Jobboldali költők borzalmasan gyönge versei — CIV.
Eredeti szerző: Pásztörperc
Ezt a múlt héten egyszer már megírtam, de totális vereséget szenvedtem a szerkesztő felüleptől… Tehát:
Sorozatunk esedékes részében egy igazi, (szélső)jobboldali ikon, Sértő Kálmán művészetébe pillanthattok be. Több műremekét áttanulmányozva az a benyomásom, hogy a fickó kimondottan tehetséges volt, csak módfelett tanulatlan (mély meggyőződésem szerint ez a szélsőségesség alapfeltétele). Ezért aztán különféle kritikusai mind formai, mind tartalmi kifogásokat könnyedén össze tudnak lapátolni — és hát valóban, vannak itt olyan költemények, amelyeket olvasva lámpa után tapogat az egyszerű lelkű jámbor, mert úgy érzi, árad a sötét… Szóval, találhatunk benne hiányosságot ilyet is meg olyat is, egy valaminek azonban szemlátomást nem volt híján, és ez a valami az önbizalom:
Babits Mihályhoz
Agg nyögdécselő, verselgess csak,
Add a hőst és a szent papot,
Új fiatalság köszönti fel
Mégis a jogos holnapot.
A suba alatt szemforgatók
Vitrines korszaka lejárt,
Mi kedved ellen átöleljük
A kedvét vesztett proletárt.
Elefántcsont-toronyban székelsz
Könyvtár mindennap életed,
Diktátor-költő akarsz lenni
S nem ismered az életet.
Fáj a fogad a parnasszusra
Petőfi és Ady után,
Elkéstél szobaforradalmár
Tűnj el a sóhajod után.
Magyarországon sok a szegény,
Bős ember és vadvirág,
A tömegekben nagy a bánat
Roncsoló farkasfoga rág.
Virágnyaktilós ősz felé, Te
Meghunyászkodva rejtve írsz,
Homályos lesz égi csillagod,
Ha bátran nem a népért sírsz.
Megölnéd a fiatalokat
Egy kanál vízben, jól tudom,
A hisztérikazseni mindig
Gyűlölni tanul félúton.
Nincs esélye a dicsőségre,
Lábatlankodik mégis itt,
Míg az élet nála különbeket
A magyar keresztre feszít…
(Ha vki meg tudná nekem mondani, milyen az a „bős ember”, megköszönném, mert ezt a fogalmat nem értem.)
Hogy nyilvánvaló legyen, mikre is gondolok, amikor formai kifogásokat emlegetek, hadd hívjam fel a figyelmet a komiszkenyér és a „komisz kenyér” fogalmi különbözőségére, amiről koszorús költőnknek nyilvánvalóan sejtelme sem volt:
Kívánság
Ott egyem meg a harcmezőn az
Utolsó komisz kenyerem,
De ne legyen többé a hazám
Akkora, mint a tenyerem.
Ha elbukom hát volt értelme,
Védtem egy kócos szeretőt,
Lábhoz tett fegyverrel állok meg,
Hősen az Úristen előtt….
Bizonytalanok most az órák,
Titokba burkolt holnapok,
De gyűlölöm a satnya várást,
Indulni inkább kész vagyok!
Puskám csövébe virágszálat
Fűz majd egy kis magyar leány,
És csillagokkal lüktet szíve
Utánam őszi éjszakán…..
milyen az a „bős ember”
Egyszerű. Fele bős, másik fele nagymaros…
Következő kérdés?
„A suba alatt szemforgatók / Vitrines korszaka lejárt.”
A „lejárt” a kakukktojás.
Úgy tudom, a „bő” egyik legrégibb szavunk, párjával, az „ín”-nel. „Bőség” – „ínség”, meg „jókedvvel, bőséggel”értitek.
Gazdag.
De, hogy ez a szegénnyel („ínséges”) miként sorolódik a „versben” egybe – na, ezt nem tudom.
A ‘sok’, ‘tág’ értelembűvüléssel sem jó a verssor.
