A hülyeség kis körei
Eredeti szerző: jotunder
Holnap este hat órakor a Corvinus Egyetemen Bogár László tart előadást . Jogi képviselőnk kérésére nem írom azt, hogy Bogár László a Nemzet Hülyéje. Lehet, hogy gondolom, lehet, hogy nem, sohasem fog kiderülni. A kontraszelektált kommunista senkiházi kifejezést sem írom le, bár én speciel nehezen tudnék az ellen érvelni, hogy Bogár László kontraszelektált kommunista senkiházi. Mindazonáltal ilyen határozott fellépésű és agilis jogi képviselőnk van.
A KDSZ nevű szervezet által híres közgazdászprofesszornak aposztrofált Bogár Európa egyik leggyengébb felsőoktatási intézményének docense. Tudományos munkásságának legfontosabb eredménye a globaloböllér fogalom bevezetése.
Bogárt a kormányoldalon is szégyellik, sőt, főleg ott szégyellik. Ez a szégyenérzet természetesen soha nem akadályozta meg a kormányoldalt abban, hogy Bogárt rendszeresen kitüntessék pár stefka társaságában.
Bogár Lászlót tulajdonképpen az egész országnak szégyellenie kellene, nekem is, de én inkább csak vihorászok rajta. Bogár László egy bevezető makroökonómiai kurzuson is megbukna, vélhetően a marxista közgazdaságtant sem értette, és az sem kétséges, hogy a hetvenes évek óta nem tanult semmit.
Bogár tökéletesen reprezentál mindent, amit édes hazámban utálok. A debilitás felé hajló kóklerséget, az emberi ésszel szinte fel sem fogható tehetségtelenséget, a mindenféle rusnya rezsimek seggébe omlást. Édes hazámban persze jelen van a tündöklő tehetség, az elmélyült tudás, az integritás és a tisztesség is. Csak gyakorlatilag illegalitásban.
Ahhoz a részhez értem, ahol el szoktunk kezdeni orbánozni.
Magyarországon a mindenkori hatalomnak van szüksége a bogarakra, és nem kizárólagosan Orbán Viktornak. A rendszerváltás óta minden kormányzatnak megvoltak a maga bogarai, az elmúltnyócévnek nevezett történelmi időszak gyakorlatilag egy entomológiai tanulmány volt. Rendben van, azok talán nem gumidominó szintű hülyék voltak, de az ilyesmit lehet pl. nagyfokú pénzéhséggel kompenzálni.
Miért van szüksége a Bokrétának a hülyeség kis köreire? Vajon mit kompenzál azzal, hogy ennyire súlyos hülyéket állít ki a wartburgsárga piedesztáljaira?
Bogár olyan, mint az ország maga sötétebb napokon. A sötétebb napok sötétebb lelkeinek nyelvét beszéli. Ez az ország sötétebb napokon az egész világot gyűlöli azért, mert ideragadt a Balkán szélére, mert elmúlt a régi dicsőség, mert Ausztria és Románia közé szorult az összes lehetséges értelemben. Ha az egész világ áll velünk szemben, akkor meg kell mutatni, hogy az egész világ rossz úton jár, csak mi értjük a Mindenséget. A Mindenséget tökéletesen leíró bogarak pedig előmásznak a sparhelt alól, és pillanatok alatt lesz belőlük „híres közgazdászprofesszor”. Rosszul bekamerázott stúdiókban ülnek az asztal mellett kitérdelt nadrágjaikban, általában csak azért zsidóznak, mert úgy gondolják, hogy azért még kapnak egy kis bónuszt, hosszú, érthetetlen, OPNI-pozitív monológokba bonyolódnak, egymást dicsérgetik, aztán termékismertető és rovásírásos horgászműsor. És ennek az egész szörnyűségnek is megvan a maga kétharmada valahol.
