Országos vitaverseny diákoknak!
Eredeti szerző: maroz
Disputa. Debate. Aki már ismeri, az nyugodtan lapozzon kettőt, aki nem, annak elmondom pár szóban, hogy mi is ez.
A játék lényege, hogy háromfős csapatok (most a hazai, középiskolások által űzött versenyszerű vitáról beszélek) vitáznak egymással, szigorú szabályok és meghatározott koreográfia szerint. Az egész vetélkedés egy mondat, az úgy nevezett tételmondat köré épül, a 2010-es, Debrecenben tartott országos versenyen például ez volt a tételmondat:
„A szabadság nemcsak egy nemzet magánügye, hanem az egész emberiségé is.”
A selejtezőkben mindegyik csapatnak kell érvelnie a tételmondat mellett és ellen is. Ezt úgy csinálják, hogy a csapatok párosításánál előre eldöntik, hogy X csapat mellette érvel, Y csapat ellene, és közben mindkét csapat igyekszik a másik érveit cáfolni. Egy következő játszmában Z csapat érvel a tételmondat mellett és X ellene, valamint Y csapat mellette és Q ellene. Nem tudom, érthető-e, de az egészből annyit érdemes megjegyezni, hogy a gyerekek mindenképpen fogják állítani és tagadni is ugyanazt a kijelentést!
Hihetetlen, ugye?
És tényleg az. Évek óta figyelem a „sportot”, és tényleg döbbenetes, ahogyan a mai acsarkodó, egymást túlkiabáló, a másik szavába belevágó, egy közepesen bővített mondatba az összes létező érvelési hibát belezsúfoló, tehát tökéletesen trollszerűen vitázó kvázielitünket mondhatni alázzák ezek az aligemberkék — és ami a legfontosabb, azt figyeltem meg (kicsi és ezért nem reprezentatív a mintám, igen, tudom), hogy a disputázó gyerekek a játékon túl is megőrzik azt a képességet (és készséget is), aminek a segítségével egy-egy adott dolgot több nézőpontból is tudnak vizsgálni, viszonylag könnyedén megtalálják a dolog mellett és ellene szóló érveket is, és ez mintha nem válna kárukra a továbbiakban. Nekem ez már elég ahhoz, hogy ezt az egészet jó dolognak gondoljam.
Szóval ezt a játékot sokfelé játsszák már most is az országban, hol valamilyen iskolai foglalkozáson, hol ifjúsági otthonok klubfoglalkozásain. Vannak az országban évtizedes múltra visszatekintő egyesületek is, és ezek átlag kétszer egy évben országosan is összegyűlnek egy-egy nagy versenyre, de most valami egészen szokatlan dolog történt: úgy néz ki, hogy lett pénz (mert a pénz az ugye mindig csak lesz, adódik, kerül) egy nagyon komoly verseny megszervezésére.
A részletek a verseny honlapján. Nem nagyon találtam olyan elemét, amibe érdemben bele tudnék kötni (kötözködő alak vagyok amúgy, egyszer egy nádiposzátát is leszóltam, mert olyan furcsán nézett rám), így két tennivalóm maradt: egyrészt sok sikert kívánni a szervezőknek és a leendő versenyzőknek egyaránt, másrészt megkérni a kedves olvasót, hogy ha ön is jó kezdeményezésnek gondolja ezt a versenyt, akkor — ha és amennyiben erre lehetősége van — népszerűsítse egy kicsit ott, ahol tudja.
UPDATE!
Lezajlott az előválogató, összeállt a mezőny.
<div class='sharedaddy sd-block sd-like jetpack-likes-widget-wrapper jetpack-likes-widget-unloaded' id='like-post-wrapper-192691293-16522363-6ab41fdb9a68c' data-src='https://widgets.wp.com/likes/?ver=14.1#blog_id=192691293&post_id=16522363&origin=www.orulunkvincent.hu&obj_id=192691293-16522363-6ab41fdb9a68c&n=1' data-name='like-post-frame-192691293-16522363-6ab41fdb9a68c' data-title='Like or Reblog'><h3 class="sd-title">Like this:</h3><div class='likes-widget-placeholder post-likes-widget-placeholder' style='height: 55px;'><span class='button'><span>Like</span></span> <span class="loading">Loading...</span></div><span class='sd-text-color'></span><a class='sd-link-color'></a></div>
vajh miért nem kötelező a parlamentben
A kvázielitünket alázzák az aligemberkék ?