@Kettes: De a suba alatti (!) szemforgatás haszna felől is érdemes lenne töprengeni… 🙂 De nem fejtem ki, mert az Sértő lenne a klapancaigyáros felé.
„bős”=bús
ha a billentyűzeten félrenyomod
Magyarországon sok a szegény,
Bús ember és vadvirág,
A tömegekben nagy a bánat
Roncsoló farkasfoga rág.
Lám, nem jársz elég náci irodalmi estre, ahol ezt mindenki tudja, valszeg.
Az még ugyan kiderítendő, h melyik az a vadvirág, amit farkas foga roncsolóan rág?
Hiszen a farkas „Más kutyaféléktől eltérően egyáltalán nem eszik növényeket, csak húst és csontot.”
Analógiás következtetéssel próbálkozzunk.
Nos, a farkas „főleg önmagánál jóval nagyobb termetű növényevőket zsákmányol (ide értve az olyan nagy patásokat, mint a jávorszarvas és pézsmatulok)”, ha tehát
1) egy pézsmatulok éppen vadvirágot majszol,
2) MIKÖZBEN a farkas ráveti magát,
3) és roncsolóan rágni kezdi a tulkot,
na akkor értem.
A farkas az a bánat, a tulok a vidámság, utóbbi pedig nemzeti tulokként Fábry Sándor műsorát majszolja, ami egy vadvirág…
@Kovács János 18:
Heuréka!
Hát igen. Ennyire egyszerű.
Megint fölé lőttünk.
A farkasfog egy rendkívül ritka fogsor-rendellensség, s mint ilyen a ‘táltosság’ jele volt, a hat ujj és a burokban születés mellett. Farkasfoga volt pl. Petőfinek.
Szóval a farkashoz (canis lupus) valójában nincs köze. Mint a bánat roncsolásához sem.
@sortelen:
Hahh, köszönöm, igaz, valóban.
Nem sejtett mélység rejtőzött a szóban,
ám költőnk míves kecsét ez sem rendíti meg:
hitének cövekje áll, és nem fityeg…
„módfelett tanulatlan (mély meggyőződésem szerint ez a szélsőségesség alapfeltétele)”
Heidegger pl. nem tudodd írni, meg olvasni se. Csak megjegyzem.
Szeretethiányra van szüksége.
Maga alatt vágja a fejszét.
Ez a szuvenír véleményem.
@Vitéz Kőbányai Világos:
„a fickó kimondottan tehetséges volt, csak módfelett tanulatlan (mély meggyőződésem szerint ez a szélsőségesség alapfeltétele). „
EZ a teljes idézet, a konjunkció második fele önmagában nem azonosítható a konjunkció egészével. Ejnye.
Heidegger tudott írni, de nem értett hozzá, az igaz. Viszont tehetséges volt, olvasott volt és tanult ember volt.
„Elefántcsont-toronyban székelsz”
Vizuális típus vagyok. Beugrott egy elefántcsont csésze, elefántcsont fogantyúval a lánc végén. 😀
@Kovács János 18: Való igaz, hozzászólásom tartalmazza azt is – implicit módon – hogy Heidegger tehetséges volt, továbbá explicit módon azt, hogy tanult, és szélsőséges.
Hamut szórok ennen fejemre, ugyanakkor továbbra is megfelelő példának tartom arra, hogy a fenti meggyőződés ellenpéldája legyen.
@fuhur: De az egész székelés a toronyban legyen, különben nem leszel könyvtárban diktátor-költő.
Nekem meg a suba alatti szemforgatók vitrinét nem sikerül elképzelnem.
Akárhogy rakom össze, mindig kredenc lesz.
Heidegger nem volt szélsőséges.
Sértő Kálmán szélsőséges volt.
A nácizmus vadulására Heidegger elvonulással reagált, Sértő pedig azzal, hogy nyíltan a nácizmus mellé állt. Heidegger pont a Sértőhöz hasonlító helyi német ifjoncok miatt mondott le a rektorátusról egy évvel a kinevezése után.