Bogár persze csak a Fővám tér egy részén lesz világhírű, vasárnap hat és nyolc között. Kap pár díjat azoktól, akik egymás között lehülyézik. Őt és a csodálóit, meg az ellenzőit, engem meg téged. Ők ott pontosan tudják, hogy Bogár mekkora hülye, pontosan tudják, hogy nem volt bulvárkacsa, de volt taggyűlés, és akik a magánvéleményüket hangoztatják, azok nem csak derék jogászemberek. Ők nem hülyék. Ők csak a hülyeség kis köreiből élnek.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16521174-6ae0eeeb0a9c3' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16521174&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16521174-6ae0eeeb0a9c3&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16521174-6ae0eeeb0a9c3' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
@Illinois: „Ha elkezdik művelni, akkor lesz értéke, de ekkor sincs értelme arról beszélni, hogy a földnek értéke van…”
Ezen még dolgozni kell… És mikor adottság? 😀
(És miért nincs vagy miért van értéke egy tenyészcsődörnek, netán az is egyszerre a kettő? 🙂 )
@Illinois: Ha szerinted 1965-ben többet kellett dolgozni ugyanannyi reálbérért, mint 1865-ben, akkor nincs is mit mondani.
@Illinois: Nemnem, én is a Károlyról beszélek! A Polányi Karcsiról, Polányi Dezső bácsi hetedik gyereke volt, olyan kicsit magának való ember, még szerencse, hogy a cserfes Böskét vette el, mert ketten úgy átlagban már egészen elviselhetőek voltak. Ejj, ma is nosztalgiával gondolok rá, milyen áhítattal lestem az öreg szavait (nem volt akkor még öreg, én voltam nagyon fiatal), amikor nyári vasárnap délutánonként a kuglipálya árnyékában a harmadik fröccs után rákezdett a szolid kis hermeneutikai fejtegetéseire.
@maroz: Az Ilonkát vette el, aki a munkásmozgalom régi harcosa volt, és kurvára nem engedték be ezért Amerikába. Karcsi bácsinak ingáznia kellett Toronto és NY között.
@Illinois: A nyugati közép-középosztály (vö. munkás) reálbére egészen brutálisan nőtt a Polányi könyv megjelenése után. Konkrétan jobban élnek ma ezek az emberek mint ő professzorként élt akkor. Miről beszélsz ? Magyarországról ? Az megvan, hogy Polányi vérbalos volt ? Nagyon nagyra tartják a világban, tiszteletreméltó ember, akire büszkék lehetünk, de szögezzük már le, hogy vérbalos volt, a mai magyar szocialistáknál is balra volt, a gyurcsányböbéről nem is beszélve.
@jotunder:
Igazából ez olyan téma, amiről elég nehéz ilyen helyen vitatkozni.
Önmagában szvsz azzal semmi baj nincs, hogy valaki baloldali, méghozzá a szó igazi értelmében, ahol a baloldaliságnak a kapitalizmus erős kritikája mindenképpen része, persze vannak akik teljesen elvetik.
Tehát balos a valódi szociáldemokrata ill. a tőle balra állók.
a többiek inkább csak liberálisok lehetnek, és azon belül baloldaliak.
nem véletlen, hogy gyakori érv lehet nem csak a növekvő jólét hanem számos egyéb cél kapitalizmuson belüli megvalósulása, elvégre a liberális utópia is hasonlít a szocialista utópiára több szempontból, csak hát az előbbi megtartja a piacot, utóbbi meg kívánja haladni, hogy az egyik, talán a legfőbb különbséget említsem.
igazából mivel a közeljövőben úgysem lesz érdemi változás, azt mondhatnám, nem is érdekel különösebben a kérdés, bár van azért egy számomra igazából érthetetlen jelenség.
@Vortumnus:
persze hazudok, nem érthetetlen, de mégis meglepő.
Nevezetesen az értelmiségiek viszonya a fennállóhoz.
Az értelmiségi szerep eleve a kritikáról, a lehetőségek kereséséről, töprengésről stb is kellene hogy szóljon, míg manapság az értelmiségiek egy része rendkívüli arroganciával védelmezi a fennállót, a problémákat, a kritikát vagy tévesnek, vagy egyszerűen értelmetlennek nyilvánítja.
ez utóbbi a fontosabb, mert ha valaki téved, akkor próbálhat tovább érvelni, vagy módosíthatja az elméletét akár, de ha eleve értelmetlennek nyilvánítja a kérdésről való beszédet, akkor nincs ilyen lehetősége: némaságra ítéltetett.
@Vortumnus:
Manapság? Mindig!
Csak miért nevezed értelmiséginek?
@tollaszerge:
Bocsánat, hogy csapos közbeszól esszé ügyben, de ha hallgattál (és nem fölényeskedtél) volna, bölcs maradtál volna – ahogy a pirézek mondják.
