faszságokat írogatott, nem jelenti azt, hogy pl. antiszemita lett volna. voltak issue-i a zsidókkal, a szakmai ellenfelei és a tanítványai között is rengeteg zsidó volt, és itt az egész szöveg, amire felépítették a Jung náci volt sztorit
http://www.philosopher.eu/others-writings/essay-on-wotan-w-nietzsche-c-g-jung/
az, hogy volt kapcsolódási pontja a nácizmussal (mely nácizmus nem létezett ideológiaként, ki akarták találni, hogy mégis mi lehet mögötte, és tulajdonképpen semmi sem volt) az igaz, az is igaz, hogy ez nem néz ki nagyon jól, de nem volt náci szimpatizáns, abban az értelemben, ahogy ezt a kifejezést használni szokták. ezzel szemben szegény konrad lorenz valóban náci volt, nemcsak szimpatizáns.
@balmoral:
Korabeli vicc:
A tanítónéni elmagyarázza az osztálynak, hogy ne használják a „sváb” kifejezést. Mert azoknak van tisztességes nevük: ők a népi németek.
Mire jelentkezik Móricka:
– Tanítónéni kérem, ott mászik a padlón egy népi német. Agyontaposhatom?
@csársz:
Lukács György szobrát elbontották. Közvetlenül a rendszerváltást követően. Az egykori Pol. Főiskola falában volt látható mellszobra az Ajtósi Dürer soron. A fal most is áll, bár a Pol. Főiskola már régen nem.
@jotunder: @Tamáspatrik:
Jung _nem_ volt filozófus (bár filozófiai nézetei voltak).
Pszichiáter és pszichoanalitikus volt. Szorosan együtt dolgozott a zsidó Freuddal, a zsidó Ferenczi Sándorral („budapesti iskola” alapítója) és a zsidó A. Adlerrel (aki apai ágon mellékesen magyar származású volt).
Később mindannyian önálló pszichológiai iskolaalapítók lettek, főleg Adler és Jung. Eltávolodtak Freudtól, más utakat jártak.
Jung nevéhez köthetők olyan ma is érvényes kategóriák és elméletek, mint a komplexusok, a kollektív tudattalan, az archetípusok, az introvertált/extrovertált személyiségtípusok stb. De hogy antiszemita lett volna a fentiek után? Röhej.
@HaKohen: OFF 2001 elején kint voltam Kaliforniában, nem igazán akartam ott lenni, de így alakult. Baromira nem éreztem magam jól, és kivettem egy csomó pszichoanalízisről szóló könyvet a könyvtárból és olvasgattam őket. Freud-ot persze olvastam, Jungot nem, csak Jungról, és effektíve végigolvastam az Alasdair MacIntyre könyvét a tudattalanról. Emlékszem, nem pontosan persze, csak nagyjából, amikor azt mondtam magamnak, hogy ez az egész egy marhaság, erről éppen MacIntyre győzött meg, bár nem hiszem, hogy ez volt a szándéka. Ezek az emberek olyasmiről beszéltek egész életükben, amiről fogalmuk nem volt. Nagyjából a vakvilágba beszéltek. Aztán, valamivel később, azt mondtam magamnak, hogy vannak olyan dolgok, amelyekről az emberiség kénytelen nagyon komolyan gondolkozni, mert nincs más választása, annak ellenére, hogy fogalma nincs róla. És az ilyen beszédeket nem lehet ugyanúgy kezelni, mint a szokásos tudományos szövegeket.
@HaKohen: http://www.budapest-foto.hu/Lukacs%20Gyorgy%20szobor_Szent%20Istvan%20park_1.htm
@jotunder:
Kösz a linket. Ritkán járok arra, valami dereng, de elfelejthettem, hogy ott van ez a szobor. Viszont az Ajtósi Dürer sori szoboreltüntetés tényleg megtörtént.
Az OFF utolsó két mondatában asszem nagyon igazad van.
Az egyéni, csoport- és társadalompszichológiai jelenségek egy töredéke magyarázható (talán jobb kifejezés, hogy kísérhető) neurofiziológiai eszközökkel. Ismét egy töredékük statisztikai módszerekkel. A többségük meg sehogy.
Viszont ha az emberiség tényleg komolyan gondolkozik dolgokról, és ebben Jung és a többiek segítenek, hogy ne csak gondolkozzanak, de meg is értsenek valamit – nos akkor van értelmük a bizonyíthatatlan magyarázatoknak. A puszta gyakorlati (nem tudományos) tapasztalat mégis csak azt mutatja, hogy e magyarázatok egy része (a szélhámosságoktól és ez elmeháborodottságoktól most tekintsünk el) valódi, hiteles és megbízható. És jót tesz az embereknek, talán az emberiségnek is.