@Kovács János 18: Indul a „csak egy kicsit volt náci” verkli?
@Vitéz Kőbányai Világos: Verkli???
A te felfogásod szerint, ha Heidegger szélsőséges volt, mert „náci” volt, akkor Neruda is szélsőséges volt, mert ő meg „komcsi” volt. Értem. Nos, itt hagytam abba. Salute, companero, venceremos.
@Kovács János 18: Szerintem sem érdemes vitatkozni azon, hogy pl. az árja felsőbbrendűség meghirdetése (és az ennek megfelelő vezetői döntések) szélsőségessé tesznek-e valakit 🙂
Nekem ez a „virágnyaktilós ősz”, ez ragadt be fenemód. Gondolom, olyasmi lehet, mint a jégmegdinamitozó tavasz, hidegszétlángszórózó nyár, meg a fecskelerakétázó tél.
„A hisztérikazseni mindig
Gyűlölni tanul félúton.”
Ebből megtudhattuk, Babits mindíg félúton tanult gyűlölni, miközben egy közismert hisztérika volt.
Ezek után már csak arra lennék kiváncsi, sikerült-e ennek a jóembernek a gyűlölt satnya várakozás után kipurcannia a harcmezőn, amit olyan kurvára megkivánt, vagy csak a szobájában karatéjozott a szavakkal ilyen bátran.
A gyűlöl szó lehet a kedvence.
@Vitéz Kőbányai Világos: Rohadt nagy kulonbseg van am mondjuk Heidegger szalonantiszemita nacinalizmusa (a szeretett es a nem szeretett nepseg tetszoleges cserejevel ez kb a teljes europai kulturat leirja 1770tol 1945ig), es mondjuk Gobbels kozott.
Az, hogy „naci”, marhara nem egyenlo azzal, hogy „felsobbrendusegerzetu antiszemita/ciganyellenes/hotentottatamado”. Orwellnek van errol egy jo kis cikkje, sajnos ma is aktualis.
orwell.ru/library/articles/As_I_Please/english/efasc
Figyelem: ez nem jelenti azt, hogy egyetertenek Heidegger nezetevel, vagy jonak tartanam oket. De szokjunka mar le arrol, hogy csipobol fasisztazzunk/kommunistazzunk/nacizzunk mindenkit, aki tolunk jobbra/balra van, oke?
Azt hittem, hisztérika csak nő lehet. Mi baja volt Kálmánnak Babitscsal? Mondott neki valami Sértőt, amit az zokon vett, és visszaszólt?
@aronsatie:
Egyrészt Babits igyakran degen szavakat használ, ami bosszantó, másrészt nem halt meg a csatamezőn, mint Petőfi. Pedig ennyi elvárható lenne.
Onnan tudom, hogy ez a baja, mert 15 évesen én is írtam Babits ellenes verset a táblára, és az irodalomtanáromat eléggé sikerült felzaklatnom vele.
Neked mi nem tetszett? Hogy nem halt meg csatamezőn? Vagy a sok alliteráció?
@aronsatie: Ez a kettő. Meg hogy öreg volt.
A hadiköltők között nem értettem, hogy miért nem ragadott kardot.
Szegény tanárom, csak a levegőért kapkodott.
@én már a fény gyermeke vagyok: És az nem zavart, hogy jobb verseket írt nálad? Mert a Sértőt alighanem az sértette.
@aronsatie: Nem. És költőnk se dühös emiatt, mert egyáltalán nem érzi a képzavart, se a közhelyeit.
Hátha jól jön valakinek:
epa.oszk.hu/00000/00022/00666/21331.htm
Babits zsenialitása, költőfejedelem és poéta doctus volta nem csupán a Sértő kaliberű költőket nyomasztotta.
József Attila is harcban állt vele /Egy költőre/.
A Magad emésztő-ben pedig – egy Széna téri találkozás kapcsán – megkésva, engesztelni próbálja. Nem csak békülne vele, hanem fájlalja, hogy elszalasztott egy esélyes barátságot .
@sortelen: Kösz; jól jött.