„Van amiről mondjuk 1960ban érdekes volt esszé formájában beszélni, többé-kevésbé elmondták amit ezen a módon lehetett, ma már nem esszé formájában beszélnek róla. Filozófiához nem értek, de a közgazdaságtan nem véletlenül formalizálódott.”
Talán még akad, amihez nem értesz. Jó, én is kevéshez, de legalább nem osztom fölényeskedve az észt.
Kb. évenként felhívom itt-ott némely csőlátásúak figyelmét arra, hogy a társadalom folyamatai nem egzakt törvényeknek vannak alávetve, ezért nem formalizálhatók. Bár törekedni kell rá, amint ezt a jereváni rádióból tudjuk. (Úgy látszik, nem csak a Konzin, hanem a Vincenten is találkozhatunk csőlátásúakkal.) De ezt most nem venném tárgysorozatba.
Amennyire kívülállóként követni tudtam, a 60-as és 70-es években nagy divat volt a gazdasági folyamatok matematikai eszközökkel való leírása. Biztos voltak számos eredmények is, de a divathullám lecsengett, hogy megfelelő képzavarral éljek. Talán (nem tudom, mert nekem nem mondták) némely közgazdász rájött, hogy a közgazdaságtan nem szilárdtestfizika.
Ezzel nem akarom lebecsülni a gazdaságmatematikát és társait, már csak azért sem, mert annyira nem értek hozzá, hogy csak tisztelettel tudok róluk szólni.
No de az esszé! Tényleg 1960-ban tudott még valamit mondani? Hát laikusként néhány olyan könyv jut eszembe, mint mondjuk H. Simoné (Korlátozott racionalitás), amelyben asszem egy szál képlet, egy szál levezetés, egy szál formalizálódottság sem található. A hüje nóbeldíjbizottság, hogy volt képe egy esszéért 1978-ban (nem 1960-ban!) odaítélni a Nobel-díjat.
A hazaiak közül Kornai Jánost említeném. Már hosszú évtizedek óta nem tud mit mondani az esszéivel szegény, csak kínlódik a teljes részvétlenség közepette. (Inkluzíve Harvard, ha jól tudom.)
Az Animal Spirits pedig 2009-ben jelent meg, és igazi esszé. (Persze nóbelék megint mellétrafáltak az egyik szerző, Akerlof korábbi díjazásával. Méghogy egy esszéírót?!)
Mennyi karaktert tudnék még ide ömleszteni, ha értenék is valamit a közgazdaságtudományhoz.
@HaKohen: Nem lehetséges, hagy vagytok ti itten ebben a vitában kötésig az egymás félreértésében?
Mintha mind a ketten ugyanazt mondanátok (törekvés a formalizálásra), csak más hangsúllyal.
Ha én kéne kiolvassam tollaszerge kolléga soraiból a lényeget, akkor azt olvasnám, hogy ő az irodalmi esszét, mint társadalomtudományi összefüggéseket tudományos igénnyel leírni szándékozó műfajt nem tartja manapság sokra. Matolcsy móricka-ábrás „esszéje” a lehetőségeinkről és a korlátainkról, mint demonstrációs anyag, például.
Szóval a hangsúlyok. Hogy tényleg nem szilárdtestfizika, de elvárás, hogy legalább puhatestfizika legyen mögötte, ha már mindenáron körül akarjuk járni a pornográfiát is. Én azt látom, hogy egy társtud esszé is csak akkor igazán izgalmas, ha rá lehet kérdezni: és ezt az állítást honnan vetted? Namost, ha erre azt mondja, hogy egy Pap Gábor nevű művészettörténész olvasta ki egy szkíta övcsatból, akkor sóhajtunk egyet, lapozzunk, ezzel szemben egy komolyabb műben azért mégiscsak ott vannak az állítások mögött a többé-kevésbé formalizált módon begyűjtött, feldolgozott, kiértékelt számok. Nem annyira kemény számok, sokszor lehet vitatni a módszertant is, és a mérési hiba is elegánsabban kezelendő, mint a hardcore tudományoknál, de ismétlem, ha a mese mögött nincsenek számok, nincsenek többé-kevésbé formalizált módon leírt és igazolt összefüggések, akkor az bizony simplicity, és az annyit is ér.