Lehet, hogy túlzás, de van valami alapja, hogy egy ki tudja honnan származó tétel szerint a boldogult XX. századnak két olyan alakja volt, aki megváltoztatta az egész világot. Az egyik Freud. (A másik Einstein.)
Lehet, hogy ez hit kérdése. De mivel nem vagyok vallásos, és olyasféle hitek távol állnak tőlem, marad ez a profán hit nekem.
@jotunder: Jung nálam valamennyire mégis szimpatizált a nácik gondolataival, egy rövid időre. Nem volt antifasiszta vagy a fasizmus ellen tiltakozó, pedig Svájcban megtehette volna, nem lett volna bántódása.
Hitlernek németek tízmilliói asszisztáltak, nagyon-nagyon kevesen mondták azt, hogy „ez már talán egy kicsit túlzás, vegyünk vissza”, amikor a zsidókat gettókba zárták vagy amikor háborús propaganda terjedt vagy a náci ideológiát nyomták minden szinten. Aki nem maradt Németországban vagy Ausztriában, szinte mindenki a náci rendszer kollaboránsává vált. Voltak persze lényeges fokozati különbségek, pl. akik komolyan a hívei voltak, mint Lorenz. Viszont a legtöbben csak hárították a felelősséget a vezetésre, hogy ők úgyis jobban tudják.
Figyeljük meg ezeket a mintákat, mert ma is előjöhetnek itt nálunk. Még nem mondanám fasizmusnak, de közelíti pár vonásban. Van felelősségünk, még ha Orbán szerint csak „keményen dolgozó kisember” (anyád) vagyunk.
Nem mellesleg sokan vannak most is a fenti rajz hívei.
A megbocsátásra szerintem jó elv, ami Dél-Afrikában volt, amikor Mandeláék átvették a hatalmat: a közösség előtt kellett nyilvánosan megvallani a bűnöket, kijelenteni, hogy az illető megbánta és a közösség bocsánatát kérni.
@HaKohen:
Paul Johnson történész állítja a Modern kor c. könyvében (lehet, hogy mások nyomán, nem tudom), és harmadiknak hozzáveszi Marxot is. Az összefüggés szerinte az, hogy mindhárman megingatták a tapasztalható, érzékelhető dolgokba vetett bizonyosságot: az emberi jóság és rosszaság csak látszat (Freud), az idő és tér érzékelése látszat (Einstein), az ember társadalmi szerepének bizonyossága látszat (Marx). Nincs személyes felelősség és objektív moralitás olyan módon, ahogyan azt a 19. században hinni lehetett, és ez a személet magával hozta az értékek viszonylagosságát is, a posztmodern erkölcsi relativizmust…
@Késes Szent Alia: Albert Einstein nem tehet arról, hogy a világ olyan, amilyen. Hazudnia kellett volna?
@PeniValdes: gondolom, Nagy Imrének sem
Berlinben áll Marx és Engels szobra is
en.wikipedia.org/wiki/Marx-Engels_Forum
a Szent István parkban Lukácson kívül van a Szír-csoportnak is szobra, szerintem nagyon is megérdemli
wikimapia.org/29692946/hu/SZIR-ellen%C3%A1ll%C3%A1si-csoport-eml%C3%A9km%C5%B1ve
@jotunder: Nem sugalmaz ilyesmit Johnson, viszont azt mondja, hogy a tudományos felfedezések nemcsak a fizikai világról szőtt képünket alakítják át, hanem az eszméinket is. Ahogy például Darwin munkássága meghonosította a survival of the fittest gondolatát, amit aztán felhasznált a marxizmus meg a nácizmus is.
@jotunder:
„At the beginning of the 1920s the belief began to circulate, for the first time at a popular level, that there were no longer any absolutes: of time and space, of good and evil, of knowledge, above all of value. Mistakenly but perhaps inevitably, relativity became confused with relativism.
No one was more distressed than Einstein by this public misapprehension. He was bewildered by the relentless publicity and error which his work seemed to promote. He wrote to his colleague Max Born on 9 September 1920: ‘Like the man in the fairy-tale who turned everything he touched into gold, so with me everything turns into a fuss in the newspapers.’
… He lived to see moral relativism, to him a disease, become a social pandemic, just as he lived to see his fatal equation bring into existence nuclear warfare. There were times, he said at the end of his life, when he wished he had been a simple watchmaker.”
(Paul Johnson: Modern Times)
@jotunder: Ki mondta, hogy Einstein tehetett a világról? Mint ahogy Freud vagy Marx sem. @Késes Szent Alia: sem mondott ilyet. Ne árnyékbokszolj!
@Késes Szent Alia:
Johnsont nem olvastam. Valahogy belekerült a közbeszédbe ez a tétel Freudról és Einsteinről. Tényleg hozzá lehet venni Marxot is, bár ő nem XX. századi volt. Viszont meggondolkodtató, hogy ők állították viszonylagosnak a XIX. század bizonyosságait, és ez fölfordította a XX. századot: tudományát és gyakorlatát egyaránt.
