Zene füleinknek
Eredeti szerző: kakasos nyalóka
Vannak olyan zenészek, akik saját jogon is a legnagyobbak közé tartoz(ná)nak, de valahogy mindig az a híresebb, akivel együtt játszanak, legyen az egy másik előadó vagy egy együttes, amelynek a frontembere hordja a babérkoszorút, persze nem feltétlenül érdemtelenül, de azért jusson néha egy kis rivaldafény a háttérnek is…
Andy Summers (habár tagja volt a Soft Machine-nek és az Animalsnek is, valamint játszott többek között Jon Lorddal és Kevin Ayers-szel) elősorban a Police gitárosaként szerzett ismertséget, leginkább azok között, akik Sting háta mögé is bepillantottak. A Police korszak után Robert Fripp és John Etheridge is készített vele lemezeket, szóval nem kispályás progrock körökben sem, de ezúttal azt a dalt választottam, amelyet Summers a Regatta De Blanc lemezen elsőszámú kedvencének nevezett meg:
Napjainkban töltötte be a 70-et (persze tudja az ember, hogy nem irreális szám, hiszen már maga sem fiatal, de akkor is sokkoló, hogy bálványaink is öregszenek, ha még életben vannak egyáltalán…) a valaha élt egyik legnagyobb gitáros: Jimmy Page, akire azt sem lehet mondani, hogy a háttérbe szorult volna, de a Zepről talán mégis Robert Plant ugrik be elsőnek (és nem csak hajzuhataga miatt).
Nehezen választottam: Going to California, Kashmir, The rain song és sorolhatnám, így megint a szubjektivitás nyert teret — egyik legelső kedvencem tőlük:
Egy születésnapi vonalon végigfutni januárban különösen hálás (hiszen többek között Elvis Presley, David Bowie, Aynsley Dunbar, Captain Beefheart, Janis Joplin, Rod Evans, Robert Chapman is ekkor látta meg a napvilágot), de ha már gitárosoknál tartunk, akkor harmadiknak mindenképpen Robbie Krieger említendő meg, aki Jim Morrison (és Ray Manzarek) árnyékában pengette végig a Doors éveit, és nem is rosszul:
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16519798-6adee5f78e619' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16519798&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16519798-6adee5f78e619&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16519798-6adee5f78e619' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
Köszi!
Egyik SM kedvencem: http://www.youtube.com/watch?v=NPrNENV3dGA
Csillagos otos a mai posztert!
Es emlitsuk meg Jack Bruce-t, es a dobnal Ginger Baker-t, a Led Zeppelin mellett, idoben kicsit megelozve azt, a masik legnagyobb hatasu Cream egyuttesbol.
ha már Zepp. Érdemes végignézni.
http://www.youtube.com/watch?v=rOy5TCB9JMw
@K.A.Ármin:
akit az Obama házaspár is megtapsol, az csak tudhat már valamit…
Nem vitatkozva, csak megjegyezve: Andy Summers a Soft Machine-ben csak nagyon rövid ideig volt, és már akkor, amikor a SM már rég maga sem volt az „igazi”. A Police, és a SM más-más műfajok, és szerintem „zenei minőség”-ek is, bármit is jelentsen ez.
Egy példa: http://www.youtube.com/watch?v=5KoRLCaAYK0
És ez már a legjobb lemezük utáni második lemez, a leszálló ágban.