@HaKohen: Kedves HaKohen,
Herbert Simon matematikus (is) volt. És azért a decision-making-ről és korlátozott racionalitásról szóló kutatásait erősen megalapozta matematikailag
diva.library.cmu.edu/webapp/simon/item.jsp?q=/box00063/fld04838/bdl0001/doc0001/
ezt azért elég nehéz esszéisztikusnak nevezni…
ugye ő volt az a ki a fiatal Mandelbrotot szabályosan földbe döngölte, amikor az egy meglehetősen gyatra modellel állt elő a szavak hatványösszegeloszlásával kapcsolatban, hatalmas matematikai intellektussal rendelkezett, igazi von Neumann szerű koponya volt.
@HaKohen: azt is szeretném még hozzátenni, hogy a Herbert Simon által kezdeményezett social choice theory, szinte közelebb áll a matematikához mint a szociológiához vagy a közgazdaságtudományhoz. én úgy látom, hogy a rigorózus modellek és bizonyítások teljesen matematikai jellegűek, de ezeknek az állításoknak egy része valamilyen értelemben „világos” a szociológus irányultságú de azért az elméletet értő emberek számára. aztán persze ezekről a „világos” dolgokról kiderülhet, hogy nem is igazak teljesen (de esetleg olyan ellenpéldák léteznek csak, amelyek a valóságos világban gyakorlatilag elképzelhetetlenek, pl. Arrow tétele is ilyen szituációról szól). jellemző, hogy ennek az egésznek egy aspektusa engem is érdekel, aki mondjuk teljesen hülye a szociológiához.
@maroz:
látom, nem csak én vagyok errefelé papgabesz egyetlen őszinte rajongója. 🙂
@mavo: De nem ám…
Lehet, hogy Pap Gábort több ballibbant olvassa, mint jobbhülye? 🙂
@Counter:
nekem vargacsabika a nagy kedvencem, amikor a saját ősjelei mellé odabassza azok alig megváltoztatott verzióját, majd odaírja, hogy azok ottan a démotikus írás jelei.
élvezet olvasni minden sorát. 🙂 amikor leírja, hogy a kert szó végén levő t egy rag, én ott helyben élveztem el.
http://www.okotaj.hu/szamok/29-30/betu1.htm
@mavo: Az most libsi baszakodás, ha jelzem, hogy a (modern) török írás latinbetűs, annak ellenére, hogy a hivatkozott cikk szerint ordító különbség van a latin abc és a török abc között? 🙂
„külön csokorban még azt a sok, az etruszkokkal közös szót is említeni lehetne, melyek az etruszkból kerültek a latinba. Csak egyet röviden: „kalendárium”. Az ebben lévő „kal” a magyar-sumér „üt, ver, nyom” szóval azonos. Például kalapács, kalap, kaláka, kelme stb. A kaláka és a kelme úgy kerül egy kalap alá, hogy a sík felületre szétterített gyapjút nyomkodták, ütötték, verték, azaz kalapálták. Főleg együvé gyűlve, azaz kalákában kalimpálva, sokszor egyenest a kalimpával, hogy nemezzé, vagy finomabb kelmévé (!) váljon a gyapjú. A finom gyapjúanyag ezért kelme (azaz vert, nyomkodott anyag), de más magyar nyelvváltozatokban is az ütés, nyomkodás miatt nemez a nemez: nëm = nyom, avagy jurt (gyúrt), mellyel borított építmény a jurt(a). A kalendárium pedig úgy kapcsolódik a fentiekhez, hogy az etruszkok az idő múlásának követése érdekében rendre szöget kalapáltak (vertek) a templom kapujának gerendájába, és az így keletkezett szót átvették a latinok, s lett a kalendárium.”
Hangosan felordítottam a gyönyörtől.