Ami Marxot illeti, vannak ma is érvényes gondolatai, mint ahogy elavultak is meg eleve tévesek is. Ezen nem változtat az sem, hogy számos gondolatát később eltorzították, meghamisították. Na de hülye fizikusok és hülye pszichológusok is voltak, ahogy hülye ideológusok és politikusok is – hogy finoman fogalmazzak.
Vagyis a lényeg a lényeg: nélkülük teljesen másképp alakult volna az egyébként borzalmas XX. század történelme. De hát végülis így alakult.
@jotunder: Ez így nem igaz (Grass szerint). Beim Häuten der Zwiebel, dtv kiadás, 75.o.: „… der fatale Schritt des fünfzehnjährigen Schülers … Fest steht, ich habe mich freiwillig zum Dienst mit der Waffe gemeldet.”
@Késes Szent Alia: Paul Johnsonnak ezt a művét nem olvastam, mást igen. Jó történésznek tartom és a hideg futkos a hátamon,amikor filozófiai fejtetgetésekbe, általánosításokba bocsátkozik. Mindig felszínes, dilettáns módon teszi, most is. Ez a párhuzam , amit idézel. olyan gyenge, hogy kocsmai szövegnek se megy el. Einstein elméletének ugye az az alapelve, hogy a fizikai törvények abszolútak, minden inerciarendszerben ugyanazok. Marx történelemfelfogása arról szól, hogy az emberi társadalom történetét ugyanolyan determinisztikus törvények irányítják, mint a fizikai világot. Ennyivel állni neki a dolognak persze ugyancsak durva leegyszerűsítés, bár talán kicsit kevésbé,mint Johnsoné. Csak arra mutatnék rá vele, hogy ilyen homályos általánosságokból a poláris ellenkezőjét is
ki lehethozni annak, amit ő kihoz.
@mandras: Szerintem az emberek elenyészően kis hányada ismeri Einstein elméletét, így nem sok vizet zavar, hogy az valójában miről szól, hanem a populáris értelmezésének lehet kiterjedt hatása.
Én nem tudom, milyen volt ez a populáris értelmezés a huszadik század elején, lehet, hogy a szenzációhajhász média úgy tálalta, és a korszellem is afelé hajlott, és a szörnyű háború még rátett pár lapáttal, meg az avantgarde, meg mittudomén, és ebből előállt egy olyan egyveleg, hogy a relativitás relativizmusként jelenjék meg és erkölcsi igazolásként lehessen használni. Nem tűnik hajmeresztő képtelenségnek, de tényleg passz, nem ismerem a kort.
Marxnál és Freudnál sem arról van szó, hogy ne vastörvények irányítanának, hanem hogy az emberek ezeket nem ismerik fel, és vakon élnek a valóságnak hitt látszatban. A látszatnak ez a lerombolása jelenthet olyan elbizonytalanodást, ami után az ember azt mondja, hogy akkor most hova is lett a jó meg a rossz meg az abszolút igazságok.
@mandras: abban az idézetben nincsen semmi filiozófia. einsteinből, marxból, freudból (bárkiből) legfeljebb ilyen-olyan bizonytalan tartalmú, de jól hangzó szállóigék csapódtak és csapódnak le a köztudatban (minden relatív, nem tudják, de teszik, édes fiam, adj egy puszit, egy ödipuszit), csupán erről van szó. és einstein bárhogy berzenkedett, a „minden relatív” valószínűleg mindezek közt a leggyilkosabb erejű, annyira üres, és annyi mindenre jó.
@incze:,@Késes Szent Alia: OK. Akkor mindebből az a tanulság, hogy ami korszellemet Johnson annyira kárhoztat, annak igazából semmi köze se Einsteinhez, se Marxhoz, se Freudhoz, csak a nevükhöz meg egy-két meg nem értett címszóhoz a munkásságukból, amit a korszellem azért kapott föl ,mert olyan volt, amilyen. Tehát annak, hogy milyen volt, a gyökerét másutt kell keresni (ha van neki). A nagyobb bajom Johnson kocsmai filozofálásával egyébként az, hogy az abszolút, örök értékek megvédése a modern cinizmussal, romboló szellemmel. relativizmussal szemben minden fasizmus programján szerepelt. Persze Johnson nézetei, vagy legalább a szándékai ettől rettentő távol állnak, de odáig se jutott el a történelemfilozofálásban, hogy a problémát felmérje.
Hát igen. A szellemi és a morális nagyság a ritkán jár együtt, sajnos…
Én nem vagyok ilyen megbocsájtó. Lorenz vitathatatlanul korszakos elme volt és vitathatatlanul rongy ember, sajnos. Az okoz zavart többekben, hogy ezt a két dolgot nehezen, vagy egyáltalán nem tudják egymástól függetlenül kezelni…