Ezt kifejthetnéd, mert érdekes.
@simonmondja.: Például: megtanulják, hogy a vita előtt mindig van egy definíciós (vita) menet. Ha teszem az a következő a tételmondat: „A tanárnak mindig igaza van.”, akkor a kijelentés mellett érvelő csapat a vita legelején tisztázza, hogy milyen tanárról is beszél (általános-, középiskolai, egyetemi), milyen kontextusban vizsgálja (az iskolai szereplését, és nem a magánéletit) és mit ért az alatt, hogy „igaza van”.
Miért is jó ez?
Próbáljuk meg a nyugdíjvitát nézni a disputa rendszerén belül. A vita azzal kezdődne, hogy a magánnyugdíjpénztári hozamot, mint fogalmat miután közösen elfogadott módon definiálták attól a meghatározástól eltérni nem ér, így ha valaki a vitában később behozná a „nyugdíjtőzsde” fogalmát, akkor az ellenérdekelt csapat jelezné, hogy ez nem ér, mert nem fér bele a definícióba, és a bíró automatikusan figyelmen kívül hagyja az értékelésnél azt az érvet, ami a „nyugdíjtőzsde” nevű kvázifogalommal operál.
Mondhatni, hogy a törzsfejlődés rögös útján a disputások már túljutottak a szíjjártóság szakaszán. 😉
@maroz:
Jópofa, de a kvázifogalmakat nem lehet figyelmen kívül hagyni.
Akkor elbeszélünk egymás mellett.
Kicsit tovább kéne lépni a vitaképességben.
A fogalmakat meg kell határozni, de…
Ez kevés.
A kvázifogalmakat nem lehet akadémikus fogalmakkal leverni.
Ez egy másik nyelv.
Meg kell tanulni a kvázivitát is.
A fénykardot se lehet sakkban megverni.
A kvázielitünket alázzák az aligemberkék – téma
meg egy egészen életképes kis kiindulás.
@simonmondja.: Hemperem-e a vencsellőt, tikárold bő a nyeglésést!
A csernyélés suhánya a tiflákos, vagy a ponyákságé, erre parhányolj valami brődencét!
😉
@maroz: Erre csak azt tudom mondani, amit Oszkó Péter mondott Kolozsi Pálnak:
oszkopeter.blog.vg.hu/2011/01/11/screenshot/
@simonmondja.: Maradnék én mégiscak inkább kádárista, a krumplileves legyen krumplileves, a vita legyen vita, a fogalom pedig legyen fogalom, mert értelme csak úgy van az egésznek.
(Az Oszkó-blog nem értem hogy jön ahhoz, amiről beszéltem.)
@simonmondja.: @maroz:
Erről jutja eszembe. Volt valamikor a múlt század derekán egy legendás hírű (na és nemzetközi hírű) pszichológia professzor az ELTE-n: Kardos Lajos.
A legenda (többek által megerősítve) az volt, hogy amikor a vizsgázó elkezdett volna a tételéről sóderolni, Kardos leállította. És csak akkor engedte mondani a tételét, amikor a vizsgázó már meghatározta a tétel címében foglalt fogalmat. Addig nem.
Azóta is becsülöm ezért a megboldogultat. Ma is beválik a módszere, nekem legalábbis. (Szegény, tkp. szerencséje van, hogy nem érte meg kvázielitünket – bár azért jutott neki másik.)
Nagyon törpös. Majd népszerűsítem jól.
Vége az első fordulónak, összeállt a mezőny:
http://www.szoval.eu/vitaverseny/jelentkezz
Következő fázis: regionális döntők. Hajrá!
Döntő. Most. Izgi. 🙂
„Magyarországnak megérte
belépni az Európai Unióba.” Ez a tételmondat, egyik csapat érvel mellette, másik ellene. Kíváncsi vagyok, hogy győzhet-e a tagadó csapat. 🙂
A lányom volt tavaly, és indulnak idén is. Nem nyertek, de nagyon jó élmény volt neki a verseny. Idén ez a tételmondat: „Az EU tovább már nem bővíthető.”