@Counter:
meglehetősen. ráadásul a török ábécé is azt a nyelvsorvasztó megoldást alkalmazza, amit a magyar, nevezetesen hogy mindenféle biszbaszokkal egészíti ki a latin ábécét.
külön móka ugye, hogy a már nem emlékszem hányadik századig a török irodalom meglehetős konkrétsággal arab nyelvű volt.
számomra külön szívderítő, annak a levezetésnek az eleganciája, ahogy a mai koreaitól a mai kambodzsaiig a fél távol kelet (!) aktuális írását odateszi a röpke pár tízezer kilométerrel és pár évezreddel odébb levő „démotikus” ábécé mellé, minden alkalommal a tudás birtokában levő ember precíz eleganciájával rámutatva, hogy tessék szépen megnézni, nem csalás, nem ámítás, ezek bizony nem hasonlítanak. és tényleg! asztakurva! majd óriási meglepetésünkre a rovásírást teszi mellé, és tralalá, az bezzeg igen. hogy a rovásírásból fejlesztett magának félórás megerőltető munkával ajtentikus vargacsabi-démotikust? hát, senki sem lehet tökéletes.
tényleg, azt figyelted hogy a klasszikus bowring-hamisítvány milyen kötelező jelleggel szerepel a sumimogyi szakirodalomban? 🙂
@Counter:
és mit neveztek el a szintén rokon spanyolok kelméről? na, mit? sportruházatot, azt. q. e. d.
@Counter:
„Két azonos ábécéről azonban sohasem derülhet ki az, hogy nem azonosak, mert láthatóan azonosak.” (erre kellene már valami tautológiai tanszék valahol)
„A tárgyak sajátos tulajdonsága, hogy számtalan példányban létezhetnek, sőt, számuk akármeddig szaporítható.”
„Az is könnyen belátható, hogy egyetlen Isten csakis egyetlen, mégpedig egy és ugyanaz az Isten lehet.”
„Az ábécé, ahogyan mindenféle írásjelkészlet, természetesen láthatóvá tehető.” ez önmagában érne egy nobelt.
egyébként ugye a bogáristák egyik kötelező köre az volt, hogy bogárt és a bogárizmust elnyomják a tudjukkik.
nos, bolgárnak már az ikszedik könyve jelent meg, árulják, estébé, közhely.
de visszaemlékszem, milyen reveláció volt valamikor régen a körúti európa könyvesboltban személyesen tapasztalnom, hogy a szintén folyamatosan elhallgatásról meg elnyomásról (legyünk stílszerűek) ajvékoló sumimogyikból megdöbbentően bőséges választék van. egy európa könyvesboltban (értsd: nem az aluljárónál a ponyván) a fél sumimogyi szakirodalom kint volt, ellenben a tudjukkik által agyon támogatott finnugristák meg egyéb habsburgista akadémisták munkáiból egy darab se, sehol.
és nem ám az édesvíz könyvek közé voltak kipakolva egy coelho meg egy makrobiotikus tenyérjóslás közé, hanem a történelmi tárgyú könyvekhez.
nem hogy elhallgatva voltak, hanem ha az egyszeri művelődni vágyó gyermek tudni akar a magyar ős- és/vagy nyelvtörténetről, akkor egy európa könyvesboltban _kizárólag_ sumimogyi eszmékhez juthatott hozzá. volt ez majdnem 10 éve. és azóta csak romolhatott a helyzet.
Ó, a két klasszikus iskola egymásnak feszülésének lehetünk tanui:
magyarnarancs.hu/publicisztika/valasz-borokai-gabornak-79741
De vajon kinek van igaza?
De.Vajon.Kinek.Van.Igaza?
DE VAJON KINEK VAN IGAZA????????????????????????????????
@Counter: Uramatyám. És én még azt hittem valaha, hogy ilyesmivel sehol másutt nem találkozom többé, mint Ráth-Végh Istvánnál egy „Délibábos nyelvészet” című fejezetben.
@jotunder:
Bocs, hogy (előre látható módon és következménnyel) belegyalogoltam a matematikai lelkedbe. Igazán nem kellett volna. De:
Készséggel elhinném neked, ha azt mondanád, hogy a világ összes közgazdásza (minusz Matolcsy és Bogár) korábban matematikus volt. Aminthogy azt is elhiszem, hogy H. Simon is ebbe a halmazba tartozott.
Viszont én erről semmit sem állítottam. Csak azt, hogy az 1978-ban nóbeldíjazott „Korlátozott racionalitás” c. művét esszének tekintem (most arról se nyitnék vitát, hogy minden esszé adatok nélkül dolgozik-e vagy hogy minden nem-formalizált információegyüttes esszé-e stb.) és szvsz annak tekintette az a számos társadalomkutató, aki lelkesedéssel fogadta fenti könyvet, merthogy végre…
Mivel sem Kornai esszéi, sem Akerlofék könyve, sem a gazdaságmatematika lecsengése, sem a nem-egzakt társadalomtudományok említését általam nem illetted korholó szavakkal, csak arra a következtetésre tudok jutni, hogy mondandóm túlnyomó többségét nem vitatod.
