Jobboldali költők borzalmasan gyönge versei — XLIX.
Eredeti szerző: Pásztörperc
Ünnep van, ünnep volt tavaly is… Hoztam valamit a poet.hu-ról:
Schmidt János: Vérvonal (részletek)
Őseid árnya tűnik fel a puszta homályban,
vérvonaluk húz csíkot a rőt horizonton.
Áldozatuk nyújt intő példát földi világban,
ha tetteik hős lobogóit a mába kibontod:
Nem volt soha apánk Nimród fia?
Szkíták lelt szarvasa: utópia?
idegen kéz írta história;
hogy e népnek kell finn-ugornia.
Kézai vére vagyok én!
Térden tűrte egy halódó világ
égi kéz napkeleti ostorát,
ifjú nyugalmat lelt Magor földjén,
székely sirat Tiszának holtközén.
Attila vére vagyok én!
Avar nyögte fehér lónak nyomát,
törvény és állam vasakaratát,
pogány, keresztény büszkén remélte,
otthonra lelt a Kárpát-medencében.
Árpádok vére vagyok én!
Elhalt erős fának hímes ága,
nő vérén kelt a hon boldogsága,
Visegrád lett hármak szövetsége,
fénykor az ország belső békéje.
Anjouk vére vagyok én!
Európa pazarlón sakkozott,
csikó mént, erős bástyát áldozott,
de királyban gyűlt az összes erő,
s mattra festett minden ellenkezőt.
Hunyadi vére vagyok én!
Földemet kereszttel is megvédem,
jobb ágyamat kaszára cserélem,
elvetem a Werbőczy új törvényét
szédül a nép a halál örvényén.
Dózsának vére vagyok én!
Juhakolban farkasok szorongtak,
ordítva estek török toroknak,
országot védtek élve vagy halva
a túlerőnek nem volt hatalma.
Dobónak vére vagyok én!
Hajszálerek telnek újra a végen,
fut a Felvidék, becsobog Erdélybe,
Délvidék teste is a Kárpátalja,
kettősség az, mi e hont összetartja!
Hazámnak vére vagyok én!
(2010. augusztus 19.)
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16521905-6ae49118367ef' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16521905&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16521905-6ae49118367ef&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16521905-6ae49118367ef' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
„….jobb ágyamat kaszára cserélem,
elvetem a Werbőczy új törvényét ….”
No, no! 😀
Az ilyen költőknek csak akkor hiszek, ha DNS-vizsgálattal igazolják, hogy a honfoglaló magyarok közvetlen leszármazottai. 🙂
Az elso verszak hexameter akar lenni. A harmadik sorban kicsit tultengenek a spondeusok. De kisebb kiejtesi trukkokkel meg mentheto. A tobbi az Stadlermaris.
Hát az még pentameternek is kevéske… 🙂 Halkések az éji homályban… (c. by Esterházy)
Megtehette volna azt a szívességet, hogy rovásírással írja.
@maroz:
Nesze neked képzavar hó végéig:
„Őseid árnya tűnik fel a puszta homályban,
vérvonaluk húz csíkot a rőt horizonton.”
És ez meg tiszta pornográfia (ejnye, ejnye!):
„Elhalt erős fának hímes ága,
nő vérén kelt a hon boldogsága,”
Ezt pedig megint maroznak ajánlom:
„Hajszálerek telnek újra a végen,
fut a Felvidék, becsobog Erdélybe,”
Én meg becsobogok a fürdőkádba.
Schmidt????????
„(S az álmosaknak, piszkosaknak,
Korcsoknak és cifrálkodóknak,
Félig-élőknek, habzó-szájuaknak,
Magyarkodóknak, köd-evőknek,
Svábokból jött magyaroknak
Én nem vagyok magyar?)”
Rémrímek vére
Magyar nyelv réme
Rémképek fénye vagyok én!
:-))))))
kissé rövidnek tartom a verset, mintha az ország történelme megszakadt volna 1600 körül. pedig azért Thököly, Báthory, Rákóczi, az 1848-as nemzedék…
kicsit arra emlékeztet, amikor általánosban fogalmazást kellett írni (már nem emlékszem a témára). a téma első húsz százalékát leírtam két oldalban, aztán meguntam az egészet, és a maradék nyolcvan százalékot sikerült fél-egy oldalba tömöríteni, vagy esetleg ki is hagyni.
egyébként ha az utolsó jelentős „nemesítés” a XVI.sz. végén keletkezett, akkor nem irigylem az azóta élt felmenőket.
milyen sokat kellett biztos keresgélniük, hogy a vérvonal _tisztasága_ ne csorbuljon…
@slowmotion: Ezek csak részletek: a teljes költeményt még a poet.hu sem közli.
Hadd álljon itt kedvenc idézeteim egyike Sztrugackijéktól:
„Puskinnak is voltak gyengébb versei. Ezeket még a szöveggyűjtemények sem közlik teljes terjedelmükben.”