Megjegyzés a Csillagok Háborújáról (megjegyzésnélismegjegyzésebbposzt)
Eredeti szerző: jotunder
A Csillagok Háborúja az amerikai közép-középosztály ízlését, kultúráját és attitűdjeit tükrözi, ami még mindig jobb, mint a Vasember kontra Amerika kapitány kontra Batman kontra Superman, ami az amerikai tizenhat éves gyerekek ízlését, kultúráját és attitűdjeit képezi le. E sorok írója sokkal de sokkal rosszabb filmeket is nézett már meg (pl. a teljes Transformers sorozatot, az összes lehetséges Godzillát, még egy olyan filmet is, amelyikben a Rihanna nevű énekesnő próbálkozik a színészettel nem túl sok sikerrel, bár ezen filmek jelentős részét már Sky Movies alakjában látta, de akkor is). Teljesen érthetőnek tartom azt, hogy embereket érdekli az, hogy milyen a világ legnézettebb filmje, amellyel persze hozzá is járulnak a film nézettségéhez. A felnőtt mesék, általában a mesék iránti vonzódást sem tartom természetellenesnek.
Azt már furcsállom, hogy tele van vele a sajtó, hogy ezt a filmet magukat újságírónak nevező tartalomszolgáltatók elemezni próbálják. Nem kell szégyellni azt, ha megnézi az ember a Star Wars-t, én sem vagyok hajlandó szégyellni, de azért büszke sem vagyok rá. Erről nem lehet semmit sem írni, ez a film művészi szempontból nem létezik. Nem jó, ha egy ekkora bolygó úgy tesz, mintha ez lenne éppen a csúcsteljesítménye.
Tegnap megnéztem a Szüffrazsett című filmet, amelyik valódi művészi alkotás (tele volt a mozi, egy kis mozi, de azért mozi), ami sajnos relevánsabb, mint gondoltam, amelyben valódi színészek (bár a Star Wars új főgonoszát játszó Adam Driver, amikor éppen nem egy egydimenziós karaktert kell eljátszania komoly színésznek számít) játszanak, valódi forgatókönyvből forgatták és ún. emberekről szól. Egyébként Magyarországon is forgatnak ún. emberekről, sőt, ami talán még fontosabb ún. embereknek valamit mondani akaró filmeket, de ezeknek általában kevesebb nézőjük van, mint egy NBI-es labdarúgó mérkőzésnek.
Szomorkás ez az egész. Szomorkás.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16518964-6ae5f919a84d2' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16518964&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16518964-6ae5f919a84d2&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16518964-6ae5f919a84d2' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@közösperonos átszállás: Lehet, hogy az, de engem zavar, hogy manapság forgatókönyv helyett effekteket írnak, és jónéhány tévésorozat akárhány folytatással jobban meg van írva, mint a legtöbb mozifilm.
@efhábé: nagyszerű világkép: vannak a filmélvezők és a beképzelt sznobok
akkor tudd, kedvenc filmem a Bonnie és Clyde
@snakekiller23: a jövőben játszódó történet teljes világképe visszamegy a középkorba, szabad individuumok hiányoznak belőle, még a jelmezek is (szerintem teljesen értelmetlenül) a középkort idézik, mintha a sisakrostély védene a jövő technikája ellen, lézerkarddal (!) verekednek, hogy A három testőr is benne lehessen
a gondolatrendszere teljesen középkori (ha leszámítjuk a hatvanas évek Amerikájának félreértelmezett vagányait, akik életidegenül applikálva vannak), mintha az alkotók elfelejtették volna a felvilágosodást meg azt, hogy egy bizonyos Miguel de Cervantes Saavedra éppen ezen ideálok kinevettetésével teremtette meg a regény műfaját
és így tovább, és így tovább
@csársz:
Huh.
