Jobboldali költők borzalmasan gyönge versei — XLVII.
Eredeti szerző: Pásztörperc
Elnézésteket kérem a hosszabb kihagyásért, de sok a munka mostanság…
Ismét az ideg-elme kategória egyik legmarkánsabb képviselője, külföldre szakadt nyilasunk, Alföldi Géza következik. Ezúttal egy hosszabb lélegzetű művel, ki is tölti a rovat terjedelmét.
Én tovább nem hazudok!
Ülök a magyar éjszakában,
Fölöttem fénylő csillagok.
A hold fényében túl a réten
Ezernyi virágszín ragyog.
Balzsamos szellő táncol a réten,
Lelkem az égen andalog.
Nincs boldogabb nép a világon,
Mint mink vagyunk, a magyarok!
Előttünk gazdag, szép jövő áll,
A múltunk büszke óriás,
Az életünkre Isten lelke,
Óva, féltve jól vigyáz!
Pihenj csak népem, áldott az álmod,
Te érted, véled szép a lét,
Tiéd az égen minden csillag,
S csak neked szép ott fent az ég…
Nem! Tovább nem folytatom!
Nem ámítom magam és másokat
De beleordítom a hallgató éjbe
A sötétségbe, a feketeségbe,
Hogy hazugság minden csend és béke,
A kertek alatt a halál leskel.
Álmodnék, jaj, de nem tudok.
Ha elátkoznak, megölnek érte,
Felordítom a magas égre:
- Én tovább nem hazudok!
Nem festem rózsaszínnel a jövőt,
Mert fekete és gondokkal tele.
És nem szellő száll a magyar réten,
De az elmúlás lehelete!
Nem virágillat, amit érzek,
De felbomló testek bűze kísért az éjben,
Látom az égő házak lángját,
Megölt magyarok tenger hulláját
A gyilkos csizmák feltúrta réten,
Látom a nyomort, ami ránk szakad,
Hogy nem lesz magyar, csak szolga, vágott,
Hogy megölnek a mérgezett álmok,
Hogy beér a halál, hiába futok,
Ha nem ébredünk, mindennek vége,
S ha megöltök is, elűztök érte
Beleordítom a magyar éjbe:
- Én tovább nem hazudok!
Nincsenek fölöttünk fénylő csillagok,
De fekete felhők szántják az eget,
Nem hold fénylik az égről a rétre,
De égő házak, városok fénye
Vetődik fel a felleges égre
S táncol lidércként a fejünk felett.
Nem vár ránk boldog, szent jövő,
De küzdelem lesz, nyomor és átok,
Hontalan százezreket látok,
Bilincset, börtönt, bitót, korbácsot,
Síró anyákat, árva gyereket,
Hogy gyűlölet a megjátszott szeretet,
Hogy hazug, álnok rablók a barátok,
Hogy csalás az imát mormoló kegyelet,
Nem igaz, hogy a fellegek felett
Isten szeme vigyázza léptünk,
Hogy harcol a Jog, az Igazság értünk.
Halálra ítéltek! Ez amit tudok.
Emberek, magyarok, árva népem,
Ébredj a hazug, hallgatag éjben,
A végzet leskel ránk, tudom, érzem!
S minden hiába, amiért éltem.
- Én tovább nem hazudok!
Ébredjetek, tanyák és városok,
Istállók és apró kis műhelyek,
Hivatalok, gyárak, tanyák, üzemek,
Itt az éjben a szörnyű üzenet,
Hogy jaj a magyarnak, végünk, végünk,
Ha tovább álmodunk, ha alszik a vérünk,
Ha nem látjuk, hogy mi fenyeget,
Ha nem védjük a magyar gyerekek,
A magyar anyák, és mi férfiak
Csak vicsorgunk egymásra semmiség miatt!
Ha nem találjuk meg egymás kezét,
Nem holnap, nem holnap, de ma még,
S nem állunk a gátra testtel, vérrel,
Ősök, hősök alkotó hitével,
Kereszttel, karddal, körömmel, foggal,
Géppisztoly s ágyúval, kapával, botokkal!
Végünk! Végünk! Úgy írtanak ki aljas gazok,
Álcázott barátok, álcázott magyarok,
Hogy az Isten se leli egyetlen porunk,
Ha tovább alszunk, ha tovább álmodunk!
Mert részünkre az égben csak pusztulás jutott,
Ébredjetek, tanyák és városok!
Felébredtem, tovább nem álmodok.
De minden álmodót, szívből átkozok.
Ordítok, ahogy csak tudok:
Hallgassatok rám! Árva népem,
Halál les ránk e szörnyű éjben,
Háztól házig jajgatva futok!
Itt a vég! Itt a végzet!
Lássátok, hogy mit rejt az élet!
Az igazat mondom, ifjúnak, vénnek:
- Én tovább nem hazudok!
(Egy karakterhibát javítottam, egyébként eredeti — a helyesírása is.)