Köszönöm, hogy egyetértesz velem.
@maroz:
A te kiegészítő értelmezéseddel valóban nincs oly nagy távolság tollaszerge és az én álláspontom között. Remélem, nem bántottam meg kissé hirtelen felindulásommal. Deviszontmindazonáltal:
Én még csak meg sem említettem sem Matolcsy Györgyöt, sem Pap Gábort, de még csak Bogár Lászlót sem nem.
Mindössze azt kifogásoltam szavaiban, hogy 1960 (!) óta az esszé mint műfaj már nem tud mit mondani a közgazdaság területén, valamint hogy a közgazdaságtan mára már formalizálódott. Erre hoztam két nóbeldíjas példáját + Kornait, akit azért két évtizeden át elviselt a Harvard. Tudom, ezek tekintélyérvek (argumentatio ad hominem). Akkor viszont inkább hivatkoztam volna a fent említett három úriemberre?
Persze annyiban nem tekintélyérvek, hogy a megjelent könyvalakú esszék létezése – no és kedvező fogadtatása – tény.
Ezt írod: „…ha a mese mögött nincsenek számok, nincsenek többé-kevésbé formalizált módon leírt és igazolt összefüggések, akkor az bizony simplicity, és az annyit is ér.”
Bár eme összetett mondatod záró mellérendelt mondata egy elhíresült kijelentés remake-je, ezért ez a politikai pornográfia vizein való utazgatásra utal – most ezt hagyjuk.
A lényeg: szerintem nem simplicity és érhet is valamit. A kvalitatív társadalomkutatások, valamint a hungarikumnak számító szociográfia alkotásainak, eredményközléseinek miriádja bizony nagyon sokat ér, annak ellenére, hogy minimális mértékben és inkább csak adatszerű támogatás igénybevételével dolgozik formalizáltan. Vagy egyáltalán nem dolgozik így. És nagyon halkan és négyszemközt csak neked mondom: soxor a kvalitatív társadalomtudományi leírások és elemzések többet adtak nekem, mint az adatokkal sűrűn megspékelt ezeroldalak. De persze ez az én szubjektív véleményem, nem kell vele egyetérteni.
A fonákjáról nézve: tényleg nem ismersz olyat, hogy a mese mögött (vagy előtt, vagy nélkül) rengeteg szám van – és (hadd trágárkodjak én is) az egész annyit is ér?
@Counter: @mavo: ne legyetek mazochisták, hogy ilyesmiket olvastok.
@tistedur: Nem tilthatod meg a mazochistának, hogy mazochizmust gyakoroljon… 🙂
Szörnyű, rettenetes, letaglózó művek (és néha audiovizuális művek) ezek, de engem roppantul szórakoztatnak időnként. Hát nem lenyűgözően kreatív, ahogy a templomkapu gerendájába szöget verő etruszkokat kitalálja szerzőnk, hogy a kalimpáló kalapáccsal nemezelés és a calendarium között összefüggést megteremtse? 🙂
@Counter: Ha jól emlékszem, valamelyik nyugatos, talán Babits is összedobott egy ilyet Káp istenről (kápolna, káposzta, káptalan), de ő csak viccből.
@Counter: mondjuk az a rész valamennyire stimmel: „Hajdani írásokban és a szájhagyományban rögzített ősi törvény, hogy szeptember idusán a legfőbb elöljárónak egy szöget kell bevernie a Legjobb és Leghatalmasabb Iuppiter templomának a Minerva szentélye felőli jobb falába. Úgy mondják, e szög az évszám jelölésére szolgált, mert akkoriban alig ismerték az írást. S azért helyezték e törvényt Minerva védelme alá, mert ő találta fel a számokat. Az efféle hagyományokat lelkesen kutató Cincius igazolja, hogy a volsiniibeliek is Nortia, etruszk istennő templomába bevert szögekkel tartották nyilván az évek számát.”
a többi része borzalmas, de nagyon. főleg amiatt is, mert a kalendae a görögből került át a latinba.
hozzájuk képest réső enselt olvasni felüdülés, nála van valami naiv bája a dolognak 🙂
@tistedur: Azért van abban valamiféle zsenialitás, ahogy ugyanabból a puzzle-ből valami egészen mást tud kirakni. És csak kicsit sorjásak a szélek, meg kicsit dudorodik a szőnyeg, ahova a lenyesegetett nem passzentos darabokat besuvasztja 🙂
Réső Enselről mesél a google, de nem derül ki, hogy miért volna üdítő őt olvasni.