Az megvan, hogy mindegyik film azzal a disclaimerrel nyit, hogy „Réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban…”? Azt nem nagyon vitatná szerintem senki, hogy a SW inkább fantasy, mint sci-fi. A Star Trek meg úgy általában a korabeli sci-fi-k steril, kicsit falanszter-jellegű dizájnjával szemben a SW világa valóban élőnek, „belakottnak” hat, ahol a fejlett tudomány és technika egyszerűen a mindennapok része (nem mágiaként tekintenek rá viszont, az ezen felül létezik és szkeptikusak is a hősök és a gonoszok egyaránt). Lucasnak nem hiszem, hogy a felvilágosodás filozófiája meg Cervantes egyáltalán megfordult a fejében miközben írta forgatókönyvet, fiatalkorának filmélményei annál inkább.
„ami még mindig jobb, mint a Vasember kontra Amerika kapitány kontra Batman kontra Superman”
= neked jobban tetszik vagy több embernek tetszik. de így, hogy jobb, kicsit olyan… nem tudom, milyen, csak cöccögnöm kellett. gondoltam írásba is foglalom. 🙂
a Marvel Civil War pontosan olyan komoly(talan) témákat feszeget, mint bármelyik SW,csak a csomagolás más.
de tudom, de gustibus…
@snakekiller23: tényleg nem jutott eszébe a Don Quijote?! Nahát!
De legalább nyugtass meg, mert nem akarom megnézni ezt az új darabot, ha Kövér és Kovács kijönnek a moziból, nem lesznek elégedettek a nőábrázolással!
@jotunder:
Na a Transformerst, azt adom. Valahogy zárványként benne van az USA minden ellentmondása: a hihetetlen tudományos-technikai fejlettség (a robotok animációja egyfajta XXI. századi világcsoda), tehetség és kifinomultság (a rendező Michael Bay szemét a kompozícióhoz, beállításokhoz egy reneszánsz festő is megirigyelhetné) együtt van jelen a döbbenetes, prosztó szellemi primitívséggel. Nem is értem, hogy egy filmet, ami arról kéne szóljon, hogy óriásrobotok püfölik egymást a gyerekek szórakoztatására, hogyan sikerült annyira visszataszítóvá és offenzívvé tenni, hogy ahhoz képest az Amerikai Pite saga ártatlanabb mint a Kockásfülü Nyúl.
@csársz:
Hát, ha megnyugtat, a főszereplő lány baromira leszarja a női princípium beteljesítését; ehelyett barkácsol, űrhajót vezet, gond nélkül megvédi magát, szabad akarattal bír, meg ilyen kovácskövérek bosszantására alkalmas dolgokat művel.
@snakekiller23: na, akkor megnyugodtam, éljen a stárvorsz
@jotunder: Mivel itt szóbakerült közben, hogy gyerekműfaj-e a mese (ugyan mitől lenne az): a Tetovált lány pl. egy svéd olvasó számára valójában attól poén, hogy a két főszereplője Astrid Lindgernnek (kb. a helyi Bálint Ágnes/Fésűs Éva) a két népszerű mesekönyv-figurája, felnőtté növesztve: Lisbeth Salander Harisnyás Pippi, Kalle Blomkvist pedig Kalle Blomkvist Az ifjú mesterdetektív és a Veszélyben a Nagymufti Kincse c. ifjúsági krimikből. Körülbelül olyan ez, mintha egy vérkomoly magyar thrillersorozatban Böbe Babának és Csupafülnek becéznék egymást a jellemben is passzoló főszereplők.
Jó, de mi tesz egy filmet értékessé? A beleölt milliók? A látvány? A robbanások száma?
@Tehéntőgy: ugyan mitől lenne az?
ha egy gyerekkönyv szereplője más műfajba kerül, más lesz, és fordítva:
Gulliver egyáltalán nem mesehős Swiftnél, de az Radnóti gyerekeknek írt változatában
és van persze felnőttmese is (mármint így hívják), csak akkor az már másik műfaj (igazából regény), mint például az Ezeregyéjszaka (aminek szintén van gyerekváltozata is)
film? mozi? hát hol éltek ti? 😀 http://www.youtube.com/watch?v=jXU5k4U8x20
Bölcs István, te vagy az?! :O