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16522004-6ae3022d0d68c' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16522004&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16522004-6ae3022d0d68c&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16522004-6ae3022d0d68c' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
Nem vagyok pszihomókus, de én kb így képzelem el a paranoiát. 🙂
@fuhur: Abból mondjuk még születhetne jó vers is, de a bácsinak nagyon fura elképzelései vannaka magyar nyelvről, a vers fogalmáról és formájáról meg pláne (attól, hogy nem ér ki a lap szélére, és néha hasonítanak a sorvégek, még nem vers!)
(Félre: A lángját/hulláját párért jobb helyeken ölnek, továbbá eldönthetné már, hogy asszonánc, vagy asszony tánc… jut eszembe, ezzel legalább sikerült becsajozni?)
@Vitéz Kőbányai Világos: Erre mondják, hogy fűzfa, nem? 🙂
Ezt Karinthy kihagyta volna az Így írtok ti-ből, mert ez már maga a karikatúra.
Pedig mit tipródhatott a szerző, míg megírta.
Én meg nagyokat kacagtam.
@naiv legényke: Akkor már megint nem dolgoztam hiába…
@Pásztörperc:
Csak gratulálni tudok a gyűjteményhez! 🙂
A dráma az, hogy vannak, kik ezen szavakat isszák.
@fuhur:
Ez „üldözési Mária”! 😀
@sóhegy049: Engedd meg, hogy gratuláljak!
Ezekért a versekért valaki valahol honoráriumot fizet?
@Pelso..: igen. Rosszabb esetben kiviszik Kínába, és a Mandineresek megdícsérik:
mandiner.blog.hu/2011/06/21/igy_szarmazasozik_az_index?utm_source=ketrec&utm_medium=link&utm_campaign=index
„S nem állunk a gátra testtel, vérrel, „
Nyugi fater, jövőre kiállsz a gátra…
🙂
@naiv legényke: Szerintem nem hagyta volna ki, sőt, jobat írt volna (nem lett volna nehéz dolga). Szabolcska Mihályt sem hagyta ki…
@magpie65:
Szabolcska ehhez képest babérkoszorús költő volt.
De én sem vonom kétségbe Karinthy képességeit és vállalkozó szellemét.
@Pásztörperc:
1.) Most akkor számolni nem tudsz vagy a korábbi XLVII. rész lett törölve?
2.) Te vagy bárki megmagyarázná a következő sort:
„Hogy nem lesz magyar, csak szolga, vágott,”
(Mármint hogy milyen az a vágott szolga?)
@HaKohen: ad 2.: Azt csak a móhél tudhassa. 😉
@maroz:
Na ja, így világos, hogy a metszett szolgákat a mohél alkotja. De milyen eszközökkel? Erre is itt a válasz:
„Kereszttel, karddal, körömmel, foggal,
Géppisztoly s ágyúval, kapával, botokkal!”
S ezek után csodálod, hogy:
„Ordítok, ahogy csak tudok”?
@HaKohen: Ez a „foggal” ez érdekes, olvastam, hogy aafőődi juhászok régen foggal herélték a kosbárányt. Onnan már nem is annyira nehéz továbbképződni. 🙂
OFF!
Mivel valamikor régesrégen (reagan?) találkoztam már a Vincent némely szerzőjével a Konzin, ideírom ezt a nekem meglepő linket. Ha volnátok szívesek megnézni és utánamenni.
konzervatorium.blog.hu/2011/06/23/elindult_a_reagan_blog#c13835064
Örülnék bármely, kíváncsiságomat kielégítendő, információnak. (Feltevésektől kéretik kímélni, olyanokkal tele a padlásom.)
És a legnagyobb porblémám nekem: miért van az új, ideiglenesen hazánkban tartózkodó blog szerzői között négy (4) Gergely és két (2) Márton? Hiszen a Reagan az Ronald volt és egy (1)
!
Szegény srác nem tudta, h az ilyesmiket neked kell címezni, nem pedig Fabiusnak
varanus.blog.hu/2011/06/25/orbi_orias_lett#comments
szárny 2011.06.25. 08:00:52
De ha már versekben korrespondálunk:
Szonett a libsybolsiknak, à la Villon
Oh, mily rossz nektek, ezt nyögtétek folyton
hogy üldözöttek vagytok, ti szegények;
miközben loptak komcsi ifjak, vének,
s libsik hegyeltek minden fontos poszton.
Imre, mit tennél? nyávogta kint Gyurcsány;
elkúrtuk! mondta Öszöd asztalánál,
bent a falkának. Kordonok falánál,
rebiszesek közt vihorászott furcsán.
De jött a nagy nap, a bukástok napja
Amikor munkás, csinovnyik, paraszt
rájött, kik vagytok, s már a jót akarta.
Most a gödörben, férgek közt, vonítva
próbáljátok meg feledtetni azt,
hogy bandátokat a nép elzavarta.