édes istenem, ez végképp bekattant
http://www.magyarhirlap.hu/velemeny/nemsokara_mas_lesz_a_vilag.html
@Szindbad:
a fene se tudja, de engem kicsit meglepett, hogy borókainak volt arca az mögé az állítása mögé, hogy a magyar narancsot a főváros és kerületei támogatták annak a cikknek a linkjét, amelyből kiderül, hogy ugyanabban az időszakban (elmútnyócév) a heti válasz ugyanolyan forrásokból négyszer (4×) annyi pénzt szakított, mint a magyar narancs, a nempofáramenő támogatások eljövetelével pedig két év alatt kapta meg az elmútnyócévre jutó összeg felét.
normális országban egy ilyen válaszért minimum ostoba rezsimszolgának nézik a válasz íróját, de hát hol normális ország ez?
@mavo: Mert az olvasói szelektíven olvasnak.Odáig eljut, hogy a mancs meg közpénz, akkor elégedetten hátradöl, hogy a büdöskomcsik meg áhá szóval loptak.A többi betű meg mint fehé terület kiesik a látómezőből.
Ezek már megint futják a hülyeség kis köreit..
velemenyvezer.blog.hu/2012/05/08/megvan_orban_gyenge_pontja#comments
De vajon kinek van igaza?????
Ember ezért neked fizetnek? Vagy magad is elhiszed, amiket írsz. Bogár miért hülye? Mert arról mer beszélni, hogy nem mindenki szeretne egy erős független magyar gazdaságot? Szerencsés lenne konkrét tényekkel alátámasztani egy ilyen bejegyzést, ez így elég gyerekes.
@Kayassine: :)) Bogár sajnos hülye. Ő maga a konkrét tény.
velemenyvezer.blog.hu/2012/05/15/orban_erzi_a_veszelyt_de_nem_erti_az_okat/fullcommentlist/1#c16647337
Ez az ember engem idegesít.
Be bírja mondani, hogy „Jó látod. A kormányzat súlyos érdekeket sértett, ezért szabadították rá Európa összes jogvédőjét.”
Édes istenem…
velemenyvezer.blog.hu/2012/06/01/a_valosag_nem_jut_el_orban_viktor_asztalaig/fullcommentlist/1#c16878481
Lánczi Tamás a kormányzás hibáit az apparátus nyakába varrja… Az agyam eldobom, komolyan…
@Szindbad: No lám, nem csak nekem tűnt fel az inkriminált szöveg. Viszont ha ezt a „egy végletesen legyengített és szétzilált apparátust örökölt meg” c. tirádát komolyan is gondolja, akkor Lánczi messze butább ember, mint gondoltam.
@Szindbad:
Nekem a Véleményvezér cikkéből úgy tűnik, hogy először ők varrják a hibákat az apparátus (illetve a rencer) nyakába: „Kicsit sarkítva arról van szó, hogy Magyarországon gyakorlatilag nem működik az államigazgatás. Pontosabban fogalmazva: nincs meg az a rendszer, mely képes lenne a legfelső vezetők által meghatározott víziókat konkrét lépésekre lebontani, a lépéseket megfelelően bevezetni, a bevezetés sikerességét folyamatosan mérni, és a tapasztalatok alapján a szükséges korrekciókat menet közben végrehajtani.” Ehhez képest az, hogy egy vak antikomenista fidesznyik (Lánczi) miket hord össze, az érdektelen.
Röviden szólva: A Véleményvezér téved. Ma Magyarországon egyáltalán nem az a baj, hogy az államapparátus nem valósítja meg a Vezér akaratát, hanem az, hogy nagyon is megvalósítja. A Vezér és a sleppje fejében van a baj, és nem az apparátusban.