Írj inkább a progresszív rockról! 😉
@K.A.Ármin: és Lenny Kravitz Whole Lotta Love-ja lenyűgöző
@K.A.Ármin:
Off. Ha már Zepp…
Kispöcs koromban, amikor behozták a filmet ( http://www.youtube.com/watch?v=YiBLBn1z1vY ), egyszerűen nem bíírtuk elhinni. Láttuk a plakátot, de még akkor is elkönyveltük, hogy ez is nyilván valami léghajós, kosztümös, repkedős darab. Első napra megvettük jegyüzér havertól a jegyet, beültünk a Corvinba (Ami akkor (’76-’77?) még egy hodály nagy terem volt, a második sor bal széléről a vászonnak szinte csak az élét, meg a szemközti ívét láttuk.) és még a híradó (bezony) alatt is fogadásokat kötöttünk, hogy ez márpedig nem lehet az a bizonyos. Az első képsoroknál diadalittasan összenéztünk, hogy ugye megmondtam, minket nem sikerült beetetni, hát olyan nem lehetséges, hogy a cuclizmusban, Mo-on a zeppelin film az a LED ZEPPELIN-ről szólhatna. A 8-10-edik percnél derengett fel, hogy talán mégiscsak van Isten… (Akkor mi még csak magnószalagokon nyúztuk a zenéiket éjjel-nappal, nem ismertük őket pofára.) Szégyenszemre, -nagy igyekezetemben, hogy minden egyes taktust, képkockát a zsigereimbe raktározhassak- úgy elfáradtam, hogy a végére többször bealudtam. Később kamaszkorunk kalandjai közé tartozott, amikor alig fellelhető pirinyó kis kültelki mozikban századszor néztük meg. (Nem sajnáltuk rá utazgatással együtt a 3-4 órákat, nem hiányzott még a tekerd már, léptess, ugorj….) Más értéke volt akkor itt minden hangnak, esemény volt végre hozzájutni a zenékhez. Most -hogy rákerestem és ezeket írom- is nézem. Jó.
Off off.
@K.A.Ármin: Köszönöm! Nem titkolom, nekem könnyeket csalt a szemembe,
@giacomo gesso: Hogy milyen az élet? Tegnap teljesen spontán, kocsonyafőzés közben ezt a filmet néztem. Talán nem is spontán, mert imádtam, azaz mai napig is imádom a Zeppelint. Olyan jó néha nosztalgiázni, és elszakadni a napi baromságoktól.
@smokey_shorthair: köszönöm, ha tetszik, akkor a zenészeké az érdem 🙂
@ipartelep:
„Írj inkább a progresszív rockról!”
nem értek én ahhoz, papa, csak szeretem 🙂
no pláne ha itt hirtelen bedobálnám mondjuk a VdGG, Magma, PFM, Gong neveket (hogy az Area-t, Universe Zero-t ;-), Captain Beefheart-ot ne is említsem), akkor menekülne a nép, és annyira nem cél elriasztani az embereket 🙂
Led Zeppelin film, jaja 76-77 lehetett, hihetetlen élmény volt, magnószalag pedig rulez, mi egy ismerősön keresztül gründoltuk a legfrissebb dolgokat, emlékeim szerint 35 ft-ért vett fel egy lemezt (1,20 volt a Népsport, 4 egy korsó kőbányai), amit aztán szanaszét másoltunk a baráti társaságban, jónéhányszor cipeltem a Csepel szigetről a Szemlő utca tetejére a B-400-ast, de megérte 🙂
ez még idefér?
http://www.youtube.com/watch?v=Zb40QAAuCvk
@K.A.Ármin: Hű. Kösz.
@trifid: hogy őszinte legyek, nekem másodszorra is
@K.A.Ármin:
http://www.youtube.com/watch?v=39RKzQ89-k0
ha már gitár, some electric Bach :
http://www.youtube.com/watch?v=iKO_cHRYJb0
@kakasos nyalóka: Látom, nem halványul az emlékem, amit a progrock népszerűsítésében szereztem. Régi szép idők… 😉
Az elriasztás tényleg nem cél, viszont a népnevelés, ízlésformálás cél lehet. Ha már maguktól nem tájékozódnak annyira, hogy eljussanak a legjobb zenékig, akkor érdemes segítő kezet nyújtani ebben. Különben azokat tényleg sosem ismerik meg, és leragadnak a Police-nél. 😉